Új Dunántúli Napló, 1995. december (6. évfolyam, 328-356. szám)

1995-12-01 / 328. szám

1995. december 1., péntek Politikai Vitafórum Dünántúli Napló 11 A Magyar Szocialista Párt IV. kongresszusának nyilatkozata Ki a válságból! A magyar szocialisták tudatában vannak az ország nehéz hely­zetének. Kormányzópártként felelősséget éreznek azért, hogy a gazdasági-társadalmi átalakulás sikeres legyen. Felszállt a füst? Lehet-e dobbal verebet fogni? Meggyőződésem szerint nem, de mindig van, aki megpróbálja. Ennek a kí­sérletnek vagyunk tanúi akkor, amikor a hetek óta folyó háttéregyeztetések közepette - közvetlenül a sikeres végkifejlet előtt - az együttműködést han­goztatva, egyesek a háttér­ben még egy utolsó kísér­letet tesznek saját helyze­tük javítására. Ez termé­szetes is, csak ezzel az ad­digi többpárti konszenzust veszélyeztetik és borítják fel az alakuló együttmű­ködést. Az „együttmű­ködni szándékozók” ter­mészetesen mindent a me­gye érdekében, a szorító nehéz helyzet megoldásá­ért tesznek. A háttérben ugyanakkor változatlanul a helyek elosztása a tét. Elfelejtettük volna az ok­tóber 23-i intelmeket? Ne­vezetesen: az egyéni és a közérdek rangsorolását? Az előzési szabályokat? Az önvizsgálatot? Számomra a legutóbbi közgyűlés is azt mutatta, hogy a jelenlegi vezetés és az azt támogató frakciók változatlanul megegyezés- , és szintén megyepártiak. Nem éltek az erőből való politizálás lehetőségével, nem léptették hatályba az elfogadott SZMSZ-t, a le­hető legteljesebb konszen­zusra törekedve hagyták nyitva a személyi kérdése­ket. Kérdés, hogy a műkö­dőképesség fenntartása, veszélyeztetése nélkül meddig tehetik ezt. Kérdés továbbá az is, hogy az együttműködési szándé­kukat hangoztatok tényleg akarják-e azt, amit mon­danak, vagy ennek hangoz­tatásával változatlanul az ellehetetlenülésben érde­keltek. Ebben a kérdésben ajánlom iránytűként hasz­nálni a megye választó- polgárainak szándékát, amely az előttünk egyre sokasodó, nehezedő fel­adatok megoldására pre­desztinálta a képviselőket. Bizony. Csak egy belterjes gondolkodás hagyhatja fi­gyelmen kívül az állam- polgári szándékot. Kérdés, hogy az ellen­zék képviselői fel tudják-e oldani magukban azt a megrázkódtatást, melyet eddigi pozíciójuk részbeni feladása jelent. Ettől, és csakis ettől válhatnak a megye érdekében tenni kész politikusokká. Nádor Rudolfné a Civil frakció tagja A Magyar Szocialista Párt IV. Kongresszusának második ülésszaka elengedhetetlennek tartja a gazdasági stabilizáció és az államháztartási reform végrehajtását. A stabilizáció nem öncél. Kizárólag hosszú­távú modernizációs stratégiába illeszkedve teremtheti meg a gazdasági felemelkedés alap­jait. Ennek egyik pillére az em­beri erőforrások fejlesztése, ahol képzett munkaerőre, kiépí­tett oktatási rendszerre támasz­kodhatunk. A stratégia másik pillére a tranzitszerephez ked­vező gazdaságföldrajzi helyze­tünk, valamint a mezőgazda­ság. Csak erre építve jöhetnek létre a tartós fejlődés feltételei. Ezt igazolják az első eredmé­nyek is. A társadalmi béke fenntartása azonban megköve­teli az állampolgárok tűrőké­pességének figyelembe vételét, a stabilizációs intézkedések ha­tásainak körültekintő mérlege­lését. Szembe kell néznünk a társadalomban erősödő kritiká­val, szakítanunk kell azokkal a hibákkal, amelyeket a kormány és a koalíció eddigi működése során elkövetett. Meggyőződésünk, hogy a gazdasági stabilizáció és az ál­lamháztartási reform csak a tár­sadalom többségének támoga­tásával valósítható meg. Ehhez nyitottabbá kell válnunk a tár­sadalom irányába, s világos vá­laszt kell adnunk arra, hogy meddig és miért kérjük a kü­lönböző rétegek tehervállalását, Igazságosabbá és arányosabbá kell tennünk a közteherviselést nagyobb áldozatvállalásra kész­tetve a jó anyagi körülmények között élőket és nagyobb vé­delmet biztosítva a legveszé­lyeztetettebb helyzetű csopor­toknak. A társadalmi párbeszéd részeként nagyobb szerepet kell adnunk a tervszerű és széles­körű szakmai, érdekképviseleti, politikai egyeztetésnek, együttműködve a társadalom valamennyi érdekképviseleti szervezetével, mindenekelőtt a szakszervezetekkel. Célunk a civil társadalom kibontakozá­sának elősegítése. Ifjúságbarát kormányzati munkára van szükség. Javaslatok a kormánynak Mindezek alapján a szocia­listákra szavazók jogos várako­zásai a lehetőségek határáig tel­jesülhetnek és nagyobb hang­súlyt kapnak a baloldali érté­kek. Ezért javasoljuk a kor­mánynak:- Vizsgálja meg, hogy mi­lyen további lehetőségek tárha­tók fel a gazdasági növekedés elősegítésére, különös tekintet­tel az oktatás, a tudomány, a műszaki fejlesztés és kutatás kedvező feltételrendszerének kialakítására. Ennek felkutatá­sában kezdeményezzen párbe­szédet valamennyi mértékadó szakértői műhely képviselőivel.-Gondolja újra foglalkozta­tás-politikáját, és az aktív fog­lalkoztatáspolitika eszközeivel javítsa a munkahelyteremtés ösztönzését, a pályakezdő munkanélküliek támogatását.- A tisztességes vállalkozók érdekeit is védve tisztítsa meg a gazdaságot a piaci verseny­helyzetet torzító jelenségektől. A jelenleginél hatékonyabb eszközökkel vegye fel a küz­delmet a feketegazdaság, a kor­rupció és a gazdasági visszaélé­sek ellen. A közterhek lehetsé­ges mérséklésére dolgozzon ki átfogó adó-, járulék- és illeték­reformot. Ezzel is segítse elő a bűnüldözési, igazgatási és adó- igazgatási feladatok mellett a feketegazdaság visszaszorítá­sát. A vidék modernizációja-Az államháztartási reform során az oktatási feladatok mel­lett határozza meg a kulturális, egészségügyi és szociális szol­gáltatások terén az állami köte­lezettségvállalásnak azt a szint­jét, amely biztosítja az alapin­tézmények működőképességét, a rászorultak ellátását és a nö­vekvő esélyegyenlőtlenségek mérséklését. Ennek megfele­lően határozza meg a szociális rászorultság ismérveit.- A vidék modernizációját, a magyar agrárérdekek és az Eu­rópai Unió követelményei kö­zötti összhang megteremtését szem előtt tartva, az ország természetföldrajzi adottságai­val és szellemi felkészültségé­vel számot vetve, az agrármo- demizációs stratégia alapján dolgozzon ki nemzeti agrár- programot. Biztosítsa, hogy az állami támogatás a piacképes termelés bővítését szolgálja.- Indítsa el a nyugdíjrefor­mot és lehetőség szerint bizto­sítsa, hogy megfelelő automa­tizmus szolgálja a nyugdíjak reálértékének megőrzését.- Alakítson ki olyan lakáspo­litikát, amely ösztönzi a lakás­mobilitást, megalapozza a la­káscélú megtakarítások kor­szerű rendszerét, és elősegíti azoknak a fiataloknak az önálló otthon megteremtését, akik eh­hez családjuktól nem kaphat­nak kellő anyagi támogatást.- Teremtse meg az önkor­mányzatoknál, a civil szerveze­tek működésében és az önkén­tes biztosítások körében annak feltételeit, hogy a központi költségvetés csökkenő szerep- vállalása mellett azok mind na­gyobb arányú közösségi támo­gatást biztosíthassanak az ál­lampolgárok számára. Követ­kezetesen valósítsa meg a kor­mányprogramban foglaltakat a testnevelés és sport területén.- A területfejlesztésről és terü­letrendezésről szóló törvény el­fogadása után, a decentralizáció elveinek megfelelően helyezze új alapokra a területi egyenlőt­lenségek mérséklését és a válság- térségek felzárkóztatását. Új alkotmány- A kormányprogramhoz igazodva az államháztartás és a közigazgatás reformjához kap­csolódóan 1996 végéig fejezze be az önkormányzatokra vo­natkozó jogi szabályozás teljes körű felülvizsgálatát. A Magyar Szocialista Párt abban érdekelt, hogy a koalíció a Szabad Demokraták Szövet­ségével a kormányzati ciklus végéig fennmaradjon, és telje­sítse a közös kormányprogram­ban vállalt feladatokat és köte­lezettségeket. A kongresszus a jogállamiság kiteljesedése és a jogbiztonság erősítése érdekében szükséges­nek tartja az alkotmányozási fo­lyamat felgyorsítását, hogy az Országgyűlés 1996 végéig meg­alkothassa a Magyar Köztársa­ság új alkotmányát. A szocialisták az emberi, a nemzeti és nemzetiségi jogok védelmében - mint eddig is - el­utasítanak minden, demokrácia­ellenes, fajgyűlölő, szélsőséges megnyilvánulást és jelenséget. A társadalmi béke megőrzésével A Magyar Szocialista Párt IV. Kongresszusának második ülésszaka önkritikusan mérle­gelte a választások óta eltelt másfél év eredményeit és hi­báit. Leszűrte a tanulságokat és meghatározta azokat a felada­tokat, amelyek a társadalmi béke megőrzésével valósítják meg a gazdaság stabilizációját. Ez alapot teremthet ahhoz, hogy a Magyar Szocialista Párt és a kormány megfeleljen a vá­lasztók akaratából vállalt kor­mányzati felelősségnek, telje­sítse a kormányprogramban meghatározott feladatokat, és kivezesse az országot, a lakos­ságot már évek óta és jelenleg is sújtó válságból. A magyar szocialisták ehhez kérik a tár­sadalom bizalmát és támogatá­sát. Dokumentumszerkesztő Bizottság Bizonyára sok baranyai polgár sóhajtott fel megkönnyebbülve, amikor a Dél-Dunántúli Környe­zetvédelmi Felügyelőség, mint el­sőfokú környezetvédelmi hatóság elutasította a HUNGAROPEC Rt. kérelmét, hogy magas halo­géntartalmú veszélyes hulladéko­kat égethessen Garéban. Igen Garéban! Az ország egyik legsűrűbben lakott területén. Ezért hát érthető ha az egész Ten- kes-vidéke most roppant boldog és büszke magára, hogy a „tekin­tetes” hivatal döntését talán az ő fellépésük is befolyásolta. Csupán a garéiak hullathatnak keserű könnyeket a hír hallatán, akik so­kat reméltek, s már kaptak is va­A Munkáspárt által kezdemé­nyezett aláírás-gyűjtést ered­ményesnek nyilvánította a vá­lasztási bizottság. így a parla­ment döntésétől függ, kiírják-e 1996 áprilisáig a NATO-tag- ságról a népszavazást. Ez a probléma azonban nem olyan könnyen feloldható, mint azt a népszavazást kezdeményezők sugallják: ne költsünk fegyver­kezésre, ne léphessen idegen katona földünkre, legyünk sem­legesek, kövessük Svájc példá­ját, ne törekedjünk a NATO-ba! Próbáljuk meg röviden ele­mezni ezt a komplex kérdést! Engedjék meg, hogy egy szubjektív elemből induljak ki: anya és feleségként szívem sze­rint betiltanék minden fegyvert és megszüntetném a magyar hadsereget. Csakhogy az öt évig tartó közvetlen közelünk­ben zajló délszláv háború is arra int, hogy a szívem helyett a valós politikai helyzetet ve­gyem figyelembe: a teljes le­szerelés csak globális méretek­ben és precíz nemzetközi ga­ranciarendszer kidolgozása mellett megvalósítható. S bár ez a folyamat minimális ered­ményeket ért el az utóbbi évti­zedben, de ez csak a középha­tósugarú atomfegyverek terüle­tére terjedt ki. így egyetlen po­litikai erő sem vállalhatja annak a következményét, hogy Ma­gyarország egyedül megvaló­sítsa a teljes leszerelést. A semlegesség kategóriája a bipoláris világ (a két szemben álló katonai nagyhatalom) kor­szakában volt értelmezhető. Je­lenleg e földrajzi térségben egyetlen politikai-katonai szer­vezet található a NATO, mely­nek keretében előrehaladott tárgyalások folynak a korábban semleges Ausztria, Finnország és Svédország felvételéről. Svájc helyzete azért is speciá­lis, mert különállását nemcsak a földrajzi tényezők (Alpok) se­gítik, hanem a GDP arányaiban a legmagasabb katonai költség­lamicskét az égetőmű támogatá­sáért. Ne síij Garé! Még semmi sincs veszve. Különben is a „szemét biznisz” nagyobb üzlet, mint a kábítószer, vagy bármi más. Ez a döntés csak egy döntés. Ami csak elsőfokon született, nem jogerős. Jön majd fellebbe­zés, másodfok, minisztérium. A Dél-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelet pedig lehet, hogy ha­marosan megszűnik. Tehát még semmi sem végleges. Arra, hogy lesznek olyanok, akik nem nyug­szanak bele a döntésbe, mindenki mérget vehet. Egy ilyen beruhá­zás több milliárdos üzleti lehető­ségét rejti magában. Darvas Miklós, MDF, Siklós vetés is. Közismert tény, hogy Magyarország a Varsói Szer­ződésen belül a legalacsonyabb katonai költségvetéssel rendel­kezett évtizedeken keresztül. Ennek következtében hadsere­günk fegyverzete a katonai szakértők szerint elavult és je­lentős modernizációja elkerül­hetetlen. Két fő piacról lehet vásárolni: az oroszról, amelyről azonban az Öböl-háború óta egyértelműen kiderült, hogy nem képes felvenni a versenyt a nyugati technikával, illetve a NATO-kompatibilis nyugati piacról. A NATO-ba történő felvételünk esetén e moderni­zációnál segítséget várnak a ka­tonapolitikusok a szervezettől is. A népszavazással kapcsolat­ban hangsúlyozni szükséges, hogy a jelenlegi kiírása azért tűnik elsietettnek, mert Ma­gyarország be sem léphet az Észak-Atlanti Szerződésbe. Hi­szen a NATO 1949 április 4-én elfogadott és ma is érvényben lévő szerződése alapján ( 10. cikkely): „A Felek egyhangú megegyezéssel a szerződéshez való csatlakozásra hívhatnak meg minden más európai álla­mot, amely képes arra, hogy elősegítse a Szerződés elveinek továbbfejlesztését és hozzájá­ruljon az észak-atlanti térség biztonságához.” Azaz a NATO-ba nem lehet belépni, csak a felajánlott lehe­tőséget lehet elfogadni, vagy elutasítani. Ilyen felajánlás azonban még nem érkezett sem a magyar, sem más közép­európai kormányhoz! Mivel a tagság elnyerését hosszú jogi procedúra is megelőzi, így ma ennek politikai, katonai és anyagi vonzatáról autentiku­san nyilatkozni nem lehet, te­hát csak érzelmi indokok alap­ján mérlegelhetnék állampol­gáraink: támogatják, vagy el- utasítják-e a nem létező tagsá­got. Laczkóné Dr. Tuka Ágnes Népszavazás - de miről? Asszociációk egy évfordulóra 1944. november 29-én Pécs felszabadult. A fronthelyzet alakulása, a város katonai fel- készültsége miatt a német „Brandenburg” és a 31. SS páncélosgránátos hadosztá­lyok harc nélkül elhagyták a várost. Ezt követően keletről és délről a 3. Ukrán Hadsereg egységei ugyancsak harc nél­kül elfoglalták Pécset. Euró­pában, Ázsiában még pata­kokban ömlik a vér; még mil­liókra, városok, falvak ezreire vár pusztulás; még Magyaror­szágon is tombol az őrület. Pécsnek szerencséje volt, fel­szabadult. Nem voltak romok, nem égett, nem füstölgött az ősi város. A háborúval járó természe­tes félelmek és kiszolgálta­tottság okozta pánik csillapo­dásával napokon belül megin­dult a mindennapi békés élet feltételeinek megteremtése, a felszabadult országrész vérke­ringésébe való bekapcsolódás. December 17-én az Új Dunán­túl hírül adta, hogy a Magyar Kommunista Párt, a Szociál­demokrata Pár, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt, valamint a Sza­bad Szakszervezetek „decem­ber havában a Magyar Nem­zeti Függetlenségi Frontba tömörült”. E három párt és a szakszervezetek képviselőiből alakított „Városi Intéző Bi­zottság” foglalkozik ezután a „város minden kérdésével”. Megfogalmazott célja nem kevesebb, mint megteremteni „.. . egy becsületesebb, nem­zetibb kormányzatú, boldo­gabb Magyarországot benne szabadabb, összetartóbb és boldogabb néppel.” Minden bizonnyal így is gondolta ezt valamennyi szer­vezet delegált képviselője. A világ azonban kétpólusú lett. A nagy nemzetközi egyezsé­gek keresztútjain élő népek magatartás-normáit, lehetősé­geit is két irányból, eltérő tár­sadalmi érdekek mentén befo­lyásolta a két szuperhatalom. A belső társadalmi erők is csoportérdekeik szerint álltak fel egymás mellett és egymás ellen. Ez a belső küzdelem válta­kozó győzelmek és vereségek mellett sok begyógyulatlan sebet, sok megoldatlan gondot hagyott maga után. Voltak törvénysértések, törvénytelen­ségek, bűnök, bűnösök és ál­dozatok. A gyarapodó Ma­gyarország képét, eredményeit azonban nem ezek határozták meg. A dolgozó milliók or­szágot építettek, óriási értéke­ket hoztak létre: óvodákat, is­kolákat, kórházakat, rendelő­ket; új városokat, városrésze­ket, megújult falvakat; laká­sokat százezerszám; korszerű ipari és mezőgazdasági üze­meket; tudományos, kulturális és művészeti intézményeket, s a becsületes többség hitt egy emberarcú társadalom kialakí­tásának lehetőségében. Létre­jött valamekkora esélyegyen­lőség a tanuláshoz, az érvé­nyesüléshez, a családalapítás­hoz, a betegségből való fel­épüléshez, az emberi boldog­ság elérhetőségéhez. Ami elromolhat, az elrom­lik. Elrontjuk mi, elrontják mások, s mire feleszmélünk, megváltozik körülöttünk a vi­lág és benne mi is. A többet, a jobbat, a mást, az európaibbat akarás; a misztifikált ígéretek, a szemforgató demagógia gyorsan elhitette velünk - itt minden rossz, mindent le kell bontani és mindent új alapo­kon, újra kell építeni. Aztán szinte mindent lebon­tottunk, leépítettünk, elad­tunk, feladtunk, eltöröltünk, meghatároztuk az új kirekesz­tettek körét a politikában, a gazdasági életben és a történe­lemben. Rendszert váltottunk, kaptunk, vagy építettünk egy kapitalizmust, amit a szocia­listák vezényelnek, az ellen­zékiek pedig balról bírálnak. Szóval mindenkinek megvan a szerepe, kivéve azt a 8-9 mil­lió embert, aki megmaradt né­zőnek. Nézi, hogyan konszo­lidálják a bankokat, hogyan lehet milliárdokat csalni bün­tetlenül, hogy a társadalmi mi­liő mennyire kedvezőbb az al­világnak, mint a bűnüldöző szerveknek. Különben meg­vagyunk. 1995. telére is igaz „... igen sokan vannak, akik jelen­leg, a tél közepén lakás, ruha, élelem”, tüzelő, munka, pénz „híjával vannak és a jövőre nézve ínségnek néznek elébe”. (A pártközi bizottság 1944. december 11-i ülésén készült jegyzőkönyvből.) De idén is lesz operabál, sok jótékonysági est, a rászo­rulók közül többen kapnak csomagot, kabátot, egy tál ételt karácsonykor. Már most bizonyos, hogy a caritas tevé­kenységet jövőre szélesíteni kell. Csorba Tivadar Munkáspárt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom