Új Dunántúli Napló, 1995. november (6. évfolyam, 298-327. szám)
1995-11-25 / 322. szám
6 Dunántúli Napló Kultúra - Művelődés 1995. november 25., szombat A Somogy kaposvári száma Futnak a képek BOHÓCOK és bohócok Ezer író a büfében A cím persze túlzás, hiszen a Magyar írószövetség közgyűlésén nem jelent meg a tagság egésze, azaz mind az 1041 író (költő, kritikus, irodalomtörténész). Ráadásul a jelenlévők közül is néhányan bentmaradtak a Vigadó dísztermében, s csak a 80 százalékuk tolongott a büfévé kinevezett folyosón. Tornai József, a három év után leköszönő elnök beszámolójában azt hangoztatta, hogy a vádakkal ellentétben az írószövetségnek a mai nap is megvan a maga súlya, és attól, hogy levetkőzte egykori politikai szerepét, még nagyon fontos dolgokkal foglalkozik. Sajnos, erre maga a tagság cáfolt rá, hiszen az előzetes várakozásoktól eltérően az elnöki beszámolóhoz nem akart senki se hozzászólni, még a „politikai szekértáborokra” oszlók sem estek egymásnak. Pedig szó volt a szövetség 60 milliós székházáról, a nyugdíjbiztosítás nem megnyugtató helyzetéről - azonban úgy tűnt, mindez mellékes. Annál nagyobb volt a dzsembori a folyosón, ahol bor, sör, kávé mellett barátokba lehetett botlani. Valószínűleg megdicsértek egy- egy folyóiratban megjelent verset, novellát, cikket - hiszen olvasni „kell”. A szerkesztők kihasználva az alkalmat, kéziratokat kértek, a szerzők örömmel tettek ígéretet, majd küldenek. Folyt némi „irodalmi élet”. Odabent pedig a közgyűlés. M. K. „Szeretem a kötöttségeket” Fürtös György sokszínű kerámiái - Kiállításra készül a művész A rossz ízlés bilincsében? Volt egyszer, még az ántivilág- ban, egy szegényes, vidéki vándorcirkusz. Megkopott sátor, nézők nyolcvanan-százan ha elfértek benne, két-három artista, egy állatidomár, néhány betanított állat: kutyák, majmok, s talán még egy fogatlan, vén oroszlán. Ennyiből állt az Antalek cirkusz társulata, s me- nazsériája. Hanem, szerepelt ott két bohóc! Az egyik izgága, erőszakos fickó volt, a másik afféle jóságos, mafla, birkatürelmű alak, aki rendre elviselte az előbbinek válogatott kínzásait. Egyszer békésen álldogált a porond szélén, kíváncsian nézelődött kifelé, mikor goromba társa mögéje lopódzott, és váratlanul fenékbe rúgta. Emberünk meglepetve hátrafordult, s mintegy felocsúdva, tétova mosollyal elnézést kért, hogy tán útban volt, mintha ő lenne a vétkes. Aztán szemlélődött tovább. Ekkor újabb rúgás érte. Megfordult, tréfásan megfenyegette ujjával diadalmasan kacagó kollégáját, ejnye-ejnye, ahogy egy pajkos gyerekkel szemben szokás. Szelídsége egyre inkább dühbe hozta a másikat, aki szemlátomást vérszemet kapott. Záporoztak a rúgások. Az csak tűrte, csodálkozva, ellenállás nélkül. A másik már lihegett, fáradni látSárosi István: .. . aludj drágám, kicsi szentem, aludj, aludj szépen, feljebb húzta a takarót, kezével végigsimította a parányi arcocskát, a párnát is megigazította, vigyázva, óvatosan helyezte visz- sza a szőke fejecskét, aludj, vigyázom, óvom álmod, nem megyek, nem mozdulok el, drágám, én drágám, napok teltek el, nem számolta, érdektelenné, hatámélkülivé vált az idő, csak ő volt, ő létezett, a csöpp gyermek, aludj mindenem, aludj szépen, a virrasztott éjszakák barázdát szántottak orra mellé, a könnyek forró sója vörösre cserzette arca bőrét, és nem mozdult, fel se kelt mellőle, dúdolt, énekelt, mesélt, szott, végül összeesett a kimerültségtől. Ekkor a mi bohócunk lehajolt hozzá, óvatosan vizsgálgatta, majd vigyázva felemelte, ölbe vette kínzóját, s lassan kivitte a porondról. Soha nem felejtem el ezt a gyermekként látott jelenetet. Azóta szeretem a bohócokat. Rokonszenvemet kiterjesztettem a mozgókép nagy nevette- tőire is. Chaplinre, Stan és Panra, Buster Keatonra, Jacques Tatira meg a többire. Mennyi bölcsesség áradt a játékukból. És mennyi humor. Ha kellett, harsányak voltak, vaskosak, de soha nem viselkedtek duiyán és alpári módon. És most elszomorodva látom, hogy Jim Carrey, aki állítólag Hollywood egyik legfelkapottabb sztárja, s aki, mint hallom, már hétmillió dollárt is elkér egy-egy szerepéért, mit művel Dumb és Dumber című, minősíthetetlenül gyenge (pocsék!) filmjében, hasonszőrű partnere, Jeff Daniels szorgos asszisztálásával. Ezt az altesti komikumot, ezeket a képtelen „gégékét” én nem vagyok képes összeegyeztetni a humorral és a jó ízlésről kialakított fogalmaimmal. Lehet, hogy bennem van a hiba. Talán nem kellett volna megnéznem egykor az Antalek- cirkusz bohócait. N. I. sokat mesélt neki, a törpéről és a hegyi szellemről, azt szerette, az volt a kedvenc meséje, többször is elmondta, négyszer ötször is, egymás után, befejezte, újrakezdte, aztán megint énekelt, jó anya volt, mindenki így ismerte, hihetetlen, mit bír ez az asszony, súgtak össze a háta mögött ha végigment az utcán, a faluban mindenki szerette, becsülte, mióta egyedül maradt a gyerekkel különösen, aludj, aludj drágaságom, szülés után két évvel hagyta ott az ura, jobb lesz így neked, vigasztalták, rossz ember volt, goromba, vert is meg csalt is, nem igaz!, hazudta, sosem bántott!, részeg, Fürtös György keramikus művész a pécsi Zsolnay Porcelán- gyárban dolgozik, mint tervező, a gyár művészeti vezetője, sőt egyéni alkotásai is itt készülnek el. 1939-ben született Pécsett. A Magyar Iparművészeti Főiskolát 1962-ben végezte el, a mestere Csekovszky Árpád volt. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, valamint a Művészeti Alapnak tagja. Munkácsy- és SZOT-díjas. Többször állított ki Pécsett, 1973-ban a budapesti Műcsarnokban és több vidéki városban voltak tárlatai. Csoportos kiállításokon is rendszeresen részt vesz, 1994-ben például ausztriai, németországi vándorkiállításon szerepelt műve. Díszkút- jai láthatók többek között Budapesten, Pécsett, Barcson, Harkányban, Kütahyában (Törökország), a legújabb tavasszal készült el Siófokon. Számos városban találhatók épületkerámiái is. Művészi pályájának kezdetétől fogva a Zsolnay Porcelán- gyárban alkot.- Miből áll a művészeti vezetői megbízatása?- A díszmű- és eozin részlegen dolgozom, s amikor ösz- szeül a gyári igazgatói tanács - nagyobb munkát és sorozatok elkészítése előtt és közben - szakmailag és esztétikailag véleményezem a terveket. Sokszor van a megrendelőnek egyéni elképzelése, kérése a termékre vonatkozóan. Nekünk pedig bizonyos mértékig hűségesnek kell lennünk a Zsolnay hagyományos motívum- és színvilágához, össze kell hangolni ezt a két dolgot. mindig részeg, nem igaz!, jó ember ő!, mikor elment, mindent elvitt, amit ő hozott a házasságba, azt is, ez az enyém, mind az enyém!, üvöltötte, nem igaz, jó ember ő!, szeret minket!, ugye mondtuk, mi megmondtuk, akkor is szeret!, és őt is szereti, a kicsit is!, téged is szeret, apa téged is szeret, visz- szajön, vissza fog jönni, megígérte, dalolt, énekelt neki, mire van szüksége?, kérdezte az őszhajú orvos amikor elment hozzá, altatóra, csak altatóra doktor úr, már megint?, nemrég írtam, alig pár napja, nagyon rosszul alszok, nagyon, doktor úr, örökké csak hánykolódok, ha meg elalszok, felébredek, még éjfél sincs már fent vagyok, jól van, itt van, de ossza be, nem lehet ezt nyakra-főre, úgy lesz doktor úr, beosztom, csak ha kell, csak ha érzem, csak akkor, megígérem, kisimított egy szőke fürtöt a sápadt- Sok művész nem tudja a kötöttségeket elviselni, ön hosszú évek óta itt tevékenykedik.- A szakma iránt érzett szeretetem az, ami miatt itt vagyok. A gyári feladatok és a munkafolyamat ad egy megkötöttséget, ezt szívesen vállalom, sőt kedvelem. Mostanában sok megrendelésünk van régi, megrongálódott vagy teljesen tönkrement címerek újrakészítésére, és igen jelentős az épületburkolatokra, plasztikákra is az igény. Ezekben a feladatokban több dolog adott: az épület jellege, a környezet, a méret. Az izgalmas ebben az, hogy mindezeknek megfelelve, mégis egyéni, rám jellemző mű szülessen. Ugyanez a helyzet a sorozatban készülő edényeknél. Ott a célszerűségnek, használhatóságnak kell megfelelni. A homlokból, mint egy angyal, jutottak eszébe a fiatal káplán szavai, tisztára olyan, mint egy angyal, mint az ott!, tekintetével követte az ujj mutatta irányt, az oldalkápolna falára, az ott, balra, az a szőke, a jászol mellett, aztán imádkoztak, a pap olajjal kente meg a babát, amikor a hideg víz a homlokához ért felsírt, de csak úgy ép- penhogycsak, édes szender- gésbe merült újra, a legkevésbé sem érdekelte, hogy most már az Anyaszentegyház tagja, ő pedig csak nézte az angyalarcot, s aztán minden vasárnap úgy ült a padban, hogy azt a képet láthassa, és tudta, hogy a káplán nem viccelt, tényleg szép baba volt, és most is az, ilyen sápadtan is az, és már tényleg olyan volt mint az a szárnyas kisfiú Jézus baloldalán, és pontosan akkora is, angyalarcú, lehelte alig hallhatóan, aludj angyalarcú, fejét a kiságy pereméhez szorította, Hogy milyennek látják az emberek Kaposvárt, abban szerepet játszik a város irodalmi, művészeti és kulturális élete is. A Somogy új számának homlokára okkal került föl Kaposvár neve. A folyóirat sajátos eszközeivel, az irodalom különféle műfajaival, a képzőművészeti és a színházi élet jelenségeinek fölvillantásával - hangsúlyosan szeretné az olvasó figyelmét fölhívni Kaposvár „jelentésére”. A szám élén Takáts Gyula régi kaposvári emlékeit idéző esszéje áll. Verssel a fiatal Gáspár Boldizsár, Hodics Attila, Lotz Béla, Nyári László és az idősebb Reményi Gyenes István, Szirmay Endre és Tari János szerepelnek. A lírai anyagból kiemelkednek Kalász Márton és Kelemen Lajos írásai. sokszorosított használati tárgyakon keveset lehet változtatni, egyénieskedni, azonban egy aprósággal mindig meg lehet ezt is tenni.-Mikor jut ideje az egyedi művészeti alkotásokra?-Legtöbbször pont a gyári munka közben merülnek fel az ötleteim, amit utána a sajátomban megvalósítok. Mindkét tevékenység folyamatosan jelen van, egyik követi a másikat. Sokszor a már említett kötöttségek motiválnak valami különös, meghökkentő, derűs alkotás létrehozására. Nagy hasznomra van a szakmai tudásom, rutinom. A művész legkedveltebb és leginkább alkalmazott anyaga a pyrogránit. A november 30-tól december 31-ig a Kisgalériában nyitva tartó kiállításán is főleg oldalról nézte a kicsit, ujjával a gyermek homlokán játszott, majd lassan végighúzta orrának finom ívén, orra hegyén köröket rajzolt, elmosolyodott, eszébe jutott a kacagás, amikor először csinálta ezt neki, a gur- gulázó babakacagás, újra rajzolt egy kört, a kicsi újra kacagott, miért csinálod?, hagyd aludni!, most ébredt fel, nem is álmos, akkor is hagyd békén!, minek piszkálod!, még akart mondani valamit, de megtánto- rodott, ő felkelt, hogy segítsen, a férfi ellökte, törődj a magad dolgával!, nem haragudott, szerette, és ne piszkáld!, érted?, ne piszkáld!, a hang durva volt és parancsoló, meg elkent, nehezen érthető, szót fogadott, cumit rakott a sírásra görbült szájacs- kába, terített, tudta, ilyenkor enni kell az urának, a férfiember hasa tele legyen!, tanította az anyja, főleg ha iszik, akkor A szépprózai rovatban Csemák Árpád, Leskó László, Somogyi Gyula és Rótt József elbeszélését olvashatjuk. Eigel István Bemáth Aurél művészetét méltatja, Horváth János Varga Hajdú István festői pályáját elemzi, Géger Melinda a mai kaposvári képzőművészeti életet értékeli. Ehhez kapcsolódnak I^eitner Sándor rajzai. Interjút olvashatunk két jeles kaposvári színésszel, Molnár Piroskával és Lipics Zsolttal. A számban két érdekes dokumentumírást találunk: az egyik Merényi Oszkárhoz írt tizenöt levelet tartalmaz, a másik Fodor András kaposvári önképzőköri szerepléséről ad hírt. A folyóirat e száma köszönti a hatvanéves Berták Lászlót esszéjének és Nagy Imre a költőről szóló tanulmányának közlésével. ebből az anyagból lévő munkákat láthatnak majd, mégpedig sokféle témában.- Elárulna ebből egyet-kettőt?- Lesznek alkotások, amelyek a „Görögországi emlékek” nevet viselhetné. Sokszor jártam Görögországban a családommal, és nagy hatással vannak rám a régi mükénéi, knosz- szoszi kerámiák. Ezekkel a tárgyaimmal adózom a mesterek emlékének. Egy másik téma az erdei emlékek, ezek kisplasztikák, játékos, könnyed előadásban. Aztán egy régi plakát is „visszaköszön” a kerámia nyelvén. A meglepetést azonban semmiképp nem árulom el. Változatos technikával készültek az alkotások, különleges mázakat is használta művész.- A tárgyairól sokszor eszembe jutnak Picasso kerámiái, a vastag ecsetvonásokkal megfestett klasszikus vázaformák, kancsók önnél is fellelhetők. A humor is közös vonásuk. Mi erről a véleménye?-Tisztelem az alkotásait, a sokoldalúságát, valószínűleg hasonló természetem lehet, mint neki volt.- A kiállított tárgyak megvá- sárolhatók-e?- Nem eladás céljára készültek, de kérésre szívesen készítek hasonlót. Fürtös György jövő hét végén nyíló tárlata az élet szerete- tét sugallja. A szemlélődő egy biztos kezű, tapasztalt kera mi- kus elmúlt öt évi termésének legjobbjait láthatja. Modern művészet az övé, de reneszánsz életszeretettel. Varga Andrea legfőképpen, az apja is ivott, még többet is mint a férje, s az anyja mint egy gyereket a hat mellett, hetedikként szerette, s tán jobban is féltette, miért tett volna ő máshogy, s amit érzett az mélyről jött, egészen mélyről, nem tudta megmondani honnan, s hogy mit szeret rajta s annyira, mit szeretsz rajta, és annyira?, korholta az anyja az első év végén, azt mondd meg!, azt az egyet mondd meg!, nem tudom, válaszolta és mosolygott, és tényleg nem tudta, akkor, már abban a percben kezdődött amikor meglátta, az apjának segített, méretes kannákat pakoltak a szekérre, az aznapi tejet, aztán kevésbé emelte fel az utolsót, nekiverődött a szekér oldalának, s az összes tej ráborult, nevetnie kellett, hangosan, szívből nevetett, a fiú hátrafordult, elpirult, arca ijedt volt és zavart, de a suhanc-ba- jusz mosolygott az orra alatt, az öreg üvöltött, tarkón csapta, ez Kiss Benedek: Elégtétel Az alattomos rángás szád szögletében penge - kaszabolja kaján arcodat, a gyáván-ravaszat, hol düledező vérszem posztok mintha őrszem fakabát alatt. Némi elégtételt így kap az áldozat: mosolyogni tud a tokját metsző késen, bár az aztán, tudja, mellének szalad.- Nos, így-valahogy vagyunk veled, szépem! Szerelem Fürtös György műhelyében a Zsolnay gyárban fotó: laufer l.
