Új Dunántúli Napló, 1995. november (6. évfolyam, 298-327. szám)

1995-11-06 / 303. szám

1995. november 6., hétfő VÁROSAINK Dunántúli Napló 9 Helyzetkép a sportcsarnokról A nyugdíjas klub az egyik legnépesebb korosztálynak teremt rendszeres közösségi alkalmakat fotö: laufer Az idős emberekre figyelve Közönségszolgálat egy kisvárosban Pécsváradi körkép Hosszúhetényben helyreállítják a strandot Rendkívüli ülést hívott össze október utolsó napjára a hosz- szúhetényi képviselőtestület, hogy a falu strandjának sorsáról döntsenek. Hosszú évek óta nem használhatják a hetényiek hajdan vidám napokat látott strandfürdőjüket. Az egyetlen medencében békák tanyáznak, a medencét tápláló források el- tömődtek, a környéket fölverte a gaz, az öltözőt a focisták ed­dig még használták, de ha elké- szülk az új sportöltöző, az épü­let is magára marad. Akadtak ugyan vállalkozók a felújítására, de sorra elriadtak a nagy költségtől. Társadalmi összefogással viszont épült egy fedett tekepálya a strand szélén, amely nyaranta jó szórakozást nyújt a férfiaknak. Most a köz­ség szennyvíz-csatornahálóza­tát építő HETÉNYCSAT Kft vállalkozott a strand helyreállí­tására és üzemeltetésére. Ennek mikéntjéről a testület úgy hatá­rozott, hogy 25 évre bérbe adja számukra a strand területét a körülötte lévő önkormányzati telkeket, amelyek mély fekvé- sűek, beépítésre alkalmatlanok. Ezzel szép nagy terület alakul ki, ahol lesz hely gyermekme­dencének, parkosításnak. A HETÉNYCSAT a csatornaépí­tés befejeztével, jövő nyáron szeretné elkezdeni a munkát, így 1997 nyarán újra megnyíl­hat a hetényi strand. Képzeletbeli utazás a Bartina Együttessel A Bartina Együttes hívja a kö­zönséget, a Kárpát-medencé­ben való képzeletbeli utazásra. Dalok, táncok segítségével, vi- seletek, jellegzetes hangszerek bemutatásával elevenítik fel a magyar nép kultúráját. A Pécs­váradi Művelődési Központ, a Nyugdíjas Klub és a Pécsváradi Várbaráti Kör rendezésében november 8-án, szerdán este 6 órakor kerül sor a Művelődési Ház nagytermében a „Repülj madár, repülj...” című zenés­táncos utazásra. Négy hete vette vissza saját kézbe Pécsvárad Önkormány­zata a sportcsarnok építésének vezénylését, ragaszkodva az eredeti szerződésben foglalt összeghez és határidőhöz. A hátralévő munkákat az Önkormányzat közvetlen szer­ződésekkel és finanszírozással végezteti, Perger Antal építés- vezető irányításával, ez évi be­fejezéssel, a tervezett költség- kereten belül. Családi hagyomány a gyapjú­fonás Pécsváradon, az Apacel- ler-családban. Apaceller Péter és felesége, Teri valamint há­rom fiuk most úgy rendezték be a Honvéd utcai fonóműhelyt, hogy az élő ipartörténeti múze­umnak is beillenék. Egész nyá­ron keményen dolgoztak, felújí­tották a régi favázas gépeket, amelyek visszavisznek ben­nünket az ipari forradalom hős­korába. Már csoportot is fogad­tak a műhelyben. Amikor beindítják, barátsá­gosan zakatolnak a régi masi­nák: a kártológépek, amelyeken Hazánkban meglepően sokakat érdekel a Földön kívüli világ. Deák Zsuzsa grafikus is közé­jük tartozik. Áttételesen mun­káiban is megjelennek a három dimenziótól eltérő létformáról alkotott gondolatok. Szigorú mértani formába szorított energiák feszülnek ezeken a színes grafikákon. Képei, melyeket Hargitai Ká­roly, neves ufológus „harmadik Egy hónappal a rendkívüli ülés után a fentiek szerint foly­nak a befejező munkálatok: 17 alvállalkozó dolgozik a csarno­kon az önkormányzattal meg­kötött szerződés alapján, a mű­szaki csoport személy szerint Winkler György felügyelete alatt. Elkészült a parkettázás. Folyamatban van a fűtést szol­gáló gáz infraégők szerelése, elhelyezték a lelátó korlátjait. November elsején kezdődött a az előfonást végzik, majd hen­gerekbe tekercselve kerül a gyapjú a Niederländernek ne­vezett fonógépre - ez nem más mint a legendás Fonó Jenny, amely az ipari forradalom haj­nalán kihívta a technika fejlő­dését. Sok fonalra volt ugyanis szüksége a textilgyártásnak, és a lassú rokkát felváltotta a XVIII. század közepén a pör- gettyűs fonást alapul vevő fo­nógép, amelynek elve mára sem évült el - mindezt a mű­hely gépein magyarázza Apa­celler Péter és felesége.- Pécsvárad környékén több szem”-nek nevezett el, a kö­zelmúltban Győrben voltak lát­hatóak, majd Budapesten a Magyar Ufológusok Szövetsé­gének ufó-konferenciáin arat­tak nagy sikert.- Ez a két kiállítás megmé­rettetés volt számomra - mondta Deák Zsuzsa -, hiszen oda kerültek a képek, ahová ké­szültek. Részt vettem a konfe­renciákon is, és az előadások külső színezés. Készül a csar­nok bejárata és a fűtésbekötés. Ezzel együtt korszerűsítik a Művelődési Ház fűtését is, au­tomatizált hőfokérzékelőre ál­lítva át azt. A kivitelezés bo­nyolítója továbbra is a MKROBER Kft, az építésve­zető Perger Antal. Kakas Sán­dor polgármester elmondta, e szerződésben várható, hogy a csarnok november 30-ra elké­szül. család foglalkozott gyapjúfo­nással már nagyapáink korában - ma Fuller Jánosék és mi fo­nunk gyapjút. Édesapánk, Apa­celler József Hering Jakabtól tanulta az ipart a zengővárko- nyi Moncz-malomban. A II. vi­lágháború után kapcsolódtak e tevékenységbe Fullerék, akik ma is fonnak. Vízhajtotta fonó­gépeivel a két háború között a Freund-család volt híres Pécs­váradon. A felújított gépeket látva arra gondolunk, bárcsak a többi régi ipar is ily módon lenne bemu­tatható Pécsváradon. hallatlanul érdekesek voltak. Meg vagyok győződve róla, hogy van az embernél maga­sabb intelligencia. Katasztrófa lenne, ha az ember volna a „csúcs”! A hetvenes évek elején, pá­lyám kezdetén is foglalkoztat­tak ezek a kérdések: a környe­zet védelme, az emberrel való manipuláció. Most újrarajzol­tam ezeket a munkáimat is. Kárpátiné Kovács Zita tizenhat éve a pécsváradi Művelődési Központ munkatársa, a helyi rendezvények egyik szerve­zője, és az egyik legnagyobb létszámú helyi egyesület, a Nyugdíjas Klub titkára. Nem­rég vehette át munkája elisme­réseként a város „Pécsváradért” emlékplakettjét.- Minden évben részt vettem az Idősek Napjának szervezé­sében. Ilyenkor látja az ember, milyen sok az idős korú Pécs­váradon: a 4300 lakosból 1100 a nyugdíjasok száma. E népes csoport sajátos problémái okán külön figyelmet érdemel. Ezért szerveztünk klubot a számukra. Az alapító 35 fő mára 150-re gyarapodott. Jómagam meg­próbálok háttérben maradni, a fő mozgató a klub elnöke, Kö­bért ing Jenóné. Legnagyobb öröm, amikor azt mondja egyi­kük, amióta a klubba jár, nem kell az orvosság. Nagyon aktív, tetterős ez a korosztály.- Személy szerint hogyan ta­lált el ehhez a munkakörhöz és ehhez a művelődési házhoz?- Pécsváradi vagyok, itt érettségiztem, jártam a Kígyós Sándor és Kárpáti Gábor ve­zette diákklubba. Büszke va­gyok rá, hogy Kígyós javasolta nekem ezt a pályát. Könyvtár­Születtek: Pécsvárad: Mészá­ros Dávid, Virág Lajos, Mar- tonfa: Dunai Dávid, Nagypall: Kovács Brigitta, Lovászhetény: Bátai Bettina, Mezei Mária, Hosszúhetény: Péter Nikoletta, Tobak Luca, Kovács Richárd, Mecseknádasd: Schum Vanda, Óbánya: Schlapp Júlianna. Házasságot kötöttek: Me­cseknádasd: Ruppert János és Mózsa Erzsébet. magyar szakon tanultam, de csak mostanában szerzem meg a felsőfokú végzettséget - há­rom fiunk van ugyanis . . . Dretzky Katalin hívott ide 1979-ben, Pólón Erzsébet tá- voztával, mikor a második fi­unkkal voltam otthon. Aztán megszületett a harmadik, és én végig dolgoztam. A családom segít, tudják, mennyire szere­tem ezt a munkát.- Hogyan látja egy ilyenfajta központ működését, feladatát?-Sajátos szolgáltatóház va­gyunk. Kívülről nem látható, mi minden zajlik itt, milyen szervezőmunka előz meg egy- egy eseményt, nagyrendez­vényt, amelyen ezrek érzik jól magukat. A háttérmunka, az előkészítés heteket, hónapokat, számtalan egyeztetést igényel. Ezt már gyakorlattal végzi a ház összeszokott gárdája. A szép benne az, hogy az embe­reknek adunk valamit, s ahogy nincs két egyforma ember, ez a munka is minden nap más. Szeretnénk, ha megvalósulna a terv, és a Sportcsarnok elké­szülte után egy fedél alá ke­rülne itt a könyvtár, a helytör­téneti gyűjtemény, a galériák. Egymást egészítheti ki így a sport-, a kulturális rendezvény, a nagy közös programok. Elhunytak: Pécsvárad: Tőrin- csi Lajos, Somogyvári Ferenc, Trapp Ferencné Aszmann Anna, Brückner János, Erdős- mecske: Bősz András, Weisz Nándomé Androvics Anna, Lovászhetény: Bátaszéki Irén, Hosszúhetény: Foki János, Deák Sándorné Panta Anna, Kuppi Mária, Mecseknádasd: Haklik József, Hemesz Jó- zsefné. Felújították a régi fonógépeket Apaceller Péterek bemutatják a hagyományos régi technológiát Turisták számára is bemutatják az ipartörténeti érdekességet fotó: löffler Amit a harmadik szem lát Anyakönyv Müller Lajosné szakács volt főztjeivel a külsheimi magyar hetek főszereplője fotó: löffler Magyar ételek Külsheimben A hazai ízeket kedveltette meg fó'ztjeivel a pécsváradi szakács Müller Lajosné szakács büsz­kén mutatja azt az újságcikket, amely Pécsvárad testvérvárosa, Külsheim újságában jelent meg róla. A nyáron ugyanis Küls- heim-Steinfurtban, a Zöldfa vendéglő tulajdonosa magyar heteket tartott a Pécsváradról ér­kezett szakácsnő közreműködé­sével. Müller Lajosné, vagy ahogy Pécsváradon ismerik, Müller Panni a jó magyar ízeket kívánta megszerettetni a vendégeivel. Több évtizedet töltött különböző éttermekben a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalatnál, majd Pécsváradon 19 évig a Zengő Ét­teremben. Nyugdíjazása előtt az utolsó hat évet a Gesztenyés Vendéglő konyháján töltötte. Hogy miként jött létre a külshe­imi kapcsolat?- Teljesen véletlenül született meg az ötlet - válaszolja. - Egy külsheimi házaspár lakott ná­lam, akik szóltak a Zöldfa ven­déglő tulajdonosának Otto Bunschuh úrnak, és ő egyszer csak megjelent Pécsváradon. Az volt a kérése, hozzak két fel­szolgálót és egy zenészt, és ren­dezzünk magyar heteket. Panni természetesen, nemcsak a magyar hetek alatt főzött a külsheimi vendéglőben, hanem október elsejéig ott maradt, hogy a nyugdíját kiegészítse. Érdekes volt elolvasni a külsheimi cikket, amely pontosan beszámolt arról, hogy a magyar szakácsnő meny­nyit keresett otthon, illetve mennyi nyugdíjat kap jelenleg. Panni örült az írásnak, hiszen ha­tására az ottani magyar klub tag­jai is felkeresték az éttermet. Me­sélt a németek érkezési szokásai­ról, valamint arról, hogy milyen kidolgozott napirend szerint ténykednek a tulajdonos gyer­mekei a vendéglőben. Pontos órarend rögzítette, hogy tanul­mányaik mellett mikor és hány órát kell a vendéglőben segíte­niük. A legkisebb gyermek, a há­rom éves kisfiú is alkalmanként már kiviszi az italt. Müller La­josné három hónapig dolgozott Németországban, és valószínűleg jövőre is kimegy. Azt azonban elmondta, hogy az utolsó két hét­ben már honvágya volt, és alig várta, hogy hazajöhessen. Hirdetésfelvétel az Új Dunántúli Naplóba Pécsváradon a Fülep Lajos Művelődési Központban Kossuth L. u. 31. Telefon és fax: (72) 465-123

Next

/
Oldalképek
Tartalom