Új Dunántúli Napló, 1995. november (6. évfolyam, 298-327. szám)
1995-11-14 / 311. szám
8 Dunántúli Napló Közélet 1995. november 14., kedd „Képesek vagyunk a finn csodára” Mennyire beteg az egészségügy? Interjú dr. Szabó György népjóléti miniszterrel A magyar egészségügyet átalakító program első lépései láttán sokakban felötlik: mi lesz velük, ha megbetegszenek? Félnek az egészségügyben dolgozók is sorsuk bizonytalanságától az anyagi és egzisztenciális megszorításoktól. A közember pedig nem tud eligazodni a riogatások, a valódi és álhírek tengerében. Szabó György népjóléti minisztert ezért kérdeztük: November 19KkphWoi-én, vasárnap lil3CUUi9vbl November 19-én vasárnap V (UCIijíi UliSUiV Kővágótöttös megválaszthatják önkorCigány mányzatukat a nemzeti ki1. Bárdos György sebbségek azokon a helyeken, 2. Istenes György ahol ez 1994 decemberében 3. Orsós János nem történt meg. független jelöltek. Baranyában a következő Kozármisleny helyeken állítottak jelölteNémet két. 1. Kresz Gábor 2. Rack Tamás Baranyajenő 3. Bugyikné Hell Anna Cigány 4. Dénes Jánosné 1. Várnai Sándor 5, Ritter Attiláné 2. Búzás Zoltán független jöltek. 3. Szirmai Józsefné Mecseknádasd független jelöltek. Német Boldogasszonyfa 1. Amrein Ferenc Cigány 2. Dr. Kövesi Béla 1. Bogdán Lajos 3. Bacher Fülöp 2- Balogh Tibor 4. Szigriszt János 3. Bogdán Tibor 5. Ifj. Dittrich János 4. Virág Istvánná 6. Dr. Amrein Attila István BMF-jelöltek. 7. Ledneczky Ferencné Fazekasboda 8. Gungl Istvánná Német 9. Wilhelm Istvánná 1. Mehlmann Nándor 10. Stolcz Jánosné 2. Lutz András 11. Hajdú Gábomé 3. Dobszai Györgyné 12. Müller Jenőné függgetlen jelöltek. 13. Csillag Ferencné Gilvánfa független jöletek. Cigány Olasz 1. id.Nagy Nándor Német 2. Orsós János 1. Borsodi Gábomé 3. Gyénizse Benő 2. Mózer Gyuláné 4. Ignácz János 3. Pektor Béláné 5. Orsós Imre független jöltek. 6. Orsós György Pécs 7. Ignácz Sándo Bolgár 8. Nyerges László 1. Bonev Jordán 9. Csonka Sándor 2. Atanazov Ilija független jelöltek. 3. Császár Jánosné Hetvehely 4. Jordanov Istvánná Cigány 5. Peidl Józsefné 1. Orsós Sándor független jelöltek. 2. Orbán Sándor Somogyhatvan 3. Bogdán János Cigány 4. Orsós István 1. Kovács Béla 5. Orsós József 2. Lakatos Béla 6. Orsós Jenő 3. Korom Róbert 7. Bogdán Sándor 4. Ifj. Korom Attila független jelöltek. független jelöltek. Diák szó-kincs-tár általános iskolásoknak Hétköznapi csodák... Sietek a Bem utca forgatagában. Hétköznap. Novemberi. Az ég olyan szürke, mint jómagam. A „Spaar” áruház eló'tt nevetséges, mondhatnám bosszantó - már mint a lehetőség, a fel- tételezés groteszksége - felszólításnak lettem „alanya”. Az ott, fázósan toporgó, jó fizikumú, egészségesen kipirult arcú, ki tudja honnan fiatal férfiak egyike imigyen szóla: „Valuta, márka, dollár? .. Elképedek. Úgy nézek én ki? Lesír rólam, hogy tömött devizás erszénnyel járok, no meg az a lehetőség, hogy éppen az utca forgatagában és éppen ővele kössek e szeles, fázós novemberi délelőtt, pár lépésre a hiteles banktól, pénzváltótól ily kétes kimenetelű üzletet? Bosszúsan legyintek és megyek tovább. A Konzum előtti félig nyitott, félig fedett pécsi „agorán” már nem ér meglepetés. Azaz annyiban mégis, hogy az ottani kis kufárok szóra sem érdemesítenek. Felmérnek, megmérnek, le- és felértékelnek- gyors-mérleg a szemekben, s „lelegyintenek”. Nem jön össze velem a bolt. . . Gondolom: azért lehet valami vonzereje ennek a nyílttéri börze-világnak. Nem a lebukás izgalma. Attól ugyan miért kellene tartani. Még a kiskapukat sem kell keresni, tán kapu sincs- csak ügyfelek akadnak, szép számmal, úgy tűnik. Miért is csinálnák, ha nem így lenne? A veréb és a (ló)citrom aforizmája jut eszembe. Igen: amíg van e pottyanó gyümölcsből, lesz veréb is. Ez még mindig időszerű. Balekok voltak, vannak1 és lesznek. Én nem vagyok az. Nem is nézik ki belőlem. Ez is valami. Öröm is lehet. Kissé fanyar - mint a citromlé. Mármint ha igazi. Dr. Hegedűs Sándor „Szarvasálló” autó Jávorszarvasok tesztelik a Magyarországon elsősorban vadászgép ajánlatáról ismert svéd SAAB-cég új autóit. A típusfejlesztés e szokatlan eseményének hírértékét nem nem csökkenti, hogy ezek a pompás állatok a próbákon gumi- és vászonalakzatban jelennek meg, ám a célnak tökéletesen megfelelő formában. Nevezetesen is azt a célt szolgálva, hogy miképpen változtassák meg a tervezők a kocsik alakját és karosszéria- elemeit a szarvasokkal való ütközésre számítva. A legutolsó skandináv statisztika meggyőzően bizonyította, hogy valamit tenni kell, hiszen a 21 ezres közúti baleset közel egynegyede azért történt, mert a vezető semmiképpen nem kerülhette el a jávorszarvassal való ütközést. S mivel egy jól megtermett állat súlya a 4 és fél mázsát is eléri, a nem várt találkozáskor a legszabályosabb vezetőnek sincs esélye a saját és a kocsija épségének megóvására. A kontinens számos útján jól ismert, „Vigyázat, szarvasveszély!” tábla Svédországban tehát hatástalan a nagyértékű és mégoly erős karosszériájú kocsik esetében. A SAAB gyár döntött: az ezredforduló típusát már különleges külső ütésgátlóval kell felszerelni. Hogy ez milyen lesz, egyelőre műszaki titok.- Mennyire beteg az egészségügy hazánkban?-Tudom, tapasztalom, hogy sokan támadják, kritizálják a szükségintézkedéseket, a kormány reformlépéseit, amelyek az egészségügy átalakítását, "egészségessé" tételét célozzák. Természetesen az egészségügy összefügg az egész társadalom állapotával, kiragadva aligha lehet vizsgálni és gyógyítani. Vegyük például, hogy a hirtelen ránk szakadt munkanélküliség milyen egészségügyi problémákat okoz. De más, mélyreható változásoknak is vannak egészségügyi következményei. Hogy napjainkban sem sikerült a közvéleménnyel, a szakmai körökkel megnyugtatóan tisztázni a kialakult helyzetet és elfogadtatni az átalakítás elkerülhetetlenségét, abban kétségtelenül hibásak vagyunk. Nem tudtuk megértetni sokakkal, hogy ami most történik, az nem a szociális vívmányok elárulása, sutba vágása, hanem egy új, a kor követelményeinek és feltételeinek megfelelő egészségügyi ellátás kialakítása, amelyben érvényesül a humánus, az emberközpontú orvoslás! Ebbe a fogalomkörbe sokféle, de szorosan egybe tartozó feladat értendő és ezek az alapellátásra épülnek, legfőképpen a háziorvosi szolgálatra. A feladatsor kiterjed a megelőzésre, az egészségvédelemre és nevelésre, a betegellátásra és ezentúl a szakorvosi, kórházi, a speciális intézeti ellátásra. Ide kapcsoljuk továbbá az idült betegek és idősek gondozását a családvédelmet, sőt még a környezetvédelmet is. Mindezt azért célszerű a háziorvosi szolgálatra építeni, mert ez a hálózat tudja a legtöbbet az emberről és amíg csak lehet, nem emeli ki a megszokott családi, munkahelyi környezetéből a beteget. Nyolcezer háziorvos Mindehhez megteremtjük a szükséges személyi, anyagi és technikai feltételeket, amelyek többek között azt jelentik, hogy 2 ezerrel növeljük a háziorvosok számát és ezáltal több, mint 8 ezren fognak ebben a gyógyító munkában dolgozni. Eltökélt szándékunk, hogy e rendszer működéséhez tisztesSzabó György miniszter séges megélhetés és erkölcsi megbecsülés, szakmai fejlődés is párosuljon. Mindez sok pénzbe kerül majd, de ez a legolcsóbb "beruházás", amely az ember védelmét, betegsége esetén a gyógyulását szolgálja. Ez váltja majd fel a mai közfelfogást és gyakorlatot, amelynek központjában a kórház áll.- Mikorra érjük el a felvázolt célokat és addig milyen utat kell megtennünk?- Nem szorul magyarázatra, hogy az egészségügy átalakítása hosszú, bonyolult folyamat. Miközben számolni kell azzal, hogy az ország gazdasági lehetőségei erősen korlátozottak és az adófizetők minden forintjára gondosan ügyelnünk kell, százszor is megfontolva, hogy mire költjük. Ugyanakkor át kell tömünk a különféle érdekcsoportok kemény ellenállását is, csakúgy, mint a gondolkodás korlátáit. Mindezzel lépten-nyomon szembe találjuk magunkat és kisebb-nagyobb konfliktusokon keresztül tudunk előre haladni, de vállalnunk kell ezeket, ha célba akarunk érni. A fő cél természetesen a betegségek megelőzése. Ehhez például a daganatos betegségeknél meghatározó a korai felismerés, amely az országos szűrőrendszer kiépítését igényli. Ez nemcsak pénzt, időt követel, hanem a működtetéséhez nélkülözhetetlen szakemberek kiképzését, a megfelelő technikai eszközök beszerzését és "rendszerbe állítását". Nem kevés erőfeszítés árán számolhatók fel azok az anomáliák, amik az előző rendszerből maradtak fenn napjainkban, de megtartásuk képtelenség. Ilyenek például az állampolgári jogon nyújtott, ingyenes szolgáltatások, ellátások formái. Helyette a rászomltság elve szerint kell eljárni, mert most ez felel meg az igazságosság elvének. A rendszerváltás előtt nem volt munkanélküliség, az általános és ingyenes szolgáltatások keretén belül mindent megkaptak az egészségügytől az állampolgárok. Ma közel háromnegyed millió a munkanélküli, az elmúlt négy esztendőben négyszeresére, 200 ezerre nőtt az úgynevezett 50 százalékos rokkantak száma, a feketegazdaság pedig soha nem látott méreteket öltött. Nőtt a differencia az ország keleti és sokszorosan hátrányos régiói és a fejlettebb viszonyokat hordozó nyugati vidékek között. Az egészségügy mindezek felszámolásában érdekelt csakúgy, mint abban, hogy megszüntessük mindazokat a lehetőségeket, amelyek valamiféle visszaélésre adnak alkalmat. A világ előttünk jár- Vannak-e nemzetközi tapasztalatok az egészségügy átalakításával kapcsolatban és mit mutatnak?-Ezt az utat már előttünk, több országban eredményesen végigjárták. Az angol, a skandináv országok, a német reform tanulságai szerint is szükség- szerű lépésekről van szó és bármilyen nehéz, meg kell valósítani. Számunkra különösen a finn rokonaink tapasztalatai értékesek, azt sugallják, hogy nem lehetetlenre vállalkozunk. Csupán arra, amit a finnek 20 évvel ezelőtt már megcsináltak. Akkor azt csodának nevezték. Meggyőződésem, hogy erre ma már képesek vagyunk mi is! Tehát az egészségügy, miként az egész társadalom - gyógyítható, de a gyógyítás nem mindig fájdalommentes és sok türelmet, bizalmat érdemel. Maris János Hiánypótló helyesírási tanácsadó kötet jelent meg általános iskolások számára a Dóm Kiadó gondozásában Diák szó- kincs-tár címmel. A pécsi pedagógusok szakmai közössége által szerkesztett, illetve lektorált könyv első részében színes ábrákkal szemléltetett hétköznapi élethelyzetek, a hozzájuk tartozó szavak helyes használatát segítő rövid történetek és azok tartalmának helyesírási szempontból fontos szószedetei találhatók. A második rész a magyar ábécé szoros betűsorrendjében több mint tízezer szót tartalmaz. A Diák szókincs-tárat szerkesztői az általános iskolák mind a nyolc osztályában tanuló gyerekeknek szánták, s a kötet beváltotta a hozzá fűzött reményeket, országszerte nagy sikert aratott. Nyelvtörő pongyolaságaink A brémai muzsikusok és - Göttinga Megírtuk már, nem is egyszer, hogy kezdő vállalkozók attól remélik üzleti boldogulásukat, ha idegen nyelven - lehetőleg persze angolul - hirdetik magukat. Mintha mind azt hinnék, hogy a nem túl nagy számban előforduló angolul tudó idegenek fogják felvirágoztatni a vállalkozásaikat. Ha így lenne - kérdem most -, akkor miért dobta be olyan hirtelen a „City Café House” névre keresztelt műintézet? Múltkor a Citrom utcai Várnagy-ház egyik kirakatának az építészeti egységet felrúgó átalakítása miatt háborogtam; ma ott azt olvashatjuk, hogy Replay original store. Nekem bizony ez semmit sem mond, de angolul tudó ismerősömnek sem, aki tanácstalanul próbálta megfejteni a három egymás mellé rakott szó értelmét. Lehet, hogy a „keresztszülők” nála jobban tudnak angolul? Nem messze innen a volt Konzum Étteremből kihasított üzletrészt szép kék betűktől ékes felirat hirdeti így: Nature Blue - Body Shop Kozmetikum. Azon pedig meg sem lepődtem, hogy amikor először jártam az új lakberendezési áruházban, mintha nyugatra vetődtem volna. No nem az örvendetes nyugati színvonal miatt, hanem mert számos kínált termék nevét csak németül tüntették fel. Nem tudom, odaát elbűvölné-e a „sógoré- kat”, ha egy frissen nyíló magyar áruházban (vajon nyílik-e és mikor) magyarul kínálnának mindent? S hogy mennyire él az idegen kifejezésforma fölösleges bűvölete? Néhány hónapja egy helyen, ahol szúrós növényeket kínáltak, ezt a hagyományos magyar írásmód helyett így tették: cactus. Másutt, ahol aligha fordult elő német anyanyelvű vásárló, bratfertig csirkét kínáltak. Nem hiszem, hogy ettől fellendült volna az üzletmenet. Más. Sok-sok évtizedig a rendőrség kisebb egységeit rendőrőrsnek nevezték, nem átallva ezt az ősi magyar nevet használni. Mennyivel jobban hangzik (csakugyan jobban hangzik?) az új módi szerint angolból fordított név, a „rendőrállomás”. Ti. az angolamerikai gyakorlat szerint „police station” az illető szervek neve. * Hadilábon állunk egyes külföldi helységnevekkel, többnyire persze azokkal, amelyeknek van magyar megfelelőjük is. Vannak német városok, mint pl. Bremen, vagy Dresden, amelyek magyar nyelvünkben Brémaként (v. ö. A brémai muzsikusok c. Grimm-mesével) vagy Drezdaként honosak, és senkinek eszébe sem jut németesen mondani, mint ahogy Bécset sem Wienként emlegetjük, s Párizs helyett sem mondunk Parit. De vannak még -en végződésű német városnevek, mint pl. a baden-württembergi Tübingen, vagy az alsó-szász- országi Göttingen, amely neveket a 17-18. században ottani egyetemeken tanult magyar diákok Tübingaként és Göttingaként hoztak haza. Ám e nevek sajnálatosan feledésbe merültek - nálunk. Mert a németek ismerik és tiszteletben is tartják e városnevek magyar változatát. Legalábbis erre következtethettem néhány éve abból, hogy egy Profil c. akkor még nyugatnémet magyar nyelvű állami propagandakiadványban a két várost ismertetve Tübingát és Göttingát írtak. * Egyik közelmúltbeli parlamenti ülésnapon ismét megütötte a fülemet egy sajátos jelzős szófordulat. Gál Zoltán emlékezetem szerint nem először mondta, tehát nyilván „rááll” a nyelve. Nem tudom, valóban pongyolaság-e, de számomra mindenesetre annak tűnik ez a kifejezésforma: „borzasztóan jó”. Ha valami jó, akkor miért borzasztó? Tudom, szeretjük a pozitív kicsengésű fogalmakat negatív jelzőkkel nyomatékosítani, mint pl. haláli klassz, rettenetesen szép, irtózatosan finom, iszonyúan kedves ... De vajon ennek az ellenkezője, vagyis amikor negatív hangzású fogalmat pozitív jelzővel nyoma- tékosítunk, miért nem él közbeszédünkben? Miért nem mondjuk pl. azt, hogy valami csodálatosan rossz, vagy fantasztikusan undorító, vagy en- nivalóan brutális? Talán mert ezeknél kirívóbb az egymáshoz nem illőségük? Hársfai István
