Új Dunántúli Napló, 1995. október (6. évfolyam, 268-297. szám)

1995-10-01 / 268. szám

4 Dunántúli napló Magyarország - Dél-diinántúl 1995. október 1., vasárnap Ma Szeretettel köszöntjük névnapjuk alkalmából MALVIN nevű kedves olvasóinkat. A Nap kél 5.39 nyugszik 17.30 órakor Hírek, tudósítások, események közölhetők 14-től 16 óráig a 215-000-es telefonszámon. Hírszerkesztő: Újvári Gábor Malvin, a barátnő A mai Malvin nevünk a múlt században nagyon divatos volt. Ófelnémet eredetű, első fele a törvénykezés gyülekezetét, má­sodik fele barátnőt jelent. Elter­jedésében nagy része volt a kor rajongásának a romantikus Osszián kelta bárd iránt. Az „Osszián-dalokban” gyakran szólal meg ugyanis egy Malvin nevű dalnok. Nálunk a női egyenjogúság korai harcosa, Dukai Kovács Judit használta a Malvin nevet költői álnévként. A névhez legjobban az óarany színű krizantém és a sötétvörös dália illik. Időjárás Várható időjárás ma estig: nap­közben csökken a felhőzet. Több helyütt számítani lehet esőre, a hegyekben hózápor is előfordulaht. Éjszaka foltokban köd képződik. Megerősödik az északnyugati nyugati szél. Vízállások: Mohács 335 cm. apadó, vízhő 15,0 fok; Őrtilos 65 cm. apadó, vízhő 11,7 fok; Barcs 66 cm. apadó, vízhő 13,8 fok; Drávaszabolcs 179 cm. apadó, vízhő 15,7 fok. Hatos lottó: 15,21,22 27,28,43 Pótszám: 23 Helyey László, mint Tót, Pécsett Helyey László, aki jelenleg a Budapesti Kamaraszínház tagja, a Pécsi Harmadik Szín­ház október 8-án bemutatandó Örkény darabjában, a Totók­ban Tót szerepét formálja meg.- Milyen szerep a Tót?- Borzasztóan szomorú, an­nak ellenére, hogy sokat kell nevetni rajta. Szomorú látlelet a kisemberről, a szolgalelkű- ségről, az önállótlanságról, a túlbuzgóságról, amelyre mind­járt adott a felmentés: mindent a katonafiú érdekében. De eh­hez nem kell katonafiú, az em­ber általában talál magának ki­búvókat a túlzott kompromisz- szumokra, a gyávaságra, lusta­ságra; magam is így vagyok ezzel, azt hiszem.-Az eló'adás rendhagyó, hi­szen egy erre a célra létrejött alkalmi társulat adja elő, s mindössze öt szereplővel.- Elég sok társulatban meg­fordultam már. Az évek előre­haladtával egyre nehezebb al­kalmazkodni az új környeze­tekhez, itt viszont abszolút semmilyen beilleszkedési gondom nem volt. Az ötsze­replős megoldás végül is re­mekül lett átírva, feszessé vált a darab, szerintem előnyére.- Mi az oka annak, hogy oly sok társulatnál megfordult már?- 1975-ben végeztem, ’87- ben jöttem Pécsre, s attól kezdve számítom magam ván­dormadárnak, ha úgy tetszik, de végül is addig én egy szel­lemi közösségben dolgoztam. Kaposváron kezdtem és ugyanazokkal a színészekkel, rendezőkkel mentem föl a Nemzetibe, majd a Katona Jó­zsef Színházba, majd vissza Kaposvárra. Pécs volt az első, amikor kikerültem ebből a zárt körből, s próbáltam körül­nézni, milyen is egy másik színház Magyarországon. Az­tán, mikor még egyszer, újra visszamentem Kaposvárra, ak­kor kiderült, hogy nem lehet mindig ugyanazt az álmot ker­getni. Mert megváltoztak az idők, s az már nem ugyanaz a színház volt, s én sem ugyanaz vagyok már, mint aki vol­tam. Cs. L. Helyey László egy próba szünetében fotó: Tóth l. Karmesteri instrukciók az alkalmi stúdióban FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ A Pécsi Szimfonikus Zenekar „hongkongi” lemezfelvételei Lajtha László és a Marco Polo A Pécsi Szimfonikus Ze­nekar egy hongkongi le­mezkiadó megbízásából Lajtha László valamennyi szimfonikus művét le­mezre játssza. Mint Szkladányi Péter, a zenekar igazgatója el­mondta, a megbízáshoz véletlenszerűen jutottak hozzá. Az együtteshez két éve ideszerződött vezető karmester, Nicolás Pas- quet kutatott annak idején olyan lehetőség iránt, mely lehetővé tette volna egy argentin zeneszerző műveinek összkiadását. A hongkongi HNH kiadó elnöke, aki tulajdonosa a Naxos és a Marco Polo Kiadóknak, elutasította az argentin ajánlatot, de felvetette, hogy szívesen venne egy Lajtha-soroza­tot. Szkladányi Péter igenlő válasza után fél­órával már itt is volt a fax, mely 5-6 lemeznyi anyag felvételével bízta meg a zenekart. A munkában persze, nem lévén még ilyen át­fogó Lajtha-sorozat, se­gítségre is szükségük volt. Sokat tett az ügy ér­dekében dr. Lajtha Ildikó, a zeneszerző unokahúga, a párizsi Edition Leduc kiadó, a Dó-Iá Stúdió vagy a magyar lemezké­szítés nagy öregje, Beck László, aki a sorozatot gondozta. A felvételek 1994 ja­nuárjában kezdődtek, s 1996 májusában fejeződ­nek be. A CD-k tartal­mazzák majd Lajtha va­lamennyi szimfonikus művét: a szimfóniákat, szviteket, balett-zenét, filmzenét és kisebb zene­kari munkákat. A piacon eddig két Lajtha-lemez jelent meg a pécsiektől a Marco Polo kiadásában. A kiadó egyébként nem túl magas tarifákkal dolgozik, de igen magas példányszá­mot ad ki. A világ CD termésének 10 százalékát bocsátják ki, amely, fi­gyelembe véve a kiadók igen magas számát, nem kis mennyiség. Az eddig megjelent Lajtha-lemezekről a kül­földi szaklapok jó véle­ménnyel voltak. Cs. L. Tolna megye első tévéadója Hamarosan megkezdi a sugárzást az UHF 59-es csatornán a szekszárdi POP Televízió. Ezzel a tettükkel a tolnai me­gyeszékhelyen történelmet írnak, mivel először lesz a megyében önálló.helyi té­véállomás, amely az adását éteren ke­resztül adja. Szekszárdon párhuzamosan három te­levízió működik, amelyek közül az előbb említett POP Tv a kábelről áttérve a város adáskörzetében fog sugározni október 2-től. A 11 kilométeres sugár­ban történő műsorszórás az általános gyakorlattól - ez általában 3-4 kilométerig terjed - jelentősen eltér. A nézők hetente 31 órában foghatják majd az adást Bátaszéktől Tolnáig. Kindl Gábor tulajdonos szerint a mű­ködő televízióknak nem feltétlenül szükséges a konkurenciaharc ürügyén a jövőben marakodniuk. Hanem össze­fogva, a nézőket kiszolgálva, színvona­las műsort kell adni... és szórakoztatni. A költséges vállalkozás sikeréhez az Egyesült Államokban élő volt szekszár­diak is segítséget nyújtanak. A műsor­ban a nézők láthatnak majd többek kö­zött amerikában készített show-műsoro- kat, amelyeket külön erre a célra szer­kesztettek, és neves személyiségekkel készült interjúkat is. Kindl Gábor ta­pasztalatai szerint a kint élő magyarokat nagyon foglalkoztatja az itthon maradot­tak sorsa és élethelyzete. Hazafi Zsolt Születésnapi randevú Molnár Piroskával Ötvenéves volt tegnap Molnár Pi­roska, a kaposvári Csiky Gerely Színház Kossuth-díjas színésze. Ebből az alkalomból jelent meg Lőrincz Sándornak, a Somogyi Hírlap újságírójának kötete Molnár Piroskáról, aki most az Ascher Tamás rendezte A milliomoshölgy látogatása című darabban próbál. A kaposvári Megyei és Városi Könyvtárban szombaton délután rendezett könyvbemutatón számos kolléga - köztük Bezerédi Zoltán, Spindler Béla, Pogány Judit - kö­szöntötte a művésznőt. A születés- napi randevún Szita Károly, Ka­posvár polgármestere és Bálint Le­hel, a Somogy megyei önkormány­zat alelnöke is gratulált az ünne­peknek. Lőrincz Sándor könyvében pá­lyatársak is vallanak arról, mit je­lent számukra Molnár Piroska. A vallomásokból mutatunk be néhá­nyat. Zsámbéki Gábor rendező: Az a rendkívül népszerű tanár, aki ma ugyanabban az osztályban tanít a főiskolán, amelyben én is, az egyik legjelentősebb magyar színésznő. A fiatal lányból - aki olyan elragadó Nyina volt a Sirályban - jelentős tra- gika és érett komika lett. Zenei pro­dukciók magabiztos és kiemelkedő szereplője, nagyszerű versmondó. Babarczy László igazgató: Szerettem volna, ha szerződteti a Nemzeti, de azt mondták rá, hogy nem elég szép és nem elég érdekes nő. Pedig az egyike volt a legszeb­beknek és a legérdekesebbeknek. Szerencse, hogy nem felelt meg az akkori színházi ízlésnek. Azért van Kaposváron. Ascher Tamás főrendező: Rendkívül sok színárnyalatú lény: erős, mindent kibíró paraszt, csiszolt agyú, fölényes, művelt nő, érzelem­gazdag asszony és ezen kívül bo­szorkány. Mindez ott van a sejtjei mélyén: sokféle szerepet lehet ráosz­tani. Bezerédi Zoltán színész, rendező: Én a barátjának vallhatom magam. Gazdag és személyes kapcsolat van közöttünk. Civil nézőként pedig mérhetetlen csodálója vagyok. Könnyedén lehet szurkolni neki. Skót Ősz - gazdag program Nem kell pánikba esni, nem a legújabb Bokros-tortúracso- magról van szó a címben, ha­nem egy nagyszabású skót kulturális rendezvénysorozat­ról, amely Budapesten, Sze­geden és Pécsett kerül meg­rendezésre szeptember 28-tól november 12-ig. Skóciát gyakran azonosít­juk a skótszoknyával, a dudá­val vagy a kitűnő whiskyvel, pedig, ahogy azt a rendezvény programfüzetében nagyon ta­lálóan megfogalmazták: utál­juk, ha hazánkról a gulyásle­ves és a puszta kontrasztjában beszélnek. A kiadványban kissé talán arrogánsra sikere­dett bevezető után viszont nagyszerű, gazdag progra­mokról esik szó. A British Council szerve­zésében létrejött Skót Ősz ok­tóber 2-án, hétfőn köszönt be Pécsett, ahol a Nemzetközi Angol Központban a 24 éves hangszervirtuóz Martyn Ben­nett és Ágoston Béla ad kon­certet 19 órai kezdettel. Októ­ber 4-én a pécsi RÁK Klub­ban a titokzatos négytagú The Secret Goldfish elnevezésű együttes, akik mindenki előtt szívesen szerepelnek, aki ra­jongott New York punk-rock zenéjéért. 6-án, pénteken ugyanitt az A.A.B. folk-jazz trió szórakoztatja majd a nagyérdeműt, zenéjük a kor­társ jazz stílusirányzatok szin­tézise, néhol kicsit folkos beü­téssel. A Skót Ősz lehetőséget ad majd a kortárs képzőművé­szek, toliforgatók, színház- és filmművészek megismerésére is. Rendes Z. RÁDIÓ MELLETT JEGYZET Kuruzslók és csibészek... Ismert történet, de azért fel kell idéznem: a Maj- láth pusztai horgász tavat va­laki megvásárolta - a nagy pri­vatizációs lázban - elképesz­tően kevés dohányért. Bizony T. úr leperkázott tizennyolcezer forintot és megvette a tavat. Azt mondják, körülbelül 800 hor­gász rázza az öklét, mert ami­kor felértékelték a hivatásos üz­letemberek a tavat, másfél­kétmillió forintot emlegettek. Nos, a horgászok ajánlkoztak, hogy összedobják a pénzt, ők aztán majd gondoskodnak a tó rendben tartásáról, a hal te­nyésztésről, telepítésről. De a fejük fölül eladták a ta­vat. Az ügy annyira áttekint­hető, hogy még a legrosszabb kedvű halevő is világosan látja: itt valami eget verő disznóság történt. A továbbiakban arra gondol, hogy most majd jön va­lami Hatóság és rendet teremt, mert azt már tavaly nyáron is mondták a politikusok, hogy újra vizsgálják a privatizációs ügyeket. De egy időben a rádió is kíváncsi volt, hol, hogyan, kik tudnak ilyen jó üzleteket köttetni. Hát kérem szépen a Privatizációs Főember azt mondta, hogy ő nem nyilatko­zik. Egy másik Főhal azt nyi­latkozta, hogy itt tulajdonkép­pen törvénysértésről nincs szó, csupán erkölcsileg egy kicsit cikis az ügy. Ám mit mond minderre T. úr, újdonsült hal és tótulajdonos? Semmit. Kérem szépen: ha valaki privatizációs ügyeket intéz, irányít, vezet - nem csak ő, hanem bármilyen góré legyen, erkölcsileg köteles nyilatkozni a sajtónak. A kö­zösséget érintő kérdésekben vá­laszolni kell, még ha bele izzad is, mert azért kap sokkal több fizetést, szép irodát, személyze­tet, autót. Éhhez nem szüksé­geltetik semmiféle média-tör­vény, csupán egy tisztes maga­tartás. A törvényre, szabályza­tokra mindig hivatkoznak a szónokok, főként ha a tévé adta nyilvánosság előtt sütkéreztetik az arcukat. De alkalmazni a törvényt - azt nem. Mert nép­szerűtlen. A közelmúltban egy újság- hirdetés nyomán a rádió ripor- temője felhívta telefonon a „természetgyógyászt”. Igen, tud gyógyítani - mondta - tes­sék csak az adatokat bemon­dani. Önről van szó? Nem, egy ismerősömről. Józsi a neve. És a családi neve? Az is kell! Szűcs. Szűcs József. Hívjon délután. A riporternő ismét hívja, jelentkezik a kuruzsló: azt mondja, az ő ingája egy­előre nem sokat mutat, de nincs gond. Küldjem el Önhöz a be­teget? Nem, telefonon is megy a dolog. Amikor a riportemő felkereste a Hatóságot, azok széttárták a kezüket. Nincs rá törvény. Vagyis a népet büntet­lenül butíthatják, kuruzslók, csalók és egyéb csibészek. * 4 i á

Next

/
Oldalképek
Tartalom