Új Dunántúli Napló, 1995. október (6. évfolyam, 268-297. szám)

1995-10-04 / 271. szám

1995. október 4., szerda Kultúra Dtinántúli Napló 11 Nem szeretem az állóvizet Beszélgetés a bőrklinika új igazgatójával A Pécsi Orvostudományi Egye­tem több intézetében vezetővál­tás történt az idén. A pécsi bőr­klinikának is július 1-jétől új ' igazgatója van dr. Farkas Beat­rix személyében. Ha az utcán találkoznánk, nehezen tudnám elhinni, hogy egy intézetvezető professzorral hozott össze a vé­letlen, hiszen a törékeny alkatú, rövidszoknyás, fiatalos külsejű nőről sok mindent lehetne felté­telezni, csak ezt nem. Életútjá­nak történetét hallgatva aztán megbizonyosodhattam, szinte valamennyi lépésével - már ami a szakmát illeti - azt bizo­nyította, a törékeny külső hatá­rozott és kemény egyéniséget takar. Dr. Farkas Beatrix a Szegedi Orvostudományi Egyetemről jött Pécsre, a bőrklinika élére. Beszélgetésünk során azt kér­tem, mutassa be magát, eddigi pályájának alakulását.- Azzal kezdeném, hogy ab­szolút szegedi vagyok, ott szü­lettem, ott végeztem valameny- nyi iskolámat. Az egyetem után még véletlenül sem gondoltam arra, hogy bőrgyógyász leszek, mindenáron sebész akartam lenni. Nyári kórházgyakorlato­kon mindent vállaltam, hogy benn lehessek a nagy sebészeti műtőben. Sokszor reggel 8-tól, délután 3-ig folyamatosan ment a munka. Amikor a kollégákkal közöltem, hogy sebész szeret­nék lenni, nem beszéltek le, csak felsorolták, mi mindennel jár ez a szakma. Akkor arra gondoltam, megmaradok a se­bészetnél, de a jobban nőnek való plasztikai sebészetet vá­lasztom. Be is adtam a pályáza­tomat a szegedi plasztikai sebé­szetre, ahonnan megjött a vá­lasz: állás nincs. Ekkor szólt egy kolléga, a bőrklinikáról, hogy van üres állás. Jelentkez­tem, felvettek. Itt óriási csalódás ért, betet­tek a gombalaborba. Az izgal­mas sebészet helyett mikrosz­kóp és helyhez kötöttség, na ez nem nekem való, jelentettem ki. Szerencsére az akkori labor­vezető adjunktusnő - feltétlen szeretném a nevét megemlíteni: Hesszler Erzsébet - azt mondta, ne add fel, várj egy fél évet, az­tán majd meglátjuk. S az ő egyénisége, hatalmas tudása miatt, ahogyan az egész tudo­mányágat tálalni, tanítani tudta, egyszer csak megszerettem a mycólógiát (gombatan). Sajnos pár év múlva meghalt. Tehát ki kellett nevezni valakit a labor élére, s én jöttem számításba. Mivel nem rendelkeztem még elegendő tudással és tapaszta­lattal, a professzor elintézte, hogy a német mycológiai társa­ság ösztöndíjával, a szakma szempontjából Európa legjobb helyére, a würzburgi mycoló­giai intézetbe kerülhettem. Rengeteget tanultam, végül a kandidátusi disszertációmat is mycológiából írtam. Amikor hazajöttem, kollégá­immal elkezdtünk egy akkor egészen új dologgal, az emberi sejttenyészettel próbálkozni, s Közép-Európában először ne­künk sikerült emberi bőrsejtek­ből bőrszövetet tenyészteni és visszaültetni. Ez ma már rutin­munka, akkor újdonság volt.- Megvilágítaná, miről van szó?- Amerikában próbálkoztak először ezzel, s a módszerrel megmentettek olyan égett gye­rekeket, akiknél nagy felületen hiányzott a bőr. Óriási jelentő­sége volt ennek. Tehát elhatá­roztuk, mi is megcsináljuk. A technikája a következő: a bőr felső rétegét leválasztjuk, kü­lönböző kezeléseknek alávetve sejtjeire bontjuk, majd ezt táp­talajra téve széndioxid termosz­tátban, 37 fokon tartjuk s ezek a sejtek egy idő után elkezdenek szaporodni és összefüggő szö­vetet alakítanak ki. Ezt aztán visszaültetjük annak a betegnek a bőrhiányos testfelületeire, amely betegtől a bőrt levettük. Minden más módszernél haté­konyabb ez az eljárás, mivel sa­ját élő anyag kerül vissza, a szervezet befogadja, sokkal jobb a gyógyulási eredmény. Lábszárfekélyeket, kiirtott bőr­tumorok helyét, égett betegeket fedtünk be ilyen módon. S itt jött vissza számomra a régi sze­relem, a sebészet, mert a te­nyésztett bőrszöveteket mi ma­gunk ültettük vissza a betegre. Egy idő után még tovább lép­tünk, s elkezdtük a tenyésztett sejteket immunológiai szem­pontok szerint vizsgálni. Ebben a témában nyertem el a Hum­boldt ösztöndíjat, aminek le­járta után Bécsbe utazhattam Európa ösztöndíjjal. Amikor onnan hazajöttem, megszervez­tem és beindítottam a vénák be­tegségeivel foglalkozó labort, amihez a Humboldt alapítvány jóvoltából a legkorszerűbb esz­közöket sikerült megszerezni. Nem sokáig maradtam itt­hon, másfél év múlva ugyan­csak ösztöndíjjal elmentem Ja­pánba. Itt megint új kutatá­sokba sikerült bekapcsolód­nom. A nagy erek belső sejtjei­nek tenyésztését - a bőrszöve­tekhez hasonlóan - már koráb­ban elkezdték, engem a bőrben lévő erek és sejtek érdekeltek. Hazajövetelem után kezdtük el egy kutatócsoporttal az un. stressz proteinek vizsgálatát.- E témák, különösen ez utóbbi az alapkutatások körébe tartozik. Hogy jön össze a klini­kámmal, s főként a bőrgyógyá­szattal?- Nagyon sok ponton. Ezek a proteinek szerepet játszanak a bőr különböző funkciójában, vagy például a bőr öregedésé­ben. Nagyon izgalmas téma, je­lenleg állatkísérleteken model­lezzük a folyamatokat.- Ezek szerint még ma is tagja a kutatócsoportnak. Ho­gyan egyeztethető össze a pécsi klinika vezetésével. Mi késztette a tanszékvezetői állás megpá­lyázására ?- Rábeszélt a főnököm. Ne­kem talán soha nem jutott volna eszembe, hiszen jól éreztem magam a munkakörömben. Azt gondoltam, úgyis sokan pá­lyázzák meg, biztos nem én le­szek a nyerő. Egyet már mond­hatok. Fogalmam nem volt, mit jelent intézetvezetőnek lenni, ezt csak most látom. Nincs semmire időm, annak ellenére, hogy reggel 7-től rendszeresen késő estig, sokszor éjfélig is benn vagyok.- Minden új vezető természe­tes, hogy új tervekkel, elképze­lésekkel indul.- Nehéz időszakát éli most az egészségügy. Engem is kész tények vártak: 30-cal csökken­teni kell az ágyszámot, s az egész klinika struktúraváltáson kell, hogy átessen. Tervezem a bőrgyógyászati sebészeti ág fej­lesztését, a különböző bőrre­konstrukciós műtétek bevezeté­sét, illetve az eddigi meglévők számának növelését. Ehhez mű­tőrekonstrukciót hajtunk végre, szerencsére a rektor is támo­gatja és ígéretet kaptunk az eh­hez szükséges anyagiak biztosí­tására. Német kapcsolatokat felhasználva próbáljuk besze­rezni a műtőberendezéseket. Fejleszteni szeretnénk az onko- dermatológiát és az immun- dermatológiát. Emellett, amit csak lehet átteszünk ambuláns ellátásra, 17 speciális ambuláns rendelést indítottunk be. A legfontosabb teendők közé sorolom az informatika fejlesz­tését. Ez a klinikán teljesen hi­ányzott. Ma, amikor a finanszí­rozás miatt rendkívül fontos a gyors és pontos adatközlés és betegnyilvántartás, nem lehet kartonokat lapozgatni, s onnan írogatni a dolgokat: Zsebünkre - az egyetem zsebére - megy a dolog. Sikerült elindulni a té­mában, s talán másfél hónap múlva indulhat az informatikai rendszer. Szeretném ha a dol­gozók racionálisabb szemlélet­tel, rugalmasabb hozzáállással tennék a dolgukat. Tudom - már érzékelem -, hogy sok el­lenségem lesz, de nem szeretem az állóvizet. Sarok Zsuzsa Dr. Farkas Beatrix a pécsi bőrklinika új igazgatója fotó: Müller Akvarellt fest a nagykövet Harminc év alatt a Föld körül Kis túlzással talán, így - e Verne-hősre utaló módon - is jellemezhető dr. Otto Rá­bán Heinichennek, Német­ország Budapestre akkredi­tált nagykövetének diplo­mata pályája. A három évti­zed alatt, amit a külügymi­nisztérium szolgálatában töltött, Dél-Amerikán át Burmába, majd Japánba vezetett az útja, hogy Brüsz- szel után Párizsba, innét pedig Budapestre költözzön és itt élje a diplomaták csu­pán látszólag könnyű életét.- Amikor Párizsba kerül­tünk, a költözködéskor ünne­peltük a 30. házassági évfor­dulónkat és a feleségem ösz- szeszámolta, hogy eddig ti­zenhárom alkalommal szá­moltuk fel a háztartásunkat. Ennyiszer kezdtünk mindent elölről - vall pályájáról a szálfatermetű, rokonszenves diplomata. - A két gyerme­künk iskoláztatása pedig még komplikáltabbá tette „hivatali vándorlásunkat”. De mi akartuk ezt az életet, mi választottuk és nem bán­tuk meg.- Nem titok, hogy saját ké­résére helyezték Budapestre. Azt is sokan tudják, hogy elkö­telezett barátja hazánknak és kormányának egyetértésével maximálisan támogatja Ma­gyarországot az Európai Unióhoz vezető úton. Miből táplálkozik a magyar nép iránti barátsága, megkülön­böztetett figyelme?- Soha, ennek előtte nem jártam Önöknél, nincsenek magyar rokonaim sem. Van­nak azonban ifjúkori élmé­nyeim, mégpedig a zene jó­voltából. Megragadott honfi­társainak muzsikája: Ábra­hám Pál, Kálmán Imre és a többi, világhírű operettkom­ponista meghódították fülbe­mászó, andalító zenéjükkel a harmincas évek Németorszá­gát. Én is hatásuk alá kerül­tem, majd tanulmányaim és a nálunk elterjedt Magyaror- szág-kép érdeklődést keltett bennem. Amikor eljött a lehe­tőség, ezért is kértem magam a szép Budapestre. De veze­tett az a törekvés is, hogy ré­szese lehetek a nagy törté­nelmi átalakulásnak, cselekvő támogatója az Európai Uni­óba igyekvő országnak.- Ön évekig dolgozott Brüsszelben az Európai Kö­zösség állandó német képvise­leténél. Mikor koccinthatunk a magyar belépésre?- Már nem leszek nagykö­vet, mivel hamarosan elérem a nyugdíjas kort és 1997-ben hazautazom. Ám erre a jeles ünnepre visszajövök, hogy magyar partnereimmel, bará­taimmal együtt megünnepel­jük a nagy eseményt. Addig még rengeteg a tennivalónk, mind a kétoldalú kapcsolatok építésében, mind a Brüsszel­be vezető út „kikövezésé­ben”.- A budapesti német nagy­követ az egyik legjobban el­foglalt misszióvezető. Hogyan győzi ezt a munkát?- Tényleg feszesek a mun­kanapok, de ez így helyén­való. Amikor véget ér a hiva­tali munkám, igyekszem tuda­tosan más, pihentető, kikap­csolódást jelentő időtöltést ta­lálni, ez pedig elsősorban a zene, ha több az időm, akkor az akvarellfestészet. A mi csa­ládunkban zeneszerető embe­rek éltek, ez a hagyomány él bennem tovább, most már a saját otthonomban: a felesé­gem és a két gyermekünk is szereti a muzsikát. Jómagam tagja vagyok a nagy művész emlékét ápoló és népszerűsítő Bach-társaságnak. Kétéven­ként ott vagyok a bajorországi Ansbachban azon a tíz napos fesztiválon, ahol világhírű művészek közreműködésével szinte egész nap Bach-műve- ket hallgatunk. Schiff András is többször járt ott és aratott óriási sikert. Igazi, nagy zon­goraművész!- Az Önben élő kép és a va­lós Magyarország hasonlít-e egymásra?- Az egykori, romantikus képtől, ami élt bennem, mesz- sze elmaradt a valóság, hiszen gyermekkorom óta közel fél évszázad telt el. Ez alatt Ma­gyarország is óriásit változott. Ma itt is ugyanazok a reklá­mok, autók, mobiltelefonok, bútorok, ruhák fogadják az embert, mint más európai or­szágban. Ezek sajnos elfedik a még megmaradt magyar jellegze­tességeket, a régi, szép ha­gyományokat. Ami az egy­kori képből megmaradt és va­lós, ez pedig a magyarok ked­vessége, nyíltsága, természe­tes egyszerűsége. Ezt hihetet­lenül nagy értéknek tartom. Szeretünk itt élni és bízom benne, hogy nemsokára mindezt az Önök nyelvén hi­bátlanul is elmondhatom. Mert nagyon szeretném és ezért is tanulok magyarul. Maris János Ahogyan Jevtusenko ma látja a világot A durvaság háborúja a gyengédség ellen Milyennek látja ma a világot a 62 éves Jevgenyij Jevtusenko, aki az ötvenes évek végén lett világhírű, mint a Sztálin utáni évek és az „olvadás” korának költője és kritikusa.- Miben mutatkozik meg az, hogy a mai orosz kormány nem támogatja a kultúrát?- Nézzük meg, hogy mit árusítanak a könyvesboltok­ban. Manapság olyan emberek foglalkoznak könyvkiadással, akiknek fogalmuk sincs az irodalomról.- Ez a szabadság ára?-Igen, a szabadság ára, de ettől szenvednek a fiatal írók, akiknek műveit nem adják ki. Igaz, a Lityeratumaja Gazeta ma is 300 ezer példányban je­lenik meg, de már nem tudja kifizetni a papír árát. Egész­ségtelen fejlődés megy nálunk végbe, valamiféle hadüzenet nélküli háborúban élünk, amelyben a durvaság támadja az emberi gyengédséget.- Miért nem ön az orosz kultuszminiszter? Jelcin elnök nem kínálta fel önnek ezt a posztot?- Jelcin nem, de a képvise­lők felajánlották. Nem hiszem, hogy Jelcin elfogadna kul­tuszminiszternek. Gorbacsov- val tudtam volna együtt dol­gozni, de ő távozott. Úgy vé­lem, az oroszok nagyon is há­látlanok Gorbacsov iránt. Sok hibát követett el, de a nép elfe­ledte mindazt a jót, amit tett. Gorbacsov nagy egyéniség, aki megváltoztatta a 20. szá­zadot.- Már nem tartozik Jelcin barátai közé?- Hruscsovnak, Gorba­csovnak és Jelcinnek sok kö zös vonása volt. Mind a hár­man szegény sorból jöttek és ezért gyűlölték a bürokráciát. Hruscsov elsőként mondta ki, hogy Sztálin gyilkos volt, Gorbacsovot csodálom, mert az emberi értékeket fonto­sabbnak tartotta az osztály­harcnál. Jelcin felállt egy pán­célosra, s azért harcolt, hogy ne legyen egy újabb „Gulag”. Hruscsov azonban megépítette a berlini falat, Gorbacsov el­tűrte a vilniusi eseményeket. Jelcin pedig megkezdte a cse- csenföldi háborút. így hát mind a hárman mégis bürokra­táknak bizonyultak.- Ön szerint Jelcin elnök diktátor?- Nem fogadtam el azt a rendjelet, melyet nekem szánt és ez válasz a kérdésre is. Nikolaus Lenau magyar származású osztrák költő életét és munkásságát (könyvekkel, fo­tókkal, személyes tárgyakkal illusztrált) bemutató kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők Pécsett, a Martyn Ferenc Múzeumban. Á tárlat október 15-ig látogatható. fotó: müller andrea

Next

/
Oldalképek
Tartalom