Új Dunántúli Napló, 1995. október (6. évfolyam, 268-297. szám)
1995-10-30 / 296. szám
1995. október 31., kedd Társadalom Dünántúli Napló 11 Fogorvosnál H a nem hangzana grotesz- kül, azt mondanám: félek a fogászati váróban. No nem a várható megpróbáltatások miatt, inkább az egyedülléttől. Bent már egy ideje csend van, aztán nyílik az ajtó, az előttem volt páciens elköszön, a fogorvos engem tessékel be. A panasz elfogódott elhadarása, szájtátás, orvosi fejcsóválás, és máris a kezében az injekciós tű, érzem a szúrást. Szokás szerint máris tápász- kodnék fel a székből, de a doktor legyint: Maradjak csak. Ettől, érzem a változás második jelét (az első ugyebár az üres váró volt). Korábbi élményeim törnek elő: ilyenkor mindig kitessékeltek a rendelőből arra az időre, amíg már hat az érzéstelenítő, mert addig is el lehet látni egy, esetleg két beteget. De most ilyesmiről szó sincs, így nyugodtan üldögélhetek a székben, várva míg vastaggá érzéstelenül az ajkam. A várakozás ideje alatt mi másról is lehetne beszélgetni manapság egy fogorvosi rendelőben, mint a fogorvoslás jelen állapotáról. Arról, hogy mielőtt beköszöntött az új éra, a szokottnál sokkal több beteget kellett ellátni, és arról, hogy azóta - részben emiatt is - a felénél is kevesebbre csökkent a betegek száma, no nem azért, mintha egyszeriben meggyógyult volna az összes magyar fog, hanem mert anyagi okokból óvakodnak jönni a tulajdonosaik, és arról, hogy a két hónapja érvényes árak valóban riasztóak sok beteg számára, de arról is, hogy az árakról szóló tájékoztatások sokszor még riasztóbbak, és arról is, hogy a valóság azért mégis csak szomorú. „Múltkor jött ide egy fiatal, huszonéves hölgy - meséli a doktor úr -, valamelyik első'fogára panaszkodott. Egy-kettőre kiderült, hogy az egyik szemfoga a bűnös. Megmondtam, hogy egy gyökérkezeléssel megmenthető a fog, de ezért ennyi ezret kell fizetnie. A másik megoldás, amiért nem kell fizetnie, az a húzás. Elsírta magát a hölgy és a húzás mellett döntött, mert - úgymond - a kezelésre nincs pénze. Kihúztam a szemfogat, és ezt - higgye el - borzasztó volt megtennem. ” Akkor tegyem csak hozzá: ha a gyökérkezelésre nem volt pénze a hölgynek, a sokkal drágább fogpótlásra mikor lesz? Es nincs egyedül ezzel a problémájával ez a huszonéves hölgy, és vele együtt sokan lesznek még a hozzá hasonló fogatlanok. így hát arról is beszélünk, hogy az orvos ugyan átadja a csekket a betegnek, hogy befizesse a majdani fogpótlás díját, de tudja, hogy a csekkesek nagyobb része kint rögtön el is dobja a sárga lapot. Tovább körözünk még a téma körül, miközben érzem: vastagszik már a szám és kezd féloldalas lenni a beszédem, de azért a kérdések kérdését nem hagyhatjuk. Azt, hogyan is van az, hogy az ember fizeti a társadalombiztosítást, aztán amikor szüksége lenne valamely alapvető szolgáltatásra, akkor fizethet mindenért. Vajon így van ez a mai nagy példakép-országban is? Ez már válasz nélkül marad, mert jön a fogó, koppan a hulladékvödör, öblítés, tampon, harapjak rá, és máris elment a kedvem egy időre a beszélgetéstől. Hársfai István Házasok búcsúja Máriagyűdön Régi hagyományt elevenített fel Máriagyűdön Pavlekovics Ferenc plébános az egyházmegyei családreferensek együttműködve. Házasok búcsúját rendezték meg a közelmúltban. Minden résztvevő házaspár személyes fogadtatásban részesült a templomajtóban, kézhez kapták a mise énekrendjét és egy kis emléklapot, amely egyben meghívást jelentett az ünnepi misét követő beszélgetésre. A 10 órakor kezdődött mise Mayer Mihály megyéspüspök köszöntő gondolataival kezdődött. A Vokányból, Új- petréről, Görcsönyből, Harkányból, Pécsről érkezettekkel zsúfolásig megtelt templomban minden korosztály képviseltette magát. A néhány hónapja házas fiataloktól a nyugdíjas párokig. A mise csúcspontja valamennyi ott lévő számára a házastársi eskü megújítása volt. Az egymás kezét fogó párok együtt mondták ki újra az igen -1, erősítették meg újra fogadalmukat. A közös ünnep körmenettel és rövid elmélkedéssel zárult. S. Z. - K. Cs. • • ünnepség Magyarbólyban Csaknem ötven idős ember vett részt azon az ünnepségen, amit a község önkormányzata rendezett. Az idősek hónapja alkalmából tartott összejövetelen a helyi általános iskola tanulói köszöntötték a résztvevőket, majd Korsós Ernő, Magyarbóly polgármestere mondott ünnepi beszédet. A találkozó fehér asztal mellett folytatódott. Köszöntötték a község tíz legidősebb polgárát, köztük a 96 éves Schmidt Józsefet. Gerdei találkozó A gerdei nyugdíjas klub tagjai is megünnepelték az idősek világnapját, írja Pekarekné Szíjártó Teréz, a klub vezetője. A harminckét klubtagot a Szabadszentkirályi Általános Iskola tanulói köszöntötték, akiknek műsorát Bíró Róbert, az iskola igazgatója állította össze. Kiállítás Tésenyben A község valamennyi hatvan éven felüli polgárát meghívták a tésenyi nyugdíjas klub tagjai arra az összejövetelre, amelyet az idősek világnapja alkalmából rendeztek. Németh JózseJ polgármester köszöntőjét követően a Baksai Általános Iskola tésenyi diákjai adtak műsort Fehémé Kása Edit tanárnő irányításával. A két évvel ezelőtt alakult klub tagjai kiállítást is rendeztek a saját kézimunkáikból. A bemutató megnyitását és a műsort követően közös vacsorával folytatódott a program, amit a hajnalig tartó tánc- mulatsággal fejeztek be. Vidám harmónikaszó biztosította a bál kitűnő hangulatát laufer László felvételei Sokan táncra perdültek az otthonban élő idősek közül Malomvölgyi mulatság Októberben a megszokottnál jóval több kulturális, szórakoztató programot igyekeznek szervezni az idősek otthonaiban. Ez az ő hónapjuk, amikor a hagyományos rendezvények mellett különleges eseményekkel gazdagítják a kínálatsort. így van ez a pécsi, Malomvölgyi úti Szociális Otthonban is, ahol részben a ház lakói gondoskodtak lakótársaik szórakoztatásáról. Többször szerepelt az intézet dalárdája, a kultúrkör tagjai pedig nagy részt vállaltak az alkotónap megszervezéséből, amelynek keretében játékokat készítettek, illetve ike- bana és kézimunka kiállítást rendeztek az ötszáz személyes otthonban. A programok sora a napokban tartott, hangulatos szüreti bállal zárult. A szüreti mulatság programját a kisbíró dobolta ki Variációk derűlátásra Elmerültem ültem az egyik autóbusz megállóban valahol Pécs-Kertvárosban, amikor valaki vidáman rám köszöntött és megkérdezte, leülhet-e mellém? Hetven körül lehetett az úr, és mintha csak a pár perce félbeszakadt beszélgetést folytatná, úgy fordult hozzám.- Ami pedig azt illeti, hogy a nagypolitika hem kedvez a kisembernek, hát azon ne búsuljon. Higgye el, az a legjobb, ha fütyül mindenre. Aminek meg kell történnie, az úgy is meg fog történni. Hát akkor már vágjunk jó képet hozzá? - adta elő kéretlenül pillanatok alatt életfilozófiáját.-Csak hogy engem nem a nagypolitika aggaszt, hanem a saját kis problémám - feleltem rezignáltan.- Mesebeszéd. A kettő ugyanaz. Legfeljebb nem akarja látni közöttük az összefüggéseket. Ha végiggondolná, rájönne: nekem van igazam - átmeneti padszomszédom nem hagyta annyiban a dolgot. - Ha jó lenne a gazdasági helyzet, nem romlana a közbiztonság, kevesebb lenne például a vagyon elleni bűncselekmény, ahogy manapság finomkodva a lopást nevezik.- Ha az úr ennyire átlátja a helyzetet, akkor ne állítsa azt, hogy fütyülni tud mindenre - fakadtam ki.- Ugyan, ugyan. Ön nem jól értett engem. Áz a fütyülés talán túlzás, ám az biztos, hogy én minden rosszban látok valami jót. A legbanálisabb példa: itt ülünk, várjuk a későn érkező autóbuszt, de nem bosszankodunk a késés miatt, hanem jóízűen elbeszélgetünk. S ismerje el, manapság szinte már nem is tudnak jóízűen beszélgetni az emberek.- Nekünk a városhoz 10 kilométerre van egy telkünk - folytatta. - Magam túl vagyok a 70. életéven, feleségem se sokkal marad mögöttem. Gyermekeink már évtizedek óta szétszéledtek, csak az egyik unokám, a 15 éves Jóska lakik velünk. Itt tanul Pécsett, nyilvánvaló, őt is elviszi máshová az útja, ha befejezi a tanulást. Ám addig örülünk annak, hogy velünk van. Ezért döntöttünk úgy néhány éve a nejemmel, hogy a kis telkünkön nem termelünk mást, csak gyümölcsöt, amit nem kell különösképpen gondozni. Két barackfánk is van, melyek tavaly termőre fordultak. Már előre örvendeztünk mindhárman, micsoda élvezet lesz a saját termesztésű barackot megkóstolni. És mi történt? Éréskor kimentünk a telekre és egyik fán sem leltünk egyetlen szem barackot sem. Mindet ellopták.- Mi ebben a jó, - kérdeztük többen is. Közben ugyanis több várakozó kezdett figyelni a bácsi jóízű előadására.- Mi volt benne a jó? - nézett rám álmélkodva az ősz hajú öregúr. - Hát már csak az, hogy tettünk egy kirándulást a rossz levegőjű városból. Másodsorban az, hogy ha a fák tele lettek volna barackkal, esetleg betegre esszük magunkat. Előadónk elhallgatott, de bennünket nehezen győzött meg arról, hogy optimistának kell lennünk.- Az idén is teremnie kellett a két fának, így hát érés idején a nejem vett két kosarat, hogy hoz haza a termésből. Úgy döntöttünk, este felé kimegyek eléje. De már jóval a megbeszélt időnél hamarabb hazaérkezett. Sírt.- Megint ellopták a termést. Csak ezt három szemet hagyták a két fán - mutatta a gyümölcsöt.- No látod - örvendeztem - mindhármunknak jut egy-egy szem. Igazán aranyosak voltak azok a tolvajok. Az autóbusz befutott, de azóta is remélem talán találkozom még a bácsival, hogy meghalljam a derűlátás további variációit. Balogh Balázs Egyetemes tudósok A görögök úgy hívták őket: polihisztorok. Hol vannak? Elfogytak. Nincsenek. Ne is keresd őket. Ők azok, akik értettek a trigonometriához, ismerték a csillagok járását, otthon voltak a misztikumok okkult furcsaságok világában, tudtak latin igéket ragozni. Ők tudták, mitől döglik a hal a Balatonban, kiért kék-algásodik el a Velencei-tó, hogyan kell tisztességes haszonnal büszkélkedő üzletet kötni, mit és mikor kell embertársaink érdekében tennünk, mitől kell óvnunk egymást, miként kell hasznos tanácsokkal ellátni az úton lévőket, segíteni az útra készü- lődőket. Sokat tudtak. Majdnem mindent. Mára eltűntek. Vagy csak azt hisszük, hogy így van? Találkozunk szépszerével olyanokkal, akik úgy tartják magukról, mindenhez értenek. Naponként új és új érvekkel igazítják ki tegnap még törvényként hirdetett tévedéseiket. Sokujjú démonként mindegyikkel tudnak valakire, valamire mutogatni, aki bűnös, aki vétett, csak önmaguk felé sohasem gördül ez a mutoga- tóujj. Valódi tudósok okos érvekkel bizonyítják térdrerogyott- ságunkat, igazolják adatokkal, tényekkel az elkövetett, de leginkább az el nem követett tüs- ténkedés nyomán fakadó káros következményeket, de a ma polihisztora ért hozzá, hogy átmagyarázza, megideologi- zálja a félre nem érthető, éppen ezért nagyon hihető tények, következtetések elfogultságát. Egyhelyben topogásunkat magyarázzák. Mi meg válogathatunk, melyiket hisszük, fogadjuk el. Plakátokon hirdetjük igazságainkat, mert a mindennapokon keresztül már nem tudunk szavahihetően üzenni. Azok az üzenetek bánatot, szomorúságot, kétkedést keltenek, emezek legfeljebb anakronisztikus ígéretekké válnak. Elsősorban persze azért, mert Te, meg én meg majdnem mindannyian nem értjük meg az idők szavát és mert tudjuk, merjük úgy látni a dolgokat, ahogy azok vannak. Bárhová nézel, bárhová nyúlsz, üres közegen vizslatsz, kotorászol. Mintha nem is lenne konzisztenciája a társadalomnak, mintha fittyet hányna minden a természet megmásíthatatlan alaptörvényeinek. A dolgok - így tanították évszázadokon át éppen a polihisztorok - atomokból, piciny egységekből állnak. Ezek az egységek alkotják a nagyot, az egészet, a világ mindennap megcsodálható dolgait. Ilyen törvény illik az emberlakta világ elemeire is. De ama világ nem ismeri (el) ezt az alaptörvényt. Az atomok ugyan feltalálhatók: ezek vagyunk Te meg én. De összeállni egésszé, megbonthatatlan egységgé nem vagyunk képesek. Nyúlok a kezed után, de nem találom. Te is keresed az enyémet, de másutt, mint ahol keresned kéne. Tán éppen ott, ahol a polihisztorok sejtetik, mutatják. Pedig ott sincs. Lehet, attól félnek, hogy ha magunkra hagynának bennünket, megtalálnánk egymást, s akkor üres fecsegéssé fajul tudóskodó, mindenhez értő szóáradatuk. Talán attól is, hogy magunk jövünk rá jelenünk és jövőnk koordinátarendszerére, origójára. így találunk rá arra a hazugsághalmazra, amelyen éppoly parancsszóra kell ülnünk, mint akkor kellett, amikor meg sem mertünk nyik- kanni. Az apró szeletkékre szegdelt társadalom kicsiny egységei azonban gondolkodnak. Látnak, éreznek, terveznek és hisznek. Abban, hogy az igazi egyetemes tudósok ideje is eljön, amikor a színigazságok terelőtáblái között felgyorsult iramban száguldhatunk a valóban ígéretes jövő, a szellemet és igazságot ünneplő és magából szüntelenül kitermelő világ felé. Addig azonban ne keresd őket. Tényleg nincsenek? Bokrétás András
