Új Dunántúli Napló, 1995. október (6. évfolyam, 268-297. szám)

1995-10-04 / 271. szám

6 Dünántúli Napló Honismeret 1995. október 4., szerda A Baranya-Pécs Aero Club Hungária iskolagépei A pécsi repülés történetéből Pilótaiskola a Mecsek alján Székesfehérváron készült kétüléses gépekkel Arcok a múltból Váradi Ant.al A Pécsi Nemzeti Színház 100 évvel ezelőtti megnyitó dísz­előadásának műsorlapján ol­vasható Váradi Antal neve is. A Pécsi Napló már 1895. má­jus 31-i számában hírül adta, hogy készül Váradi Ébredés című prológja az új színház megnyitására. Nem megszo­kott, sablonos költemény lesz, hanem egyfelvonásos előjá­ték. „Költői hévvel, lendülettel van megírva s tablói Pécs tör­ténetének különféle korsza­kait mutatják be” - kezdve Mór püspöktől, Nagy Lajos királyon, a török alóli felsza­badulás ünnepén át a székes- egyház renoválásig, mikor is a dóm vált láthatóvá Szepesy püspök szobrával, legvégül az új színház képe tárult a nézők elé, körülötte Somogyi Ká­roly színigazgató és a társulat. „Most, hogy a színpad isten- asszonyának /. ily nagyszerű otthont emeltetek, / a költő el­jött édes gyermekálma böl­csőjéhez / hogy ünnepeljen véletek.” Hosszan tartó taps köszön­tötte az Ébredés íróját, Váradi Antalt, akinek nevét ma már csak néhány, egyre ritkábban forgatott könyv, meg egy pé­csi utcanév őrzi. Pedig a maga idejében, a századfordulón neves ember volt, ünnepelt költő és drámaíró, kinek mű­veit hosszú ideig játszották a budapesti Nemzeti Színház­ban, és aki éveken át igazgatta az Országos Színművészeti Akadémiát. Sok szállal kötődött Pécs­hez. Bár a Tolna megyei Zá- vodon született 1854-ben, kö­zépiskoláit Pécsett végezte, ahová később is mindig örömmel tért vissza. Pécs ébresztette fel Vára- diban a történelem, a színpad iránti szeretetet. Már itt bon­togatták szárnyukat irodalmi hajlamai. Költeményei nem­csak a gimnázium önképző­körében arattak sikereket. 1869-től kezdve Pestre is kül­dözgetett verseiből, melyek a Bolygó Miská-ban és a Éővá- rosi Lapok-ban jelentek meg. A hetvenes években a Pécsi Lapok-ban írt színházi kriti­kákat. Érettségi után Pestre költözve egyre növekvő iro­dalmi munkássága mellett megszerezte a bölcsészdok­tori diplomát és a tanári okle­velet. Első drámaírói sikerét az Iskarioth-tal aratta, mely­ben Magdolna szerepét Jászai Mari játszotta. Ekkor már ki­tűnően ismerte a színpadi technika minden csínját-bín- ját. Ifjú kora óta valósággá soha nem váló lázas, boldog álma a színészet volt. Ez so­dorta a pesti egyetemi évek alatt a színitanodába, ahol megtanulta mindazt, amire egy későbbi drámaírónak szüksége lehet. Végül mégis búcsút mondott a színészet­nek. „így foszlott semmivé az az álom, melyet oly sokáig szőttem és lettem színészek tanítója, ha már magam nem lehettem színész” - olvashat­juk Emlékirataiban. 1895-ben írta Prológusát a Pécsi Nemzeti Színház meg­nyitására. Amikor pedig 1898. november 19-én a Pécsi Dalárda ismét előadta Verdi Requiemjét, a hangverseny előtt elszavalta Erzsébet című prológusát. A Pécsi Dalárda 30 éves jubileumi hangverse­nyén, mikor a férfinak is da­liás poéta megjelent a pódiu­mon, viharos tüntetéssel fo­gadta a közönség Váradi An­talnak, Pécs fiának fellépését. A Dalárda tagjai Váradi köré csoportosultak s ő elszavalta ez alkalomra írt prológját: „Zengjétek újabb évtizedek során át / Mindig győzelmes ajkatok dalát, /Se dalban áldja meg a magas Isten, / Ki diadalra s örömre segítsen, / Pécs városát - és véle a Ha­zát!” Dr. Nádor Tamás Egyházi ingatlanrendezés Emléktábla a Littke családnak A múlt század derekától Pécs város iparosodása föl­gyorsult, olyan nevezetes gyárak, üzemek jöttek létre, amelyek nemzetközi hír­névre tettek szert. Ezek egyike volt a Littke Pezsgő­gyár. A gyárat 1859-ben alapí­totta Littke , Lőrinc (1809- 1879), aki a gyáros dinasztia alapítójának tekinthető. Őtőle vette át a gyár vezeté­sét fia, József, aki 1840. no­vember 20-án született. A gyár a mai helyén ál­lott, az öt emelet mélységű pincerendszerben modem technológia szerint állították elő azt a pezsgőt, amely a múlt század végére nemzet­közi hímévre tett szert. Minden kiállításon sikert aratott a pécsi Littke pezsgő. Littke József a város megbecsült polgára volt, számos közéleti tisztséget viselt. Az 1902. augusztus 13-án bekövetkezett halála után a gyár vezetője az 1872. október 15-én szüle­tett fia lett. Ifj. Littke József a helyszínen tanulmányozta a híres francia pezsgőgyár­tást. Visszatérve Pécsre, to­vább modernizálta a gyárat, piacait kiterjesztette. Az első világégés a gyár értékesítési körét érzéke­nyen érintette, nagy erőfe­szítésébe került az 1914 előtti állapot visszaállítása gazdasági téren. Apjához hasonlóan ő is nagy szerepet játszott a vá­ros közéletében. Közismert­ségét mutatta, hogy 1926- ban kormányfőtanácsossá nevezték ki. Az 1937. már­cius 16-án bekövetkezett ha­lála után leszármazottai ve­zették tovább a gyárat az ál­lamosításig. A család tagjai közül Littke József emlékét utca­név őrzi. A Pécsi Városszé­pítő és Városvédő Egyesület helytörténeti szakosztálya kezdeményezésére a Littke családnak és pezsgőgyárá­nak emléktáblát állítunk ok­tóber 4-én, szerdán délután 16 órai kezdettel. Az avatá­son közreműködik a Mátyás király utcai Általános Iskola kórusa Kunváriné Okos Ilona és Vargháné Törtely Zsuzsa vezényletével. Ä Szent István tér 12. sz. ház falán elhelyezendő emlék­táblát - amelyet Kassai Jó­zsef készített - a jogutód Pannonvin finanszírozza, amely magáénak vallja a Littke-hagyományt. Dr. Vargha Dezső Nagy éve volt 1930 a pécsi re­pülésnek. Elsőnek kapcsolták be a várost a belföldi légiforga­lomba, megnyílt az ország első polgári repülőiskolája, felavat­ták a modem hangárt. Május végén megérkeztek a székesfe- hérvár-sóstói műhelyben ké­szült, közadakozásból vásárolt „Hungária” kétüléses iskolagé­pek. Fogadásukra Fischer Béla alispán jelent meg a repülőté­ren, melyet a Városi Törvény- hatósági Bizottság 1930. feb­ruár 26-i szerződése alapján 20 évre díjtalanul a Club rendelke­zésére bocsátott, valamint hoz­zájárult egy kőhangár építésé­hez. Az első növendékek A Magyar Aero Szövetség 1241/1930. számú leirata 17 növendék kiképzését engedé­lyezte, ezek közül néhány: Brüstl Dezső, dr. Koczkás Gyula, Kovács Elek, aki ké­sőbb maga is repülőoktató lett Pécsett, Mestrits Endre, Satzger Keresztély - mint repülőszáza­dos hősi halált halt a keleti fron­ton 1943-ban -, Varga Gyula. A vezető Podhradszky Andor légügyi felügyelő lett. A kikép­zés egyébként nem sportcélokat szolgált. A trianoni békeszer­ződés ugyanis megtiltotta a magyaroknak repülőcsapatok tartását. Ezzel szemben a Nép- szövetség adatai szerint a kisan- tantnak 910 elsővonalbeli repü­lőgépe volt, így a magyar kor­mány titkos vagy rejtett légierő megszervezését határozta el ki­fejezetten védelmi célokból. Az állami pilótakiképzés - kezdetben húsz fővel - 1924- ben Szombathelyen alakult meg. A polgári vonal is bekap­csolódott a kiképzésbe és a Magyar Aero Szövetség tag­egyesületeinek kereteiben bőví­tette az oktatást. Elsőként Pé­csett, majd másutt az ország­ban. A végzett növendékek kö­zül többen a légierő tartalékos vagy tényleges állományába, a vezető pedig a veszprémi repü­lőtér parancsnoki beosztásába került ezredesi rangban a negy­venes évek elején. Hangáravatás Megkezdődött a munka, mi­közben gyorsan épült a nagy kőhangár Hoffmann László és Visy Zoltán pécsi építészmér­nökök tervei alapján. Kialakí­tották a repülőtérhez vezető, eperfákkal szegélyezett utat, 1932-ben Endresz Györgyről nevezték el. A hangáravatásra október 12-én került sor, melyre a kormányzói párt is meghívták. Délután a Club há­rom gépe Szentlőrincig a kor­mányzó „Túrán” különvonata elé repült, amely két órakor gördült be a pécsi nagyállo­másra. A város vezetősége és vitéz Kozmovszky József altá­bornagy, a 4. Vegyesdandár pa­rancsnoka fogadta a vendége­ket, katonazene, díszszázad, lelkes tömeg. A repülőtéren a feldíszített hangár előtt vitéz Keresztes- Fischer Ferenc főispán köszön­tötte a meghívottakat és a mint­egy harmincezer nézőt. Ezután a három gép megkeresztelése következett „Pécs”, „Baranya vármegye” és „Bárd Miklós” nevekre. Horthy Miklós megte­kintette a hangárt és végezetül a három pécsi gép, valamint a vendégségbe érkezett három szegedi pompás kötelékrepü­lése zárta az avatást. A korabeli magyar repülő­sajtó, az „Aviatika” többhasá­bos cikkben számolt be az ün­nepségről. Az avatás után a kormányzói pár a Székesegy­házat tekintette meg, melyet Virág Ferenc megyéspüspök mutatott be, majd a Zsolnay Gyárba mentek, ahol Zsolnay Mattyasovszky Tibor igazgató kalauzolásával ismerkedtek meg a világhírű termékekkel. Horthyék este hat óra tájban in­dultak vissza Budapestre. Évente 20-25 növendék nyerte el a pilótaigazolványt, miközben az első repülőszeren­csétlenség is bekövetkezett. 1933. május 26-án este hét óra tájban a Club egyik Hungá­ria iskolagépe dugóhúzóba per­dült és a lóversenytribün mel­letti vasúti őrház falának csa­pódott. Hevér József pilótaok­tató, aki a hátsó ülésben ült, megsérült, az első ülésben ülő Kalmár Ágoston sérüléseibe később belehalt. Titkos légierő A következő év július 26-án a Clubot a m. kir. Légügyi Hi­vatal 2402/21/Sp/1934. sz. le­velében arról értesítette, hogy a „megváltozott gazdasági hely­zet következtében a Légügyi Hivatal a kiképzőkeretek foko­zatos megszüntetésére kénysze­rül, de gondoskodni kíván ar­ról, hogy az egyesületek tagjai­nak a repülésre alkalmat nyújt­sanak, mely az állami repülőa8 lakulatok keretében lesz bizto­sítva.” Ezzel megszűnt a Bara­nya-Pécs Aero Club pilótaisko- . Iája. A titkos légierő fejlesztése során, 1935-ben Pécsre helyez­tek egy Közelfelderítő Száza­dot a 4. Vegyesdandár aláren­deltségébe, „álneve” Repülő Fényképező Alcsoport volt. Első parancsnokává Pod­hradszky főfelügyelőt nevezték ki. A pécsi polgárok megked­velték a honvéd repülőket és a repülőtér továbbra is vendéglá­tója maradt a repülő csillagtú­ráknak. Dr. Pagáts Pál A Művelődési és Közoktatási Minisztérium a közeljövőben egyedi döntésekkel rendezi a kormány szeptember 4-i hatá­rozatában szereplő, 178 egy­házi ingatlan ügyét. Ezt Platthy Iván, az egyházakkal való kap­csolattartásért felelős címzetes államtitkár jelentette be. El­mondta azt is, hogy az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziuma - egykori zsidó főgimnázium illetve a volt református Lónyai Gimnázium esetében további egyeztető tár­gyalásokra kerül sor a Mazsi- hisz-szel, illetve a református egyházzal. Az egyházak eddig összesen több mint 7 ezer ingatlanigényt terjesztettek elő. Ezek közül mintegy ezer ügy közvetlen megállapodással, 719 kor­mánydöntéssel rendeződött, 1500 igény pedig nem tartozik a törvény hatálya alá. Csaknem 4 ezer igény még rendezésre vár - fejtette ki államtitkár. Egy kávéház végnapjai A Czindery- és a Cséby-ház a Főtér nyugati oldalán A századforduló táján foko­zatosan tért hódított, kitel­jesedett a kávéházi élet. Gom­bamód szaporodtak az egyre tetszetősebb, elegánsabb üzle­tek a fővárosban és vidéken egyaránt. A közönség „vette a lapot”, gyorsan alkalmazko­dott, megkedvelte az új, ele­gánsabb kávéházi környezetet. Az elaggott, füstös kis kávéházi „lebujok” nem voltak verseny- képesek, kénytelenek voltak be­letörődni, hogy felettük eljárt az idő . . . Erre a szomorú sorsra jutott a hajdan igen népszerű pécsi „Ribay” kávéház is. A ciszter­ciek gimnáziuma melletti há­romemeletes palota (volt me­gyei tanács!) által elfoglalt te­lek déli részén állott egykor Czindery Rókus háza, melyet 1770 körül Passardy Pál alis­pántól vásárolt meg, s nem so­kára nyitott egy jónevű vendég- fogadót, és az akkor már csá­szári címet viselő II. József is megtisztelte, pécsi látogatása alkalmából itt szállt meg. Ebben a nevezetes házban nyílt meg 1870 körül Ribay Fe­renc kávéháza. A két kisebb te­remből kialakított nagyterem­ben nyújtózkodtak a tekeaszta­lok, melyek nélkül valamikor kávéház nem létezhetett. A félre eső fülkékben hatalmas füstfellegek közt járta a „ta­rokk” és a „kaláber” (kalabriász- alsó kártyajáték!). Jó hangulattól volt hangos délutánonként, es­ténként a kávéház: „... S ha va­csora után Dankó Gyula, ké­sőbb Jónás Jancsi, Darázs Miska, Rácz Guszti bandája ke­resztbe rakta a vonót, milyen vidámság támadt, milyen baby- loni éjszakákat csaptak a vig- czimborák ebben az ósdi, de egyébként barátságos, otthonos kávéházban”. 1873-ban épült meg a vasoszlopokon álló, fő­térre néző erkélye, mely elemi erővel vonzott mindenkit a „Ribay”-ba. Nyaranta üde szellő frissítette a víg muzsika­szó mellett szórakozó, nézelődő közönséget. Ribay, kávéháza kertjében is kellemes környeze­tet alakított ki vendégei szá­mára, ami akkoriban még új­donságnak számított. (Egyes források szerint „... itt mérték először a híres grázi puntgámi sört”.) „Mindene jó volt a „Ribay” kávéháznak, csak az az egy hi­bája ne lett volna, hogy túlélte korát. Már sehogy sem tudott, vagy nem akart a korral halad­ni... Az ódon épületben bajos is lett volna olyan fényt kifej­teni, mint aminőt kávéházi célra újonnan emelt épületek­ben fejtenek ki...” A legutóbbi években már csak az erkély kínálta szabad­téri látványosság miatt látogat­ták, fogyatkozó számmal, a ká­véházat. Aztán szinte észrevét­lenül elmaradoztak, szétszéled­tek a törzsvendégek is. Ki a „Bedő”-be, ki a „Központi-ba, ki pedig az „Otthon” (ma „Corso”!) kávéházba. így árvult el a szebb napokat látott híres „Ribay” kávéház. Végül a Czindery- és Csébi-há- zakra kimondott halálos ítélet, akár egy kegyelemdöfés, 1896- ban végzett a „Ribay” kávéház­zal is ... (Állítólag a pécsi ifjúság lampionos menettel búcsúzott a háztól, ahol II. József lakott, s amely a lassan feledésbe me­rülő „régi jó idők” kávéházi (bohém) életének színtere volt hosszú éveken keresztül.) A bontási munkálatok kezde­tén a sajtó nosztalgikusan em­lékezett a szomorú látványos­sága: „... a régi házakat átad­ták a „mesternek”, hogy végez­zen velük. Kegyetlenül hozzá is fogtak; már a két nagy tetőről leszedték a cserepet, s pár nap múlva romokban állnak a vén falak is ... a „Ribay” kávéház ódon, füstös helyiségei, me­lyekben a város elite-közön- sége ... oly kellemesen érezte magát ... most elhagyatva, szomorú megadással várja tel­jes pusztulását...”. („Pécsi Napló,, 1896. nov. 20-i szám.) Kovács Lajos » » A 1 (

Next

/
Oldalképek
Tartalom