Új Dunántúli Napló, 1995. október (6. évfolyam, 268-297. szám)

1995-10-03 / 270. szám

1995. október 3., kedd Közélet Dunántúli Napló 11 A kárérték leszorítása elsősorban nem a tűzoltók érdeke Az eseményeket kell szponzorálni! Képtelenségnek tűnik, ám igaz: az ország egyik városában a képviselőtestület soron kívül előléptette az irányítása alá ke­rült tűzoltóság parancsnokát. Ez azonban legfeljebb csodál­kozó mosolyt vált ki, de szá­míthatunk összeráncolt szem­öldökökre is. Például azért, mert a tűzoltóknak 100 száza­lékos táppénz jár, 55 éves ko­rukban nyugdíjba mehetnek, más önkormányzati alkalma­zottak természetesen 75-öt kapnak, s csak 60 éves koruk­ban mehetnek pihenőre. Sejt­hető, számos helyen neheztel­nek majd a tűzesetekre, abból eredően, hogy önkormányzati irányítás alá kerültek a telepü­lési tűzoltóságok. Működőképes Az új helyzet pillanatnyilag még feldolgozatlan, rövid idő telt el a tapasztalatok leszűré­sére. A járandó űt ugyan ki van jelölve, de nem tudni, milyen buktatói lehetnek. Erről is be­szélgettünk Pfeiffer Márton al­ezredessel, a Baranya Megyei Tűzoltóság parancsnokával.- Visszatérő, gyakran hallott problémákkal küszködik a tűz­oltóság, ennek ellenére műkö­dőképes. Talán így pontos a fo­galmazás: a jobb körülmények között lévő tűzoltóságokhoz képest kedvezőtlen a helyze­tünk, de nem rossz. Sokan hi­vatkoznak magyarázatként a tűzoltóságról rendelkező tör­vény hiányára is. Erre is csak azt tudom mondani: nincs konkrét negatív hatása. Kétség­telenül jobb lenne jogszabályi háttérrel biztosítani a működés zavartalan rendjét, de ha lesz is törvényünk, ez nem befolyá­solja a tüzek számát.- A kárértéket viszont két té­nyező befolyásolja: a tűzoltók szakmai felkészültsége és a rendelkezésükre álló technika hatékonysága. Az utóbbira önök is gyakorta panaszkod­nak: elavult, lassú gépjármű- fecskendők, korszerűtlen oltó­anyagok . . .-Valamit pontosítanunk kell: nem a tűzoltók akarnak új autókat, jobb felszerelést, ha­nem a környezet igényli ezt, mert egyre nagyobb értékeket kell megmenteni. Mindenki láthatja azokat a hatalmas tar­tályautókat, amelyek az utakon, a városokon keresztül szállítják terhüket. Ezeket az autókat - ha baj van - mi jószerével meg sem tudjuk mozdítani, s szál­lítmányuk semlegesítéséhez kü­lönleges anyagokra lenne szük­ségünk. Mindkettő pénz kér­dése, abból pedig nincs elég. Az új technikák alkalmazása mellett ugyan többe kerülne a tűzoltóság közbeavatkozása - de lényegesen kisebb lenne a kár! A tűzmegelőzési, tűzoltási munkának azért beszéltem csak a technikai oldaláról, mert szakmailag a tűzoltóság kellően felkészült, ilyen oldalról szá­mottevő kifogás, kritika soha sem érte a testületet. Elméleti szinten lépést tartunk a korral. Költségigényes- Ez annyiban csak az egyik oldal, hogy elvárható a gazda­sági, társadalmi környezettől is a tüzek megelőzését szolgáló gyakorlat, magatartás. Mi a ta­pasztalatuk ezen a téren ?- Ha azt kérdezi, milyen mértékben szolgálja ez a tüzek megelőzését, azt válaszolom: hatékonyabban kivehetnék a részüket ebből a munkából! Az értékek felhalmozódásához nem csak a tűzoltóságnak kell alkalmazkodnia. Ameddig tu­dunk, napra készek vagyunk, ismerjük az új anyagokat, épí­tési technikákat, de végül is nem a tűzoltó érdekében törté­nik a kárérték leszorítása. Szá­mítottunk arra, hogy a tulaj­donváltás hatékonyabbá teszi a tulajdonosok tűzmegelőzést szolgáló gyakorlatát. Csalód­tunk, inkább a gyors haszon- szerzés a gazdálkodás alapmo­tívuma, nem az érték megőr­zése, a korszerűbb színtű mű­ködtetése. Ez utóbbiba pedig szorosan beletartozik a tűzme­gelőzés is.- A tűzoltóság jelenét szerve­zeti változások is tarkítják. Nem csak az városi önkormányzati működtetésre gondolok, de a kisebb települések esetében az önkéntes egyesületek elsorva­dására is. Gyakorlatilag több faluban nem tudják az embe­rek: mi van, ha tűz üt ki egy házban ? Ki és honnan, de fő­leg: mikorra ér oda?- Az önkormányzatok álta­lában nem örülnek annak, hogy közszolgálati feladatként meg­kapták a tűzoltást és a műszaki mentést. A magyarázat: költ­ségigényes. Elfogadom az ag­godalmukat: amit erre a célra a központi költségvetéstől kap­nak, esetleg nem lesz elég. A jogszabály szerint a települési önkormányzat feladata a tűzvé­delemről való gondoskodás, ennek módjáról pedig a képvi­selőtestület dönt. Ennél tovább azonban a jogszabály nem megy, vagyis „szabad kezet kap” az önkormányzat, hogy a potenciális veszélyre tekintettel működtet-e önkéntes egyesüle­tet. Ha nem, akkor maradnak a városi központú hivatásos tűz­oltóságok: jogszabály fogal­mazza meg, hogy milyen kör­ben kötelesek a tűz oltására. A központi költségvetéstől kapott pénz erre a körre tekintettel van. Ez elvileg feleslegessé is teszi az önkéntes egyesületek megszervezését - csakhogy így nő a vonulási idő, emelkedik a kárérték. Véleményem szerint az utóbbi leszorítása elsősorban a biztosítótársaságok érdeke. Egyelőre azonban nálunk meg­lehetősen visszafogott a ráfor­dításuk a tűzmegelőzésre, a tűzoltószervezetek működteté­sére. Röviden úgy tudnám fo­galmazni: az eseményeket kell szponzorálni, azaz akkor kell és annyi pénz, amivel egy-egy tűz eloltását és egyéb feladatunkat meg tudjuk oldani. Zökkenőmentesen-Mindebből az következhet, hogy a kedvezőtlen objektív ha­tások végül is a tűzoltóság megbecsültségét csökkentik.- Baranya megyében e téren sincs különösebb gondunk, de kétségtelenül mi is tapasztaltuk. Közszereplésink, nyitottabbá válásunk éppen ezt igyekszik ellensúlyozni. Azt már el­mondhatjuk: sikerült zökkenő- mentesen elindítanunk az ön- kormányzati tűzoltóságokat. Ebben a helyzetben felértéke­lődik a megyei parancsnoksá­gok koordináló munkája. Az országban 94 város kapott ön- kormányzati tűzoltóságot, elvi­leg ennyi féle irányítási gyakor­lat alakulhat ki. Ezt szakmai ol­dalról egységesíteni kell, a nem kívánatos helyi tévedések meg­előzése érdekében.- Mint alig pár hónapja hi­vatalában lévő új megyei pa­rancsnoknak, ez a legfontosabb egyéni ambíciója?- Pontosabb, ha így fogal­mazom: a jelenlegi, a tűzoltó­ságokra általában jellemző bi­zonytalanságérzetet szeretném optimista hangulatra fordítani, minél rövidebb idő alatt. Ehhez persze sok minden kell, de töb­bek között az is: ne panaszkod­junk többet, mint amennyiért valóban jogos. Mészáros Attila Gyorsaságukra, emberségükre szükség van a bajban fotó: Müller andrea A pécsi Pizza Hut fennállásának egy évében több mint 90 ezer vendéget szolgáltak ki fotó: laufer László Pizzakedvelők lettünk Négyszáz féle kínálat, kilencezer vendég egy év alatt Rohamosan népszerű ételfé­leség lett hazánkban a pizza. Egy évtizeddel korábban még különlegességnek számított. Külföldi utazásainkon nem­zeti specialitásokat kóstolgat­tunk. Nem csak a kíváncsiság vitt rá, hanem a különös, ér­dekes, ismeretlen, szokatlan és élvezetes ízek. így voltunk Olaszországban a spagettivel, pizzával, az Adria partján a csebabcsicsával, vagy a bajo­roknál a sokféle sörkísérővel is. Mára már a legtöbb hazai háztartásban ismert lett a pizza. Az éttermeket, pizzéri- ákat járva az is kiderül, hogy milyen sok változatát kínál­ják. Különösen a gyorsétkez­tetéseknél népszerű. Mi lehet a titka a pizza nép­szerűségének? - kérdeztük a pécsi Pizza Hut vezetőjét, Sági Sándort, aki a pedagó­gusi pályát a vendéglátásra cserélte.- Mindenki siet, rohan, közben gyorsétkeztetést igé­nyel, abban is teljes körű ven­déglátást, villámgyors kiszol­gálást vár. Erre pedig éppen a pizza a legalkalmasabb. A jel­legéből adódik, hogy változa­tos ízekkel, nagy választék­ban, frissen elkészíthető. Pécsett sorozatban nyíltak a pizzériák: a FEMÁ-ban, a Hunyadi úton, a Citrom utcá­ban, és másutt, majd egy esz­tendeje az Irgalmasok útján az egész világot behálózó Pizza Hut étteremláncolat pé­csi üzlete.- A pizza szinte konyha- művészetet jelent, hiszen 300-400 félét készíthetünk. Erre a tésztára feltét kerül. Ahogy tetszik, variálható hú­sokkal, zöldségekkel, gyü­mölcsökkel, hallal, rákkal, szaftokkal, szószokkal, fűsze­rekkel, mind más és más ízt ad. ízlésesen tálalható, köny- nyen fogyasztható, és van benne valamiféle szertartá­sosság, ami szülőhazájából ered. A magyar vásárlók körében is kialakult a szakértelem. Pizzaszakértő vendégek let­tünk.-Vannak, akik végigkós­tolják a teljes kínálatot, sőt maguk is kitalálnak sajátos variációkat. A pizza mindezt tudja. Változatosak a mére­tek, kicsik, nagyok, egysze­mélyes és családi adagok, vé­konyak, magyaros vastagok. Ki az étteremben fogyasztja el, ki az utcán séta közben. Ez is a népszerűség. Minden korosztály ma már úgy fogyasztja, mint egykor a szendvicset. Kisgyerektől a nagymamáig, úton lévő üzlet­emberek, egyetemisták, diá­kok, vagy a városnézés fára­dalmait pizzaevéssel kipihenő turisták, de kínálja magát a gyors ebédelés lehetősége is.- Hogy mi a jó pizza rejté­lye? Egyszerű. Frissen sült tészta, gazdag választék. A pizzériáknak különös hangulata, atmoszférája van. Egy darabka külföld, ahol né­hány percre Amerikában vagy Olaszországban érzi magát a vendég. A pécsi Pizza Hut a világ- hálózat több mint tízezer ét­termének egyike, fennállása első évében 90 ezer pizza­kedvelőt szolgált ki. Egy éves működését szeptember 30-án azzal ünnepelte, hogy 10 órá­nyi, változatos szórakoztató műsorral fogadta a vendége­ket. R. Gy. Szálkák Nyugdíj előtt Ritkán találkozunk. Arcáról két dolgot azonnal leolvasok: a fá­radtságot és valami örömteli várakozást. Amikor ezt a látszólagos el­lentmondást megemlítem, har­sányan felnevet:- Ha te is megéred, ne hidd, hogy mást árul el a te fizimis­kád. Fél évem van hátra a nyugdíjig! Érted? Fél évem!- Mit kezdesz magaddal? Iménti önfeledt örömébe mintha a bizonytalanság ve­gyülne. Mint aki csak valami­nek a végére (nyugdíjkorhatár elérése) összpontosított eddig, s eszébe se jutna, hogy azon túl is van élet és le kell kötnie magát valahogy valamivel, ami leg­alább annyira értelmes elfog­laltság, mint aminek több évti­zeden át részese és mozgatója volt. Rám néz, s mint aki ma­gában sem biztos még, halkan mondja:- Talán leköt a nagypapaság. Allatshow Lánykáim, s több ezer kisfiú és lányka majd agyonszeretget- ték az öreg Sopiana csarnokban lévő hatalmas ketrecekben őket leső, váró kutyusokat és cicá­kat. A sorstárs szülőkkel együtt örültünk, hogy gyerkőceink bemehettek mindegyik ket­recbe, ölbe vehették, simogat­hatták, babusgathatták a szere- tetéhes négylábúakat. Kiélhet­ték az elemi ösztönként minden emberpalántában ott lappangó állatszeretetüket. Ilyesmivel, ilyen önfeledt együttlétet teremtő rendez­vénnyel eleddig még nem talál­koztam. Dicsértem is magam­ban az ötletgazdát és a rende­zőt. Igaz, utána még nehezebb volt meggyőzni lánykáimat, hogy a harmadik emeleti la­kásba miért nem lehet nekik is ugató avagy miákoló kis barát­juk. Alig értünk haza, amikor megcsörrent a telefon. Állat­védő fiatal hölgy kérdezte: ..Mi a véleményem az állatshowról, mert ők végignézték, s látták, hogy nem mindegyik ketrecben volt mindig elegendő tiszta, friss víz és élelem, a négylá­búak örökös fertőzésveszély­nek vannak kitéve egymás, és az őket pátyolgató gyerekek miatt, nem állt minden ketrec­nél őrszemélyzet...” Hm, ezeket a „hiányosságo­kat” észre se vettem. Csak azt, hogy a kis kutyák, macskák kö­zött szinte meseországban érez­ték magukat a gyerekek, s a né­hány percre alkalmi kis pajtása­ikká lett kutyusok, cicusok is mennyire élvezték a szeretetet sugárzó puha gyermekkezek simogatását. Nagycsaládosok Néhány tucat nagycsaládos annyi, de annyi gyereknek szerzett kellemes perceket a Sé­tatéren, az ajándékokról nem is beszélve. Néztem a rajzolgató, a kérdésekre válaszolgató, a kü­lönféle vetélkedőkön induló fiúkat, lánykákat, legtöbbjéről lerítt, hogy nem veti fel a jólét. Amelyikük valamibe beneve­zett, zsetont kapott, s azt ked­vére válthatta be lufira, kabala­babára, pattogatott kukoricára, miegyébre. Látni kellett volna örömüket, ahogy kézbe vették nyereményüket! Napi ezerötszáz Volt, évek óta nyugdíjas kol­légámnak kijutott minden el­képzelhető mozgásszervi nya­valyából. Évente beutalták az egyik gyógykorházba, s ott röpke idő alatt úgy helyrepo­fozták, hogy a következő kú­ráig, ha egyre fokozódó fájda­lommal is, de kibírta valahogy. A minap elkapott. Azt hit­tem, hazajöhetett kimenőre, s meglepődtem, hogy panasz­kodva mondja, még el se uta­zott ...- Rendbe jöttél nélkülük is? - kérdeztem meglepetten.- Frászt! A beutalóval beje­lentkeztem, adtak is őszi idő­pontot, de közölték, hogy napi ezerötszáz forintot kell befizet­nem. Tavaly is még ingyen ke­zeltek és láttak el. Megmonda- nád, honnan szerezzek annyi pénzt? Tudod mennyi a nyugdí­jam? Bizalmi válság Az áruszállító vállalkozó szál­lítójárművét ellopták, a határ­idős fuvarok miatt be kellett sze­reznie új járgányt. Apait-anyait összedobva, kölcsönökkel meg­vette a kiválasztottat, több mint hárommillió forintért, s azon a pénteki napon nem volt nála boldogabb .. . Amíg rá nem jött, hogy rossz a vadonatúj kocsi sebességvál­tója. Hétfőn visszament a hét­végén zárva tartó kerekedőhöz, mondván, rossz a sebesség- váltó, a járgányt tehát mint fő­darabhibást cseréljék ki egy másik, de hibátlan újra.- Azt nem! Menjen vele ad­dig, amíg szét nem esik a váltó, ami helyett mi megrendelünk egy másikat - közölték a vevő­vel, aki hiába kötötte az ebet a karóhoz, mármint a selejtes új kocsi helyett jár egy másik, hi­bátlan új, de legalább egy cse­reautó. Süket fülekre talált. Abban is, hogy legalább utólag adja­nak a kocsi árából árenged­ményt, ha már önhibájukon kí­vül így pórul járt. Azóta enyhén szólva is dü­höng benne a bizalmi válság. B. Murányi László ft í \ 4 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom