Új Dunántúli Napló, 1995. október (6. évfolyam, 268-297. szám)
1995-10-03 / 270. szám
8 Dunántúli Napló Külföld 1995. október 3., kedd Andreotti-per: A vád és a védelem Két és fél évvel ezelőtt, 1993. március 27-én maga Giulio Andreotti örökös olasz szenátor, sokszoros kormányfő jelentette be egy mindössze 12 soros közleményben: a palermói ügyészség vizsgálatot kezdett ellene annak gyanújával, hogy együttműködött a szicíliai maffiával, a Cosa Nostrával. Andreotti, aki a majd félévszázados kereszténydemokrata kormányzás élő jelképének számít Olaszországban, természetesen visszautasított minden gyanúsítást, s rögtön azt hangoztatta, hogy valójában a maffia akar bosszút állni rajta, mert kormányfőként rendkívül kemény törvényeket fogadtatott el a szervezett bűnözés ellen. A közlemény 12 sora új korszak kezdetét jelentette az olasz igazságszolgáltatásban. 1995. szeptember 26-án megkezdődött az évszázad olasz- országi pere a szicíliai fővárosban. Az elmúlt két és fél év nyomozása során a vád súlyosbodott: az ügyészek immár azt állítják, hogy Andreotti szövetséget kötött a maffiával, maga is a Cosa Nostra tagjának tekinthető. Mintegy 120 ezer gépelt oldalnyi vádirat és több mint 400 tanú igyekszik majd bizonyítani, hogy a politikus nem csupán véletlenszerű kapcsolatot tartott fenn a Cosa Nostrával, hanem legalább 1980-ig szorosan együttműködött azzal. A vád szerint 1980 után Andreotti fokozatosan megpróbált eltávolodni a maffia vezetőitől, de feltehetően csak a nyolcvanas évek legvégén szakított velük. Giulio Andreotti védekezése kezdettől fogva változatlan. A maffia bosszújáról van szó, s a Cosa Nostra vendettája kapóra jött bizonyos nemzetközi köröknek is, így szabályos nemzetközi összeesküvés áldozata lett a palermói ügyészség közreműködésével. A 120 ezer oldalnyi vádiratban egyetlen konkrét tény, bizonyíték nincs, amely bűnösségét bizonyítaná - hangsúlyozza. Minden vád csak következtetésekre, ellenőrizhetetlen vallomásokra, állítólagos szemtanúk gyakorta ellentmondásokkal terhes visszaemlékezéseire támaszkodik. A perben a vád azt igyekszik majd bizonyítani, hogy Andreotti szicíliai „jobbkeze” - Salvo Lima - útján tartotta a kapcsolatot a maffiával. Lima Palermo polgármestere, majd parlamenti képviselő, a kereszténydemokrata párt legbefolyásosabb szicíliai politikusa volt. 1992-ben meggyilkolta a maffia. Andreotti azt állítja, hogy neki nem volt tudomása Lima állítólagos maffiakapcsolatairól, de eddig még a hatóságok sem bizonyították, hogy Lima együttműködött volna a Cosa Nostrával. Andreöttinak a vád szerint a maffiára ahhoz volt szüksége, hogy pozícióját erősítse a kereszténydemokrata párton belül: a szavazatokat a Cosa Nostra biztosította. A politikus cserébe befolyását állította a maffia szolgálatába, egyebek között azzal, hogy a felebbvi- teli bíróságon az ő emberének számító Corrado Camevale bíró „intézte” a bíróság elé került maffiafőnökök pereit. Andreotti szerint ő Camevale bíróval egyszerű köszönő viszonyban volt, s az igazság a váddal ellentétben az, hogy az általa vezetett kormányok alatt születtek a legszigorúbb maffiaellenes törvények. A vád tanúvallomásokkal kívánja bizonyítani, hogy Andreotti személyesen ismerte a Cosa Nostra vezetőit, és többször találkozott is velük. Sőt 1987-ben, amikor a közte és a maffia között támadt feszültségeket akarta a Cosa Nostra tisztázni, egy találkozón csókot váltott foto Rúnával, a főnökök főnökével. Andreotti tagadja, hogy egyetlen maffiafőnököt is ismert volna, s arra a fényképre, amelyen egy neves „keresztapa” társaságában látható, azt a magyarázatot adja, hogy aki any- nyi helyen, annyi ember között megfordult, mint ő, futólag óhatatlanul is érintkezésbe kerülhet bárkivel. Az Andreotti-ügyhöz számos olyan részlet tartozik, amelyre a mostani per közvetlenül nem terjed ki. A tanúvallomások arról is szólnak, hogy valójában állítólag Giulio Andreotti volt a hírhedt P-2 páholy igazi vezetője. Neki „kedveskedett” volna a maffia Carmine Pecorelli újságíró és a maffia elleni harcot irányító Dalia Chiesa tábornok meggyilkolásával, mert ők ketten tudhattak azokról a titkokról, amelyeket az elrabolt és meggyilkolt kereszténydemokrata főtitkár, Aldo Moro esetleg elmondhatott gyilkosainak, a Vörös Brigádok tagjainak. Állítólag Andreotti vette volna védelmébe a maffia hírhedt bankárát, Michele Sindonát is. Andreotti minderre csak azzal felel: hazugság, hazugság, hazugság. Gózon István EU-vita a földek parlagon hagyásáról 25 éve halt meg Gamal Abdel Nasszer Noha a világ gabonakészletei 20 éves mélypontra süllyedtek és egyes szakértők élelmezési válsággal riogatnak, az Európai Unió országai nincsenek egyetértésen arról, hogy mekkora földterület megművelését engedélyezzék. A gabonaszűke oka, az ausztráliai aszályon kívül, ironikus módon annak a következménye, hogy sikeres volt az EU-nak a földek parlagon he- vertetésére és az elmúlt évtizedek botrányos gabonahegyeinek leépítésére irányuló politikája. A készletek olyan alacsonyra apadtak, hogy az EU kénytelen volt befagyasztani a búza szubvencionált exportját. A chicagói tőzsdén 80-as évek eleje óta először 5 dollárra emelkedett a búza vékánkénti ára. - A fölösleg átcsapott potenciális hiányhelyzetbe - közölte egy EU-illetékes. A közösségi bürokráciát megelégelve sok unióbeli farmer hozzálátott az őszi búza és árpa vetéséhez, meg sem várva, hogy Brüsszel döntsön az újból művelésbe vonható földek nagyságáról. A parlagon hevertetés mély szakadékot idézett elő az EU két fő termelője, Franciaország és Németország között, s azzal fenyeget, hogy próbára teszi a Párizs-Bonn tengelyt - írja a Reuter. A nagy területű, alacsony költséggel dolgozó búzatermelő farmokkal rendelkező Franciaország szeretné fenntartani versenyképes exportját. Németország azonban, amelynek sok kis termelőt kell védenie és amely számára elsőbbséget élvez a hazai piac, a termelés korlátozását és a magas árak fenntartását pártolja. Philippe Vasseur francia mezőgazdasági miniszterre nagy nyomás nehezedik annak érdekében, hogy eszközölje ki a parlagon maradó földterület nagyságának legalább 50 százalékos csökkentését az 1996-os idényre. Az Európai Unió azonban a rotációs alapon pihentetett földek nagyságának csak 2 százalékponttal 10 százalékra való csökkentését, s a fix - legalább 5 éven át pihentetett - parlagföldek nagyságának 15 százalékos csökkentését javasolja. Az 1992-es agrárreform keretében a költséges EU-fölösle- gek csökkentésének fő eszközeként bevezetett rotációs hevertetés megköveteli a földművesektől, hogy évről évre birtokuk más-más részeit hagyják parlagon, mert csak így juthatnak hozzá a bevételkiesés pótlását szolgáló kompenzációhoz. Szakértők azonban megjegyzik azt is, hogy a szűkös kínálat részben a kedvezőtlen időjárás következménye: a rossz idő miatt 1993-ban és 1994-ben csökkent az EU gabonatermése. A magasabb árak arra ösztönzik a gazdákat, hogy több gabonát vessenek a következő szezonra, ezért óvatos a brüsszeli bizottság a termelési korlátozások lazításában. H uszonöt évvel ezelőtt, 1970. szeptember 28-án halt meg Gamal Abdel Nasszer, Egyiptom elnöke, a modem idők egyik legbefolyásosabb és legnépszerűbb arab politikusa. 1918. január 15-én született Béni Mórban, Alexandria közelében. Középiskolai tanulmányait Kairóban végezte, ezután 1937-ben katonai akadémiára került. Az iskola befejezése után Felső-Egyiptomban, majd Szudánban szolgált. Számos fiatal arab tiszthez hasonlóan ő is megaláztatásként élte meg, hogy jóllehet az ország névleg független volt, mégis a gyarmatosító britek intézték az ügyeket. Amikor 1942-ben az angolok harckocsikkal vették körül a királyi palotát, hogy Faruk király- lyal a nekik megfelelő miniszterelnököt neveztessék ki, elhatározta, hogy az angolokat ki kell űzni Egyiptomból. Terveket dolgozott ki a forradalom megvalósítására, majd Egyiptomnak az 1948^f9-es első arab-izraeli háborúban elszenvedett veresége hatására létrehozta a fiatal tisztekből álló Szabad Tisztek Bizottságát, s döntő szerepet játszott 1952-ben I. Faruk király le- mondatásában. Volt a felszabadítási tömörülés főtitkára, a forradalmi tanács alelnöke, belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes is, majd 1954-től, Mohamed Na- gib tábornok megbuktatása után a Forradalmi Parancsnoki Tanács vezetőjeként gyakorlatilag ő állt az ország élén. 1956-ban, amikor Egyiptomot új alkotmánya iszlám, arab jóléti köztársasággá nyilvánította, Nasszert választották elnökké. Mivel az ország nem rendelkezett elegendő erőforrással, a külpolitikára összpontosította figyelmét. Már kezdettől két példaképet választott magának: Titót és Nehmt. Kairó központi találkozóhelye lett mindazoknak, akik Eszak-Af- rikától egészen a Perzsa-öbölig követelték a népek önrendelkezési jogának érvényesítését, Nasszert számos afrikai és ázsiai ország tekintette szószólójának. 1956-ban - miután az angol és az amerikai kormány megtagadta a kölcsönt - az Asszuáni- gát építési költségeinek finanszírozására államosította a Szu- ezi-csatornát, előidézve a szuezi válságot és a második arab-izraeli háborút. Az előrenyomuló izraeli-brit-francia seregek csak a Szovjetunió és az Egyesült Államok követelésére vonultak vissza. Furcsa módon Nasszer a háborúból mégis az arab világ elismert első számú vezetőjeként került ki. Amikor 1958-ban Egyiptom szövetségre lépett Szíriával és megalakították az 1961-ig fennálló Egyesült Arab Köztársaságot, az államszövetség élére Nasszer került. Egyre szorosabb kapcsolatot épített ki a Szovjetunióval, amely hamarosan Egyiptom legfőbb hitelezője és fegyverszállítója lett. Folytatta a gazdaság államosítását, s az 1964. évi alkotmányban országát demokratikus és szocialista köztársaságnak nyilvánította. Pánarab törekvéseinek a harmadik arab-izraeli háborúban elszenvedett totális vereség vetett véget: az 1967-es hatnapos háborúban Egyiptom megalázó vereséget szenvedett, az izraeli csapatok egészen a Szu- ezi-csatornáig nyomultak előre, és csak a nagyhatalmak nyomására álltak meg. asszer színpadiasán felajánlotta lemondását, de a sorozatos tüntetések és a nemzetgyűlés egyhangú kérésének hatására felfüggesztette döntését, s így elnökként hunyt el 1970. szeptember 28-án. A végül csak halála után, 1971-ben átadott Asszuáni-gát védte meg Egyiptomot a nyolcvanas évek aszályának pusztításától. A mögötte lévő óriási víztározó, a Nasszer-tó - amely a világon a legnagyobb az emberkéz létesítette tavak között - tette lehetővé, hogy fenn tudták tartani az életet jelentő öntözéses gazdálkodást, sőt bővítették is azt. Mivel a szabályozott folyóvízszint nyomán immár teljesen elmaradtak a Nílus egykor volt nagy áradásai, megszűnt a termékeny iszap lerakódása, időközben viszont Egyiptom lakossága közel 60 millióra nőtt, s az ivóvíz- és öntözési szükségletet a víztározó nélkül már lehetetlen volna biztosítani. A mikor Nasszer meghalt, Egyiptom népe az utcákra vonult. Megállt az élet, s a megrendült tömeghez milliók csatlakoztak az arab világ országaiban. A „nasszerizmus”, az „arab szocializmus” fogalommá vált, s ma már történelmi útjelző az arab önállóság és függetlenség útján. Halála lezárt egy korszakot nemcsak Egyiptom, de az arab világ közös történetében is. Bánfalvi Magdolna Tenger alatti alagút Szibéria és Alaszka között S zibéria és Alaszka nem csak tulajdonjog szempontjából képezett sokáig egységet (utóbbit az orosz cár 1867-ben „bagóért” adta el az Egyesült Államoknak): Ázsia legkeletibb és Amerika legnyugatibb csücske évmilliókon át összeért, míg úgy 12 ezer évvel ezelőtt a tenger áradása el nem vágta őket egymástól. Egy amerikai mérnök most azzal az ötlettel állt elő, hogy tenger alatti alagúttal köti össze Alaszkát és Szibériát. George Koumal, a cseh származású bányamérnök tervében vasúti alagút kapcsolná egybe az alaszkai Wales városát a szibériai part legkeletibb pontjával. A Bering-szoros itt csaknem 100 kilométer széles, vagyis a tervezett alagút majd kétszer olyan hosszú lenne, mint a La Manche csatorna alatt már megvalósult társa. Koumal, aki 1986 óta keres tőkéstársakat terve megvalósulásához, azzal érvel, hogy az alagút gigantikus előnyöket jelentene a világnak, mivel vasúton kapcsolná össze a világ legfontosabb gazdaságait: az Egyesült Államokat, Kínát és Ázsia kis tigriseit. Márpedig a vasúti összeköttetés révén gyorsabban és olcsóbban lehetne az irdatlan árutömeget szállítani a két földrész között, mint tengeren. Például Kansas és Újdelhi között a felére rövidülne a gabonaszállítmányok útvonala. Műszakilag a megvalósításnak nincs nagyobb akadálya - állítja a tucsoni (Arizona) bányamérnök. A tervezett nyomvonalon két sziget fekszik a Be- ring-szorosban. Ezekről lehetne biztosítani a 60 méter mélységben haladó csőalagutak levegő- ellátását. A tenger alatt masszív gránit található, amely jóval szilárdabb alapot képez, mint a La Manche csatorna alatti agyag-mészkő keverék. Az már keményebb dió, miként érik el az alagútból kibukkanó szerelvények az amerikai, illetve az orosz vasúthálózatot. Wales és Fairbanks között 1800 kilométernyi sínt kellene lefektetni, ám az orosz oldalon ennek csaknem a kétszeresét: a transzszibériai vasút jakutszki állomása ugyanis 3300 kilométerre van az alagút nyugati végpontjától. Az építkezést Koumal 20 év alatt kivitelezhetőnek véli, a költségek szerinte nem haladnák meg az 50 milliárd dollárt. Úgy gondolja, hogy ez az ösz- szeg előteremthető, amennyiben Moszkva és Washington „beszáll” az üzletbe. Bár évek óta lobbizik tervével, a rámenős mérnöknek egyelőre nem sikerült az áttörés. Az első Beringalagút konferenciát még 1992- ben rendezte Washingtonban, a másodikat egy évre rá Moszkvában. Az oroszok „legmagasabb szinten” bátorították elképzelését, az amerikaiak viszont igen tartózkodóak voltak. Koumalt ez sem tudta letörni. „A hógolyónak is időre van szüksége - mondja derűsen - amíg feltartóztathatatlan lavina lesz belőle”. Hogy terve nem légből kapott ábránd, annak bizonyítására elsárgult tervrajzokat rángat elő. Ezek tanúsága szerint a Bering-alagút terve már 90 évvel ezelőtt is fölmerült. Akkor orosz és amerikai mérnökök társaságot alapítottak Trans Alaska Sibirian Railroad néven, ám ez az októberi forradalom zűrzavarában - még az első kapavágás előtt - tönkrement. Koumal most arra készül, hogy tervét nemzetközi publikum előtt ismertesse. E célból Londonba hívta az érdeklődőket: konszernek, fejlesztési bankok, orosz és amerikai vasúti társaságok képviselőit. Mivel a résztvevők száma a várt 200 helyett 500-ra nőtt, a szeptemberi időpontot Koumal februárra módosította. Öt hónap múlva a londoni Savoy szállóban szeretne legalább hétmillió dollárt összekéregetni, hogy abból kivitelezhetőségi tanulmányt készíttessen. Abban bízik, hogy előadásában hatásosan érvelhet a „csalagút” példájával, amelynek megvalósíthatóságát annak idején nagyon sokan megkérdőjelezték. E gy valamiről azonban jobb lesz, ha hallgat Koumal a Savoy szállóban. Arról, hogy a Dover és Calais közötti 50 kilométeres tenger alatti alagutat üzemeltető társaság - alig egy évvel a létesítmény megnyitása után - pénzügyileg a csőd szélén áll. Dorogman László A keleti blokk gyógyszertárosa A nyugati gyógyszergyárak az éleződő piaci versenyben nem engedhetik meg maguknak, hogy figyelmen kívül hagyják a 600 millió dollárt jelentő magyar gyógyszerpiacot. A szovjet blokk egykori „gyógyszer- tárosának”, Magyarországnak a gyógyszeripara továbbra is a térség legerősebbjének számít, és számos magyar cég vonzó befektetési lehetőséget kínál a nyugati tőke számára - írja a Wall Street Journal című napilap. A magyar gyógyszeripar kockázatot is jelent a befektetőnek: a legtöbb európai gyógyszergyár termelői kapacitása a jelenlegi helyzetben túl nagy, Magyarországon pedig komoly beruházásokat kellene megvalósítaniuk ahhoz, hogy a magyar gyárakat nemzetközi színvonalra emeljék. ■V i
