Új Dunántúli Napló, 1995. október (6. évfolyam, 268-297. szám)

1995-10-14 / 281. szám

10 Dfanántúli Napló Riport 1995. október 14., szombat A nyelvet, a hagyományokat a legfiatalabbak közvetlenül a „legtisztább forrásból”, sokszor a családdal együtt élő öregektől sajátíthatják el. A jó fizikai erőnlétet pedig az új tornacsarnokban szerezhetik meg a gyerekek FOTÓK: Tóth László Felsőszentmárton joggal reméli a Dráva-menti horvát térség központi szerepét Dobar dán, Martinéi Magyarul magyarán Az az idézet kapcsán Felsőszentmárton, alias Mar­tinéi nagyon szép, takaros ba­ranyai kisközség. Rendezett utcái, házai, a szinte mindig frissen nyírt árokparti fű jelzik: szorgalmas, odafigyelő emberek lakják. Ez a külcsíny, a portákon belül még szembetűnőbb.- Dobar dán! - köszönnek rá az emberre.- Dobar dán, Martinéi - mondom válaszul magamban. Melegszívű horvátok élnek itt, eleik több mint 250 eszten­deje; a községlakók majdnem mind azok. (A máshonnan be­költözőt nagy-nagy szeretettel veszik körül, de tréfás, nyom­dafestéket is nehezen tűrő jel­zővel illetik.) A Dráva menti horvát diaszpóra központja, az úgynevezett Podravina legna­gyobb lélekszámú települése; 1233-an lakják. Az iskola igaz­gatója, Hári József szerint, aki egyetemi szakdolgozatában ép­pen e sajátos csöppnyi régióról írt, a horvát nyelv különös dia­lektusát beszélik az itt élők. Az etnikai tömb többi közsé­gei: Drávasztára, Révfalu, Drá- vakeresztúr, Lakócsa, Szent- borbás, Tótújfalu és Potony, fe­lében Baranyában, felében So­mogybán. Hagyományaikat őr­zik, ápolják, s ebben a kisebb­ségi létükből fakadó befeléfor- dulásukban, elkülönültségük­ben is élénken a világra figyelő emberek. S megkockáztatom: e világvégi lét - Pécstől hatvan kilométerre van Felsőszentmár­ton -, sajátos életfilozófiával is párosul. Remélem nem érti félre senki, de akadt aki megfogal­mazta: itt az a törvény és jog, amit a közösség önmagára ki­szab, s amit elfogad. Hozzátenném: így van ez rendjén. S megtoldanám annyi­val, hogy ennyi bevezetőre fel­tétlenül szükség van ahhoz, hogy jobban megértsük szán­dékaikat, céljaikat. Minderről, mind a napi küz­delmekről és örömökről be­szélgettünk Gulyás Pál polgár- mesterrel - aki egyébként fő­foglalkozású erdész - a lebon­tásra ítélt községházán, az új tornacsarnok szomszédságá­ban. A két legfontosabb dolog­ról, a község fejlesztésének le­hetőségeiről, s az itt élők mun­kakörülményeiről, esetleges új munkahelyek teremtéséről, új megélhetési forrásokról. (Ha igaz, a Baja Trade Bt. rövide­sen 15 főt foglalkoztató üzemet létesít. Nők cipőt fognak gyár­tani.) Szeretnének horvát vál­lalkozókat is megnyerni, köz­ségi kapcsolatokat éleszteni, de egyelőre a kereskedést, együttműködést jogszabályi akadályok nehezítik. Főleg a horvátországi védővámokkal kell birkózniuk. De momentán a községről van szó, s kézenfekvőnek tűnik, hogy megkérdezzem:-A község költségvetéséből mire futja?- Nagyon kevésre. Mindösz- sze az intézményeink fenntartá­sára, s némi segélyezésre. Mi sem vagyunk kivétel. Ma a te­lepülések egyazon cipőben jár­nak, a pénzhiány és a pénzte­lenség körül forog minden. Megemlíti, hogy talán némi öröm az ürömben, hogy az el­múlt időszakban sikerült két komoly beruházással kimoz­dulni a holtpontról. A kis hor­vát régió falvainak közelebb hozását célozza az a közel 3 ki­lométeres út, melyet Drávake- resztúr és Felsőszentmárton között megépítettek, s e köz­ponti szerep erősítését a már említett tornacsarnok, mely akár Pécs büszkesége is le­hetne. (Utóbbit 35 millió fo­rintra tervezték és végül 45 mil­lióba került.)- Feltételezem: azért még kergetnek álmokat.- Már hogyne. Szeretnénk a Lakócsa felé vezető utat is megépíteni, akkor közlekedési szempontból e horvátok lakta községek könnyebben megkö­zelíthetők. Másrészt nagy ál­munk annak a kulturális köz­pontnak a megépítése, melyért már megkezdtük a talpalást, s szeretnénk a megépítéshez több forrásból is pénzt szerezni. Szilovics Mihály, a helyi termelőszövetkezet elnöke ké­sőbb mindehhez hozzátette: létkérdés .volna, ha tudnának nyitni errefelé egy kaput, Hor­vátország irányába. Drávasza- bolcs és Barcs között, ppnt itt, félúton volna ez a legideáli­sabb, hiszen az infrastruktúra jórésze - út, magasfeszültségű villanyvezeték - már kiépült, s Szigetvártól, a 6-os elöl, egye­nes út vezet Felsőszentmár- tonba. A komp vagy a Dráva híd hiányzik mindössze. (Szi­lovics Mihály fölvetése min­denképpen elgondolkoztató, s akkor is egyet lehet érteni vele, ha tudjuk: mások, másfelé sze­retnék ezt az új határátkelőhe­lyet látni.) A termelőszövetkezet egyébként a legfőbb munkál­tató: együttmaradása-megma- radása példaértékű.- Nem szedhettük szét - mondotta az elnök -, bár akad­tak rá kísérletek. Inkább fölvá­sároltuk a kárpótlási jegyeket az idegenektől, és betettük azo­kat a szövetkezet páncélszekré­nyébe. A magyarázat is igen egy­szerű: ebből a 2400 hektáros te­rületből él az a közel 300 tag, akiknek a jórésze már nyugdí­jas. Itt mindenki mindenkit is­mer, a rokonság erős kötelé­kekkel fűzi össze az embereket. Bárkit kisemmizni, lélektelen dolog lett volna. No meg, mint azt Szilovics Mihály is megfo­galmazta:-Hogy néznék én most az emberek szemébe. Az idei év is jól bejött, a ta­valyi sem volt veszteséges. Nem nagy kockázatokkal, több lábon állva, stabil a gazdaság. Gabona, szója, cukorrépa. Dol­goznak szorgalmasan, vigyáz­zák értékeiket a jó gazda gon­dosságával. Hári Józseffel az iskola könyvtárát nézzük meg, aztán egy szép makettet mutat, a ta­nári előtti folyósón. Még nincs igazán készen: az e vidékre jel­lemző, régi építészeti emlék, a talpasház váza.- Az iskola kétnyelvű'?- Nem egészen - válaszolja. - A nemzetiségi létből faka­dóan, tulajdonképpen bizonyos tantárgyakat tanítunk két nyel­ven. Kömyezetismeretet, tech­nikát, éneket, a földrajz bizo­nyos szakkifejezéseit, mást. Vi­szont az .első osztálytól heti négy órában tanítjuk az iro­dalmi horvátot. Ezt tanítják már az óvodában is. Kézenfekvő, hogy a szak- dolgozatát e vidékről író egy­kori diákkal, ma tanáremberrel, néhány szót a múltról is vált­sunk. Fölmerült ugyanis ben­nem, hogy megkérdezte e va­laha valaki ezeket az embere­ket, hogy vajon miről álmod­nak. Hogy élik meg másságu­kat? Védte-e őket a hivatalos politika? Mert ahogyan Trianon a határon túlra vitt színmagyar falvakat, úgy sodorta ide ezeket a színhorvát településeket is a történelem. Igaz: keveset, nem sokat. E podravinai bokorban lévő összes községben alig há­romezer lelket. Reménykedjünk: itt is válto­zik az élet, horvátnak lenni itt erény lesz, s nem a nem kívánt másság kategóriája. Talán a változó belpolitika mentén föl­állt kisebbségi önkormányzatok valamit orvosolnak a gondo­kon. (Nem hiszem, hogy az öt­venes években nem szándéko­san választotta el két megyére Podravinát: felét Baranyába, felét Somogyba.) A horvátok országos önkor­mányzata novemberi ülésén bi­zonyára ismét hallatja hangját e térség. S ha hangjuk elhallik az anyaországba, talán meghallják kéréseiket idehaza is. Búcsúzzunk Felsőszentmár- tontól most Josip Gujas-Dzure- tin költő egy sorával, akinek ha­lála 10. évfordulójára, szülőfa­luja szobrot állíttatott. A mon­dat: ragaszkodás e vidékhez. Drávamente, a lelkünk vagy te... Kozma Ferenc Terjedőben van ez a suta nyelvi jelenség, amelyben nemcsak határozott névelő (a, az) fordul elő, hanem előtte a mutató névmás, mint kijelentő (rámu­tató) jelző áll. Addig rendben is volna, amíg ezt a jelzős szerke­zetet alanyként használjuk pl. így: Az az idézet jár az eszem­ben. De ha más szerepe van a mondatban, pl. határozó, s ezt névutószerű szóval (kapcsán, értelmében) vagy rágós név­szóval (megoldásakor) fejez­zük ki, akkor találkozunk az ilyen szokatlan formákkal, mint a cím, s a következők, az a kia­lakult vélemény értelmében, ezek a feladatok elvégzésekor - vagyis a névmás -nak, -nek ra­got kíván, s a párhuzamosság törvénye alapján azt kell kap­csolni jelzett szavához is: an­nak az idézetnek kapcsán - ezeknek a feladatoknak (a) megoldásakor - annak a kiala­kult véleménynek (az) értelmé­ben . . . A szükséges rag elhagyása figyelhető meg a következő szövegrészekben is. „Támo­gatta az igazgatónak az a ja­vaslatát . .e helyett: azt a ja­vaslatát. Ezzel a jelenséggel rokon a valódi névutók ismétlésének • • • kényszerre. Nem kell ismételni a névutót, ha rágós alak után áll: azon a házon kívül; ezzel a gyerekkel együtt. Itt a ragismét­lés elegendő. De az alapformá­hoz járuló névutót meg kell is­mételni: ez előtt a gyerek előtt; a helyett a kifejezés helyett. - Mégis ilyeneket hallhat, olvas­hat az ember: „Felszólalt az a téves felfogás ellen”: ,Az a le­szavazott nézet mellett érvelt”. - A megszokott és szabályos megoldás: az ellen a téves fel­fogás ellen; a mellett a nézet mellett. A hibás forma használatának az indítéka lehet a pongyola szóismétléstől való viszolygás. Ha valakinek a régies kifejezés tetszik, az így is mondhatja: ama felfogás ellen, eme nézet mellett. A szóban forgó jelenségnek helyesírási vonatkozása is van. Ha a névutót megismételjük, akkor a névmást mint kijelölő jelzőt és a névutót különírjuk. (L. a fenti példákat!) Ha viszont e kettőből határozószó válik, a névutót nem ismételjük meg, akkor egybeírjuk. Az ilyen ha­tározószónak a szövegben az előzményre visszautaló szerepe van, amely a szövegalkotásnak fontos eszköze. Rónai Béla Keresztrejtvény NYŰNK szlo­genje, ELSŐ RÉSZ > BRIT TAG­ÁLLAM ÉTTSéc" St». tO EGEN s&p* BETEGE­SEN KI­FINO­MULT RECÉS RÉSZI SÍR ÁZSIAI VAD SZARVAI MARHA LEVES­TESZT A- FAJTA VIO ÉK­RE MENŐ LÁM LÁBAI­HOZ HAJÍT CÉRNA­ORSÓ JÁRUNK RAJTA LEKVÁR SZEGEDI CSAPAT, RÖV. SZAGLÓ­SZERV VALA­KIN** J RÜ­GYE. NÉ­PÉLRE­ALL AMPER V HEVE­SEN FORR ÖSSZES SAJTÓ MAGAD ~-T­.-MÓG ATHÉN FELLEG­VÁRA KÁRTYAJÁTÉK > A MEGFEJTÉS HARMADIK RÉSZE NÁLA LEM­afisr ISTENNŐ A MEG­FEJTÉS MÁSO— v B Ltlift. AMELY St»­«%■ ESZKÖZ 5 LASZ /ÁROS T" LŐAOÓ, RÖV. UTÁNZÓ­MOVÉS2 itAn, RlCI— NÉMA ALKUI AKTA ELEME DÉL­AMERI­KAI CSERJE VÉDELMEZÉ ANGOL KÖLTŐ. KINGSLEY CSEH FESTŐ, Ml KŐ­FÉRFI­NÉV ÓGÖRÖG VAROS V SHAKES­PEARE KIRÁ­LYA DARA­BOLÓ SZAK­EMBER Ibiiké kínai SZAPVAS­FAJIA.. HÁL>I­AfiL. MAGA­TOK RÉGI TINTA­TARTÓ NEUT­RON OLAS? FHNEV iÖRÖQ IETÖ LE­GYŐR KÉRŐÉ TÁRGY­NYAK­VÉDŐ IDÖ­HQ85Z_ TV-8E­MONOÓ, SZÉK­RÉSZEI TANTÁL “V EGYLET EGYEDE aktJt Bh PART 44L VAS­CS!L­LÁM­PALA BELG­RÁDI KIRÁ­LYI PALOTA TENGE­RI USZO­NYOS KÉN eg£sz ÁLLAM­RA KITÉR­ŐÜL. Folytatjuk a Budapest Bank fiókjával közös keresztrejtvény sorozatunkat. Beküldendő a helyes megfejtés október 20-án (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. AS-M Baranya Megyei Irodája, Pécs, Rákó­czi u. 34. VII. em. A helyes megfejtők között újabb 3 db. 3-5 ezer Ft. értékű műszaki cikket sorsolunk ki. Azon megfejtők, akik a banknál folyószámlá­val rendelkeznek és ezt a levelezőlapon jelzik, decemberben külön sorsoláson színes televíziót is nyerhetnek. Az október 7-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „A teljesség igényével lakossági és vállalati ügyfelek részére.” A szeptember 30-i rejtvény nyertesei és nye­reményei: 1. Hegedűs István 7759 Lánycsók, Rákóczi u. 13., (Petra tojásfőző), 2. Lickert Jánosné 7700 Mohács, Ete J. u. 11/a., (ACR. 128. rádió.) 3. Ju­hos Mihály, 7631 Pécs-Málom Kis u. 18/b. (Petra desztilláló). A nyeremények egy héten belül vehetők át a fent jelzett címen a 718. sz. szobában. A szeptember 23-i lapban közölt rejtvény he­lyes megfejtői, akik utalványt nyertek: (Helyes megfejtés: „Igazán alapos munkát végez ez az új kéményseprő.” ) Dárdai Erika, Siklós, Táncsics M. u. 10/A., Gyurasics Ferencné, Pécs, Rippl- Rónai u. 14., Háziinger Józsefné, Boldogasz- szonyfa, Kossuth u. 59., Sánta Istvánné, Magyar- egregy, Kossuth u. 144., Tóth Imréné, Pécs, Ga­ray u. 27. Az utalványokat postán küldjük el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom