Új Dunántúli Napló, 1995. október (6. évfolyam, 268-297. szám)

1995-10-11 / 278. szám

1995. október 11., szerda Kultúra Dhnántúli Napló 11 Zeneiskolai tagozat Bolyban Kedvenc hangszerének „rejtelmeibe” Bagány Péter zenetanár vezeti be, a gitártanulást most kezdő, ötödikes Kriszt Pétert fotó: Tóth László Az idei ősztől új képzési for­mával bővült a bólyi általános iskola kínálata. A kétnyelvű nemzetiségi iskola, ahol magas óraszámban tanulnak a diákok németül, s ahol nemzetiségi kollégium is van, néhány hete Bólyi Általános Iskola és Zene­iskola néven működik. A válto­zás beindítója az új iskolaigaz­gató, Gráfné Darányi Éva. Az újdonságoktól a tantestü­let korábban sem idegenkedett, hiszen a volt igazgató, Puskás Bálint már több, azóta is jól működő programba is belevág­hatott a segítségükkel. Ilyen volt a kétnyelvűség mellett a matematikai-számítástechnikai képzés is. Hiába rugalmas, nyi­tott és empatikus azonban egy tanári kar, ha a helyi önkor­mányzat nem érzi szükségét az iskola megújulásának. Bolyban szerencsére jó példával talál­kozhatunk. Hárs József pol­gármester éppen úgy, mint a he­lyi képviselőtestület tagjai, fel­ismerte, milyen nagyszerű lehe­tőségek rejlenek abban, ha az iskola törekvéseit támogatják. Tudják, hogy a vidéknek is vannak igényei, s hogy az inf­rastrukturális fejlődés mellett a egy község szellemiségét sem szabad elhanyagolni.- A vidéki gyermek semmivel sem rosszabb, mint egy városi, belvárosi diák. Attól kerül hát­rányosabb helyzetbe, hogy a lehetőségei kevésbé koordinál­tak - mondta el az iskola igaz­gatónője. -A zenei oktatás gondolata egyébként már érle­lődött itt, de most, többek között Ütő Mária zongoratanárnő se­gítségével integráltabb formá­ban is beindulhatott a program. Rendkívül sokat köszönhetünk a pécsi Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatójának, Apáthy Árpád­nak, aki átadta tapasztalatait, felajánlotta segítségét. Lénye­gében vele indult el a tényleges szervezés. Jelenleg délelőtt közismereti tárgyakat oktatnak, délután pe­dig a zeneiskolai képzés folyik. Az iskola majd félezer diákja közül a zeneiskolába 145-en je­lentkeztek. Zongora, fuvola, fu­rulya, rézfúvós, klarinét, he­gedű és gitár tanszakok közül lehet választani, és természete­sen van szolfézs is. Külön öröm, hogy most azok a gyere­kek is kaphatnak hivatalos, bi­zonyítványt adó zenei képzést, akik eddig nagy sikerrel és te­hetségesen játszottak a Bach- mann János vezette gyermek­fúvószenekarban. Köztük van olyan gyermek is, aki bár rend­kívül tehetséges, a zeneelméleti háttérben kevéssé járatos. Most azonban nagyobb lesz az esélye a zenei pályán való továbbtanu­lásra, sikeres felvételire.- Boly vonzáskörzetét is ér­dekli a képzés, így például Szederkényt, Borjádot, Töttöst, Nagynyárádot, Szajkót. Töb­ben, akik idáig a mohácsi ze­neiskolába utaztak át, most in­kább minket választottak. A tárgyakat szaktanárok tanít­ják, részben helybeliek, rész­ben Pécsről járnak ki. A fenn­tartó jóvoltából sikerült két pi- anínót is vennünk, régi hang­szereket felújítani, a Liszt Fe­renc Zeneiskolától pedig kap­tunk két hegedűt. Lehetőség lesz hangversenyzongora vá­sárlására is. A szülők persze maguk is vesznek hangszert a gyermek­nek, hiszen eredményesen gya­korolni kölcsönhangszerrel nem lehet. Szerencsére kitartó, erős a szülői gárda, állítja az igazgatónő. Ő maga is boldog, hogy a pécsi, Belvárosi iskola igazgatóhelyettesi székéből visszatért szülőhelyére. Előző helyén sokat tanult, mindig is feltöltődési lehetőségnek, in­formációs központnak tartja majd. Most lehetőséget kapott, hogy gyakorlatát, tapasztalatát ott adja át, ahová a gyökerei is kötik.. . Hodnik I. Gy. Aleksis Kivi, a finn irodalom, a dráma és líra atyja Finnországban minden év október 10-én Alek­sis Kivi születésnapjára emlékezve ünnepük a finn regényirodalom, a dráma és a finn színház ünnepét, melyek a költő nevéhez fűződnek. A finn költészet e legnagyobb klasszikusa 161 évvel ezelőtt szüle­tett. Édesapja szegény falusi szabó volt. Kivi nemcsak gyerekkorá­ban, de egész életében kegyetlen nyomorral küszködött, és családja életét az örökös sze­génység és nélkülözés tette elviselhetetlenné. Már az iskola padjai­ban elhatározta, hogy a finn irodalom megte­remtésére szenteli éle­tét. Első és nyomtatás­ban is megjelent műve a „Kullervo” c. dráma, mely a legelső valódi drámája a finn iroda­lomnak. A dráma témá­ját a Kalevalában sze­replő Kullervo epizód alkotja. E tragédiával 1860-ban elnyerte a Finn Irodalmi Társaság pályadíját. 1864-ben adta ki második mes­terművét a „Pusztai vargáék” c. vígjátékot, mely mindmáig leg­kedveltebb darabja a finn színházak műsorá­nak. 1870-ben jelenik meg életének főműve a „Hét testvér” c. regé­nye, mely a hét testvé­ren túlmutava az egész finn nép szabadságsze­retetét, a létért folytatott kemény küzdelmét raj­zolja meg. Elbeszélő költészet, epika és dráma, líra és népmese csodálatosan egybeöt­vözött mű, mely 123 esztendeje képviseli klasszikus szinten a vi­lág előtt a finn irodal­mat. Realista ábrázolás- módja a kor kritikusai­nak érteden fanyalgását váltotta ki, ellenkezést, ami párosulva hajszolt életével, állandó nyo­morúságával, a teljes lelki összeroppanását okozta. 1872. december 31-én 38 éves korában halt meg. Utolsó szava volt: „Elán" - Élek és ez a jóslata beteljesedett. A finn regényírás, a dráma és líra őt tekintik atyjának. Sütő László a Finn-Magyar Társaság tiszteletbeli tagja Hetven év a százból Amikor kisiskolás koromban a városképem tágult és útaim nemcsak a Ferenciek utcától a Széchenyi téren át az elemi iskola sarkáig vezettek', a Ki­rály utcában csodálatosan szép, nagy épületet fedeztem fel. Hamarosan megnyílt a kapuja és a hatalmas, aranydí­szektől csillogó teremben fel­húzták a reklámokkal telefes­tett „vasfüggönyt” és a kétol­dalion aranysárga drapériák közt megelevenedett a mese­világ. Nagyszakállú Mikulás, boszorkányok, tündérek, Krampusz. Együtt nevettünk és izgultunk. Azóta is a szín­ház szép nagy épületet jelen­tett és boldog voltam, hogy évtizedek múlva megélhet­tem: bővült, szépült, intim, izgalmas színpadokkal visz- szanyerte arany ragyogását. A színházzal nőttem, ér­tem. A Tom Mix, Rin Tin Tin és Chaplin filmek soro­zatától mindig mást és ele­venebbet jelentett a színház. Az első opera élménye nagy csalódás volt. Még nem ala­kult értő hallásom, csak azt láttam, hogy egy kövér, ala­csony, izzadó férfi harsogja a szintén jó húsban lévő hölgy fülébe a szerelmi vallomást. Évek teltek el, amíg a zenét, a hangokat a látvány fölé tudtam helyezni és örülni tudtam, ha a látvány és a hal­lás élményének szépsége kö­zelít egymáshoz. Ilyen is volt, főleg, ha a zene enge­dett komolyságából, fensé­géből és az énekesnő szép és fiatal volt, az operett szövege olyan, hogy elsőre sem volt .új, mégis többször megnéz­tem, mert a szubrett jobban tetszett még Tarzannál is . .. Jöttek a vígjátékok és drá­mák, megelevenedtek az Ember tragédiája jól ismert sorai, megismertem a klasz- szikusokat, Shakespearet, Mohert. 76 életévem alatt úgyszólván minden bemuta­tott színdarabot láttam. A színház élményét sok­színűbbé, változatosabbá tette, tartalmát részleteiben és a maga egészében kimé­lyítette más színházak, pesti elismert művészek vendégjá­téka. Az összehasonlítás mindig elfogult volt, a hazai talaj, az ismert pécsi művé­szek irányába. Száz év mun­kájában a művészi és politi­kai áramlatok sodrásában a színház mindig középütt fo­lyó gazdag, színes káramlat volt, amelyből élményt, szó­rakozást, önfeledt nevetést és könnyekig érő megrendülést lehetett meríteni. A Pécsi Nemzeti Színház történetét arra hivatott mű­kritikusok és írók feltárják, elemzik. Az egyszerű néző csak a maga élményéről számolhat be és csak annyit mond a sokszor összeütött tenyér és nagyszerű emlé­kekre gondolva: köszönöm! Konkoly-Thege Aladár Szombat este 6 órakor Német kórusok a bazilikában Két kórus lép fel szombat este 6 órakor a székesegyházi szent­misén, amelyet dr. Márton Dé­nes kanonok mutat be. Német­országból a ludwigsha- fen-schifferstadti kórusközös­ség érkezik, Pécsről a Lenau gyermekkórus mutatkozik be a Bazilikában. A ludwigshafeni kórus 50 tagú, 1964-ben alapították, a schifferstadti 1903-ban alakult. A két pfalzi szomszédváros együttesei közös karmesterük Willi Eckrich karmester készí­tette fel az útra. Előadják a többi között Herr, deine Güte reicht so weit, Amazing Grace, Laudate omnes gentes című műveket. A Lenau gyermekkó­rus Hohmann Anette vezetésé­vel bemutatja Morgen wenn die Glocken leuten, Lieber Gott és Ave Maria című énekeket. Minden érdeklődőt szeretettel várnak. Történész-konferencia Harkányban A kitelepítés évfordulója Szombat és vasárnap tudomá­nyos tanácskozáson emlékeznek meg Harkányban a Platán szálló­ban (Bartók Béla út 15.) a hábo­rúról és az azt követő események­ről, a németek kitelepítésének 50. évfordulójáról. A konferencián részt vesznek az események egy­kori szenvedő alanyai is. A kétnapos programot 9.00 órakor szentmise vezeti be a har­kányi plébánia templomban. A referátumokat dr. Ginder Pál, P. Fritschi Ádám S. J., dr. Tóth Ág­nes és Zielbauer György tartja. A rendezvény házigazdája a Ma­gyarországi Katolikus Németek Egyesülete. Vasárnap 9.00 órakor Mária- gyűdön lesz a német nyelvű za­rándokmise, amelyet Mayer Mi­hály megyéspüspök mutat be, szentbeszédet mond dr. Galam- bos-Göller Ferenc. Pécsi diákszínjátszók Montpellierben Ez év márciusában a Frankofon Hét keretében francia nyelvű diákszínjátszó fesztivált és ver­senyt hirdettek Pécsen, melyre huszonöt magyar és hét kül­földi csoport jelentkezett. A si­keres francia nyelvű lelőadások résztvevői közt négy első díjat osztott ki a zsűri, ezek egyikét a JPTE Babits Mihály Gimná­zium tanulói nyerték - 10 napos utazást és színházi továbbkép­zést a franciaországi Montpel- lierbe. A Hajdú Zsuzsanna tanárnő vezette 18 tagú csoport a minap tért haza Franciaországból. Á tíz napos utazás alatt három al­kalommal is bemutatták feszti­váldíjas darabjukat: Michel de Ghelderode: Vakok című mű­vét, Nimes-ben, Ales-ban és természetesen a fogadó város­ban Montpellierben. Darabjuk és az azt követő magyar vonat­kozású műsor, melyben versek, népdalok egyaránt szerepeltek, mindenütt nagy sikert aratott. A pécsi diákok Montpellier­ben családoknál laktak, kiknek gyerekei középiskolás koruktól szintén diákszínjátszásban vesznek részt. Igaz, nagyobb múlttal rendelkeznek, mint a pécsiek, hiszen az Outil Thé- atre kilenc éve alakult. A díj ré­szét képezte az a kétnapos színházi továbbképzés, melyen a fogadó diákokkal együtt vet­tek részt. A helyi színház mű­vészei olyan tréninget szervez­tek számukra, ahol nem a be­széd, hanem a mozgás, a moz­gással kifejezhető érzelem volt a lényeg. Táncos mozgással kellett bemutatni és fogadni az érzelmeket - például ismerke­dés lábbal - és ehhez csak maszkot használhattak. A tréning bemelegítő moz­gással kezdődött, ahol megta­nulták, hogyan lehet testrésze­iket külön-külön, de kifejezően mozgatni. A zenét és a ritmust dobolással biztosították. Ezt követően mindenki maszkot vá­lasztott magának, s a különböző személyiségek, állatok jelle­mének megfelelően kellett be­leélnie magát szerepébe. A maszkos tánc különböző szaka­szokból állt össze: megszületés, öntudatra-ébredés, a világ fel­fedezése, a többiekkel való kapcsolatteremtés - mindezt a bemelegítésnél is használt dob­bal kísérték. Később 2-3 cso­portokban kis történeteket tán­coltak el, melyet a jelenetek végén értékeltek. A résztvevő diákok Molnár Adrienne, Gyimesi Anita, Kész Lívia, Soponyai Dóra, Takács Péter lelkesen számol­tak be a Franciaországban ta­nultakról, melyet jövőbeni munkájuk során természetesen fel akarnak használni. Már megkapták az idei Frankofon Hét körlevelét, készülnek a következő színhátszófeszti- válra. Szeretnék a fogadó fran­cia fiatalok vendégszeretetét is viszonozni, akik reményeik szerint rövidesen Pécsre láto­gatnak. Sallai Éva Montpellieri városkép i 1 * * i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom