Új Dunántúli Napló, 1995. október (6. évfolyam, 268-297. szám)
1995-10-10 / 277. szám
8 Dtinántúli Napló Háttér 1995. október 10., kedd „Új szuperhatalom” A Távol-Kelet gazdasági fellendülése új kihívást hozott a Nyugat számára: ez pedig a külföldi kínaiak növekvő pénzügyi ereje. Egy amerikai tanulmány a kínai pénzmágnások mozgósítható pénzvagyonát egyedül Kelet-Ázsiában 2 billió dollár fölé teszi. Az egykori koldusszegény kivándorlók utódai bankjaikkal és konszernjeikkel immár uralmuk alatt tartják a világ legdinamikusabb piacát. Egy hongkongi lap „új szuperhatalomról” beszél. A külföldi kínaiak száma mintegy 55 millió és ezek becsült éves gazdasági teljesítménye 450 milliárd dollár. Az amerikai tanulmány jóslata szerint a kínaiak hosszú távon a világ többi részén is megszerzik a vezető szerepet a kereskedelemben, így ha a Nyugat nem lesz résen, megrázó sokk érheti. A szárazföldi Kína mamutpiacáért való versenyfutásban a tengerentúli kínaiak máris lekörözték a nyugati vállalatokat: a világ legnagyobb és legígéretesebb piacán, ahol 12 százalékos az éves növekedés, és 1,2 milliárd a fogyasztó, a külföldi beruházásokból több mint 80 százalékkal részesednek. Legújabban a nyugati világ olyan pénzügyi központjaiban is ténykedni kezdenek, mint London és New York. „Birodalom határok, kormányzat és zászló nélkül”. Thaiföldön, Malajziában vagy akár a Fülöp-szigete- ken kínaiak uralják a kereskedelmet, az ipart és a pénzügyi életet. Ezt nem tudták megakadályozni sem véres kínaiellenes kilengések, sem rafináltan kiokoskodott programok a belföldi lakosság számára előnyösebb helyzet kialakítására. Indonéziában például a lakosságnak csupán a 2 százaléka kínai, mégis ők tartják kézben a részvénytőke 70 százalékát. Akár kisgazdaságról, akár világcégről van szó, a siker döntő záloga a klán összetartása. „A japánok modem vállalkozásaikat családként kezelik,,- írja egy szakértő; ezzel szemben „a tengerentúli kínaiak a családjukat úgy tekintik, mint egy vállalkozást”, ahol a kapcsolatok és lojalitások hálója fontos tőke. Egy szingapúri német üzletember szerint a kínaiak nélkül nem történhet semmi. Bognár Mária Jobb koalíció? Az ellenzék zárja sorait Hogyan tovább, Magyarország? A szocialista-szabaddemokrata kormányszövetségnek - az elmúlt hetek egyéb öngyilkos tevékenységei mellett, illetve azok révén - ismét sikerült meggyorsítania a jobboldali, ellenzéki pártok egymásra találását, koalíciójuk tényleges formálódását. A kormánykoalíciós válság csúcspontján, múlt kedden az MDF, a KDNP és a Fidesz- MPP delegációi a jövőbeni együttműködésük elvi és gyakorlati kérdéseit összefoglaló dokumentumról, egy ellenzéki „szándéknyilatkozatról” tárgyaltak. . Most már valóban minden megtörténhet Bár az MDF ügyvezető elnöke, Szabó Iván által megfogalmazott dokumentumot egyelőre bizalmasan kezelik, any- nyit elárultak, hogy abban nagy hangsúlyt kap a választásokra való közös felkészülés, a közös jelöltállítás. Az összefüggés nyilvánvaló. Az MSZP-SZDSZ koalíció megingása politikai realitássá tette a kényszerűen előrehozott parlamenti választások lehetőségét. A kissé bonyolult fogalmazást az indokolja, hogy valójában a Kisgazdapárton kívül ma az Országgyűlés egyetlen pártja sem akar ilyen erőpróbát, de most már valóban minden megtörténhet. Jó egy éve az önkormányzati választás szabályainak egyoldalú - bár kétségtelenül törvényes, a koalíció parlamenti többségére támaszkodó - megváltoztatása kényszerítette ki az MDF, a KDNP és a Fidesz választási szövetségét. Ez a vártnál is jobban sikerült. A leglátványosabb eredmény a kereszténydemokrata Latorcai János közös budapesti főpolgármesteri kampánya volt, hosszú távon viszont fontosabb, hogy a Fidesz akkor egyértelműen elkötelezte magát a korábbi kormánypártok mellett. A néhány hónappal korábban nagy vereséget szenvedő pártok talpraáll- tak, és az őszi alkalmi szövetkezésből télre egy hosszútávú szövetség körvonalai bontakoznak ki. Februárban sor került a három párt vezetői közti előbb titkos (Pokol Béla politológus egyetemi dolgozószobájában tartott), majd a hivatalos találkozóra. Ezt követően azonban kétségessé vált a hárompárti Polgári Szövetség sorsa. Utolsó együttes akciójuk tavasszal Mádl Ferenc közös köztársasági elnökjelölése volt. Ezután sokkal inkább beszélhetünk párhuzamos ellenzéki fellépésről, semmint összehangolt politikáról. Torgyán A különbségek fő oka a negyedik ellenzéki párt, Torgyán József Független Kisgazda- pártja, illetve a hozzáfűződő viszony volt. Kezdetben a hármak épp oly egységesen utasították el a demagógnak, populistának, felelőtlennek bélyegzett Torgyánnal való együttműködés, mint ahogy a kisgazda vezetés sem akart hallani az őt korábban politikailag megsemmisíteni akaró MDF- ről és KDNP-ről, s persze a lo- berális Fideszről. E világos frontot két dolog zavarta össze: az egyik, hogy a Keresztény- demokrata Néppárt új vezetése, élén Giczy Györggyel, a Kisgazdapárt felé nyitva vélte megtalálni az Antall- és Bo- ross-kormányokban elvesztett önálló arculatot. A másik tényező az FKgP folyamatosan növekvő népszerűsége. A múlt keddi ellenzéki koordináció előtt egy nappal Giczy György pártelnök egy politikai fórumon nyomatékosan hangsúlyozta: a KDNP azt tekinti fő feladatának, hogy hidat teremtsen az ellenzéki pártok között. Hatékony kormányzáshoz kétharmados többségre van szükség - fejtegette Giczy -, márpedig ez csak négypárti együttműködéssel, vagyis a kisgazdákkal együtt teremthető meg. „Tudomásul kell venni, hogy ma az FKgP népszerű, és az egyre erősödő tendenciát mutat” - fi- gyelmeztetet a KDNP elnöke. A népszerűség politikailag is legitimál A népszerűség politikailag is legitimál. Torgyán Józsefet lehetséges, sőt kívánatos partneri szerepét már nemcsak a kereszténydemokraták ismerik el. A Magyar Hírlap szeptember 23-i számában megjelent interjúban Boross Péter, az MDF alelnöke is kijelentette: „a politikában a leadott voksok mennyisége határozza meg a pozíciót”, s „ezért nem szabad felégetni a Független Kisgazdapárthoz vezető utat”. Boross Péterrel egyidőben Orbán Viktor, a Fidesz-Magyar Polgári Párt elnöke a magyar Narancsnak nyilatkozva még úgy vélte: a KDNP-nek választania kell a kisgazdák illetve az MDF és a Fidesz között. De. a hétvégén azt mondta, hogy a három párt megbeszélésén a Kisgazdapárt már nem került szóba. A politikai rugalmasságot az elmúlt két évben fényesen bizonyító Orbán Viktorról valóban feltételezhető, hogy a jelenlegi helyzetben nem erőltet olyan témákat, amelyek akadályozhatják a polgári Szövetség három pártjának újbóli egymásra találását. „Fél éve mást sem csinálok, mint összehozom azokat a szakértőket, lebonyolítom azokat a politikai tárgyalásokat, amelyek a három párti együttműködéshez szükségesek” - mondta Orbán az említett interjúban. A hárompárti szándéknyilatkozat tervének nyilvánosságra hozatala után éppen a Fidesz választmánya sürgette a minél gyorsabb, minél szorosabb együttműködés kialakítását az MDF-fel és a KDNP-vel. Átfogó támadás A három párt Dobogókőn mindenesetre már együttes és átfogó támadást intézett a kormány ellen, elutasítva annak kül-,bel- és gazdaságpolitikáját, nemzetközileg kétértelműséggel, az orosz érdekek túlzott figyelembevételével vádolták a kormányt, a magyar-szlovák alapszerződésről pedig úgy vélekedtek, hogy az több kárt okozott a szlovákiai magyaroknak, mint amennyi hasznot hajtott. A gazdaságpolitikát illetően megismételték, hogy a fogyasztás visszafogása helyet élénkítésre van szükség. Továbbá „családbarát” szociálpolitikára. Mindez kellően általános egy közös deklarációhoz, s ugyanakkor elfedi mind a konkrét kérdésekben meglévő nézetkülönbségeket, mind a pártok közt még folytatódó rivalizálást. A jelek szerint azonban a három párt komolyan gondolja az együttműködést. Vasárnap a televízióban, A hét műsorában Orbán Viktor közölte, hogy az MDF, a KDNP s a Fidesz szakértői már dolgoznak a jövő évi költségvetési és adótörvényekkel kapcsolatos közös módosító javaslatokon. A kérdés valóban aktuális A dobogókői ellenzéki konferenciát „Hogyan tovább Magyarország?” címmel rendezték. A kérdés valóban aktuális, és a résztvevők elszántak, bár éppen a tanácskozás kezdetére elcsitult az MSZP-SZDSZ koalíció eddigi legsúlyosabb válsága. Hajdú András Ki követelheti? Az atomcsend A világ tisztességes emberei már megint bedőltek az erőseknek. Elkeseredetten tiltakoznak a francia atomkísérletek ellen. Elhiszik azt, hogy az atombombával csak azok rendelkezhetnek, akiknek már van sok tízezer belőle. Joguk van-e megtiltani a kísérleteket éppen azoknak, akik már túl vannak a kétezrediken is? Először a tények: az Egyesült Államok hajtotta végre az atomkísérletek jó kétharmadát, az oroszokkal együtt pedig 90 százalékát. Hogyan mondhatják, hogy a franciák - akik mind az atomarzenáljuk, mind a kísérletek számát illetően még a nyomukba sem értek - ne kísérletezzenek? Tiltakozzanak inkább azok, akik még „ártatlanok”. Nekik minden erkölcsi alapjuk megvan erre! De érdeke az emberiségnek az, hogy az atombomba kevesek birtokában legyen? Jó az, ha csak néhány ország rendelkezik atomfegyverekkel? Nyilvánvalóan nem, mert akkor ez a néhány ország visz- szaélhet monopóliumával, zsarolhatja a többit, azokat szolgai alázatra kényszerítheti. A veszély - ami abból származna, ha felelőtlen diktátorok rendelkeznének, atombombával - persze reális. Hiszen zsarolhatnának az atomfegyverekkel, de a francia és az angol legalább olyan demokratikus társadalom, mint az észak-amerikai, és sokkal inkább az, mint az orosz. Ki mutasson példát? Az első megoldás mindenképpen az volna, ha az atombombával rendelkezők elpusztítanák atomfegyvereiket. Ezek után joguk volna fellépni azok ellen, akik ilyenek előállításával próbálkoznak. Erről azonban hallani sem akarnak. Az amerikaiak és az oroszok azért sem, mert nekik külön-külön is sokszorta több van, mint a többinek együttesen. A franciák és az angolok pedig önérdekből joggal ragaszkodnak ahhoz, hogy az atomhatalmakkal szemben legyen nekik is legalább szimbolikus értékű atomfegyverük. A második megoldás az lenne, ha azt érnék el, hogy csak a gazdagoknak legyen atombombájuk. Erről azért nem lehet szó, mert a szegény oroszoknak és a még szegényebb kínaiaknak már van. Ok pedig nem alaptalanul félnek az erősebb gazdagoktól, tehát nem mondanak le az atomfegyverükről. A harmadik megoldás a jelenlegi, a legrosszabb, a legerkölcstelenebb, ezt alkalmazzák ma az atomhatalmak, az „Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek” elv alapján. Az erősek kikiáltják magukról: csak ők érdemesek és alkalmasak arra, hogy atomfegyverük legyen, hogy bárkit megfélemlíthessenek. Szerencsére ezt az erkölcstelen magatartást nem fogja eltűrni az emberiség. A gyengéknek is joguk van az önvédelemre. A kiszolgáltatottság ellensúlya Mi lenne akkor, ha a gyengék rendelkeznének atomfegyverekkel? Az az erősek meséje, hogy támadnának vele. Ezt a veszélyt kiküszöbölné egy olyan nemzetközi garancia, amely az atomtámadóval szemben előírná az összes többi atomhatalom ellentámadását. Dehogy támadnának, hiszen tudnák, hogy másoknak sokkal több van, és minden atomkaland végső pusztulásukat jelentené! A kisebbeknek azért kell az atomfegyver, hogy ne legyenek teljesen kiszolgáltatva. Mi lett volna a Szovjetunióval, ha neki nincsenek atomfegyverei? Véleményem szerint a szovjet atomhatalom kiépítése nemcsak Sztálin hatalmi mániája volt, hanem sokkal inkább Európa legnagyobb népének jogos önvédelme érdekében hozott óriási áldozat is. Kínának még több oka van arra, hogy saját atomütőereje legyen. Franciaország atomfenyegetését sokkalta nehezebb volna elfogadtatni az amerikai közvéleménnyel, mint Kínáét, ahol nem érvényesülhetnek a nyugati világ által elvárt emberi jogok. Márpedig joga van a világ messze legnagyobb népességű országának biztosítania a saját függetlenségét. Nem függetlenség ugyanis az, ami azt jelenti, hogy a bel- ügyeit Washingtonból diktálják. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy az atomfegyver léte paradox módon a világbéke legjobb biztosítéka. Dr. Kopátsy Sándor Az 1996. évi költségvetés tervezete A kormány legutóbbi ülésén döntött a jövő évi költségvetés tervezetéről, a képviselők a napokban kézhez kaphatták a törvényjavaslatot. A javaslat azzal számol, hogy az államháztartás hiánya tőketörlesztés nélkül egy év alatt közel 100 milliárd forinttal csökken. A kormányzat, amikor a költségvetés tervezetét készítette, feltételezte, hogy a stabilizációs folyamat eredményeként 1996-ban már megáll a nettó külső adósságállomány növekedése, s az idei 22 milliárd dolláros szinten marad. Ez akkor érhető el, ha a fizetési mérleg hiánya az 1994. évi 3,9 milliárd dollárról 1996-ra 2 milliárd dollárra mérséklődik. Az infláció üteme jelentősen mérséklődik. A termelői árak emelkedése 17 százalék körül alakul, a fogyasztóiár-drágulás pedig 19-21 százalék lesz az ez évi közel 30 százalékos szinttel szemben. A pénzügyi egyensúly javulásának fontos feltétele, hogy miként alakulnak a keresetek. A kormányzati számítások szerint a bruttó keresettömeg jövőre 14-15 százalékkal emelkedhet, míg a foglalkoztatottság közel 4 százalékkal mérséklődik. így az átlagkereseteknél gyorsabb növekedés, .19-20 százalékos bővülés alakulhat ki, ami azonban részben a munkanélküliség bővülésének következménye. Figyelembe véve a személyi jövedelemadó rendszerben tervezett változtatásokat és az inflációt is, az egy keresőre jutó reálbér mintegy 4 százalékkal mérséklődik 1996-ban, szemben az ez évi 9-10 százalékkal. A jövedelemátcsoportosító intézkedések eredményeként a beruházások tovább gyorsulnak, az ez évinél is erőteljesebben növekednek, a beruházási ráta elérheti a 11 százalékot is 1996-ban. Ilyen feltételek mellett a GDP volumene az idei1 évhez hasonló mértékben egykét százalékkal növekszik. A költségvetési törvényhez szorosan kapcsolódnak azok a változtatások is, amelyeket az adórendszerben a kormányzat javasol. Ezek szerint az adóbevételek 1996-ban a GDP-hez viszonyítva nem csökkennek. Igaz ez a személyi jövedelem- adó terhelésre is, bár a szabályok módosítása a különböző nagyságú jövedelemmel rendelkezőket nem egyformán érinti. így a nullakulcsos sáv megszüntetése mellett a minimális bér továbbra sem visel lényeges adót, a kormányzati elképzelések szerint az átlag alatti, illetve átlagos keresetek pozíciója alig változik, míg a magasabb jövedelmek adóterhelése emelkedik. Mivel szűkül a kedvezmények köre, így növelhető az adóalap. A vállalkozásokat kívánja a kormány preferálni azzal, hogy a társasági adó mértékeit nem változtatja. A költségvetési törvényjavaslat az elmúlt hetekben lefolytatott érdekegyeztetési vita során némiképpen átalakult. A legjelentősebb változás, hogy a tervezett deficit 120 milliárd forintról 124 milliárd forintra növekedett. A vita során korrigálták a jövő évi személyijöve- delemadó-bevétel előirányzatokat. A kormányzat eredetileg azzal számolt, hogy ilyen címen 377 milliárd forintot fizet be a lakosság, ám a parlament elé került javaslatban már valamivel nagyobb összeg, 379 milliárd forint szerepel. A kiadásoknál a vita eredményeként kismértékben, 2 milliárd forinttal emelkedett a központi költségvetési szervek, és 3 milliárd forinttal a helyi önkormányzatok támogatása. A helyi önkormányzatok támogatására fordítható összeg így lényegében nem változott. A jövő évi költségvetésben az egyik leglényegesebb változás, hogy számottevően csökkent az elkülönített állami pénzalapok száma. Legalábbis a kormányzat erre tett javaslatot a tervezetben. Tizenkilenc alapot a költségvetésbe integrálnak, az Országos Játékalap megszűnik, öt alapot összevonnak és új neve a Munkaerőpiaci Alap lesz. Ezen kívül további négy alap marad meg önállóan. A pénzalapok 1996-ban 3,4 milliárd forint támogatásban részesülnek összesen. A költségvetés finanszírozásánál a kormányzat úgy számol, hogy 1996-ban 224,8 milliárd lesz a privatizációs bevételek nélkül számított hiány, ebből 100 milliárd forintot a privatizációs bevételek fedeznek, így a folyó költségvetéssel kapcsolatos deficit esetén a finanszírozásra a kormányzatnak 124,8 milliárd forintot kell előteremteni. Amennyiben azonban az adósságszolgálatot és az állam- háztartás egyéb tételeit is figyelembe veszik, úgy jövő évre a finanszírozási igény eléri a 433.8 milliárd forintot. A központi költségvetés belföldi adósságára fizetett kamatok nagysága jelentősen emelkedik egy év alatt. Idén várhatóan 470.8 milliárd forintot fizetnek ilyen célra, jövőre azonban 539,6 milliárd forint kamatkiadás terheli a folyó költségvetést. Annak ellenére ilyen nagy a kamatteher, hogy a Pénzügyminisztérium az előző évi kamatszinthez képest jelentős, mintegy 4,1-4,3 százalékos állampapírkamat-szint mérséklődéssel számol.
