Új Dunántúli Napló, 1995. október (6. évfolyam, 268-297. szám)

1995-10-07 / 274. szám

1995. október 7., szombat VÁROSAINK Dunántúli Napló 9 Fellbachi ősz A hétvégén tartja hagyományos őszi ünnepségét Fellbach. Eb­ből az alkalomból 18 fős pécsi küldöttség utazott Papp Béla alpolgármester vezetésével a németországi testvérvárosba. Keddig lehet pályázni felüljáró-névadónak Hamarosan elkészül a Pécsvá- radi és a Komlói út csomópont­jában a vasúti-közúti híd. Az önkormányzat, a Pécsi Építő Kft. és a Hídépítő Rt., valamint a Pécsi Közúti Igazgatóság nyílt névadói pályázatot írt ki: elsősorban olyan személy nevét várják javaslatnak, aki Pécs tör­ténelméhez kapcsolódik. A pá­lyázatokat október 10-ig lehet benyújtani igazolt postai fel­adással a Pécsi Közúti Igazga­tóság címére (7623 Pécs, Köz­társaság tér 1.) kettős zárt borí­tékban. A külső borítékon kell feltűntetni a pályázó nevét és címét, megjegyzésként rá kell írni a „Névadó pályázat” szö­veget. A belső borítékon a pá­lyázó által választott jelige sze­repeljen, s ebben kérik a pályá­zatot elhelyezni. A győztes 80 ezer forint jutalmat kap! Pécs levegője Az ÁNTSZ Baranya Megyei In­tézetének adatai szerint az októ­ber 5-én mért 24 órás átlagérté­kek alapján Pécs város légszeny- nyezettsége a következő az egészségügyi határérték %-ában: kéndioxid 42%, nitrogéndioxid 44%, szénmonoxid 25%, szálló por 71%, ózon 16%. A legmaga­sabb szálló por szennyezettséget (a határérték 112 %-a) és a leg­magasabb kéndioxid szennye­zettséget (57 %) a Szabadság úton, a legmagasabb nitrogéndi­oxid szennyezettséget (71 %) a Kodály Zoltán úton mérték. (Az egészségügyi határérték 100%-nak felel meg, amely szint alatt a szennyeződés nem okoz közvetlen egészségkárosodást.) Makár-hegyoldali gondolatok A hajdan térképszerű táj előnyös-hátrányos változásai a törészóna mentén Valamikor a hat­vanas évek elején a hétvégi családi séták gyakori célpontja volt a Makár-hegy. Az­tán más célpon­tok jöttek, s ma már úgy mond­hatom: évtizedek múltak el, hogy felkapaszkodtam volna a Felsőma- kár dűlőn. Tény­leg kapaszkodni kell, ugyanis va­lamiért mintha meredekebb lenne manapság ez a löszbe vágó­dott út. * Egykor a természet otthona volt a pécsi Makár-hegy fotó: Müller a. H ajdan inkább közönséges horhosnak volt mondható, napjainkban aszfaltozott, autó­val jól járható út már. Ez is je­lez már valamit! A Felsőmakár dűlő eme alsó szakaszán a magas löszfalakon és a dús bozótón túlra akkor is alig lehetett látni; biztos laktak a fönti házakban, de azért a szőlő- és gyümölcstermelés volt a jellemző, akár a hegyol­dal más részein is. Most viszont a lakóterület-jelleg izmosodik . Egy kanyar után az Alsóma- kár dűlő ágazik el kelet felé hú­zódva a hegyoldalban. Mindjárt itt az elején meg szoktunk állni gyönyörködni a panorámában. Akkoriban még javában épült az Uránváros, épp hogy megje­lent a panel, ha igaz, állt már a 17 emeletes, és a városrész tér­képként tárult elénk, innen a magasból jól áttekinthető és fel­ismerhető volt minden. Most a délutáni párában fürdő Uránvá­rost nézve bizony nem olyan térképszerű már a táj. Mindent fed - innen így látható - az „er­dőtengerré” erősödött növény­zet, melyből a házak, mint szi­getek emelkednek ki. Amikor kelet felé néztünk, szinte akadálytalanul szállt vé­gig a tekintet a városon. Meg­döbbent az emlék: az egy egé­szen más Pécs volt, mint ez a mostani. Itt van mindjárt az időközben épült panelházak közül kiemelkedő ominózus magasház, s mögötte, körülötte a rengeteg új épület, amiktől más lett ez a Pécsünk. Előnyére változott-e, vagy a hátrányára? Persze a legegyszerűbb lenne azt mondani: hátrányára, mert - netán mint az elitélően emlege­tett 40 év termékeiként is - utál­juk a sok kocka és doboz forma épületet. De ez így nem lenne igaz. Akkor ehhez voltak esz­közök, ez volt az irányzat, és nem csak nálunk, nyugaton is. (Csak ott volt rá elég pénz és sokkal jobban csinálták.) Végigsiklik a tekintetem a területen. Akkoriban még ha­talmas, összefüggő szőlő- és gyümölcsös volt, s benne csak egy-két ház, s a perem is csak szolidan beépítve. Most sok a frissen pirosló háztető, innen is, onnan is beljebb nyomulva a zöldbe, ami azért még így is eléggé összefüggően nagy. De meddig? Bizony folyik a dara- bolódás. Mennyi az új ház, és emeletesek is! Valamikor komolyan gon­doltak a Makár-oldal beépíté­sére, az Uránváros ellenponto­zásaként. A tervezgetés a laza, villanegyedszerűtől az egyre in­tenzívebb beépítés felé nyo­mult, aztán hirtelen az enyé­szeté lett minden. Geológusok figyelmeztették az illetékese­ket: itt húzódik a várost átszelő földtani törészóna, az ettől északra és délre lévő rétegek egymástól való eltolódása ezer méterekben mérhető, ami po­tenciális hordozója a földren­gésnek. Az akkori illetékesek úgy gondoltak: új veszélyhely­zetet nem teremtünk. Vajon az akkori óvatosság munkál-e a mai építkezéseknél? Állok a Makár-tanya sarká­nál, mögöttem gondozott pá­zsit, előttem egy 30-40 m2-nyi „senki földje" méteres gazzal, szemben pedig a fák kis öblé­ben egy megyervárosi tízemele­tes kacsint ide, a hatodik-hete­dik szintje lehet szemmagas­ságban, s köztünk az egész vá­ros. Hársfai István A pécsi barokk pavilont az ősz gyönyörű le­vélkoszorúval ajándékozta meg fotó: Müller Az alkoholmentes barokk pavilon Sokszor leírták már, hogy Pécs városfala és vár­fala Magyarországon szinte egyedülállóan épen maradt középkori építmény. A Klimó utca keleti oldalán különböző vendéglátó egységek ki is használták a városfal idegenforgalmi vonzerejét. Valamivel a falakon belülre esik - vagyis a Szent István tér irányába - a hajdani úttörőház idáig nyúló kertjének egyik érdekes építészeti ob­jektuma, az úgynevezett barokk pavilon. Sorsáról a közelmúltban döntött az önkormányzat: 10 évre bérbe adta egy fiatal vállalkozónak ifjúsági klub, illetve szórakozóhely céljára. Szerződési kikötés, hogy ez a klub - amelynek épületét a vállalkozó már a nyáron megkezdte felújítani és berendezni - csak alkoholmentes vendéglátást nyújthat. D. I. A sejtések visszatérnek „A demokrácia az a rendszeresen visszatérő sejtés, hogy az emberek több mint felének az idő több mint felében szükségkép­pen igaza van. ” Számomra ismeretlen származása ellenére elég régóta foglalkoztat az a sajátos meghatározás. Talán azért is, mert akadt egy frivolan szarkasztikus párja éppen fonákjáról. Ez a gunyoros reklámszlogenként megtestesült sznob mondás - amelyet egy kifejezés enyhítése okán kénytelen vagyok nem szó szerint leírni - imigyen szól: „Egyen tehénürüléket! Száz­billió légy nem tévedhet! Nekem egyik felfogás sem tetszik maradéktalanul és kizáró­lagosan. Csakhogy ez javarészt nem tetszés kérdése. Egy töb­beket érintő megoldás kiválasztása történhet sokféle módszer­rel, ám a demokráciához a többségi elv illik, az nem rendszer- idegen elem benne. S azoknak, akik egyéni vagy csoportérde­keket képviselő álláspontjukkal a könnyebb serpenyőbe kerül­tek, még mindig ott van Walter Lippmann amerikai közíró vé­leménye: „A többségi elv alkalmazásának igazolása a politiká­ban nem ennek az elvnek az etikai felsőbbrendűségében rejlik”. Ám mindez vigaszul és saját használatú önigazolásként mondhatjuk, s nem támadó érvként. Mert ha a többségi elv nem is felsőbbrendű - s legfőképpen: a többség sem a téved­hetetlenség letéteményese -, azért mégis a leghasználhatóbb eljárási mód ahhoz, hogy a közügyek szekere elmozdulhasson a célirányba. Az említett cél pedig az éppen időszerű közér­dek megvalósítása, amelyben a „kell” és „lehet” szinkronban van. Az utóbbi két kategóriát kétféle párral is behelyettesíthetjük. Egyrészt így: lehetséges megtenni és meg is kell tenni. Más­részt így: jó lenne megvalósítani és van is miből. Ám éppen ezen párok, valamint annak az értelmezésénél szoktak csúcso­sodni a félreértések - és a sértődések! -, hogy egy kisebb közös­ség érdeke mennyire közérdek, illetve annak ellenében meny­nyire dacolhat és miképpen? Szerintem úgy semmiképpen sem, hogy a túlnyomó többség és a közérdek szempontjainak, vala­mint a kritizáló álláspontjuk kritikájának kifejtését ellenséges sajtókampánynak nevezzék. Továbbá úgy sem, hogy a magasan egész város fölé tornyosuló építészeti és környezetrendezési probléma kisajátításaként az általuk korábban követelt újabb lakossági fórumot a terv ellenzőinek szűk körű összejövetelé­nek tekintik. Ilyen forma is lehetséges persze, csak akkor az nem lakossági fórum, hanem valami más. A , jó lenne, de nincs miből” alapszituációba tartozónak vé­lem azt a legutóbb általam említett ügyet, amellyel a közgyűlés­sel egyetemben - szerintem egyébként alaptalanul - sajnálato­san sértődött vitába keveredtem egy öntevékeny sportklubbal, ők pályát kértek az önkormányzattól, ám olyan felfogásban, hogy a kérés teljesítése lényegében kötelesség. Én - a közgyű­léssel együtt - úgy láttam és látom ma is, hogy ilyen konkrét kötelezettsége nincs az önkormányzatnak. Persze vannak poli­tikai deklarációk - olykor még törvényben is megfogalmazva -, amelyekből le lehet vezetni, hogy önkormányzati közszolgálta­tás a gyermek és ifjúsági feladatokról való gondoskodás, a kö­zösségi tér biztosítása, a sport és az öntevékeny társadalmi szerveződések támogatása. Csak éppen az nincs megfogal­mazva, hogy milyen mértékben és miből, milyen körre kiterje­dően (például az önkormányzati iskolákon túl is ?), milyen kri­tériumok alapján, s milyen következményekkel jár, ha nem? Magyarán: ez egy tetszetős politikai szándéknyilatkozat, s nem pedig valamilyen jogalkalmazási fórum előtt kikényszeríthető konkrét alanyi jog. Különösen nem egy sportklub estében. (Tessék kipróbálni!) Ám ez önmagában nem lenne baj, hiszen a szándék ennek ellenére megvan rá, csakhogy jelenleg - amikor sportpályákat adnak (adtak, adnának) el az igazán kötelező fel­adatokra szorítkozó költségvetés foltozgatására - a teljesítésére nem telik. Ahogy például a lakáshoz való jog teljesítésére sem, pedig erre is van nemzetközi deklaráció. A családalapítók azonban tudtommal nem fordulnak petícióval az önkormány­zathoz: „Házasságot kötöttünk, most aztán tessék nekünk lakást adni, amely köztudottan a család működésének legfőbb tere”. Ezt a példát nem az irónia szándékával említettem, hanem csak azért, hogy e szomorú helyzet relatív képtelenségét érzé­keltessem. Ám alighanem feleslegesen magyarázom. Egy idő óta rendszeresen visszatérő sejtésem: manapság nálunk a köz­életi, közérdekű témákba kapcsolódók közel (több, mint?) fele pusztán csak ellenkező véleménnyel találkozva is már diszkri­minációt emleget és kénye kedve azon sértődik meg, amit csak érdekei érvényesítése szempontjából a legszükségesebbnek lát. Ám ezt ne vegyék egy újabb demokrácia-definíciónak, mert bi­zony ez nem meghatározás és nem is ... Dunai Imre Emléktábla-ügymenet Aki arra adja a fejét, hogy Pé­csett emléktáblát állítson egy-egy nevezetes eseménynek vagy személynek, annak a kö­vetkező feltételekkel és körül­ményekkel kell szembesülnie. Kell először is egy szervezet - mint esetemben a Városszépítő és Városvédő Egyesület — amely minden tekintetben mö­götte áll. A megörökítendő eseményről, személyről minden fontos adatot össze kell szedni, s az emléktábla-szöveget érthe­tően kell összeállítani. Jó, ha egy olyan profi terve­zőgárda segíti, mint a PÉCSI- TERV, amelynek mérnökei in­gyen készítik el a tervdokumen­tációt, és sikerül a kivitelezési költségek nagy részét magára vállaló támogatót találni. Meg kell szerezni a háztulaj­donos jóváhagyását is. Ha tábla a történelmi belvárosba kerül, a Műemléki Felügyelő­ség engedélye is szükséges. A tervet külön zsűri hagyja jóvá, s utána kerül a kérelem a közgyű­lés kulturális bizottsága elé, de a városfejlesztési is állást fog­lal. A végső szót a közgyűlés mondja ki: ha elfogadja, rende­letet alkot róla. Utána a szak­hatóság adja ki az engedélyt. Ezek után meg kell szervezni a táblü elkészítését és felerősí­tését, továbbá az ünnepséget. Ezen belül fel kell kérni avató­beszédre az illetékeseket, a mű­sorban szereplőket, gondos­kodni kell a koszorúról. S ha már megvolt az ünnepség, az emléktábla a városé lesz. A gondok emléke pedig a szerve­zőé, akinek nincs apparátusa, amely végigvinné helyette ezt a tortúrát. Dr. Vargha Dezső A közeljövőben benzinkúttal bővül a forgalmas útszakasz? FOTÓ: MÜLLER ANDREA Új rendezési terv készül a Tüzér utcai csomópont térségére Három, nagyjából egy időben jelentkező beruházói szándék, illetve ajánlat hatására az ön­kormány közgyűlése a nyári szünet előtti utolsó ülésén úgy határozott, hogy a Szigeti út- Tüzér utca-Athinay út és a Lo­varda köz által határolt tömbre vonatkozóan új részletes vá­rosrendezési tervet készíttet. A határozat kimondta, hogy a rendezési tervnek alternatívá­kat kell tartalmaznia benzinkút és mini autós bevásárlós köz­pont létesítésére ebben a tömbben. A terv - némi csú­szással - a közeli napokban készül el. Amennyiben elfo­gadja a közgyűlés, e terv alap­ján fejlesztési pályázatot írnak ki még az ősz folyamán. t * í 1 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom