Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)

1995-09-23 / 260. szám

1995. szeptember 23., szombat VÁROSAINK Dtinántúli Napló 11 Felszámoltak egy magasházi akadályt Módosul a Megyeri tér és környékének részletes rendezési terve A tavaly hozott eredeti önkormányzati rendelet a magasház felújításához és részbeni funkcióváltá­sához szükséges gépkocsi-elhelyezésről úgy in­tézkedett, hogy a tervben feltüntetett 204 darab parkolóházi férőhelyet minimum-ként írta elő. A parkolószinteket a tér alá helyezve a tavalyi módosítás a szabályozáson úgy igazított, hogy lehetővé tette a magasháztól délre eső terület be­építését és a különálló üzlet és parkolóház növelt alapterületű megvalósítását, s annak kapacitását „mintegy" 200 férőhelyben határozta meg. A mostani újabb módosítást részint a parkoló­helyek megváltásáról szóló rendelet változása indokolta, amely szerint a már meglévő építmény esetén az előírt parkolóhelyek meglétét feltéte­lezni kell. Másrészt néhány környékbeli lakó megfellebbezte az építési engedélyt, azt (is) igé­nyelve, hogy a környezetterhelés csökkentésére a parkolóház kapacitása lényegesen kisebb legyen. A mostani módosítás lehetővé teszi a beruhá­zónak, hogy akár magasház eredeti, akár a csak a megmaradó lakásszám mennyiségének megfe­lelő parkolóigényét tekintse meglévőnek. A par­kolóépítés mértéke az előbbi esetben nagyobb, a másiknál kisebb mértékben csökken. A rendezési tervben a közlekedési területre vonatkozó sza­kaszban történtek változások. Ezek szerint a tér­szín alatti parkolók több szintben is elhelyezhe­tők. A terven feltüntetett (parkoló) kapacitásigé­nyek irányadónak tekintendők. Továbbá: „A ma­gasház épületegyüttese és a parkoló-üzletház épülete között, a közterület felett közúti űrszel­vény biztosításával gyalogos összeköttetésre szolgáló építményrész létesítendő”. D. I. Másfél évtized után ismét a troliról A két lábon álló tömegközlekedés álma Emlékkép: amikor még két lábon járt a pécsi tömegközleke­dés, és másik „láb” a villamos volt Elvek a zsákból „Ha egy fickó azt mondja, „Nem a pénzről van szó, hanem az elvekről”, akkor pénzről van szó - ékelődött cinikusan a neves amerikai közíró, Kin Hubbard. A pénzes ügyek és az elvek bizony szemérmetlen módon össze-összekeverednek. Mostanában nálunk az körülmény sú­lyosbítja ezt a helyzetet, hogy szinte atomizálódtak az érdekek, ám külön kis patikamérleget érdemlő súlyuk ellenére majd­hogynem sportból űzik már az érvényesítésüket. Ez nyilvánva­lóan a ló másik oldalára esett visszahatás az előző rendszerből, amely előszeretettel használta a hídmérleget. De vajon miért kellett azt a fürdővízzel együtt kiönteni? Ma már nincsenek olyan súlyú dolgok, amelyeket csak ilyen eszközzel lehet és ér­demes csak mérni? Bizony, ha nem vagyunk tisztában a mére­tekkel és mértékegységekkel, ha nincsenek a méréshez megfe­lelő eszközeink elképesztően téves eredményekre jutunk. Vagy még elképesztőbb eredménytelenségre. Ezt a minősítést jócskán kiérdemelte a pécsi? (pogányi?, pécs-pogányi?) repülőtér fejlesztésének ügye. De néhány jel­legzetes szemlélettel „gazdagodhattunk”. Például legutóbb ab­ból a reakcióból, amely lapunk csütörtöki számában jelent meg egy pogányi képviselő tollából. írója csúsztatásnak nevezi a témáról nyilatkozó pécsi polgármester azon utalását, hogy a pogányiak nem maradéktalanul lelkesednek a pécsi repülőtér­fejlesztés iránt. Ugyanakkor értesülünk arról, hogy arról is, hogy a tisztázatlan tulajdonosi viszonyok miatt az önkormány­zatuk nem állt még ezzel a kérdéssel a lakosság elé. Kifogásolja a nyilvánosság nem kellő tájékoztatását egy négy évvel ezelőtti tárgyalásról, ugyanakkor bejelenti: „a falu képviselőtestületé­nek voltak és vannak elképzelései a repülőtér hasznosításával kapcsolatban, amelyekkel tulajdonviszonyok tisztázásáig nem akart a közvélemény elé állni és a konkurens lobbink nem akart ötleteket adni.”(!?) Kifogásolja, hogy megint a fejük felett tár­gyaltak Münchenben a repülőtérről, képviseletet sem juttatva Pogánynak. Amelynek titkos külön elképzelései vannak?! A legrakoncátlanabb szög ebben a zsákban mégis az tétel, hogy a 100 hektáros pogányi terület a reptérből „arra jogosít fel bennünket, hogy az említett repülőtér „pogányi repülőtér” le­gyen. A terület szerintem is sok minden jogosíthatja Pogányt, csak éppenséggel arra nem, hogy az a repülőtér nemzetközileg elterjed néven „pogányi” legyen. Az Orly Ablon sur-Seine hatá­rában van, mégis párizsi. Milánó repülőtere Lineta területére esik. Ismerős név? Magyarán: a kutya sem érdeklődne a Pogány közigazgatási területén lévő repülőtér fejlesztése iránt, ha az nem éppen Pécs határában lenne. Ezt is érdemes lenne mérlegre tenni, persze a fejlesztés közös érdeke mellé, bármilyen néven is szerepel az. Hiszen „elvekről” van szó! Dunai Imre Somogy és Vasas is megkapta a részönkormányzatot Pécsi körkép Az aradi vértanúk újabb két szobra A közgyűlés rendeletben hagyta jóvá, hogy az Aradi Vér­tanúk úti emléktáblával jelzett oszlopokon felállítsák Kiss Ernő altábornagy (1795-1849) és Láhner György (1799-1849) tábornok szobrát. A közgyűlés ugyanezen rendekbe foglalva mondott köszönetét az újabb két szobor felajánlásáért az Aradi Vértanúk Szobrai Ala­pítványnak. Kiss Ernő szobra Kolozsi Tibor, Láhner György szobra Nádor Edina, a JPTE Mesteriskola III. évfolyamos hallgatója, szobrászművész al­kotása. A szobrok avatására az október 6-i évforduló emlék­ünnepségén kerül sor. Pécs levegője Az ÁNTSZ Baranya Megyei Intézetének vizsgálati adatai szerint a szeptember 21-én mért 24 órás átlagértékek alapján Pécs város légszennyezettségét a következő mutatók jellemez­ték az egészségügyi határérték százalékában: kéndioxid 10%, nitrogéndioxid 30%, szénmo- noxid 22%, szálló por 45%, ózon 29%. A legmagasabb szálló por szennyezettséget (a határérték 82%-a) a Szabadság úton, a legmagasabb nitrogén­dioxid szennyezettséget (a ha­tárérték 47%) a Kodály Zoltán úton mérték. (Az egészségügyi határérték 100%-nak felel meg, amely szint alatt a szennyező­dés nem okoz közvetlen egész­ségkárosodást.) Emléktábla a Littke családnak A közgyűlés hozzájárult, hogy a Pannonvin Rt., valamint a Városszépítő és Városvédő Egyesület emléktáblát helyez­zen el a Littke Pezsgőgyár és az alapító Littke család emlékének tiszteletére a Széchenyi tér 12. sz. alatti épületen. Amikor felszedték a villamos síneket, Pécs tömegközleke­dése egy lábon álló lett. Igaz, a pécsi villamos akkori állapotá­ban inkább a nosztalgiát szol­gálta már az idő tájt, sem mint egy dinamikusan fejlődő város közlekedését. A közkeletű mondás szerint, aki sietett, az leszállt a villamosról, mert így gyorsabban ért az úticéljához. Szóval maradt a busz, s a vá­rosban - nem mindig feltétlen közmegelégedésre - ez a jár­műfajta látja el a tömegközle­kedési feladatokat, bár időről időre felmerült az ismét két lábra állás igénye. Már csak azért is, mert más nagyváro­sokban - például Debrecenben, Miskolcon, Szegeden - a vil­lamos és az autóbusz mindig is együttesen elégítette ki a tö­megközlekedési igényeket. Sőt, Szegeden a 70-es évek végétől a trolibusz is. A troli tulajdonképpen tö­megközlekedési öszvér: elekt­romos árammal működő autó­busz, tehát környezetbarát esz­köz, viszont nincs sínhez kötve, bár kötetlensége viszonylagos, hiszen a mozgásterét az áram­szedő határozza meg. ez a jármű a 30-as években a fővá­ros egy külterületi vonalán je­lent meg, majd évtizedes szünet után Budapest egyik fontos közlekedési eszköze lett. Pécsett akkor merült fel a legutóbb trolibusz-közlekedés esetleges bevezetése, amikor a 80-as évek elején a város új ál­talános rendezési tervének a készítésekor az UVATERV közlekedési szakanyagában az megjelent. Ezt követően került a téma előbb a végrehajtó bi­zottság, majd a tanácsülés elé, már akkor is sejthetően kevés eséllyel. Tudniillik az akkori viszonyok között óriási volt a már csak a bevezetésének is a költségelőirányzata: félmilliárd forintról volt szó. Amennyiben jól emlék­szünk, ha törzsvonallal indult volna a troli: lett volna kertvá­rosi vonal, kelet-nyugat irányú vonal, s a hegyoldalra is gon­doltak. Ehhez a „mézesma­dzag” az volt, hogy a troli hegymenetben áramot fogyasz­tott, lejtmenetben viszont ára­mot termelt volna. Az akkori óriási költség tetemes részét a bevezetés alapberuházásaira kellett volna fordítani: a vona­lakhoz áramegyenirányító tele­peket kellett volna létesíteni, új remízekre lett volna szükség stb. Annak idején alaposan körbejárták a témát, érdemi döntés azonban - mint tudjuk - nem született. De, hogy végér­vényesen mégsem vetették el a troliközlekedés lehetőségét, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ezt követően a lehet­séges troli-fővonalakon a köz- világítási lámpaoszlopok cseré­jénél a szokásosnál erősebb, vagyis nagyobb átmérőjű osz­lopokat állítottak fel (például az északi érintő úton is), amelyek alkalmasak a troli-felsővezeté- kek súlyának az átvételére. A zajtalan és füstmentes tro­libusz tehát közel másfél évti­zeddel az idézett előzmények után sem közlekedik Pécs fon­tos útvonalain. De vajon fog-e? A fentiekről azért volt szó, mert a városi közgyűlés legutóbbi ülésén szerepelt egy előterjesz­tés a trolibusz-közlekedés be­vezetéséről egy rendkívül elő­nyös, ám egyszeri járművásár­lási ajánlat alapján, amely fel­tehetőleg csak néhány hétig ér­vényes Pécsre vonatkozóan. Ha itt nem kell, (állítólag) elviszi más város a Balkánról. Döntés viszont a közgyűlés csütörtöki ülésén csak annyi született (születhetett), hogy műszaki, gazdasági és környezeti eleme­zés készül a trolibusz-közleke­dés megvalósíthatóságáról más tömegközlekedési formákkal összevetésben. Vagyis a kérdés továbbra is megválaszolatlan. Hársfai István Több száz aláírást gyűjtve a Pécs-Somogy Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület, valamint a Vasasért Egyesület részönkormányzatok létrehozá­sára irányuló kérelemmel for­dult Pécs Közgyűléséhez. So­mogy és Vasas lakossága úgy látja, hogy a jelen helyzetben a részönkormányzat nagyobb se­gítséget nyújthat körülményeik javításában, a helyi gondok megoldásában. Somogy és Vasas egyaránt középkori eredetű település. Lakosságuk hajdan földműve­léssel, szőlőtermesztéssel fog­lalkozott. Ezt a foglalkozási struktúrát, sőt a lakossági ösz- szetételt és a települések építé­szeti jellegét is módosította a szénbányászat beindulása a 18. század végén. Az egykor önálló településeket 1945 december 31-én egyesítették, majd 1955. január 1-vel Pécshez csatolták. A legutóbbi adatok szerint So­mogy lakosaink száma 1972 fő, Vasasé 2563. Somogy elkülö- nültebb, elsősorban családihá­zas beépítettségű. Vasas beépí­tése javarészt megőrizte a csa­ládi házas falusias jelleget, ám egyes részein kolónia jellegű lakótelepek is találhatók. A közgyűlése az említett kö­rülményekre tekintettel - vala­mint, hogy a sajátos peremterü­leti városrészek gondjainak, enyhítését Pécs Önkormány­zata sem tudja a lakosság segít­sége nélkül vállalni - úgy dön­tött, hogy megadja a részön­kormányzatot a két település­nek. Az újabb településrészi önkormányzatok hivatalos neve: Pécs-Somogy Település- részi Önkormányzat, illetve Pécs-Vasas Településrészi Ön- kormányzat. Az előbbi testüle­tének 4, az utóbbi népesebbnek 5 tagja lehet, a részönkormány­zatok vezetője pedig a telepü­lési képviselő. D. I. Polgári szereptévesztés Aki a városszépítő' városvéde­lem, avagy a várost védő' város- szépítés ügyének képviseletére adta a fejét - ahogy magam is -, annak nagyon jól esik, ha egy- egy problémafelvetés kapcsán új javaslatokkal, észrevételek­kel keresik meg a pécsi polgá­rok. A sajtóban is helyet kapó megjegyzések meggyőzhetnek mindenkit arról, hogy számo­sán élnek Pécsett, akik szívükön viselik a város csinosodását. Sőt, nemtetszésüknek, jobbító szándékuknak és ötleteiknek is hangot adnak. Sajnos az ellenkezőjére is van példa. Olyan levelet is kap­tam már, amelynek az írója fe­lelősségre vont - s mégpedig kévésé udvariasan - egy-egy téma elmaradása miatt. Az is el kell mondani, hogy ma már ott tartunk: ha minden városképcsúfító visszásságot szóvá akarnánk tenni, akkor akár minden napra jutna leg­alább egy. A jó példák mellett egyre több az aggodalomra okot adó jelenség. Ha azok mel­lett közömbösen megyünk el, vagy pedig mindig másra mu­togatva és a felelősséget nem vállalva, akkor ezáltal menthe­tetlenül azon polgárok száma nő, akiket valójában nem érde­kel városuk sorsa, nem érzik magukénak gondjait, s így pont annak a tudatnak a rögződését herdálják el, amely a városla­kókat igazi városi polgárokká teszik. S ha ezen közönyösek száma egyre nő, akkor az olyan hangú megnyilatkozások is el­szaporodnak, amelyek írói ma­guk a semmit nem hajlandók tenni, mindig mástól várják a megoldást. Dr. Vargha Dezső Száz éve már... Idén 100 éves a Mária utca 9. szám alatti épület, ám az utóbbi néhány évtizedbeli gazda- és funkcióváltásai miatt ezt a tényt nem övezi olyan hírverés, mint kortársa, a színház esetében. A patinás épületben most az Angol Központ van, de korábban másról volt nevezetes. Az Első Dunagőz- hajózási Társaság (DGT) építtette, majd jogutódjának, a széntrösztnek a székháza volt, legutóbb pedig bányászati múzeum. Erre a múltra azonban ma semmi sem emlékeztet a ház falán. Ezért kezdemé­nyezte itt emléktábla elhelyezését két ön- kormányzati képviselő, dr. Romváry Fe­renc és Traj Ferenc. Az önkormányzat közgyűlése csütörtöki ülésén elvi hozzájá­rulását adta ehhez. A költségeket a Me­cseki Bányavagyon-hasznosító Rt. magára vállalta, ám várható támogatás a Pécsi Hőerőmű Rt.-tői és az Angol Központtól is. Az emléktábla elhelyezésének való­színű időpontja: december 4., Szent Bor­bála, a bányászok (és tüzérek) védőszent­jének napja. Dunai I. - Fotó: Löffler G. i \ i *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom