Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)

1995-09-06 / 243. szám

8 Dünántúli Napló Egészségügyi Magazin 1995. szeptember 6., szerda A vérzéses láz A korábbi, országrésznyi terü­leteket elnéptelenítő járványok, pestis, kolera, feketehimlő le­küzdésével úgy tűnt, hogy többé ilyen veszedelmek nem leselkednek ránk. Ám korunk­ban ismét titokzatos kórok, jár­ványos betegségek törtek elő. Ezek egyike a vérzéses láz, amelynek kórokozója az Ebola vírus. E rettegett kórokozó ez év tavaszán ismét járványt ho­zott az afrikai Zaire egyes terü­letein és a WEIO jelentése sze­rint Európában és más földré­szeken is megbetegedtek néhá- nyan e kórban. A ma még gya­korlatilag gyógyíthatatlan be­tegség 4-16 napi lappangás után hirtelen támad: fejfájással, izomfájdalmakkal, gyengeség­gel kezdődik, amihez gyomor- bélpanaszok társulnak, általá­ban hasmenéssel jár. A beteg­ség ötödik napján léphet fel a vérzés, ami öt-tíz napon belül előidézheti a halált. Zairében az első hat napon belül csaknem 90 ember halt meg. Egyelőre megfelelő gyógyszer nem áll rendelkezésre, próbálkoznak az interferon alkalmazásával. A betegség - a hiedelemmel ellentétben - nem újkeletű. Már 1967-ben sikerült a kórokozó vírust izolálni, nevét akkor kapta egy afrikai folyótól a pa­rányi vírus. Szudánban Ebola- járványt már csaknem húsz év­vel ezelőtt is följegyeztek, és azóta újból és újból támad, ed­dig csaknem félezer ember ha­lálát okozta. Embertől emberre terjed a kór. A beteg minden testváladéka fertőző, ezért elke­rülhetetlenül fontos a beteg el­különítése és a szigorú járvá­nyügyi előírások betartása. Takács Ilona Rákbetegek túlélése Európában Európában Svájcban, Finnor­szágban és Hollandiában - vagyis a legjobb szociális rendszerekkel rendelkező or­szágokban - van legnagyobb esélyük a rákbetegeknek a túlélésre. A legkisebb eséllyel Len­gyel- és Észtországban in­dulnak a halálos kór elleni harcban. Az amerikai Bethesda rá­kintézet lapjának Európával foglalkozó fejezeteiből meg­tudható, hogy a mell-, gyo­mor- és bélrák esetében Svájcban a legjobbak a túl­élési statisztikák. Az 1978 és 85 között diagnosztizált mellrákos nők közül 1990- ben 75,7 százalék volt élet­ben. Ugyanez az arány pél­dául Lengyelországban csak 43,9 százalék. A gyomorrá­kosok Nagy-Britanniában csak fele olyan túlélési eséllyel számolhatnak, mint Svájcban - írja a dpa. Az EUROCARE vizsgálat hiányossága, hogy csak az európai országok korlátozott csoportjára terjedt ki - Kelet- és Közép-Európára egyálta­lán nem - továbbá, hogy a diagnosztikai különbségek­ből adódó eltérések miatt, csak bizonyos rákfajtákat vizsgál. A statisztikát közzétevő amerikai intézetben ugyan­akkor genetikai módszert dolgoztak ki, amely a tüdő­rák-megelőző állapotot deríti fel nagy biztonsággal az erős dohányosoknál. Azt találták ugyanis, hogy a rákmegelőző állapotban a különben nor­mális alakú sejtek DNS-ében a 9. kromoszóma deformitása figyelhető meg. Ez más rák­fajtákra is érvényes: a gene­tikai anyag sérülése valószí­nűleg megakadályozza, hogy a tumorelnyomó gének ki­fejthessék hatásukat - írja a Reuter. Sírás és a hirtelen csecsemőhalál Viszonylag gyakori jelenség, hogy az egy hónap és egy év közötti csecsemő minden fi­gyelmeztető jel és minden or­vosilag kimutatható ok nélkül meghal. Az Egyesült Államok­ban minden 1000 gyerek közül egy ilyen módon hal meg; évente ötezer és tízezer között van az áldozatok száma. A Bostoni Orvostudományi Egyetem oktatója, dr. Michael Corwin 21 800 újszülött sírását tanulmányozta, s a finom mű­szerek kapcsolatot mutattak ki a sírás és a „rejtélyes csecse­mőhalál” között. Á balsorsra ítélt csecsemők hangja az átla­gosnál magasabb, s ők a többi­eknél gyakrabban váltanak hangszínt. Corwin és munkatársai két éven át 13 kórházban rögzítet­ték az újszülöttek hangját. A kutatók követték a babák to­vábbi sorsát: 12-en haltak meg közülük a „rejtélyes csecsemő- halál” következtében, s az ő sí­rásuk számítógépes elemzése a többi csecsemő sírásától eltérő közös jellegzetességeket muta­tott ki. Corwin doktor egyelőre nem javasolja a szülőknek, hogy sí­rásvizsgálatra vigyék a babáju­Alhat-e nyugton a szülő míg a gyermek szendereg? fotó: Tóth kát. A kutatás jelenlegi szaka­szában ez még nem minősíthető vizsgálati módszernek - nyilat­kozta a UPI-nak - és több fé­lelmet kelthet, mint amennyi segítséget nyújt. A kutatók azonban bíznak abban, hogy a síráselemzés se­gíti őket majd e rejtélyes kór­kép jobb megértésében. A vá­ratlan csecsemőhalál okáról többféle elképzelés is létezik (légúti rendellenességek, illetve az agy légzést és szívritmust irányító lebenyének zavara), amelyekkel összhangban van­nak Corwin kutatási eredmé­nyei. A jelenség okát körülvevő homály ellenére több orvoscso­port azt javasolja a szülőknek, hogy a kisbabájukat ne altassák hasukon. Néhány országban jó eredményhez vezetett a hason altatás elleni kampány. „Az újszülötteknek nincs ki­alakult alvási pozíciójuk; pró­báljuk meg a hátukra vagy az oldalukra szoktatni őket” - ajánlja Corwin. „De ne essünk túlzásokba; ha vitát szítunk a családban az altatás kérdésével, vagy ha folyton fölébresztjük a babát, amikor a hasára fordul, azzal többet ártunk, mint hasz­nálunk.” Fogyasztó csodaszer Talán minden pénzt megadná­nak az emberek egy olyan gyógyszerért, amely felol­vasztja a zsírpárnákat, csilla­pítja a hatalmas étvágyat és a petyhüdt bőrt fiatalosan fe­szessé változtatja. S a gyógy­szer fogyasztójának egyetlen verejtékcseppjébe sem kerülne az, hogy újra a régi ruháiba bújhasson. Mint az AP hírügynökség tudományos szakírója megálla­pította, Amerikában, ahol az számít divatosnak, hogy valaki sovány, nemrég telefonhívások áradata indult az egész ország fogyasztóklinikáiba, amikor a Science című szakfolyóirat há­rom tanulmányt is közölt arról, hogy proteininjekciókkal sike­rült az elhízott egerek súlyát he­tek leforgása alatt 30 százalék­kal csökkenteni. Ezenkívül a kísérleti állatok a gyógyszer ha­tására kevesebbet ettek és töb­bet mozogtak. Amikor az egyik kaliforniai gyógyszergyártó cég megvette a leptin nevű proteinnel kapcso­latos jogokat és bejelentette, hogy egy éven belül embereken is ki fogja próbálni, azonnal megindult az önkéntes jelent­kezők tömege. Annyian jelent­keztek, hogy külön telefonvo­nalat kellett felszereltetni hívá­saik fogadására. A Rockefeller Egyetem szó­vivője azonban felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a kutatás még a kezdeti szakaszában van. Ezen az egyetemen sikerült ugyanis felfedezni azt a gént, amely a leptint termeli és már el is különítették magát a proteint is. V Szakértők szerint az új fo­gyasztó gyógyszer árának csak a „csillagos ég” szabhat határt, hiszen az emberek mindig is varázsszerre vágytak a kövér­ség ellen és ez nagyon sokba kerülhet. Egyébként az amerikaiaknak körülbelül az egyharmada szá­mít túlsúlyosnak. Évente 30 milliárd dollárt költenek arra, hogy izzadtsággal, feszültség­gel és koplalással vívják a vég nélküli és lankadatlan küzdel­müket a fogyás érdekében. Egész iparágak épültek ki az Egyesült Államokban arra, hogy eltávolítsák a nemkívána­tos zsírsejteket. A statisztikai adatok szerint a legtöbb pró­bálkozás eredménytelen marad. Az elvesztett kilókat rendsze­rint visszahízzák. Ilyen csaló­dás nem kizárt akkor sem, ha a leptinnel készült gyógyszer megjelenik az amerikai piacon. Mindenképpen nagy gondos­sággal kell eljárni minden olyan esetben, ha a testsúllyal való manipulációt hormonok segítségével valósítják meg. Egyelőre nem mutatkoztak mellékhatások, de óvatosságra feltétlenül szükség van. Egyes kísérleti egerek elpusztultak a túladagolt leptintől, más fajtájú egerekben viszont semmilyen hatást nem váltott ki a szer. A kövérség nagyon komplex probléma és egyetlen szer nem oldhatja meg mágikus módon minden túlsúlyos ember gond­ját. További lényeges problémát okozhat, hogy a leptin olyan protein, amelyet a gyomor megemészt. Ezért ha a mostani helyzet nem változik, akkor a leptint injekcióval kell a szer­vezetbe juttatni. Sokan viszont félnek a tűszúrásoktól. Ebben az esetben a fogyasz­tószer úgy működne, mint az inzulin, amelyet a cukorbete­geknek naponta injekcióval ad­nak be. Kövérségi szakértők szerint viszont éppen a fogyó­kúrával összefüggő állandó és soha fel nem függeszthető fe­gyelem az, amely nagyon sok ember számára a súlyleadás kudarcát okozza. S a minden­napos injekcióbeadás szüksé­gessége csak gyorsíthatja a ku­darc bekövetkezését, mert a pá­ciensek egy idő után belefárad­nak az injekciózásba. Mi váltja ki a pszoriázist? Bár súlyos, vagy pláne életet veszélyeztető betegségnek nem mondható, a pikkelysö­mör (pszoriázis) emberek tízmillióinak életét keseríti meg, elsősorban a hideg és a mérsékelt égövi országokban. Skandináviában például a la­kosság 7-8 százaléka, Ma­gyarországon mintegy 2,5 százaléka szenved ebben a bőrbetegségben, amelynek első szabatos leírása még az ókorból, Hippokratész tollá­ból maradt ránk. Egy ameri­kai kutatónak most sikerült kimutatnia, mi okozza a pik­kelysömört. James Krueger, a Rockefel­ler University bőrgyógyásza számos kollégájának gyanúját igazolta, amikor arra az eredményre jutott, hogy a kel­lemetlen betegség nem a bőr hibás működésére, hanem az emberi immunrendszer zava­rára vezethető vissza. (Más bőrbetegségekkel ellentétben a psoriasis kizárólag emberen fordul elő.) A „bűnösök” a szervezet úgynevezett T-sejt- jei. A T-sejtek a fehér vérsejtek egy csoportját alkotják; fel­adatuk a testbe bejutó víru­sok, baktériumok, gombák felkutatása. Ha ilyenre buk­kannak, aktivizálódnak a to­vábbi falósejteket hívnak se­gítségül, majd ezekkel együtt harcba szállnak, és megsem­misítik a betolakodókat. Psoriasisos betegeket vizs­gálva Krueger az átlagosnál jóval több aktív T-sejtet talált külső bőrrétegükben, holott a magas koncentrációt semmi­féle „ellenség” jelenléte nem indokolta. Ezen kívül nagy mennyiségű interleukin-6 ve- gyületet mutatott ki. Ez az anyag készteti gyors ütemű szaporodásra az epidermisz hámsejtjeit, s okozza a psoria­sis jellegzetes kórképét: a fol­tokban kórosan megvastago­dott szaruréteget, a bőrön megjelenő papulákat, illetve plakkokat. Az amerikai kutató egy massachusettsi gyógyszer- gyár Trísérleti termékének se­gítségével leplezte le a felelő­söket. Az új vegyület összete­vői a diftériatoxin és az inter- leukin-2. Utóbbi a fehér vér­sejtek egyik hormonja. A szervezetbe juttatva a fúziós toxin - a hormon „szimatja” alapján - kizárólag aktivizált T-sejtekhez kapcsolódik, majd a diftériatoxin áttöri utóbbiak sejtfalát és elpusz­títja őket. Ugyanakkor a nem aktív T-sejtek sértetlenül élik túl a „mészárlást”. A módszerrel Krueger tíz, súlyos pszoriázisban szen­vedő beteget kezelt, akiknek bőrfelületét tíz százaléknál nagyobb mértékben csúfította el a betegség. Négy páciens teljesen tünetmentessé vált, másik négynek pedig jelentő­sen javult az állapota. Két be­teg esetében eleinte nem ho­zott javulást a kísérlet, felte­hetőleg azért, mert a ható­anyag viszonylag nagyméretű molekulái nem jutottak el cél­jukhoz. A dermatológus erre nagyobb dózist adott nekik, s bőrük hamarosan kezdett megtisztulni. Á siker azonban nem túl tartós: néhány hónap eltelté­vel a T-sejtek ismét aktivizá­lódnak, s újabb kezelés válik szükségessé. A kúra mellék­hatásai Krueger szerint el- enyészőek: fejfájás, nem túl magas láz. A fúziós toxint gyártó Seragen cég még az idén le akarja zárni a klinikai kísérleteket. Német dermato- lógusok mindazonáltal óva in­tenek a túlzott reményektől. Szerintük az új szer aligha ke­rül valaha is a patikákba. Túl sok toxint tartalmaz ahhoz, hogy az emberi szervezet hosszú távon károsodás nél­kül elviselje. Emiatt gyanít­ható, hogy a láz mellett súlyo­sabb mellékhatásai is lesznek. A psoriasist kiváltó okozat tehát immár ismert: Krueger- nek sikerült igazolnia a T-sej­tek aktivizálódását és szere­püket a hámsejtek túlzott ütemű szaporodásában. A be­tegség igazi okát: azt, hogy mi aktivizálja a T-sejteket, azonban továbbra is homály fedi. Dorogman László Óvszert a hitelkártyára! A biztonságos szex analógiája nyomán a dél-karolinai Clem- son egyetemen immár a bizton­ságos költekezést szorgalmaz­zák. Méghozzá a biztonságos szexhez hasonló módszerrel: a hitelkártya „óvszerbe” bújtatá­sával. Ez persze csupán kis pa­pírtok, amelyen felszólítás ol­vasható: tartsd hitelkártyádat az óvszerben! A látszólag gyerme­teg fogás tényleg működik: a hitelkártya költekező tulajdo­nosának van néhány másod- percnyi ideje, hogy „vadász­szenvedélye” lehiggadjon. Gyermekhalandóság és népességnövekedés A népességnövekedés ütemé­nek csökkenéséhez - bár para­doxnak tűnik - az öt év alatti gyermekek halálozási gyakori­ságát kell csökkenteni - álla­pítja meg az az elemzés, ame­lyet a gyermekhalandóság, a termékenység és a népességnö­vekedés összefüggéseinek ki­derítésére végeztetett az Uni­cef. A tanulmányt dr. P. D. Sharma, az újdelhi Gazdasági Növekedési Intézet matemati­kai modellekkel foglalkozó ku­tatója készítette a gazdasági elemzéseiért közgazdasági No- bel-díjban részesült Lawrence R. Klein közreműködésével; de a munkában részt vett a Rocke- feller-alapítvány szakértője és több népesedési illetve járvá­nyügyi szakember is. A tudósok szerint az ENSZ 1990-es gyermekvédelmi vi­lágkonferenciájának a gyer­mekhalandóság csökkentésére vonatkozó célkitűzései elérése esetén a Föld lakóinak száma a XXI. század közepére 7 milli­árd fő körül megállapodna. Ez közel 1 milliárddal kevesebb, mint az ENSZ népesedési elő­rejelzéseinek legalacsonyabb becslése. A gyermekhalandó­ság csökkenésével lehetne ki­lépni a „szegénység - nagy né­pességnövekedés - nagy kör­nyezetpusztulás - nagyobb szegénység” süllyedő spiráljá­ból is - idézi a UNICEF Quar­terly legfrissebb kiadása Dr. Sharma megállapítását. Átfogó adatok híján a kö­zelmúltig sokan úgy vélték, hogy az UNICEF gyermekvé­delmi programjai - mint pl. a szoptatás támogatása vagy a védőoltások - a népesség nö­vekedéséhez vezetnek. Dr. Sharma és munkatársai mate­matikai modellekkel vizsgálták 99 fejlődő ország népesedési, halálozási, termékenységi és családtervezési eseményeinek kölcsönhatásait, figyelembe véve olyan kulcsfontosságú té­nyezőket is, mint a közegész­ségügy állapota, az egy főre jutó jövedelem, a nők iskolá­zottsága és az ismeretterjesztés hatékonysága, a táplálkozás minősége, a fogamzásgátlók használatának elterjedtsége, az anyai halálozás és a védőoltá­sok adatai, a szoptatás időtar­tama és a mesterségesen táplált csecsemők aránya. Megállapították, hogy ha si­kerül elérni az 5 éven aluli gyermekek halálozási arányá­nak az említett konferencián ki­tűzött folyamatos csökkenését, akkor a vizsgált 99 ország össz­lakossága 2000-re 111 millió fővel kevesebb lesz, mint 1990- ben volt. Kimutatták azt is, hogy a né­pességnövekedés csökkenése jelentősebb ott, ahol alacso­nyabb az öt éven aluliak halan­dósága. A korábban a világ egyik legmagasabb gyerekhalandó- sági és népességnövekedési rá­táját mutatott India lakossága pl. a gyermekhalandóság visz- szaszorítására tett következetes erőfeszítések nyomán az évti­zed végére 12 millióval keve­sebb lesz a Világbank által elő- rejelzettnél. A paradoxnak tűnő „ha so­kan meghalnak, akkor leszünk többen” formában megfogal­mazható eredmény magyaráza­tául dr. Sharma rámutat, hogy ha sok 5 éves kor alatti gyerek hal meg, a családok több gye­reket terveznek, mert így akar­ják növelni annak az esélyét, hogy lesz felnövő gyermekük. Ezzel párhuzamosan azok a há­zaspárok, akik már vesztettek el gyermeket, hónapokkal keve­sebbet várnak két terhesség kö­zött. A tanulmány hangsúlyozza, hogy ugrásszerűen növelik a gyerekek túlélési esélyeit azok a családtervezési eljárások, amelyek azt célozzák, hogy az anyák „ne túl korán, ne túl gyakran és ne túl későn” hoz­zák világra gyermekeiket. < / ‘I

Next

/
Oldalképek
Tartalom