Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)

1995-09-04 / 241. szám

1995. szeptember 4., hétfő A Mai Nap Dunántúli Napló 3 Huszonöt éves múlttal, a jelenből a jövőbe Beszélgetés dr. Rekettye Gáborral, a JPTE Közgazdasági Kar dékánjával 1970-ben, az addig az egyet­len Jogtudományi Karral mű­ködő pécsi egyetemen meg­alakult a Közgazdaságtudo­mányi Kar. Az azóta eltelt 25 év alatt a pécsi közgazdász- képzés rangot és nevet szerzett magának az országban. Azon­ban az ezredforduló felé köze­ledve egészen űj feladatokkal kell megbirkóznia a karnak. Dr. Rekettye Gábor dékán er­ről a következőket mondotta:- Ugyan nekünk mindig is a mikroközgazdász-képzés - vagyis a vállalati közgazdász, üzletember-képzés - volt a profilunk, 1990 után még in­kább ebbe az irányba kellett fejlődjünk. Meg kell feleljünk ugyanis a fejlett országok normáinak az oktatás struktú­rájában, tartalmában és mód­szerében egyaránt. Ez nem pusztán azt jelenti, hogy egyre szélesedő nemzetközi csere- kapcsolataink révén megis­merkedünk a mai követlemé- nyekkel - ezek ugyanis adot­tak, hiszen a világ globalizá­lódik, és a nemzeti különbsé- ,gek lassan el kell, hogy tűnje­nek. Ma menedzsmentet, vál- lakozási ismereteket (termé­szetesen nem hagyva teljesen figyelmen kívül a magyar sa­játosságokat) a világ bármely sarkában egyformán oktatnak, hiszen csak így lehet konver­tibilis embereket képezni. Ma nálunk szerencsére többé-ke- vésbé megteremtődött annak a lehetősége, hogy különböző alap-, rész- és posztgraduális képzés keretében olyan szak­tudással vértezzük fel hallga­tóinkat, hogy a fokozódó kö- vetelemények mellett is meg­állják a helyüket. Ezt bizo­nyítja az is, hogy a mára már 3000 főre tehető volt diákunk közül nagyon sokan töltenek be fontos pozíciókat a gazda­sági életben, és a most végzők között is neves cégek keresik szakembereiket. Ez minősíti a kar munkáját, az oktatók fel- készültségét, akik - ez nem ti­tok - közalkalmazotti fizeté­sük kiegészítéseképp sokszor tevékenyen is részt vesznek vállalatok életében; ennek az az előnye, hogy az elméletet a gyakorlattal képesek ötvözni. És mivel a modem oktatás úgyis a modellálást, az esetta­nulmányokat részesíti előny­ben, az oktatók ezt is az élet­ből hozzák magukkal.- Tehát a jelen nem túl el­keserítő - mi a helyzet a jövő­beli tervekkel?- Nos, természetesen pa­naszkodni mindig lehet, hogy kevés a pénz, de mivel lassan tisztába kell lenni azzal, hogy a költségvetési pénz nem lesz több, magunkat kell a hajunk­nál fogva kihúzni a vízből. FEFA-támogatással jövőre szeretnénk beindítani az angol nyelvű képzést, ami hasonlóan a különböző posztgraduális kurzusainkhoz, bevételi forrás is egyben a nagy szakmai ki­hívás mellett. Igyekszünk jó kapcsolatokat ápolni a honi és a régióban működő cégekkel, hiszen kölcsönösen szüksé­günk van egymásra. A jövő az lenne - és ez a nyugati gyakor­lat is -, hogy a vállalatok tá­mogatják oktató-kutató mun­kánkat, hiszen ebből elsősor­ban ők fognak profitálni! M. K. Ketten a pécsi közgazdaságtudományi kar alapítói közül Itt nagyon jól lehet dolgozni Egy régiót látott el szakemberekkel, bár kezdetben még ke­vesen hittek abban, hogy valódi, tekintélyt érdemlő intéz­ménnyé válik. Huszonöt évvel ezelőtt alapított pécsi köz­gazdaságtudományi kar jubileumi megemlékezésein bizo­nyára gyakran szóba kerül majd a múlt, amiről most két alapító pedagógussal beszélgetünk. Hoóz István és László Gyula egyöntetűen azt állítják: nagyon jó az egyetemen dolgozni, bár azzal is tisztában vannak, elismertségük soha­sem nőhet olyan magasságokba, mint fővárosi kollegáiké. Hoóz István már egyetemi oktatóként került át a közgázra, a még működő, és az állandó megszűnési fenyegetettséggel küszködő jogi karon vezetett stúdiumokat.- Éppen ezért is szükség volt egy új kar létrehozására, mert a két karral már biztosítani lehe­tett a folyamatos működést. A jogászok óriási lobbizást hajtot­tak végre Budapesten, hogy ak­ciójuk sikeres legyen. Kapóra jött a 68-as reform, ugyanis az önálló vállalati gazdálkodás sok szakembert igényelt, ezt az igényt már a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­tem egyedül nem tudta kielégí­teni. Más városok is aspiráltak ilyen szak létrehozására, ám például Szegeden nem volt lét­kérdés a megtelepítése, éppen ezért nem is szorgalmazták túl­ságosan. Persze kezdetben arról szó sem lehetett, hogy önálló fakultást hozzanak létre, erre az akkoriban rendelkezésre álló infrastruktúra nem volt megfe­lelő, kellő számú oktatót sem lehetett a helyi pedagógus gár­dából kiemelni. Éppen ezért a budapesti kihelyezett tagozatát hozták létre 1970-ben. László Gyula, mint friss diplomás, pá­lyázat útján ekkor került Pécsre.- Sokan jöttünk akkoriban, voltak akik közvetlenül az egyetem befejezése után, néhá- nyan viszont már vállalatoknál dolgoztak, gyakorlati tapaszta­latokkal is rendelkeztek. Erre nagy szükség is volt, hiszen itt kimondottan a reálszférának képeztünk szakembereket, az iparnak, a kereskedelemnek és a mezőgazdaságnak. Pályatár­saimmal együtt igen jó oktatói közegbe kerültünk: itt nem le­hetett lazsálni, évekig gyakor­nokként téblábolni, itt azonnal beosztottak óraadónak, tan­könyvet kellett írni, tudomá­nyos munkát folytatni. Tagozatként 1975-ig műkö­dött, ekkor emelték egyetemi rangra a pécsi közgazdászkép­zést. Azóta több mint 3 ezer szakemberrel segítették a gaz­daság 'átalakítását, az oktatók közül pedig sokan akadémiai bizottságok elnökeként, tagjai­ként, külföldön is elismert kuta­tóként öregbítették a pécsi egyetem hírnevét.- Az igazság az - magya­rázza Hoóz István -, az oktatói létszámhoz viszonyítva tudo­mányos elismertségünk sokkal jobb, mint a budapesti oktatói közösségé. Az, hogy mi hát­rányban vagyunk a fővárosi kollegákkal szemben, ez vala­mennyiünket zavar. Ám kom­penzációként adottság a kis lét­számú, rendkívül össztartó, egymást segítő tanári kar, akik­kel együtt nagyon jól lehet dol­gozni. És az eredmények feled­tetik a hátrányt. Békéssy Gábor Gömbvillám - A tegnap reggeli viharban kilenc óra előtt néhány perccel gömbvillám járt Bágyi Miklósék pécsi, Hársfa utcai lakásában. A tető cserepeit áttörve, a gyerek­szobában konnektorokat szakított ki a falból, bútorokat bo­rított fel, és a házban lévő elektromos-, valamint telefonve­zetékeket tönkretéve szintén a tetőn keresztül távozott a különös természeti jelenség. fotó- laufer László netrendről 20 000 példányban tájékoztató füzetet jelentetett meg. Az ötven forintért kapható kiadványból a nagyon részletes autóbusz menetrenden kívül megtudható, hogy a PTRT diszpécser-szolgálata a 224- 654-t s telefonszámon éjjel­nappal, hétköznap és ünnepnap is felvilágosítás ad, hogy mi­lyen menetjegyeket és bérlete­ket lehet váltani a pécsi bu­szokra, hogy az utazási ked­vezmények köre kikre terjed ki, s ennek mekkora a mértéke. A 1 füzet tartalmazza az utasbizto­sítással kapcsolatos tudnivaló­kat - érdekesség, hogy menet­jegy vásárlásakor is köthető biztosítás -, arra is választ ad­nak, mi a teendő baleset esetén, közlik a bérletpénztárak nyitva­tartási rendjét, s azt is, milyen árakon lehet külső reklámokat elhelyezni a pécsi buszokon . A menetrendi tájékoztató fü­zet már megvásárolható vala­mennyi bérletpénztárban a nyitvatartási idő alatt, valamint az autóbusz végállomások for­galmi irodáiban naponta 4.30- 22 óra között. Roszprim Nándor Belefojthatja-e a szót a polgármester a képviselőbe? Nemrég történt, hogy az egyik baranyai település ön- kormányzatának képviselője - legalábbis állítása szerint - interpellálni szeretett volna, ám az ülést levezető polgár- mester nem adta meg szá­mára a felszólalási lehetősé­get: emiatt panaszt tett a Ba­ranya Megyei Közigazgatási Hivatalnál. Dr. Bércesi Ferenc hivatal- vezetőtől megtudtuk, hogy a kérdéses üggyel kapcsolatban a beérkezett jegyzőkönyv alapján nem derül ki, hogy az interpellációt a levezető elnök megakadályozta volna. Egyébként az önkormányzati törvény biztosítja, hogy a polgármesteri hivatal vezető­ihez, a bizottságokhoz, az ap­parátushoz kérdést intézze­nek a választott képviselők. Erre a testületi ülésen szóban, vagy, ha a választ azonnal nem tudja, tizenöt napon be­lül írásban kell a megszólí­tottnak válaszolni. Amennyi­ben azonban az interpelláló a kérdést 3-5 nappal az ülés előtt írásban benyújtja, úgy a válasz az ülésen nem marad­hat el. Az interpellációval kapcsolatosan még a testüle­tek által alkotott szervezeti és működési szabályzat rendel­kezhet, s önkorlátozásokat is beépíthetnek. Például meg­szabhatják, hogy egy interpel­láció milyen hosszú lehet. - Dr. Bércesi Ferenc szerint akad olyan képviselőtestület, ahol ez nem lehet több 5 percnél -, ami azért jó, mert gátat szab a parttalan be­szédnek. Ezeknél a testületeknél bi­zony a polgármester belefojt­hatja a szót a beszédét mondó képviselőbe __ A megyei közigazgatási hi­vatalban nagyon ritkán fog­lalkoznak interpelláció meg­tagadásának ügyével. Tulaj­donképpen nincs is erre szük­ség, hiszen a képviselőtestüle­tek saját maguk között ren­dezik az ezzel kapcsolatban esetleg felmerült problémát. Roszprim Madarak, hüllők kiállítása Pécsett Nagy érdeklődés kísérte a hét­végén Pécsett, a Helyőrségi Művelődési Otthonban rende­zett díszmadárkiállítást, ame­lyen mintegy 500, szépségével vagy hangjával tündöklő madár volt látható és hallható. Mellet­tük hüllőket, kétéltűeket és pó­kokat is bemutattak. (Folytatás az 1. oldalról) 7-8 percenként -, s ismét mun­kába álltak a 103-as, a 106-os és a 107-es jelű buszok, vala­mint az iskolajáratok. Az új­donságok közé sorolható, hogy szeptembertől már 24 autóbu­szon működik URH-készülék, amelyek a kapcsolattartás fon­tos eszközei, s hogy újabb 100 megállóhelyre kerül ki tetszetős és hasznos információs tábla. Ez utóbbival kapcsolatban nem csak a társaság vezetői, de az utazók is reménykednek, hogy a rongálok legalább egy ideig kíméletesek lesznek. Az utasok többször panasz­kodtak a PTRT-nél, hogy álel­lenőrök járják a buszokat, s szó­lítanak fel jegy, illetve bérlet bemutatására. Ezt a lehetőséget kizárandó, a cég ellenőrei szep­tember 3-tól emblémás kitűzőt viselnek, tehát az utazóközön­ség is ellenőrizheti, hogy valódi kontroll következik, vagy pedig csak valaki , .hülyéskedik”. Mindenesetre, ha ezek után is dolgoznak álellenőrök, tetten­érésük könnyebbé válik. A tömegközlekedési rész­vénytársaság az őszi-téli me­Magánpiac Nagykanizsán Megnyílt Nagykanizsa első iparcikk magánpiaca az Ifjúsági Ház mellett. A Madarász Mik­lós egyéni vállalkozó által bé­relt területen naponta sátras árusok kínálják portékáikat a helybelieknek és a várost mind nagyobb számban felkereső külföldieknek. Tűzoltóesküvő Nagyatádon Tűzoltóesküvőt rendeznek Na­gyatádon szeptember 9-én, szombaton délután. Az orszá­gos tűzoltózenekar részvételé­vel, fiákereken vonul fel a ko­rabeli tűzoltóegyenruhákba öl­tözött násznép, hogy tanúja le­gyen Dömötör János tűzoltó és Fenes Szilvia egybekelésének. Gondolatok a mecseki szénbányászat visszafejlesztéséről A mecseki szénbányászat több mint két évszázados (1982-ben volt a 200 éves jubi­leum) igen eredményes szén­termelő tevékenység után ke­rült visszafejlesztésre. A mecseki szénbányászat már a második világháború előtti több mint másfél évszá­zadon keresztül, a lakossági háztartási szénigények kielégí­tése mellett, az ipar területi fej­lődéséhez szükséges energia biztosítására kitermelt szénnel, döntő módon hozzájárult Pécs és Baranya megye ipari, gazda­sági, kereskedelmi, társadalmi és kulturális fejlődéséhez. A második világháború után a magyar szénbányászat része­ként a mecseki szénbányászat is nagy erőfeszítéseket tett a széntermelés növelésére, hogy a súlyos háborús károkat szen­vedett hazánk újjáépítéséhez szükséges energiatermeléshez a szénellátást biztosítsa. A me­cseki széntermelés növelése kü­lönösen a hazai kohászat szá­mára volt lényeges a kokszol­ható szén miatt. A széntermelés 1966-ban 4360 kt. termeléssel érte el a csúcsot. Ebben az időszakban a mecseki szénbányászat több ezer embernek teremtett biztos munkahelyet és jó megélhetést. 1967-ben az energiatermelés terén a kőolaj és földgáz előre­törésével a hazái szénbányá­szatban sor került a szénbányá­szat korszerűsítésére, átalakítá­sára, egyes gazdaságtalanul termelő bányák fokozatos visz- szafejlesztésére és bezárására. Ennek ellenére a szénbányászat korszerűsítésével járó kampány hatott a mecseki szénbányá­szatra is, és megkezdődött a dolgozók elvándorlása, a terme­lés csökkenése. A mecseki szénvagyon ismeretében ekkor még nem gondolhattunk arra, hogy alig 20 év múlva a me­cseki szénbányászat is a tudatos visszafejlesztés sorsára jut. Mégis bizonyos természeti, termelési tényezők és bizonyos közgazdasági tényezők ideve­zettek. A csökkenő széntermelés miatt a hazai kokszolható szén­ellátás is csökkent, ezért 1982- ben (egyesek szerint már elké­setten) a mecseki szénbányá­szat fejlesztésére és korszerűsí­tésére nagy fejlesztési program, az un. „Liász-program” kezdő­dött, de már ez sem segíthetett a visszaesésnek indult folyama­ton. A visszafejlesztett mecseki szénbányászat jelenleg a Pécsi Hőerőmű Rt.-vel egy szervezeti egységbe összevonva kőszén­bánya megnevezéssel Komlón a mélyművelésű Zobák-bányá- ban és Pécsett a külfejtésben termel a hőerőmű számára évi 1000 kt. körüli szénmennyisé­get, amelynek csak kis hányada alkalmas háztartási tüzelésre. Ez a szénbányászat ma már nem képes intézményeket, isko­lákat, óvodákat, kultúrházakat, könyvtárakat oly mértékben támogatni mint korábban. A szénbányászat visszafej­lesztésével kapcsolatos gondo­latok feleleveníti a szeptemberi „Bányásznap” ünnepének gon­dolatát is. Az 1960 évi - koráb­ban hatályban lévő - Bányatör­vény szerint a bányászok erköl­csi elismeréseként szeptember első vasárnapján az egész or­szág „Bányásznapéként meg- ünnepli. Az elmúlt évtizedek­ben a bányásznap alkalmával az egész ország megemlékezett a „hős bányászokéról és elis­merését fejezte ki áldozatos munkájukért. Ma már alig hangzik el a hős bányász kife­jezés, pedig a bányászok és kü­lönösen a mecseki szénbányá­szok mindig hősök voltak, a széntermelésért mindig hősi küzdelmet folytattak a termé­szet erőivel, veszélyeivel. A mecseki szénbányászat több mint 200 éves működése alatt 574 gázkitörésnél 89 dol­gozó vesztette életét. Ered­ményt jelent, hogy a gázkitörés a pécsi területen utoljára 1974- ben, a komlói területen 1981- ben okozott halálos balesetet. Amikor a mecseki szénbá­nyászat visszafejlesztésével kapcsolatban visszagondolunk a mecseki szénbányászat múlt­jára és eredményeire tisztelettel emlékezünk a munka során éle­tüket vesztett hős bányászokra. Tisztelettel és hálával gondo­lunk mindazokra is akik a me­cseki szénbányászat fejleszté­séhez áldozatos munkájukkal hozzájárultak. A szénbányászatunk vissza­fejlesztése után abban remény­kedhetünk, hogy a megkezdett intenzív kutatások megtalálják már a korábban is bizonyosnak becsült kőolaj és földgáz-kin­cset, amelynek révén hazai kő­olajjal és földgázzal tudjuk ki­elégíteni energiaigényünket. Dr. Koncsag Károly ny. oki. bányamérnök * i A pécsi helyi autóbusz- közlekedésben is itt az ősz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom