Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)
1995-09-27 / 264. szám
1995. szeptember 27., szerda Oktatás - Kultúra Dunántúli Napló 11 Az iskolát is alkalmassá kellene tenni A tanulás nem „gádzsónak” való? Nagy lemaradása van a magyar közoktatásnak a cigány gyerekek iskolai nevelésében. Az okai szerteágazók. Ugyanis többről, másról van szó, mint iskolai hibákról vagy helyi, területi, illetve országos tanügyigazgatási szervek mulasztásáról. Az oktatási kormányzat és az iskolafenntartó önkormányzatok olyan problémahalmazzal állnak szemben, amelyek messze túlmutatnak az oktatásügy illetékességi területén. Lyukas órák Par nettel az 1995/96-os tanév megkezdése után lassan belerázódnak a gyerekek a komoly tanulásba. Egy-két kivételtől eltekintve eggyel magasabb osztályba léptek, és új tantárgyakkal ismerkednek. Kialakult a pontos menetrend, az iskolai szervezésben órarend nevet viselő szabályozás, amely most már óráról órára más tanárt, tantárgyat jelöl, és amely időszakonkénti áthan- golódást követel a szünetekben lazító gyerekektől. Az órarend szabja meg, melyik napra miből kell tanulni, mire kell felkészülni, és mikor lehet egy kicsit fellélegezve lazítani. Órarend kerül a tízkilós iskolatáskába, otthon az íróasztalra vagy a falra, és van, ahol még a konyhába is jut belőle. Az órarend összekapcsolja a tanulásban a gyereket szüleivel, bevonja a közös munkába, kikényszeríti a segítést, még ha a szülőt unalmasnak, fáradságosnak tűnő ismétlésre is fogja. Együtt él vele a család. Ám sokszor gondolkodóba is ejt ez a tökéletesnek vélt menetrend. Mert mit is gondoljunk arról, amelyik tele van lyukas órákkal. Mit kezdjen egy gyerek ezekkel a lyukas órákkal? Az iskola tudja mire jók! És ha egy héten négy, öt vagy hét is akad belőlük? Az ember azt hinné, akkor igazán meg lehetne takarítani az öt iskolanapból egyet. De nem, a lyuk betervezett, beszervezett, be kell tartani. Nem kitölteni, mert akkor értelmet kapna. A szülők mérgelődnek, -de nem szólnak az iskolában. Attól félnek, hogy akkor a csemetéjük húzza a rövidebbet. Ezért csak egymás között mondják el nem éppen dicsérő véleményüket. Pedig érdemes lenne odafigyelni, meghallgatni az órarendkészítőknek is. Nem árt a tapasztalat. Nem a lyukas órákért jár vagy viszik a gyereket az iskolába. Vajon mit csináljon az a szülő, aki állandó időre megy dolgozni, de van olyan nap, amikor a gyereke lyukas órával kezd, és ezért kénytelen késve munkába menni. És ahol két gyerek különböző időben kezd? A többször is közbe iktatott lyukas órák alatt, amíg az időjárás engedi, a gyerekek az udvaron játszanak, futkároz- nak. Rossz időben, esőzéskor, télen a folyosókon tartózkodnak, rohangálnak, hangoskodnak, zajonganak - mert a gyerek ilyen és zavarják a tanítást. A lyukas óra felesleges és csak időrabló. Tulajdonképpen szervezetlenségnek is lehetne nevezni. Nem a szülőknek és a gyerekeknek kell a pedagógusokhoz igazodni, hanem a tanár van a gyerekért. Bármily nehéz is ezt mindenkivel elfogadtatni, mégis ennek kellene érvényesülni. A gyereket, a szülőt nem érintheti az iskolák belső szervezési problémái: melyik tanárnak mennyi a kötelező óraszáma, van-e elegendő szaktanár, vagy esetleg másutt is tartanak órákat, stb. Ez az iskolavezetés belső ügye. Az órarend olyan legyen, mint a vasúti menetrend. Mert senki nem fogadná el, ha például a pesti gyors 1-1 órát várakozna Dombóváron és Si- montomyán, vagy Sásdon is. Rozvány Gy. Új általános iskolai atlaszok Napjainkban a cigányság jelentős része a nyomorhoz közel álló szinten él, alacsony szintű iskolázottságuk miatt körükben nagymérvű a munkanélküliség, lakásviszonyaik hihetetlenül rosszak, életvitelük visszamaradott, kulturális hagyományaik jórészt eltűnőben vannak, belső önszerveződésük felbomlott - s miként a cigány szervezetek újabb s újabb nyilvános torzsalkodásai mutatják -, modem polgári szerveződésük is csak döcögve halad. Aki a cigány fiatalság oktatásával foglalkozik, az elkerülhetetlenül szembetalálja magát e szerteágazó kérdéskörrel; ennek figyelembevétele nélkül nem lehet hozzáfogni a cigány gyerekek iskoláztatásának fejlesztéséhez. Sürgős feladatról van szó, mert a műveltség gyarapításának kiemelkedő jelentősége van a cigányság számára. Az oktatás szétsugárzó hatása révén közvetlenül hat a cigányság munkaerő-piaci helyzetére, életvitelére, kultúrájára, végső soron társadalmi problémáinak mindegyikére. Nő a szakadék Utoljára az 1992/93-as tanévben gyűjtött iskolastatisztikai adatokat a művelődési tárca a cigány tanulók létszámáról. (Azóta megszűnt a kötelező adatszolgáltatás.) Akkor 74 ezer gyerek, az általános iskolai tanulók 7,1 százaléka volt cigány származású; arányuk két év elteltével feltehetően némileg nőtt. Ami biztos most is: megyénkénti eloszlásuk - a mintegy félmilliós magyarországi cigányság területi elhelyezkedésének megfelelően - egyenetlen. Országos arányuknál jóval nagyobb a számarányuk Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád, Somogy, Sza- bolcs-Szatmár-Bereg és Szolnok megyében. Érdemes összevetni az 1971- es és az 1993-as országos felmérés adtait a cigányság iskolázottsági szintjének alakulásáról. 1971-ben a 25-29 éves cigányok 26 százaléka végezte el az általános iskola nyolc osztályát. 1993-ra az azonos korcsoportba tartozó cigány fiatalok között ez az arány 77 százalékra ugrott. Tisztes eredmény, de az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők 23 százalékos aránya még megengedhetetlenül nagy. Annál inkább, mert a cigányság és a többség közötti iskolázottsági különbség mégis nőtt. Ugyanis amíg az országban a nyolcvanas években ugrásszerűen emelkedett a szakmunkásképzőt és a középiskolát végzettek aránya, az 1993-as vizsgálat szerint a cigány lakosságnak csupán 13 százaléka rendelkezik szakmunkás-bizonyítvánnyal és mindössze egy százaléka érettségivel. Az adatok tehát azt mutatják, hogy a cigány tanulók esélyei a középfokú oktatásban való részvételre nem javultak 1971 óta. Mélyek a gyökerek A cigány gyerekeket nagyobb számban oktató iskolákban magas a bukásarányuk, gyakoribb az évismétlés és jelentős a túlkorosság. Mindez persze nem a pedagógiai munka alacsony hatásfokára vezethető vissza és nem is csak a gyakran hangoztatott települési hátrányokra, hanem a cigány gyerekek iskolát megelőző családi szocializációjának gyengeségére. Tudomásul kell venni - olvasom egy minisztériumi tanulmányban hogy „a cigány gyerekek korai szocializációja nem biztosítja iskolai sikerességüket, és iskoláik sem képesek elősegíteni alkalmazkodásukat: egyfajta szocializációs minta áll szemben egy másfajta iskolával. Nemcsak a cigány gyerekeket kell alkalmassá tenni arra, hogy megfeleljenek az iskola követelményeinek, hanem az iskolát is, hogy kezelni tudja a szegénység szubkultúrájából és a kisebbségi csoporthoz való tartozásból fakadó másságot.” Számos cigány családban előítélet él az iskolával szemben, mivel az iskola nem a „gádzsó” (nem cigány) társadalom intézménye, ahol mások a szabályok, mint a cigány család mikrokömyezetében. Ilyen közegben még a jó képességű cigány tanulók tanulási motivációja is elemyed, és a hetediknyolcadik osztály elérésekor sokuknál az iskolától való elforduláshoz, kilépéshez vezet. Ne hallgassuk el, hogy a lemorzsolódásnak vannak egyéb okai is. Például a létminimum alatt élő családok nem képesek vállalni a gyerek iskolába járásának terheit (tankönyvek, taneszközök beszerzését, a megfelelő ruhát stb.), ezenkívül a gyerekek pénzkereső tevékenységére is szükségük van. Felzárkóztató programokat! Jó tudni, hogy 1991 óta az ön- kormányzatok kiegészítő normatív támogatást igényelhetnek cigány felzárkóztató programokra is. Ezek sokszínű képet mutatnak, mivel jogszabály nem határozza meg egyértelműen e programok tartalmát, ami voltaképpen nem is baj, hiszen a helyzet, a feladat településenként, iskolánként eltérő lehet. Tisztes eredmény, de az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők 23 százalékos aránya még megengedhetetlenül nagy. Annál inkább, mert a cigányság és a többség közötti iskolázottsági különbség mégis nőtt. Ugyanis amíg az országban a nyolcvanas években ugrásszerűen emelkedett a szakmunkásképzőt és a középiskolát végzettek aránya, az 1993-as vizsgálat szerint a cigány lakosságnak csupán 13 százaléka rendelkezik szakmunkás-bizonyítvánnyal és mindössze egy százaléka érettségivel. Az adatok tehát azt mutatják, hogy a cigány tanulók esélyei a középfokú oktatásban való részvételre nem javultak 1971 óta. A felzárkóztató programok egy része integrált megoldásokat tartalmaz, vagyis a cigány tanulókat nem emelik ki az osztályból, hanem tanáraik felzárkóztató, szinten tartó vagy tehetséggondozó korrepetálást tartanak nekik tanórán kívül. A kimondottan tehetséggondozó programok egyéni vagy szakköri foglalozásokon, tanulmányi versenyre való felkészítésben vagy zeneiskolai képzés támogatásában valósulnak meg. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Közalapítványtól jelenleg 797 cigány diák kap ösztöndíjat, közülük 28-an egyetemen, 63-as főiskolán, 706-an pedig gimnáziumban vagy szakközépiskolában tanulnak. Jelenleg tizenöt olyan oktatási intézmény működik Magyarországon, amelyben cigány kisebbségi program alapján tanítanak. Leghíresebb közülük az 1994 óta működő pécsi Gandhi Gimnázium és Diákotthon. Az ilyen iskolákra azért érdemes odafigyelni, mert az iskoláztatási kérdéseken kívül a cigányság általános társadalmi problémáira is igyekeznek megoldást keresni. Tapasztalataik rendszeres feldolgozása hozzásegítheti az oktatásügyet átvehető, eredményes cigány oktatási modellek kidolgozásához. P. Kovács Imre Új környezetismereti, földrajzi és történelmi atlaszok jelentek meg az általános iskolák számára a Stiefel Falitérkép Kiadó Kft. gondozásában. Herczog Gábor, a Stiefel cégvezetője elmondta: évente hozzávetőlegesen százezren vásárolnak általános iskolai atlaszt. Az új kiadványok egyedüli konkurenciát jelentenek a Kartográfiai Vállalatnak, amely csaknem ötven évig egyedül uralta a piacot. A három új térképgyűjtemény a nyáron jelent meg. Ósz- szeállításukban neves szakemberek működtek közre, például Simon Dénes földrajzi metodikus és Katus László egyetemi tanár. A környezetismereti atlasz elsősorban az alapfogalmak elsajátítását könnyíti meg. A tanárok kérésére a korábbinál több tematikus térkép egészíti ki az anyagot. A földrajzi atlasz a kömyezetismereti térképkötetre épül. A történelmi atlasz - hasonlóan az előzőekhez - felhasználja a Stiefel Kiadó több évtizedes nemzetközi tapasztalatát, de természetesen mindenben a magyar tananyaghoz igazodik. Az ismeretek elsajátítását száznál is több szemléletes kép könnyíti meg. Mindhárom atlasz a legkorszerűbb számítógépes technikával készült. Az alsőszentmártoni iskolá három osztályában 46 kisgyerek ismerkedik a legfontosabb tudnivalókkal fotó: laufer László A test erőtelen, de a lélek ép Az Idő története Stephen Howking szerint A magyar TV 2 szeptember 21- i Objektív műsorában a háborús hírek közt egy egyéni tragédiáról is szó esett. Vegyítve egy pletyka szintű eseménnyel. Nyilvánosságra került egy világhírű tudós második házasságkötése. Láthattuk új feleségével, egy ápolónővel, aki az eltorzult arcú, magatehetetlen, tolókocsira kárhoztatott 53 éves milliomost három év óta túláradó szeretettel gondozza. Ki ez az ember, akinek csak a teste roncs, agya teljesen ép? Egyike a világ leghíresebb természettudósainak, filozófusainak. Stephen Howkingnak hívják, a II. világháború idején született. Egyetemi tanulmányait a híres oxfordi egyetemen végezte. Közben különös kór támadta meg. Először csak azt érezte, hogy egyik kezével nehezen tud fogni. Aztán egyszer egy lépcsőről lezuhanva elvesztette eszméletét, s azt csak nehezen nyerte vissza. Majd a cambridgei egyetemen kezdett kutató munkával foglalkozni. Először az elemi részecskék érdekelték. Újabb baleset is érte, elesett a jégen. Kiderült, hogy gyógyíthatatlan gerincbetegség támadta meg, sorvadásnak indultak az izmait mozgató idegek. Megtudta, hogy hamarosan teljesen meg fog bénulni. 1965-ben nősült meg először, házasságából három gyereke született. Egyetemi matematika tanári működése során 1974 óta a kozmogóniával, a Világmindenség fejlődésével való foglalkozásra tért át. Azt kutatta, hogy van-e kezdete az Időnek. A múlt században még a tudósok is azt hitték, hogy a Világ- egyetem örök és változatlan. A modem távcsövek felvételeiből kiderült, hogy a távoli tejútrendszerek fénye a vörös szín felé eltolódik. Annál jobban, minél távolabbi csillagváros kerül vizsgálat alá. Tágul a Világ, az úgynevezett Ősrobbanás repíti szét az anyagot. Tehát a tágulásnak fizikai okai vannak. Az események sorozatának felülete az entrópiával egyenlő. Vagyis nő a rendezetlenség. Van-e az Időnek kezdete? így tette fel magának a kérdést Howking. A kezdet kezdetén érvénytelenné válik még az általános relativitási elmélet is. Az Idő folyása lelassul. Kezdete nem lehet. Egyszerűen csak van. A fénysebességhez közeli gyorsasággal haladó űrhajós nem érzékeli az Idő megnyúlását. A Világ nem a semmiből keletkezett. Nincs nyelvi kifejezésünk a kezdetről. Az Időt az ember találta ki. Mégis más a múlt, mint a jövő. A rendezetlenség foka különbözteti meg a kettőt egymástól. Foglalkozott a fekete lyukakkal is, az általános relativitás elmélettel is, a quantummechanikával is. Bonyolult számításokat végzett arra vonatkozóan is, hogy miként szökhetnek meg részecskék és a maradványsugárzás a fekete lyukakból. Akár egy űrhajós is beleeshet egy fekete lyukba, s vissza is kerülhet belőle, de az már nem ember lesz, hanem csak anyag. Munkálkodása közben állapota egyre romlott. Beszédét is csak a jó ismerősei értették már meg. Élőadásait tolmács segítségével tartotta meg. Később betűtáblán szemével mutatta, mit kell kiolvasni abból. Majd számítógép közvetítette szavait. Számításokat végzett arra vonatkozóan, hogy mi történne, ha a Világegyetem tágulása megállna. Az Idő folyása soha sem fordul meg, Fiatalságunkat sem nyerhetjük vissza. Egy közös elvre kívánja egyesíteni a gravitációt, az elektromos-, a gyenge- és erős kölcsönhatást. Vajon az egyesített elmélethez szükséges-e a Teremtő létezése? Miben különbözik a Világegyetem élete a miénktől? Ilyen kérdésekre próbál feleletet keresni. Rokkantkocsiját 1991 március 5-én délelőtt elütötte egy gépkocsi. Beszédkomputere is összetörött. Ezt persze pótolni lehetett, de egészsége egyre romlott. Ma már etetni is feleségének kell. Gondolatai azonban egészségesek. Szerinte éppen az a legfontosabb, hogy az ember gondolkodjék. Bízik abban, hogy megtalálható a válasz arra, hogy mi is az értelme a Világnak, és hogy megismerhető az Isten észjárása. Dr. Tóth
