Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)
1995-09-26 / 263. szám
8 Diinántuli Napló Külföld 1995. szeptember 26., kedd Asszony a török kormányrúdnál Hadjárat a kurdok ellen 1995 áprilisában Tansu Ciller, aki szeptember 20-án nyújtotta be lemondását Suleyman Demirel elnöknek, az első asszonyként kormányozta Törökország hajóját a Török Köztársaság eddigi hetvenkét éves fennállása alatt. Személyes varázsával és eltökéltségével igyekezett utat törni magának a férfiak uralta török politika érdes, sokszor kíméletlen tülekedésében - írja távozásával kapcsolatban több hírügynökség. A muzulmán, de meglehetősen világi Törökország első, de könnyen lehet, hogy utolsó asszonyaként került a kormányrúdhoz, miután 1993. júniusában megválasztották a jobboldali török párt, az Igaz Út Pártjának (DYP) élére. Ciller asszony Suleyman Demirel utódja lett, akit még májusban az ország elnökévé választót-, tak - írta a most leköszönt miniszterelnök politikai pályáját ismertetve az AFP. Akkor Ciller asszony megújította a kormánykoalíciót a populista Szociáldemokrata Néppárttal (SHP), egy olyan szövetségben, amely már 1991 novembere óta irányította Törökországot, és mint a legnagyobb török parlamenti párt elnöke, ő lett az ország miniszterelnöke. Az SHP-ét 1995 februárjában magába olvasztotta az ugyancsak szociáldemokrata Köztársasági Néppárt (CHP) és a kétszínű, jobb-bal koalícióban is ő lépett az SHP örökébe. A hatalomba kerülve Tansu Ciller azt ígérte: felszámolja a szeparatista Kurd Munkáspárt (PKK) fegyveres felkelését. Ennek érdekében fokozták a PKK elleni katonai műveleteket, így kényszerítvén mozdulatlanságra a felkelőket. Majd 1995 márciusában a miniszterelnökasszony zöld utat adott minden idők legnagyobb offen- zívájához a PKK ellen Irak északi részén, ami a szeparatista szervezet legfőbb hátországává vált az évek folyamán. „Minden rendben” - stílusával és a mélyreható gazdasági reformokra tett kísérleteivel többször is sikerült eltérítenie a rossz irányból a hagyományokhoz ragaszkodó politikusokat és a megkövesedett intézményeket. Ám gyakran megzavarták a bírálatok, amelyeket válságról válságra bukdácsolva kapott. A próbakövek között egy mély gazdasági visszaesés, a kurd felkelés 11 éve húzódó problémája, és egy sereg külpolitikai feladvány is szerepelt. Bár a legtöbbször győztesként került ki az egykori mentorával, Demirel elnökkel folytatott vitákból, akárcsak a lármás és kötekedő ellenzékkel való csatározásokból, illetve az együttműködésre nem mindig kész koalíciós partnerekkel való huzakodásból, mégsem tudta még saját pártjának tagjait sem meggyőzni arról, hogy támogassák a Nyugatnak beígért demokratikus reformok valóra váltásában - írta a Reuter mérleget vonva tevékenységéről. Ciller asszony, a többségében muzulmán Török Köztársaság nemcsak első női kormányfője, de az eddigi legvagyonosabb miniszterelnöke is volt. A közzétett adatok szerint családi vagyonát 50 millió dollárra teszik. A közgazdász végzettségű és egyetemi tanári képesítést is szerzett asszony 1946-ban Isztambulban született és tanulmányait a boszporusz-parti török nagyváros amerikai iskoláiban kezdte, majd az Egyesült Államokban folytatta. Mielőtt a politikusi pályára adta volna fejét, közgazdaságtant tanított amerikai és török egyetemeken, később a Világbank tanácsadójaként működött - szolgált újabb életrajzi adalékkal az AFP. Férje Ozer Ciller, régi bankár. A távozó kormányfő a házasságban felvette férje nevét, feladva korábbi családnevét, az Ucurant. Ciller asszonyt, az ellenzék azzal vádolta, hogy beleártotta magát az állami szektor magasrangú tisztségviselőinek kinevezésébe. Tansu Ciller több könyvet is írt a török gazdaságról, angolul és németül beszél, két gyermek anyja. Beszélni arany... F ittyet hányva az interaktív információs forradalom rohamléptű kiteljesedésére, a képernyőn megjeleníthető adattömegekre és grafikonhalmazokra, a videokonferenciák elszaporodására és a csúcstechnológiát megtestesítő számító- gépes online-hálózatokra, manapság az egyik legjövedelmezőbb foglalkozás az Egyesült Államokban meghívott előadónak lenni: ha úgy tetszik, hagyományos, különösebb felkészültséget és szaktudást nem igénylő beszédekből dollárezreket bezsebelni. Néha az is elég, ha valaki híres sztár, ismert sportember vagy közéleti személyiség. A hivatásos beszédmondókat tömörítő Előadók Országos Szövetségének (!) adatai szerint a szervezet taglétszáma az utóbbi öt évben harminc százalékkal nőtt, és immár meghaladja a négyezret. Ahogy szaporodnak az üzleti tanácskozások és kereskedelmi értekezletek, úgy növekszik az ünnepelt előadók szerepeltése iránti igény is. Az pedig már a piac farkastörvényéből fakad, hogy a kereslet felhajtja az árakat, jelen esetben a fellépési díjakat. És bizony, nem kis pénzekről van szó. Áz első kategóriába azok tartoznak, akik ötvenezer dollár alatt egyáltalán nem vállalnak közszereplést (pontosabban egy-két órás, beszéddel egybekötött fellépést). Köztük van Colin Powell tábornok, volt vezérkari főnök, George Bush, az előző elnök, Henry Kissinger egykori külügyminiszter. A következő csoportban említik többek között Barbara Bush- nak, a volt elnök feleségének, Gerald Ford egykori elnöknek és William Bennett volt oktatási miniszternek a nevét: ők huszonöt- és ötvenezer dollár közé eső összeget kapnak egy- egy előadásért. Ám a pálmát toronymagasan Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök viszi el: ő évente hat beszédet vállal, darabját százezer dollárért.- Az utóbbi évtizedben csaknem kétszeresére nőtt a különböző, előadókat igénylő fórumok száma. És természetesen mindenki szeretne eltölteni néhány órát egy országos hírű személyiség társaságában, nem csupán unalmas szakmai információkkal tömni a fejét naphosszat - közölte Robert Di- lenschneider, egy üzleti tanácsadó cég képviselője. A konferenciákat rendező vállalatok a szakelőadók mellett azért is szeretnek hírességeket meghívni, mert ezzel fontosságukat és bennfentességü- ket tudják demonstrálni, irigységgel vegyes benyomást gyakorolva üzleti partnereikre. És hogy a szónokoknak miről kell beszélniük? Gyakran pusztán csak önmagukról: szórakoztató anekdotákat mesélni életükről, bepillantást nyújtani sikerük titkaiba, csodált pályafutásuk felelevenítésével derűlátó hangulatot kelteni (kell-e több egy üzleti vállalkozáshoz?). Vannak, persze, komoly - komor - témákkal foglalkozó előadók is, mint például Henry Kissinger és Margaret Thatcher: ők általában stratégiai problémákat és külpolitikai kérdéseket feszegetnek, bárhová is hívják őket. Rácz Péter Új agrár szuperhatalom Brazília A Brazil-felföldön szójababhajtások zöldellő szőnyege teljed egészen a látóhatárig. A búza, mandarin, uborka, avokádó, még az eper is szépen fejlődik a termékeny „cerradón” - olvasható az AP tudósításában. Brazíliában végbement a zöld forradalom, jobb minőségű magvakat és fejlett agrártechnikát hozva a 200 millió hektáros szavannára. A cerradónak köszönhetően Brazíliában immár a harmadik egymás utáni évben várható rekordtermés és szakértők szerint a világ jelenlegi 5. élelmiszer-exportőre jóval előbbre kerül majd a listán. A legközelebbi kikötőtől is 1600 kilométerre fekvő Formosa város parasztjai a cerradót művelő más társaikkal együtt most azért lobbiznak, hogy vasútvonal vagy csatorna épüljön, amelyen terményeiket a tengerpartra szállíthatják és onnan exportálhatják. Norman Borlaug agronómus, akinek búzakutatásai elindították Ázsiában a zöld forradalmat és aki ezért 1970-ben Nobel-díjat kapott, arra számít, hogy a növekvő népességű Ázsia sok brazil szóját, rizst, babot, szőlőt, almát, búzát és más terményeket vásárol majd. „Brazília megtanulta művelni földjét. A termelékenység növekszik és igen sok még a megművelhető, de kihasználatlan földterület” - mondta. A brazil agrártermelés 47 százalékkal nőtt 1980 óta, gyorsabban, mint bármely más ágazat. Ugyanebben az időszakban az ipari termelés növekedése 11 százalékos volt. Jóllehet a megművelt terület nem változott 1980 óta, a parasztoknak nyújtott támogatás pedig a felére csökkent. Brazília tavaly rekord- mennyiségű, 75,2 millió tonnányi gabonát és olajos magvat aratott. A cerradón, ahol a parasztok még mindig csak a megművelhető föld ötödét művelik, az elmúlt 25 év alatt a gabonatermelés megnégyszereződött, évi 20 millió tonnára nőtt. A termelékenység ugrásszerű javulása az új fölszereléseknek, az öntözésnek, valamint a talaj-mikrobiológia és a biológiai rovarirtás fejlődésének köszönhető. „El tudjuk kerülni, hogy újabb földterületeket kelljen bevonnunk a művelésbe, meg tudjuk őrizni természeti kincseinket, és még így is jelentősen növelni tudjuk a termelést - mondta Darci Gomes, a főváros közelében lévő Cerrado Kutatóközponttól. - Még csak pedzegetjük, mi mindent csinálhatunk itt”. A parasztok hosszú időn át nem vettek tudomást a cerradó- ról, a kopár bozótos vidékről, amely túl messze esett az atlanti part nagyvárosaitól, és talaja túlságosan savanyú volt. A változás 1960-ban kezdődött, amikor a kormány a vörös agyagos fennsíkon építette föl az új, futurisztikus fővárost, hogy a lakosság egy részét az ország belsejébe vonzza. A Cerrado Kutatóközpontban rájöttek, hogy a térségben bőven található mészkővel és foszfáttal a talaj termékennyé tehető. Azután vírusmentes magvakat nemesítettek és hatékony eljárásokat dolgoztak ki a kártevők ellen. 1970-ben még csak 9900 tonna szóját termesztettek 3,6 millió hektáron a Goias, Mato Grosso, Mato Grosso do Sul és Minas Gerais államokban. 1985- ben ugyanezeken a területeken már csak 3 millió hektár kellett 6 miihó tonna szója termeléséhez, tavaly pedig már ennek kétszerese, 11,8 millió tonna volt a termés - az országosnak mintegy fele. A cerrado ma a brazil kávé 45 százalékát, a szója, rizs és kukorica harmadát, a búza és bab tizedét adja. Ázsiában 100 millió gyermek végez rabszolgamunkát, Nyugaton is árusított termékeket előállítva - hívta fel a figyelmet egy rabszolgaságellenes ausztráliai szervezet, az Anti- Slavery Society. Nepálban, Bangladesben, Pakisztánban, Indiában, Indonéziában, Kínában, Thaiföldön, Srí Lankán és a Fülöp-szigeteken gyermekek millió foglalkoznak fogyasztási cikkek gyártásával visszataszító körülmények között. - Szavakkal le sem lehet írni azokat a büntetéseket, amelyeket gazdáik rónak ezekre a gyermekekre a legkisebb vétségért - idézte az AP Paul Bravender-Coyle-t, a társaság szóvivőjét. Bravender-Coyle elmondta, hogy a rabszolga- sorban élő gyermekeket munkáltatóik tüzes vassal égetik, korbácsolják, éheztetik, láncra verik, megerőszakolják és napokra szekrénybe zárják. A gyermekeket gyakran már 4-5 éves koruktól munkára fogják. Rabszolgák Háború semmiért Tizenöt évvel ezelőtt, 1980. szeptember 22-én robbant ki az iraki-iráni háború, amely egy hónap híján nyolc évig tartott és a két hadviselő állam területén nagyobb veszteségeket és károkat okozott, mint a vietnami háború, ík A\ stockholmi békekutató intézet adatai szerint az 1200 kilométer hosszú front két oldalán mintegy 2,7 millió ember vesztette életét, kétszázezerrel több, mint a vietnami hadműveletekben. A két ország - becslések szerint - 250-300 milliárd dollárt költött a hadakozásra, Irak 23 milliárd, Irán pedig 65 milliárd dollárnyi olajbevételtől esett el. Az akkor közel tízmillió lakosú Iraknak 1980-ban 180 ezres hadserege volt, mintegy 1700 harckocsival és 1500 páncélozott járművel. Irán ezzel szemben 400 ezres, fanatizált hadsereggel, ezen belül 110 ezres légierővel és 500 harci repülőgéppel rendelkezett, nagyjából ugyanannyival, mint nyugati szomszédja. Mindkét állam tagja volt a Központi Szerződés Szervezete (CENTO) nevű katonai tömörülés elődjének, a brit-amerikai ihletésű „bagdadi paktumnak”, amelyet Irak 1959-ben otthagyott. A CENTO 1979-ben bomlott fel. Az 1937-ben született Szaddám Húszéin 1979. július 16-án lett Irak köztársasági elnöke, egyben a hadsereg fő- parancsnoka. Tizennégy hónappal később, 1980. szeptember 17-én felmondta az Iránnal 1975-ben kötött algíri szerződést. Ez rögzítette, hogy a Satt el-Arab folyó képezi a két ország közötti déli határvonalat és a folyó keleti partja már iráni felségterület. A szerződés felmondása után Bagdad közölte: változatlanul igényt tart a stratégiai fontosságú Hormuzi-szorosban lévő három szigetre (Nagy- és Kis- Tumb, valamint Abu Mussza), amelyeket Irán 1971-ben hódított el az Egyesült Arab Emírségektől. Jellemző, hogy abban az időben az iráni vezetés több alkalommal hangoztatott ma hihetetlennek tűnő vádakat Bagdad ellen: „az amerikai imperializmus irányvonalát követi és egy gyékényen árul a cionistákkal”, stb. Bagdad cserében „az emírség ellenségének” nevezte az iráni vezetőket. Az 1980-as esztendő folyamán sorozatosak voltak a határincidensek a két ország között. Szeptember 22-én Szaddám Húszéin totális háborút hirdetett keleti szomszédja ellen. Gyors győzelemhez fűzött reményei hamar összeomlottak, ellenben mindkét félnek sikerült egymás kőolajtermelését-, finomítását és exportját tönkretennie. Ma ugyancsak furcsának tűnik, hogy már a háború kitörésének másnapján támogatásáról biztosította Irakot nemcsak Jordánia, hanem Kuvait és Szaúd-Arábia is. Az Amerikai Egyesült Államok a hírhedt túszügyben ferde szemmel nézett Teheránra és azt remélte, hogy ha Irak győz, a Khomeini-rend- szert Amerika-barát iráni vezetés váltja majd fel. Izrael viszont már 1980. október 2-án, majd 1981. június 7-én alkalmasnak látta a helyzetet, hogy harci repülőgépeivel lerombolja a Bagdad közelében épülő atomreaktort és egy nukleáris kutatóközpontot. Az iraki-iráni háború bizonyos iraki térnyerés után állóháborúvá változott, de az 1982- es iráni katonai sikerek több frontszakaszon Irak térfelére helyezték át a harcokat. Két évvel később, 1984-ben olajszállító hajók tucatjai estek légicsapások és haditengerészeti akciók áldozatául, 1986-ra pedig már egymillió halottja és sebesültje, 400 milliárd dolláros pusztítása volt az évszázad leghosszabb konfliktusának ígérkező háborúnak. Ugyanebben az évben jelentkeztek az első békekezdeményezések, miközben a felek rakétái a fővárosok polgári lakosságát tizedelték. 1988-ban a hadviselők megkezdték vegyi harcanyagok alkalmazását egymás ellen és feltehetőleg egyes esetekben saját katonáik ellen is, hogy az ENSZ-ben megrázó bűnjeleket produkáljanak. Megmozdult a Biztonsági Tanács is és nem volt hiány közvetítőkben. A Perzsa-öbölben járőröző Vincennes amerikai rakétás cirkáló 1988. július 3-án lelőtte az iráni légiforgalmi társaság egyik utasszállító gépét. A 290 halottal járó tragédiát tévedéssel magyarázták. Az iráni kormány - részben az iraki hadsereg újabb térnyerésére is - július 9-én általános mozgósítással válaszolt. Bagdad közvetlen tárgyalásokat szorgalmazott, Teherán elutasította ezeket. Végül az ENSZ-főtitkár közbenjárására 1988. augusztus 20-án hajnalban elhallgattak a fegyverek a fronton, a tűzszünet ellenőrzését 24 ország - köztük Magyarország - szakértői vállalták. Az ellenőrző csoport élére Szlavko Jovics jugoszláv tábornokot állították. A béketárgyalások 1988. augusztus 25-én kezdődtek Géniben, de mind a Satt el-Arab folyó helyzete, mind a hadifogolycsere kérdésében megmaradtak az ellentétek. Irak 1990. augusztus 2-án megtámadta és augusztus 28-án saját 19. kormányzóságának kiáltotta ki Kuvaitot. Augusztus 7-én amerikai erőket vezényeltek Szaúd-Arábiába és indulhatott az igazi Öböl-háború ... Pirityi Sándor
