Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)
1995-09-26 / 263. szám
6 Dunántúli Napló Közélet 1995. szeptember 26., kedd Buszsofőrök, utasok, közlekedés A gépkocsivezetők többsége valóban úgy érzi, hogy szolgáltat Nem mindennapi feladat Pécs belvárosában a szűk utcákban parkoló autók, az úttesten közlekedő gyalogosok között a menetrendet is betartva közlekedni az autóbuszokkal Csak, csupán, mindössze... Okosabbat, meggyőzőbbet, megragadóbbat Ha akarom, ha nem - ennél már biztosan Európában vagyunk! - hallom, látom a reklámot. A legjobb filmet is megszakítva bíztatják a fogyasztót a vásárlásra unos-un- talan. A hirdetést, a kikiáltók harsányságát talán már meg is szoknám, de vigasznak szánt megjegyzéseikkel valahogy nehezen, talán meg sem tudok békélni. Az árak elé biggyesztett „csak" és „csupán”, meg „mindössze” szavak a legtöbbször, majdnem mindig irritálnak. A húsz-, negyven-, ötven- vagy ennél is több ezer forintok közelében járó eladások a kevésbé különleges, mondhatók úgy is, hogy az alapvető' fogyasztási cikkeknél, a mindennapos- használatban ma már szinte nélkülözhetetlen tárgyaknál határozottan más sorrendet kívánnának, mint amit a rádióban, a tévében mindenfélét kínálga- tók alkalmaznak. Nem az ezért-azért járó pénzt kellene csekélynek tartani, hanem inkább azt, amiért kérik. Hiszen leginkább meglehetősen közönséges portékákra bíztatnak a dobozból, képernyőről. Aligha kell különösebben vizsgálódni ahhoz, hogy észrevegye az ember: amely ösz- szeget annyira jelentéktelennek tartják ma nálunk a reklámszakmában, igen sok helyen nagyon is jelentősnek számit. Jobb esetben a kereső', rosszabban az egész család nettó havi jövedelmét meghaladja! S ez a kis pénz bizony sokszor, vagy mindig az egyik fizetéstől a másikig elfogy egyéb kiadásokra is. Dehogy marad belelő akár fillér is tar- tósabb fogyasztási cikkre! Eltartott, kiskorú gyermeknél sem vagyok képes megérteni, hogy miért nem mondja ennél vagy annál a csákót, a csu- pánt, amikor talán fogalma sincs arról, hogy a kiszemelt, megkívánt dologért mit és mennyit kell szülőnek dolgoznia. Ilyenformán az érett felnőttnél - legyen bár kenyéradója, amit hirdet - még inkább bosszant, felháborít az érzéketlenség. Annál inkább, mivel - föltételezem - tanulta is valahol, amiből él. S ennélfogva minden bizonnyal hangsúlyozhatna, kitalálhatna valami okosabbat, meggyőzőbbet, megragadóbbat is annál, amit mond, harsog éjjelnappal. Most ugyanis - kevés túlzással - nemigen állít meg- nyugtatóbbat, mint például azt, hogy jelenlegi nehéz helyzetünk, sok gondunk, bajunk, társadalmi problémánk csak egy emberöltőn, csupán két-három generáción át tart. S mindössze ezt a kis időt kell(ene) kivárnunk türelemmel ... Gyóni Gyula Eada Lajos érsek a Vatikán madridi nunciusa A Pécsi Tömegközlekedési Részvénytársaság (PTRT) statisztikája szerint tavaly 79 panasz érkezett hozzájuk, ebből 69 esetben az autóbusz gépkocsivezetők magatartását kifogásolták. Nem csak e számok ismeretében állítja Bata László igazgató-helyettes, hogy a buszvezetőik többsége megfelel az elvárásoknak, ugyanakkor kétségtelen, a sofőrök egy részével nem elégedett az utazóközönség. Ennek az elégedetlenségnek kirívó példáját mondta el szerkesztőségünkhöz érkezett panaszában, illetve írta meg a részvénytársaságnak Krassói Tibor. Munkatársaival utazott a 20/A-as jelű autóbuszon, a hőerőmű közelében a harmadik ajtónál jeleztek, hogy szeretnének leszállni. A buszvezető megállt, de csak az első ajtót nyitotta ki, majd becsukta, s elindult. Erre megnyomták a vészcsengőt, az egyik utas előrement, szóban is elmondta a sofőrnek - aki egy hölggyel beszélgetett -, hogy leszállnának. Hirtelen fékezés következett, az autóbusz megállt, a vezető közölte, nem jeleztek, s hogy nyomatékot adjon állításának, egy szerelővasat vett elő, s azzal hadonászott. Az utas munkatársai előrerohantak, hogy segítsenek, azonban atrocitásra nem került sor, a buszvezető valamennyiüket lezavarta a buszról. ..- Ma sem értem az egészet - állítja az eset után jó néhány nappal, már megnyugodva Krassói Tibor hiszen sok éve járunk erre, a kollégáimmal együtt mindig időben jelzünk. Olyan máskor is volt, sajnos nem ritka a pécsi buszokon, hogy nem nyitják ki valamennyi ajtót - nagycsaládos vagyok, ha a gyerekekkel utazunk, akkor is előfordul -, de, hogy még meg is fenyegetnek, ilyenre nem volt példa. A szokatlanul magas buszvezető, aki hét éve dolgozik a város tömegközlekedésében, másképpen emlékezik a történésekre, szerinte az utasok nem jeleztek - mivel a Nap rásütött a kontroll lámpára, még a kezét is odatette, de nem világított -, s ő egyáltalán nem akart ütni.- Nem emeltem fel a vasat, csak a combom mellé tettem, mert attól féltem, hogy az a fiatalember aki előrejött, meg akar ütni. S azt hiszem jó okom volt erre, mert a kezével az orrom előtt hadonászott. Védekeztem, mást nem tettem, majd azt mondtam, tűnés le a buszról. Ennyi volt.-Volt már ilyen jellegű konfliktusa utasokkal?-Nem, s ezt is őszintén nagyon sajnálom. Bata László szerint az ügyet természetesen kivizsgálják, s ennek függvényében döntenek arról, hogy milyen fegyelmi büntetést kap a buszvezető. Katona Jenő még nem volt ilyen kényelmetlen helyzetben, de gyorsan hozzáteszi, az utasokkal sem könnyű.-Nem lehet mindenkinek a kedvében járni, az ember igyekszik, de elégedetlenek mindig vannak. A leggyakoribb kifogás, hogy késünk, de azért is szoktak szólni, ha kénytelen vagyok hirtelen fékezni. Pedig nem jókedvéből teszi az ember. A pécsi autóbuszokat 15 éve vezető sofőr úgynevezett osztott műszakban dolgozik, ami azt jelenti, hogy a reggeli és a délutáni csúcsidőszakban ül a volán mögé. Fárasztó.-Meg lehet szokni. Néha előfordul, hogy a forgalmi viszonyok olyan rosszak, hogy nulla perces kiállással fordulok, ami azt jelenti, hogy szusz- szanásnyi pihenő idő sincs. Egyébként jó lenne, ha megírná, hogy nem csak azért nehéz Pécsett közlekedni, mert szőkék az utcák, hanem ezért is, mert néhány helyen, ahol jól lehetne haladni - például a Hungária úton - megengedik a parkolást. Az biztos, hogy forgalomszervezők nem gondolnak a nagy buszokra.- Ne szépítsük, elég monoton munka a városi buszvezetés. Nem idegesíti az egyhangúság?- Nem érzem annak, hiszen minden forda más, az utasok is változnak. Nyugodt alkat vagyok, s szeretem a buszozást.-Nyilván tudja, hogy sokan elégedetlenek a PTRT buszvezetőivel.- Mint ahogy az utasok között is van ilyen és olyan, a sofőrök között is. Azt tudom, hogy én addig akarom csak csinálni, amíg szívesen járok be dolgozni. Azt, hogy mennyire leterheltek a buszvezetők, igazából nem lehet lemérni: András Lajos, aki húsz éve járja különböző számú buszokkal a pécsi utakat, állítja, a váltó műszakban eltöltött napi átlagban 9 órás munka alatt - ez nem azt jelenti, hogy ennyi időt tölt vezetéssel - nem fárad el.- Szeretem a buszvezetést, nem szívesen dolgoznék mást. Az igaz, hogy a városban nagyon nehéz, s egyre nehezebb közlekedni, mint ahogy az is, a partnerséget sok személygépkocsi vezető nem igazán tartja fontosnak. Sokszor bizony sokáig kell a megállóban várakoznunk, mert nem engednek kikanyarodni. . .- Ugyanakkor az is előfordul, hogy a buszsofőrnek elfogy a türelme, s kihajt.- Lehet, hogy ilyen is van, én mindig megvárom, hogy a forgalom és mások veszélyeztetése nélkül jöjjek ki a megállóból, mint ahogy azt is igyekszem elkerülni, hogy hirtelen fékezzek. Mert tudom, hogy ez mit jelent az utastérben- Sok autó bánja, hogy főleg csuklós buszokkal meghúzzák az oldalát, felelőst viszont nehéz találni.- Abban biztos vagyok, olyan buszvezető nincs a PTRT-nél, aki szándékosan, rosszindulatból kárt okoz mások autójában, igaz, koccanások előfordulhatnak. Ez viszont nekünk is a zsebünkre megy, mert néhány órás kieséssel már kevesebbet keresünk.- Gyakorta mérgelődnek az utasok, hogy szaladnak a megállóban lévő buszhoz, ám az elindul.-A munkatársaimmal ez is szóba kerül a pihenőidőkben: állítom, ha látjuk, akkor nem megyünk el, megvárjuk az utast. Ha azonban a visszapillantó tükörben nem látjuk, akkor előfordulhat.- Az utasokkal milyen a kapcsolata?- Azt tartom, hogy mi szolgáltatunk, s nekünk kell alkalmazkodnunk. Roszprim Nándor Kada Lajos tibiciai címzetes érseket, a Szentszék jelenlegi bonni nunciusát nevezte ki II. János Pál pápa a Vatikán spanyolországi apostoli nunciusává. A vatikáni képviselet július óta vezető nélkül volt, mivel akkor az addigi nunciust áthelyezték Franciaországba. Az 1924-ben Budapesten született Kada Lajos a Vatikán egyik legtapasztaltabb diplomatája. 1948-ban szentelték pappá Rómában, ahol megszerezte a teológiai és kánonjogi doktorátust. Pár éven át az Itáliában élő magyarok lelkipásztora volt, majd elvégezte a pápai diplomáciai akadémiát. A világ több országában volt nunciatúrai tanácsos. 1975-ben püspökké szentelték, és kinevezték a Costa Rica-i, majd 1980-tól 1985-ig - egyidejűleg - salvadori nunciusnak is. Kada Lajos püspök abban az időszakban képviselte a Vatikánt Közép-Amerikában, amikor a térségben a nicaraguai sandinista forradalmat, valamint a salvadori polgárháborút követően különösen kényessé váltak a helyi katolikus egyházak és a Szentszék közötti kapcsolatok. Kada Lajos 1985 és 1991 között a Vatikánban dolgozott. Az Istentiszteleti és szentségi kongregáció titkára, valamint két másik pápai tanács konzultora volt. A pápa 1991 augusztusában bonni nunciusak nevezte ki. Az új madridi apostoli nun- cius úgy nyilatkozott a vatikáni rádiónak, hogy kinevezése meglepetéssel érte. Mint mondta, azt gondolta, hogy hátralévő munkaéveit Németországban fogja letölteni. A kánonjog értelmében a püspököknek 75. életévük betöltésekor be kell nyújtaniuk lemondásukat. Vatikáni források szerint Kada Lajos azért került Madridba, mert a jelenlegi időszakban ä Szentszéknek nagy szüksége van tapasztalt diplomatára a spanyol fővárosban. A kertvárosi járatok a leg zsúfoltabbak, de a sofőrök igyekeznek alkalmazkodni az utazók igényeihez FOTÓK: laufer l Amerikai kézben •• a Salgótarjáni Otvözetgyár Elkelt a Salgótarjáni Otvözetgyár: a felszámolás alatt lévő céget az amerikai tulajdonban lévő Salgótarjáni Ferroalloys Works Kereskedelmi Kft. vásárolta meg. A társaság hivatalos közleménye szerint egy nemzetközi befektetőcsoport vette meg az ország egyetlen ötvözetgyárát. A balassagyarmati cégbíróságra bejegyzésre beadott iratok szerint azonban a kft. egyszemélyes tulajdonban van: a madridi születésű és washingtoni illetőségű üzletember, George Rodrick Gillette 200 millió forint alaptőkével hozta létre vállalkozását, mellyel megvásárolta a gyárat. A cégbejegyzési kérelem szerint az új tulajdonos többi között kohászattal, csőgyártással, külkereskedelemmel óhajt foglalkozni. A salgótarjáni ötvözetgyár felszámolása 1992 januárjában kezdődött, a vállalat gyakorlatilag azóta lakat alatt állt. A felszámolásra megbízást kapott Reorg Rt.-nek egy ízben már csaknem sikerült eladni a gyárat - a privatizációról akkor annyi került nyilvánosságra, hogy a vevő egy budapesti székhelyű orosz-magyar vegyesvállalat. Az adás-vétel azonban - feltehetően a vételár kifizetésének elmaradása miatt - kútba esett. Felavatták Nyugat-Dunántúl legnagyobb nyomdáját Nyugat-Dunántúl legnagyobb nyomdáját avatták fel Veszprémben. A tulajdonos a Westdeutsche Allgemeine Zeitung kétmilliárd forintos beruházással teremtette meg a negyedmilliós példányszámú lapjainak nyomdai hátterét. A WAZ konszern ma Magyarországon négy megyei és egy városi napilap tulajdonosa. így hozzátartozik a Dunaújvárosban megjelenő Hírlap, a Veszprém megyei Napló, továbbá a Fejér megyei Hírlap, a Vas Népe és a Zalai Hírlap. Az új nyomdából hetenként másfélmillió újság kerül ki. Erich Schumann, a WAZ konszern ügyvezető tulajdonosa a nyomda avatása alkalmából hangsúlyozta, hogy a továbbiakban sem szólnak bele az újságok tartalmába, tiszteletben tartják az ország politikáját és a szerkesztők, újságírók önállóságát. Rámutatott, hogy a WAZ konszernnek, mint Európa legnagyobb regionális lapkiadó csoportjának természetesen vannak alapelvei, ilyenek: a demokrácia érdekeinek szem előtt tartása, a liberális szemlélet, a szociális érzékenység, valamint a hír és a vélemény különválasztása. 15 millió dolláros beruházás Pioneer üzem Szarvason Tizenötmillió dollár befektetésével vetőmag üzemet épít Szarvason a Pioneer Hi-bred Magyarország Rt. A pénteki első kapavágást az alapozás megkezdését követően várhatóan 1966. augusztusában avatják föl az évi 12 000 tonna címzárolt vetőmag előállító üzemet. A napokban kft.-ből részvénytársasággá alakult, teljes egészében amerikai tulajdonban lévő cég beruházása nyomán üzem jön létre, amely beindításától 25-30 embernek állandó, 40-60 embernek pedig idénymunkát nyújt. A Pioneer szarvasi vetőmag üzeme elsősorban kukoricával, amellett pedig napraforgóval foglalkozik majd. A Pioneer cég által nemesített kukorica vetőmag feldolgozását - a fosztástól a válogatáson, a szárításon, a mor- zsoláson, az osztályozáson, a csávázáson és a zsákoláson át a raktározásig az üzemben végzik majd. A Pioneer szarvasi vetőmag-üzemi raktárának negyed része - a tárolt mag minőségének a megőrzését biztosító - mélyhűtésre is módot ad. Az építkezés ünnepélyes megkezdésén a Pioneer és a városi képviselőtestület vezetői is jelen voltak. .1 4 e
