Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)
1995-09-23 / 260. szám
1995. szeptember 23., szombat Oktatás Dünántuli Napló 13 Zene nélkül nincsen teljes ember! Sasvári Attila, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pécsi Intézete igazgatójának tanévnyitó beszéde Tisztelt Kollégák! Kedves Hallgatók! A zenei pályára készülőknek, a gyakorló muzsikusoknak nem egyértelműen kedvez a hosszú nyári szabadság. Arra gondolok, hogy bár számukra is igen fontos a pihenés, de a hangszer nem tűri, hogy porosodni hagyjuk. Foglalkoznunk kell vele, mert ha ne, drága árat fizetünk azért, hogy elhanyagoltuk. Azért remélem, hogy még a legszorgalmasabbak sem csak gyakorlással töltötték a nyarat, kedvenc kikapcsolódásuknak éltek, pl: többet olvastak, mint a szorgalmi időben. Sok boldog ember Magam is ezt tettem, így kezembe került néhány olyan olvasmány, amelyik egyikével kívánom ünnepi beszédemet kezdeni. Teszem ezt abban a reményben, hogy az idézett történettel önök is gazdagabbak lesznek. íme a történet: „Egy király, akit népe igaztevőnek hívott, a birodalmát járta. Egy napszította lejtőn tiszteletreméltó aggastyánt pillantott meg, amint görnyedt háttal munkálkodik. Közelebb ment hozzá, s ekkor látta, hogy az öreg éppen egy facsemetét ültet. Hát te mit csinálsz - kérdezte az uralkodó. Diófát ültetek - felelte az apó. Diófát a te korodban? - gondolkozott el a király. Ugyan minek ültetsz olyan hajtást, amelynek lombját már nem láthatod, árnyékában nem hűsölhetsz, gyümölcséből nem ehetsz? Az öreg így felelt: Akik előttünk jártak, ültettek, mi pedig szüretelünk. Most mi ültetünk, hogy majd azok, akik utánunk jönnek szintén szüretelhessenek.” Valahogy mi is így vagyunk a pedagógusi, zenetanári pályán. Ültetünk, elhintjük a jó zene sze- retetének magvát és azt reméljük, hogyha jó földbe hull, akkor az utánunk jövők szüretelnek, sok zenét szerető boldog ember nő fel. Elültetjük a magunk fáját. Zavartalan működés Nehéz, aggodalmakra is okot adó külső körülmények szorításában kezdjük az 1995/96-os tanévet. Az élénk társadalmi mozgások, változások hatásai nem zárhatók ki az iskola falain kívülre. Az ország vezetői, gazdasági megszorítások kényszerében, szabad mozgásterünket korlátozni kényszerülve új fogalmakkal ismertetnek meg bennünket. Bér- és létszám- csökkentés, elvonások, munka- és állásnélüliség, tandíj, stb. - a leggyakrabban előforduló fogalmak, és várható, hogy újabb fogalmakkal is meg kell ismerkednünk. Ennek ellenére, ha nehezebb körülmények között is, főiskolánk szakmai szempontból zavartalanul működik. Az anyaintézménnyel, a Zeneakadémiával, mely intézmény a zenetanári, zenekari és kamaraművészi, zenei előadó-művészi képzést integrálja közösen oldottuk meg a bércsökkentéssel kapcsolatos nehézségeket. A napjainkban sokat hangoztatott integrációt a zenei felsőoktatás már évekkel ezelőtt megoldotta. A Zeneakadémia és hat főiskolai kara (Zenei Felsőoktatási Universitas) a továbbiakban is ebben a szakmai integrációban kíván maradni Liszt Ferenc neve alatt. Ez természetesen nem zárja ki, eddig sem zárta ki a helyi intézményekkel való szoros együttműködést. Ennek konkrét példái mindnyájunk előtt ismertek, vagy az érdeklődők előtt ismertek lehetnek. Létrehozni a szépet Kedves Hallgatók! Kedves Kollégáim! A zenei pálya még mindig vonzó. Erre a tanévre is sok jelentkezőnk, felvételizőnk volt. Sajnáljuk, hogy a több mint négyszeres túljelentkezés ellenére, csak az itt jelenlévőket tudtuk felvenni. Körzetünkben folyamatos a zenetanári, zenekari zenész igény, különösen a tanév elején, de a tanévben is gyakran keresnek bennünket iskolák, zenei intézmények vezetői. Vonzó a pálya és talán nem szerénytelenség kijelenteni, hogy vonzó az intézményünk. Ez bizonyára kitűnő művésztanári testületünk érdeme. A mi pályánkon minden bizonnyal nem az anyagiak, a meggazdagodás a vonzó, hiszen e tekintetben a mostani szűkös megélhetés egyformán sújt intézményt, oktatót, hallgatót. Az oktató és az oktatást kiszolgáló személyzet szaktudásához, művészi kvalitásához, felkészültségéhez méltatlan munkabérért dolgozik. Ezért aztán kénytelen állásait halmozni, második, harmadik állást vállalni. A hallgató majd tandíjat, felemelt kollégiumi díjat, vagy drága albérletet fizet, fenntartja magát ösztöndíjából, szüleinek keservesen megszerzett pénzéből. Mi a vonzó a pályánkon? A könnyűszerrel, kevés munkával megszerezhető diploma? Ez sem így van. A zenei pálya, a legnehezebb pályák egyike. Sokéves mindennapi felkészülés, szigorú életrend, sok-sok lemondás, a testi-lelki egészséget veszélyeztető számtalan egyéb tényező, kudarcok, mind-mind olyan tényező, amelyek nem éppen vonzóak. A kérdésre mindnyájunknak van egy saját válasza, de tapasztalatom alapján sokan válaszolunk ugyanúgy. A vonzó a zene. Semmi mással nem pótolható, semmi mással nem fogható csodája, amely a lelket felemeli, gyógyítja, vagy felkavaija, gyötrelmet és katarzist vált ki. Ez az igazán vonzó. Nap mint nap létrehozni a szépet, ebben élni, nemesedni és nemesíteni. Igen, nemesíteni, mert bennünk van az a vágy is, hogy másokat is megtanítsunk a szép létrehozásra, értékelésére, élvezetére és továbbadására. A zenét tanítani kell Tisztelt Hallgatóim, Kedves Kollégák! Távol áll tőlem, hogy az eddig elmondottakkal azt su- galljam, hogy a zenét csak csodálni kell, a többi már magától megy. A zenei pályára készülők itt természetesen nem állhatnak meg. A zenét tanulni kell, a pályára, hivatásra készülni kell. A főiskolai fokra érkező hallgatójelölt mögött már kemény munkával eltöltött évek állnak. Mit nyújt a főiskola, hogyan látja el pályára állító feladatát? Néhány éve sok harc eredményeképpen a korábbi hároméves képzést négy évre emeltük. Az alapozó, a pályára való alkalmasságot megállapító szakmai alapvizsga után, a második és harmadik tanulmányi évek a hallgatói élet leghasznosabb, legszebb időszakai. A negyedik év az összegezés, a diplomára történő felkészülés éve. Tantárgyak sokasága ad lehetőséget, a széleskörű szakmai felkészültségre, valamint a zenei szakbarbarizmus elkerülésére. Szimfonikus zenekarunk, vonós kamarakarunk, énekkarunk számos koncertje, rádiófelvétele, külföldi szereplése jelzi munkájuk minőségét. A főiskola szakmai vezetése, szinte minden esetben hozzájárul ahhoz, hogy hallgatóink résztvegyenek intézményen kívüli zenei együttesek munkájában. (Pécsi Szimfonikus Zenekar, Vasutas Koncertfúvószenekar, Pécsi Nemzeti Színház.) Hallgatóink egy része tanulmányainak folytatása mellett tanít, ezzel is enyhítve a körzet zenetanári gondjain. Örvendetesen szaporodnak mesterkurzusaink. Igen fontos szerepet töltenek be a szakmai felkészülés folyamatában. Szakmai sikereket! Kedves elsőéves hallgatók! A zenetanári pályára készülés kemény munka. Kötelességteljesítések sorozata. Naponta történjen meg az önvizsgálat, jó úton járnak-e. Dolgoztak-e eleget, megtettek-e mindent? Az idő múlik, vannak dolgok, amelyek később nem pótolhatók, bármekkora fáradsággal is jár, ma kell megtenni. Az emberi lélekkel foglalkozók egybehangzóan állítják, hogy az embernek dolgozni kell. A munka biológiai szükséglet, nélküle nemcsak testileg, de lelkileg is elsatnyu- lunk. Ha nem foglalkozunk olyasmivel, amit arra érdemesnek tartunk, agyunkban zűrzavar keletkezik. Ne az legyen a legfőbb céljuk, hogy a lehető legkevesebb munkával érjenek el valamilyen eredményt. Dolgozzanak keményen, sokat. Tapasztalat, hogy a munkában főleg a kudarc viseli meg az embert, de kudarcaik ellenére a művészetekben, a tudományokban sokan jutottak a csúcsra. Tisztelt Hallgatóság, kedves Kollégáim! Szívből kívánom, hogy az új tanévben mindnyájan tudjuk teljesíteni kötelességünket. Éljünk el szakmai sikereket, legyen részünk magánéleti örömökben. Az 1995/96-os tanévet ezennel megnyitom. Sasvári Attila löffler Gábor felvétele Reagálni az élet eseményeire Mayer Mihály megyéspüspök beszéde a Teológiai Főiskola, Szeminárium tanévnyitó ünnepségén Tisztelt Professzor urak, Tanárok és Tanárnők, Tisztelendő urak, Főiskolai hallgatók! Minden szeptember az újraindulás időszaka. Nem mintha a nyár a teljes leállás lehetett volna, de újra kell dobbantanunk, hogy feljebb jussunk, hogy értékeinket elmélyítsük. Nyitást, évnyitást mondunk. Résztvevők Megnyitás, megnyitni lehet egy kiállítást is. Minden készen van, a megnyitó beszéd felhívja a figyelmet a művészre, az értékekre, mi pedig mint külső szemlélők belépünk a helyiségbe. Kívülállóként léphetünk be. Befogadjuk mindazt, amit értéknek tartunk és elutasítjuk mindazt, ami irritál minket. Szelektálunk! Az évnyitó mást jelent. Nem kívülállók vagyunk, hanem résztvevők! A tanárok is, s a hallgatók is. A tanár megnyílik, hogy tudását ne magának tartsa meg, hanem nyitottan átadhassa mindazt, ami benne van, mindazt, ami az egyház tanítása. Nem csupán elméleteket, bizonytalan véleményeket kíván leadni vagy eladni. Az ajtókat és a kapukat kinyitja, hogy a találkozási pontok láthatókká váljanak. A megismert és felismert igazságot pedig igaz gyöngyként felmutatja. Tudomány Néhány hónappal ezelőtt egy beszélgetésről tudósított a Magyar Televízió. Egy új megtérő, és vallását komolyan vevő katolikus is részese volt a beszélgetésnek. Egy liberális pszichológus szintén a beszélgetők között foglalt helyet. Megkérdezte a katolikus hölgyet: ön mint katolikus megengedné, hogy én az egyetemen taníthassak ezekkel az elvekkel? A hölgy egy kissé zavarba jött, mivel nem akart kirekesztő lenni, és kimondta, hogy nem. Nem egészen volt pontos a felelete. Nem azt kellett volna mondania, hogy nem, hanem azt: amennyiben nem egyéni hipotéziseket tanít, hanem tudományt, amennyiben épít, lenne helye az egyetemen. A tudományt akarjuk átadni, a maga összetettségében, tartalmában, de úgy, hogy a szomjas hallgatóknak ne a szűrésre menjen rá az energiájuk. Azt viszont szeretnénk, ha minden tanuló megtanulna szűrni is, hiszen az élet nem laboratóriumban, üvegházban nő és fejlődik. A búza és a konkoly együtt nő az aratásig. Szabadság A hallgatók is bátran megnyílhatnak, hiszen nem ömlesztve kapják a pozitív és negatív értékeket, nem értékskála nélküli pluralizmust mutatunk fel. Nem az agnoszti- cista liberalizmus a cél, hanem a pozitív értékek helyes elsajátítása és magunkévá tétele. A befogadás, a feldolgozás, a magunkévá tevés az év feladata. Nemrégen beszélgettem egy újságíróval. Érthetetlenül csodálta és kiemelte azt az engedelmességet, amely a katolikus egyháznak sajátja. Megkérdeztem, miben érzékeli ezt a nagy engedelmességet. Én ugyanis azt érzékelem, hogy a katolikus egyház sokkalta szabadabb, mint ahogyan ezt sokan gondolják. Még akkor is, ha nem mondja magát liberálisnak. Azt a választ kaptam, hogy a legkisebb káplán ugyanazt a hittani és erkölcsi normát vallja, mint amit a püspök és a pápa! Kell-e ennél nagyobb engedelmesség! Ebből inkább az válhatna világossá, hogy meggyőződést adunk és meggyőződést kapnak a fiatalok. Megnyílunk, mert nem tőlünk távolálló ideológiát tanítunk és tanulunk, hanem az Istennel való személyes kapcsolatunk vonatkozásait. Tehát nem olyan elméleti tudást sajátítunk el, amelytől távol tarthatjuk életünket! A keresztény igazság nem ideológiai igazság elsősorban, hanem a tény igazsága. E tény pedig egy személy: Jézus Krisztus! O pedig életformánk meghatározója és alapja. Számunkra Ő nemcsak egy út, hanem az ÚT, nem egy a sok igazság között, hanem az Igazság és nem is csak egy életfelfogás a számtalan mellett, hanem az Élet. Ennek az értéknek a tükröződése nem az engedelmesség diktatúrája, hanem a szabadság felszabadult megélése. Ezt sokan nem értik, talán nem is érthetik. Az érték felmutatása azonban számunkra is a megbecsülésünk elismerése. Hasznosan Erős személyiséggé akarunk alakulni, mert csak így tudunk bizonyságot tenni környezetükben. A gyenge személyiségek mindent kihívásnak, provokációnak tartanak. Az adottságok, kötöttségek, törvények, előírások mind mind az agresszivitást táplálják bennük. Az agresszív ember gyenge jellem! E típus csak kritizál, elmarasztal, darabokra tör. Az az ember, aki csak szétszed, de nem hajlandó összerakni, egységesíteni, mélyében agresszivitást hord. Megnyitjuk az 1995/96-os tanévet, hogy tovább gazdagodjunk és mélyüljünk, hogy meggyőződésünk szilárduljon és hogy értékeinkkel másoknak is hasznosan szolgáljunk. E szolgálatnak különböző fokai vannak, így is mondjuk, hogy a karizmák különbözőek, de az adományozó Isten ugyanaz, és a szolgálat módja bár különböző, de Akit szolgálunk, több mint a csak valamit szolgálni. Ezen az úton nem a minimumot kívánjuk mércénkül, mert akkor csak írástudók és farizeusok leszünk. Teljesség Reagálni akarunk az élet eseményeire. Nem állhatunk a társadalmon kívül, mivel Jézus sem a társadalmon kívül élt. Ha Jézus számára a vallás csak privát ügy lett volna, nem feszítették volna keresztfára. Az élet vállalása több, mint karitatív jótékonyság. Ez is! A fa nemcsak a virágja, nemcsak a gyümölcse, nemcsak a törzse, nemcsak a gyökere, nemcsak az ágai, hanem a teljesség. Emberi szolgálatunkban, istenkapcsolatunkban is szeretnénk a minél teljesebbet elérni. E teljességre törekvésünkben segítsen a Szentlélek, akit a mise kezdetén segítségül hívtunk. Oktatás a teológiai főiskolán fotó: Tóth l. Mayer Mihály megyéspüspök beszédét mondja az évnyitón FOTÓ: LÖFFLER GÁBOR
