Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)
1995-09-23 / 260. szám
6 DUnántuli Napló Kultúra - Művelődés 1995. szeptember 23., szombat A szőlő és bor ünnepe Folytatódik a Mediterrán ősz rendezvénysorozat. Vasárnap Pécsett a már hagyományos Szőlő és bor ünnepére kerül sor. Délelőtt kézműves bemutatók, szőlő és borvásár zajlik a Széchenyi téren, míg fél 3-től a Zengő együttes játszik, szüreti felvonulás lesz, néptáncegyüttesek, s a baranyai borrendek bemutatkozásával. Festő Ungvárról A Határokon túli Magyarok IV. Fesztiváljának előrendezvé- nyeként nyílik meg Magyar László ungvári festőművész kiállítása Pécsett, a Gyöngyszem galériában, október 4-én. Az alkotó a kárpátaljai Csapon született, az Ungvári Művészeti Szakiskola ötvös szakán diplomázott. 1993-ban már láthatta munkáit a pécsi közönség. A tárlatot Bokor Béla, a Baranya megyei Művelődési Központ igazgatója, és Szatyor Győző szobrász és grafikus nyitja meg. Fagott- és zongorakoncert Pécsett A Magyar Állami Operaház első fagottosa lép fel szeptember 25-én este 7-kor a Művészetek Házában. Hartenstein István többek közt Telemann, Weber, Debussy műveiből játszik. Szerdán, 27-én 19 órakor a belgrádi születésű, de Bécs- ben élő zongoraművésznő, Natasa Veljkovic ad koncertet. Már 11 évesen felfedezték, több nemzetközi verseny első helyezettje. Hangversenyén Chopin-művek hangzanak el. Táncmánia Sok táncegyüttes mutatkozik be a Pécsi Napok rendezvényfolyamában. Szeptember 23-án a fesztiválsátorban a véméndi fúvószenekar, az ottani hagyományőrző néptáncegyüttes, az Esztergár úti iskola táncegyüttese, a Tanac, s a Soncko Uaqta nevű perui együttes is fellép, a délelőtt 11-től kezdődő műsorban. A Széchenyi téri színpadon az IH Forma I. táncstúdiója ad műsort este 7-től. Vasárnap a fesztiválsátorban a Fordan- Dozso rock and roll klub, s a Flowers Sporttánc Egyesület látható, fél 4-től. Bartók emlékére A szerző halálának 50 évfordulóján, Bartók Bélára emlékező hangverseny lesz Pécsett, szeptember 26-án, 19 órakor a Liszt Ferenc-teremben. Fellép a Pécsi Bartók Leánykar, a Pécsi Kamarakórus, a Pécsi Zeneművészeti Főiskola Kamarakórusa, Gerő Pál, Gyermán Júlia és Gy. Vass Ágnes. Százéves a Pécsi Nemzeti Színház Micsoda évek, évadok! A Pécsi Balett első bemutatójáról, 1961. január 3-ról így kezdte Bertha Bulcsu a cikkét: „Tegnap este...” Harmincöt év év távolságából furcsán közvetlennek hat a két szó és jelentősége is megnő. A „Tegnap este” nem kevesebbet jelent, mint az első magyarországi modem balettegyüttes színrelépését. A gyerekeink, akik ma annyi idősek, mint Eck Imre volt akkor, vagy annyi idősek - úgy tizennyolc körül - mint táncosai, mit tudhatnak a Pécsi Balett hőskoráról? Keveset. Egyszerre fontos lett, hogy megkérdezzem Bükkösdi Lászlót, mindjárt a dolgok közepébe vágva:- Ott voltál a Pécsi Balett legelső bemutatóján?- Igen, ott voltam.- Amikor Eck Imre táncolta az „első csukaszürkét” Az iszonyat balladája című balettben?- Pontosan. És a színpadon ott volt az első táncosgeneráció, nem tüllszoknyában, hanem trikóban, sőt ballonkabátban.- A Változatok egy találkozásra című balettben szép tudott lenni egy ballonkabát?- Gyönyörű. A jelmeznél és díszletnél is meglepőbb volt azonban az, amiről táncoltak: önmagukról - hogy mi odafenn a karzaton önmagunkra ismerjünk. Arról, hogy miként éljük meg ősi, makacsul visszatérő problémáinkat a huszadik században. Mindehhez alkalmas táncnyelvet kellett teremtem egy olyan szituációban, amikor Eck Imre nem ismerhette sem Európa, sem Amerika új tánc- színházi törekvéseit.- Kiket láthattál az első előadásokon? Olyan pécsiekre gondolok, akik már soványan, sötét hajjal, (szakáll nélkül), ingyen belépővel a zsebükben is személyiségek voltak.- A Pécsi Balett körül óriási szellemi és társasági élet folyt. Az előadásokon ott voltak a medikusok, joghallgatók. Ott voltak az írók, Tüskés Tibor, Lázár Ervin, Hallania Erzsébet. Martyn Ferencnek páholya volt akkor. Ott lehetett Lantos Ferenc, Erdős János. Órákig lehetne gyűjtögetni a neveket. Ott lehetett Kincses József, a balett pécsi zeneszerzője, meg Hevesi András és Vidákovics Antal. Meg sok pedagógus. A tanárok akkor még jártak színházba.- A sajtóban „a nagy zarándoklatok idejé”-nek, meg „az autókaravánok idejé”-nek nevezték a Pécsi Balett hőskorszakát, mert a budapestiek egyszerre csak látni akarták, hogy mi történik vidéken. Jöttek - inkább lelkesedésből, mint hivatalból - a táncesztéták: Dienes Gedeon, Körtvélyes Géza, Ma- ácz László, Vitányi Iván, és leírták azt, amit mi megfogalmaz- hatatlannak tartottunk.- Jöttek és írtak neves publicisták: Mátrai-Betegh Béla, Molnár Gál Péter. Jött Dallos Attila, aki táncszinopszisokat út a balettnek. Jöttek a kortárs zeneszerzők, akik zenét írtak kimondottan a pécsiek számára: Szokolay Sándor, Petrovics Emil, Székely András és sokan mások. Fotóművészek: Féner Tamás, Komiss Péter, Keleti Éva. Koreográfus, táncos, író, zeneszerző, festő és fotós művészi energiái hatottak egymásra, és egy időben azonos témában nyilvánultak meg.-A Pécsi Balett első korszaka talán A csodálatos mandarinnal zárult. A mű címszerepét Eck Imre táncolta. Aki látta őt a színpadon, az megértette, hogy honnan van az az intenzitás és komolyság, amivel táncosai megvalósítják elképzeléseit. Bükkösdi László arra a kérdésemre, hogy milyen volt Tóth Sándor első balettjének bemutatója (Mit takar a kalapod?), röviden válaszolt:- Frenetikus siker. Tóth Sándor a szakma és a közönség szerint is a balett egyik legjobb táncosa volt. Aztán balettigazgató lett, és alig táncolt, és remélte, hogy szervezői képességeivel az együttest több lehetőséghez juttatja. Egy régi nyomtatvány alapján felolvastam az első balettár- sulat névsorát. Árva Eszter, Bre- tus Mária, Boschan Daisy, Dómján Mária, Esztergályos Cecilia, Hegedűs Mária, Major Mária, Medveczky Ilona, Rónay Márta, Stimácz Gabriella, Téri Piroska, Uhrik Dóra, Csifó Ferenc, Dómján Tibor, Fodor Antal, Fülöp Zoltán, Hetényi János, Tóth Sándor, Weöres Boldizsár. Később Handel Edit és Aradi Mária. A felsoroláshoz időnként és spontán - érzelemtől fűtött jelzők kapcsolódtak. Talán azok, amelyek az 1960-as években a színház előcsarnokában, a Nádor kávéházban vagy egy kollégiumban is elhangzottak. Karmesterekről, balett titkárokról, balettmesterekről, korrepetitorokról beszéltünk, és Végvári Zsuzsáról és Gombár Juditról. A hőskorszak előadásain ott ültek a város akkori vezetői. Talán gondoltak arra, hogy a városnak nincs ahhoz fogható reklámja Európában és a tengeren túl, mint az az együttes, amely Balett Sopiane néven turnézik. Viszik a hút, hogy a Kárpát medencében, Magyarországon, Baranyában van egy mediterrán bájú város, Pécs, egykor római provincia, ahol nem provinciális a táncművészet. Októberben száz éves lesz a Pécsi Nemzeti Színház. Az épület nemrég minden ízében megújult. A különleges évadban a Pécsi Balettnek csak egyetlen bemutatója lesz. Többre nem íutja. Lehetséges, hogy a város nem tudja megtartani balettjét? És csak arra számíthatunk, hogy ötven vagy száz év múlva egy jubileumon megszólal valaki: repülőterünk, parkolónk, szállodánk van bőven, London, Párizs, Moszkva csak néhány perc ide. Zöld réz tetőinket, török templomainkat, belvárosi lean- deres vendéglőinket megőriztük. A tizenkilencedik századi szép színházunkat ismét felújítottuk. Pénzünk van elég, ezért épp ideje, hogy intézményesült, színházépülettel rendelkező kortárs táncszínházunk legyen. Vitányi Iván szavaival: ’’Európai Műhely”. Tartsunk hát fesztiválokat, mint Salzburg Mozart, mint Bayreuth Wagner ürügyén. Pécs pedig Eck Imre és a tánc ürügyén. Péter Anna Részlet az Etűdök No 2. c. produkcióból, 1962-ből Bartók-szobor a mohácsi Deák téren • • Otven éve Ötven évvel ezelőtt, 1945. szeptember 26-án hunyt el New Yorkban Bartók Béla, a 20. századi egyetemes zenetörténet kimagasló alakja, a magyar zeneszerzők egyik legkiválóbbja. Nem sokkal halála előtt ezt írta az akkori magyarországi állapotokról és a maga szándékáról: „Tudj Isten hány esztendeig fog tartani, míg az ország valamennyire is össze tudja szedni magát (ha egyáltalán tudja), pedig én is szeretnék hazamenni, de végleg ...” Hogy Bartók a mai Magyar- országon mennyire lenne elégedett, arra nehéz lenne válaszolni. Vágyainak és törekvéseinek lényegét ismerjük. A magyar nemzet és a magyar haza javát kívánta szolgálni. Támogatta a népek testvérré válásának eszméjét „minden háborúság és minden viszály ellenére.” Emberként, művészként és tudósként a mélylélek titkait, cselekedeteink rejtélyes indítékait kutatta. A különös, a „tudatunkon túli” üzentek foglalkoztatták. Ezért vált magányos istenkeresővé, és ezért járt gyakorta az egyedüliség mezején. Hirdette, hogy az élet nem egyenlő a vigassággal, a viga- dozással. Vallotta, hogy az ember küzdésre született, ezért mert bátran szembenézni a valósággal. Nem riadt vissza a nyers igazságtól és a végzetes őszinteségtől. A népiség és a természet szolgált számára nyugtató gyógyírként. Dallamait hit, akarat és dinamizmus jellemzi. Ritmikáját gerincesség. Harmóniát acélos, őserőből töltekező élni akarást és fanyar humort hordoznak. A jó és a gonosz, az ideális és a torz ellentéte viaskodása teremtette meg műveiben a groteszk- séget és a kiordító tragikumot. Melódiái ezekben a zenéiben eltorzulnak, ritmusai és akkordjai csapkodókká válnak. Fontos helyet kapott műveiben a félelem és a rohanó világ ábrázolása. De nem hiányzik zenéjéből a megújító természet megörökítése sem. Ha földi atmoszférákat tükröztetett, azokban helyet kaptak éteri, kozmikus elemek is. Számos alkotásában, kompozíciójában csendül fel szere- tete, együttérzése, ragaszkodása embertársai iránt. Ezek egyik gyöngyszeme a „Ne menj el!” című kórusműve: „Világon míg élek, soha nem felejtek; Visszajössz, vissza még, s velem maradsz mindég.” Dr. Várnai Ferenc Pozsonytól Kassáig Szlovákia mai lakóinak tizenegy százaléka (mintegy félmillió ember) magyar. A Felvidék magyar múltjának és mai magyar szellemi életének néhány értékét mutatja be a SOMOGY legújabb száma. Antológiaszerű összeállításban találjuk Mednyánszky Alajos, Petőfi Sándor, Kodály Zoltán, Juhász Gyula, Illés Endre, Márai Sándor írását. A mai szlovákiai magyar irodalomról kapunk képet Tőzsér Árpád, Grendel Lajos, Gál Sándor munkáiból. Mindezt kiegészíti a Morvay Gyulához írt levél-csokor és a szemle-rovat számos könyvismertetése. További érdekes olvasnivalót kínálnak Szántó Piroska, Simon Emil, Törő István, Ka- utzky Norbert, Hajdú Gábor és Lackner László elbeszélései, valamint Szakács Eszter, Doby János és Makay Ida versei. Ä művészeti tárgyú írások között Lőrincz Ernő Fülep Lajos eredetiségéről értekezik, Horváth János pedig Varga Hajdú István művészi pályáját rajzolja meg. A folyóirat e számát Martyn Ferenc és Varga Hajdú István rajzai díszítik. Futnak A Képek JEGYZET Partravont halak Alighanem Francis Ford Coppola legjobb filmjét láthatják azok, akik most jegyet váltanak a pécsi Apolló-terembe. A Rablóhal (Rumble Fish) erőteljes, szigorúan szerkesztett, puritán stílusú dráma. Klasszici- záló egyszerűsége néha egészen meglepő, különösen, ha a rendező legismertebb, barokkosán bonyolult és túldimenzionált alkotásaihoz viszonyítjuk. Ez az egyszerűség persze hallatlanul kiszámított és tudatos, de éppen ezért olyan hatásos. A komor képsorok, éles árnyékok, a félelmes dobszólókkal kísért kemény kontrasztok mindvégig egységes hangulatban tartják a filmet. A Rablóhal tehát szép alkotás. Csak kissé későn érkezett meg hozzánk. 1983-ban készült, s az idő, úgy tűnik, egy ponton azért már kikezdte. Jelképhasználata, ha nem is nevezném elavultnak, de ma kissé ódivatúnak látszik. Ez azonban Coppola más műveire is jellemző, csak azokban a dúsan burjánzó sallangok inkább elfedik e problémát, míg ebben a világos és tiszta szerkezetben itt-ott lelepleződik a dolog. A halakra gondolok, amelyek a nyolcvanas évek amerikai fiatalságának rossz közérzetét, általános légszomját tá- togják felénk az akvárium üvegén át. Ez a film főmotívuma, s tagadhatatlanul szorosan kapcsolódik a cselekményhez és a jellemekhez. Az egyik főhős ugyanis, a Motorbiciklis (Mickey Rourke legendás alakításában!), maga is egy partra vont, fogságba ejtett, fuldokló hal a szomorúbölcs mosolyával, kiszabadítja sorstársait üvegcellájukból, s be akarja dobálni őket a folyóba, hadd ússzanak a végtelen óceán felé. A szabadság- vágynak ez a különös-naiv aktusa a hős életébe kerül. A motívumnak tehát, hogy úgy mondjam, funkciója van. Csakhogy a hal túlságosan ismert, s ezért könnyen értelmezhető metafora. Amerikában is eredményesen „kifogták” már többször Moby Dick- től Santiago zsákmányáig. Igaz, Coppolánál a halak ironikusan kicsik, továbbá piros és kék színűek, s egy fekete-fehér filmben ez akkor újszerű megoldásnak számított, de nagyon is közvetlenül utal a csillagossávos lobogó színeire. A film egyébként egy külvárosi történetet mond el a „bandák” alkonyáról, mikor a srácok már többnyire céltalanul ütik-verik egymást. Amikor „öldökölnünk és csatáznunk nincs miért, de kell”, ahogy a költő mondta máshol, más időben. Sajnáljuk e fiatalokat, mert védtelenek és ártatlanok. A bűnt még az előző nemzedék követte el. Nem véletlen, hogy Coppola Dennis Hoppért, a nagy filmelőd, a Szelíd motorosok színész-rendezőjét kérte fel, hogy játssza el a lecsúszott, alkoholista apa figuráját. A történet másik hőse, Rusty Jams (Matt Dillon) olyan szeretne lenni, mint a bátyja, a Motorbiciklis. Annak halála után ő örökli a híres kétkerekűt, s elszáguld vele. Az utolsó képen megpillantja a tengert. De lehet, hogy ez is csak álom, csalóka lebegés. Nagy Imre Mickey Rourke a motorját „ugratja” t *
