Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)
1995-09-02 / 239. szám
6 Dunántúli Napló Kultúra - Művelődés 1995. szeptember 2., szombat Száz éves a Pécsi Nemzeti Színház Egy patinás épület Bár Pécs városa már a múlt század derekán önálló színházat tudhatott magának a Mária utcában, a vándortársulatok elhelyezési gondjai mégsem szűntek meg. Az 1840-ban átadott Mária utcai kőszínházat az évek múlásával kinőtte a rohamosan fejlődő, polgárosodó mecsekaljai város. Az elaggott és életveszélyessé vált Oertzen- féle házat 1886-ban záratták be a városi hatóságok. Ezzel egy időben már az új színházépület felépítése, anyagi hátterének biztosításán fáradoztak a városatyák. Kezdetekben még a régi színházépület telkét is figyelembe vették, de a telek méretei miatt újabb helyszínt kerestek, figyelembe véve, hogy az új épület lehetőleg központi, könnyen megközelíthető helyen épüljön fel. így esett a választás az akkori Majláth (ma Kossuth tér) néhány üres, az Irgalmas rend tulajdonában álló fundusára. Ez az elképzelés is meghiúsult a borsos vételár miatt, de a nagy méretűre szánt impozáns épület nem illett bele a Majláth tér rendezési terveibe sem. Ekkor az Irgalmas rend másik ajánlatáról kezdtek tárgyalásokat Nendtvich Sándor városi főmérnök közreműködésével. Viszont a tértől északra fekvő Nepomuk (ma Munkácsy) utcai telkek szűk méretei miatt ismét holtpontra jutottak a tárgyalások. A színházépítés ügyében az 1889-es esztendő hozta meg a döntő fordulatot, mikor a mai Dominikánus ház mellett fekvő Katonai Csapatkórház omladozó épületét megszerezte a város. A Honvédelmi Minisztérium feltételül szabta meg, hogy a város új, modem Honvédkórházat köteles építeni a régi helyére, s csak ezután kezdhetik meg a volt dominikánus monostor lebontását, s az új épület felépítését. Az új kórházat a Xavér templom feletti városi telken építették fel, s 1889 szeptemberében adták át (a mai Bőrklinika épülete). A város intézményei, hivatali, köz- és magáncélú épületei ebben az időszakban épültek fel. Az új színházépület felépítése is része volt az akkor kezdődő óriási építkezési folyamatnak, a mostani városkép kialakításának. A város elöljáróinak a nagyszabású vállalkozáshoz megfelelő alaptőkét kellett előteremtenie, ezért Baranya vármegye közgyűlésétől kértek segítséget. A megye vezetői maximálisan támogatták a megyeszékhelyen felállítandó színház felépítését, de az általuk kezdeményezett, s 1890-ben lezajlott községi gyűjtőakció csak néhány száz forinttal növelte a színházi alap bevételeit. A város polgársága viszont közel 8000 Ft-ot adott össze a nemes célra. Ezzel egyidőben a Belügyminisztérium 120 000 Ft-ot utalt át a vállalkozáshoz, így a város vezetése megkezdhette az építkezés előkészületeit. Az időközben megalakult Színház Felépítését Szervező Bizottság 1890 májusában országos tervpályázatot hirdetett, pályázati feltételként megadva a Király u. 16. szám alatti telek pontos méreteit, s az épülettel kapcsolatos fontosabb kívánalmait. A november 30-i határidőre összesen 7 pályamű érkezett a polgármesteri hivatalba. A pályaművek elbírálásában részt vett Ybl Miklós, a Magyar Mérnök és Építész Egylet alelnöke, Czigler Győzd, a Budapesti Királyi József Műegyetem tanára is a városatyák mellett. A pályázatok közül kiemelten értékelték a Pártos- Lechner-féle tervdokumentációt, de kifogásként merült fel, hogy a pályamunka .. egy tetszőleges szabad tér igénybe vételét feltételezvén készült el”. Végül is Steinhardt Antal és Lang Adolf pályázata nyerte el a tetszését a bíráló bizottságnak. A két legsikeresebb pályamű alkotóit egy újabb, ún. szűkebb pályázatra kérték fel az alábbi feltételek betartásával: 1. A befogadó képesség ne lépje túl az 1000 főt. 2. Az építkezés költsége ne haladja meg a 200 000 Ft-ot. 3. Az épület főtengelye a Király utcára merőlegesen álljon. 4. Végül pontosan meghatározták az elő- és pótszínpad, az öltözők és próbatermek számát és fekvését. 1892 januárjában a második pályázatot is a Steinhardt-Lang építész páros nyerte el, míg a Lechner Ödön nevével fémjelzett pályamunkára 2000 Ft vigaszdíjat ítélt oda a testület. Az eredetileg 200 000 Ft-ra becsült építési költségek előteremtését követőleg 1893 júniusában indították meg a nagyszabású vállalkozást a csapatkórház lebontásával. Az építkezés szakfelügyeletét Munzchart Géza városi főmérnök látta el, míg a művezetést a budapesti építészpáros irányította. A kőművesmunkák kivitelezője Schlauch Imre pécsi építési vállalkozó volt. A korabeli újsághírek szerint az építkezésen naponta kb. 500 munkás dolgozott. Még az év decemberében tető alá került az épület, s ekkor tartották az új színház „Bokréta ünnepét” is. A következő év elején pedig már a vakolási munkálatokat és a belső szerkezeti elemek beszerelését is elkezdhették. A tavasz beálltával pedig az épület külső és belső díszítési munkálatainak állhatott neki a Zsolnay Kerámiagyár művész és szakmunkásgárdája. Az eredetileg kőből tervezett szobrokat végül is pi- rogránitból készítették el. Valószínű, hogy a neves pécsi szobrász, Kiss György nemcsak a kupolát díszítő Géniuszt mintázta meg. Neki tulajdonítják a homlokzaton látható négy magyar alkotóművész portréját is: a színház északra néző homlokzatán Csiky Gergely, Erkel Ferenc, Kisfaludy Károly és Szigligeti Ede mellszobra látható. A timpanon-dombormű, a két nőalak és a hármas szobor- csoport valószínű, hogy a szobrászművész és a Zsolnay Gyár kollektívájának a műve. A színház egyéb épületdíszítő or- namensei viszont vitathatatlanul a gyár alkotóműhelyéből kerültek ki. 1895-ben pedig tovább folytatódtak a színház belső berendezési, bútorozási, díszítési munkálatai. Mivel ezek a műveletek megfelelő ütemben haladtak, már tavasszal megtarthatták volna az ünnepélyes megnyitót, de a premiert az új színházi évad időpontjához igazították. A millennium tiszteletére felépített színház kb. 1500 néző befogadására volt képes. Az impozáns, gyönyörű épület felépítésén 23 vállalkozó dolgozott, javarészt pécsi, vagy környékbeli mesterek. A bonyolultabb műszaki berendezések elkészítését és beszerelését pedig budapesti vállalkozók végezték el. Az eredetileg 200 000 forintra taksált költségvetés természetesen az évek múlásával fokozatosan emelkedett. A végelszámoláskor a számvevőségjelentése szerint a költségek megközelítették a 320 000 Ft- ot. A műszaki beruházások befejezésével pedig már 400 000 Ft körül mozgott a színházépítés végösszege. A nem csekély anyagi áldozattal létrehozott Pécsi Nemzeti Színház ünnepélyes gálaestjére végül is 1895 október 5-én az esti órákban került sor. Az akkori pécsi városvezetés és a helyi polgárok áldozatvállalásának köszönhetően Thália pécsi temploma biztos otthont nyújtott az évszázados múltra visz- szatekintő pécsi színjátszásnak. A száz éves patinás épület ma is a város egyik büszkesége. Fennállása centenáriumán megújhodva, ünnepi külsőben fogadhatja a kulturális értékeire mindig is büszke pécsiek és minden érdeklődő ünnepi fisz-' telgését. Márfi Attila Parti-Napok Nagyszabású ünnepségsorozattal köszönti fennállásának 5. évfordulóját a pécsi Parti Galéria. Szeptember 7-én indul a program, Kása Béla fotóival, valamint Körtvélyesi László, Pál Zoltán és Pinczehelyi Sándor Erotika című kiállításával. A 3 nap során a Mediawave ’95 fesztivál díjnyertes filmjeiből vetítenek, lesz táncház, lemezbemutató koncertet ad a Stoni és barátai együttes, fellép a Frigid-Air, Lajkó Félix és zenekara, de itt lesz Levente Péter és Gryllus Vilmos is. Megnyílik majd a Nemlétező tárgyak tárlata, lesz Háztartási élet tanfolyam a boldogságkeresésről, a főzésről, a horgászásról és több performance. Zsidó népzene A Budapesti Klezmer Band ad koncertet szeptember 9-én 19 órakor a Művészetek Házában Pécsett. A klezmer a kelet-európai jiddisül beszélő zsidó közösség hagyományos hangszeres népzenéje. A vendégegyüttes fellépéseivel szeretné a zene mellett a zsidó ünnepek, esküvők, színházak zenei hagyományaival is megismertetni a közönséget. Kismesterségek, népi játék szaktanfolyam Népi játék és kismesterségek oktatója szakképesítést szerezhet az, aki jelentkezik a Baranya Megyei Művelődési Központ felsőfokú szaktanfolyamára. Képeznek népi játszóházi foglalkozásvezetőt, középfokú kézműves szakképesítés szerezhető kismesterségekből, illetve felsőfokú szakképesítés oktatói ismeretekben. A három rész külön, vagy együtt is teljesíthető. Szeptember 15-ig várják a jelentkezéseket a központban, a cím: Pécs, Széchenyi tér 9. Filmcsemegék Közkívánatra vetíti a Házimozi Regis Wargnier Indokína című, Oscar- és öt César-díjas filmjét a Művészetek Házában szeptember 6-án, este 6-kor. 13-án bemutatják a Világok arca: Baraka című, szöveg nélküli amerikai filmet. Diákcsere-program Több, mint 50 országban, 30 ezer diák, tanár és család részvételével működik az amerikai székhelyű American Field Service, amely diákcseréket szervez középiskolásoknak. Az AFS Magyarországi Nemzetközi Csereprogram Alapítvány szeptember 8-a és 10-e között Budapesten, a Magyar írószövetség székházában tartja első országos nagygyűlését. Makay Ida Dermedt hamu Ide hívlak, ebbe a csöndbe, mit madárszámy föl nem szakít, e megtöretlen gránit csöndbe, amelyet emlék sem lakik. Lappangó láva krátermélyben. Hangtalan, rejtekezve forr. Ebbe a csöndbe, hol a vágy már dermedt hamu. - Pompéji por. Nagy István Attila Aki elment Valaki a peronon áll és integet. A vonat már régen kifutott, még a hajnali órákban. Üres az állomás. Messze a sínek az égig érnek. A férfi előrebámul, mintha látná az utolsó vagon lámpáit, pedig nem is volt itt, amikor a vonat elhagyta az állomást. Lobog a keze, mint zászló a búcsúzkodó szélben. Aki elment, nem jön vissza. A férfi nem akarja ezt elhinni. Elindul a pénztárhoz jegyet váltani. Futnak a képek________________________________________________________________ Szeptemberi százszorszép Muriel alakítója, Toni Collette A Muriel esküvője (Muriel’s Wedding) ausztrál film, egyike a távoli szigetország színvonalas mozgóképeinek. „Helyi témát” dolgoz fel, jellegzetes figurákkal és színekkel, a helyzetek mégis ismerősek. A rendező-forgatókönyvíró Paul J. Hogannak kétségkívül van önálló mondanivalója és saját látásmódja, de kénytelen alkalmazkodni a népszerű film, azon belül az „édesbús vígjáték” stílusához, bevált fogásaihoz. Ezért érezzük úgy, hogy néhány megoldás „visszaköszön”. Ezzel együtt a film kellemes meglepetés. A jelenetek egy része szeptemberben játszódik, ám Ausztráliában, mint tudjuk, ilyenkor tavasz van. A történet hőse egy kedves, telt idomú, félszeg-gátlásos vidéki lány, akinek minden álma, hogy férjhez mehessen. Szabad idejében menyasszonyi ruhákat próbálgat különböző üzletekben, lefényképezted magát, majd a képet beragasztja egy albumba, s várja a nagy O-t. De nem kell senkinek. Még kelekótya barátnői is kiközösítik, ne lógj folyton rajtunk, mondják neki, elriasztod a hapsikat, hogy nézel ki, egyébként is hogy lehet manapság az ABBA-t meg a hetvenes évek tánczenéjét hallgatni, micsoda ciki. És valóban, Murielen nem segít senki és semmi. Se az apjától ellopott dollárezrek, se a lopott ruha, de még újsüttetű, bolondos barátnője se, akivel együtt próbálnak szerencsét Sidney-ben, kissé a chytilovái „százszorszépek” módjára. És akkor, úgy tűnik, mégis rámosolyog a szerencse egy dél-afrikai úszóbajnok személyében, akinek az olimpiai részvételhez legalább annyira kell az ausztrál állampolgárság, mint a mi Murielünknek az esküvői csokor, így hát megállapodnak. Muriéi végre férjhez megy. De aztán ... A történet bővelkedik fordulatokban, igazából azonban a felvillantott sorsok teszik érdekessé. Az ön- gyilkosságba kergetett anya alakja, aki iránt csak Muriel érez részvétet, de még ő sem vette észre, mikor az esküvői sokadalomban szerényen-sután álldogált a lányának vásárolt ajándékaival. Életismerete és lélektani érzékre vall a film ke- serédes meseszövése is, mélabúba áztatott derűje, fanyar mosolyt idéző alaptónusa. És jó a kömyezetrajz, a bárgyú, élhetetlen családdal, s a kisszerű-ostoba vidéki várossal, amelyet jellemző módon Delfinzátonynak neveznek. A film legfőbb értéke a címszerepet alakító, rendkívül tehetséges Toni Collette sokszínű játéka. Remek humorérzéke van, s kiválóan érti a groteszk színezést. Szerepértelmezése, igen céltudatosan, ahhoz a ka- tartikus felismeréshez vezet, hogy vállalnunk kell önmagunkat, s meg kell keresnünk azt a lényt, aki a lelkűnkben lakik, s a nevünket viseli. Ezt a Muriéit mutatja fel a film befejező jelenetében, midőn a nővé érett lány búcsút vesz a Delfinzátonytól. A huszonkét éves színésznőnek ez a második filmszerepe. Azt hiszem, még hallunk róla. Nagy Imre / / i ( t Steinhardt és Lang pályatervének homlokzati rajza
