Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)
1995-09-09 / 246. szám
1995. szeptember 9., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 7 Csak A másodpercmutató ugrik, a percmutató kúszik, az óramutató pedig mintha csak állna. És a napok, hetek, hónapok, na meg az évek, évtizedek ... Kinek-kinek mikor mi mennyit ér? Jóllehet az évezredek is csak megöregedett, aggastyán másodpercek. Olyan szép hosszú dolognak látszott a minap még az élet. Ahogyan a folyó halad a maga útján, kanyarogva erre- arra, hol elmélyülve, hol else- kélyesűlve - magasabb és alacsonyabb, olykor szakadozott, szakadt partok között. Hol lassabban, hol gyorsabban folytatva magát itt keskeny, amott szélesebb medrében. A folyónak van valahol egy forrása, beleömlenek itt-ott mellékágak, kisebb folyók, patakok, erek. Beleesik az eső, beleszállingózik a hó, belefolyik a szenny és néha a vér is. Felülete szelek, szellők játékszere, velük fodrozódik, velük vet hullámokat. Van, hogy tükörsima, ha belenéz valaki, meglátja magát. Mármint amit egy tükörben egyáltalán önmagának láthat valaki. Ezzel szemben ... Az élet nem folyam. Nem indul sehonnan, nem megy sehova. Még kevésbé vannak partjai, és a legkevésbé sem egyirányú. Az élet még csak nem is emlékeztet egy olyasfajta képződményre, mint amit folyónak szokás nevezni. Sem a formáját, sem a tartalmát, rendeltetését tekintve. Az életről sok mindent ösz- szezagyváltak már. Lehet mondani róla ezt, azt. Lehet róla teóriákat gyártani. Lehet esküdözni - égre-földre, hogy így, meg úgy ... A nagy Calderón egyszerűen ennyit mondott: Porke la vita es el sueno, y los suenos suenos son. Hogy minden csak merő álom és álom „csak” az élet is. Magam a „csak”-ot csak azért tettem idézőjelbe, mert szememben itt most ez a szócska a köz- megegyezéssel ellentétben egyáltalán nem kicsinyítő. Én a „csak”-ot inkább arra használnám, aki mindezt mondja, aki mindezt firtatja, aki minderről bármiféle megállapítást tesz, vagy próbál tenni. Mert bármit mondhatunk, gondolhatunk, az csak egy állítás, legjobb esetben „csak” egy gondolat. Az ember, aki itt babrálgat, bíbelődik mindezzel immár évezredek óta, az a CSAK. A „csak” Ember. A Csak mondhat, gondolhat bármit. Aludhat vagy ébren lehet. Csak róla van szó. A világban, vagy ahogy nagy előszeretettel handabandázunk a kifejezéssel, világegyetemben kétségtelenül vannak folyók is. Meg bármi más. Bolygók, galaxisok. Széttaposott cipők, levetett bugyik. Van alma az almafán. Mintha a folyóknak is lenne partjuk, mintha folynának is valahonnan valahova, és mintha sok minden olyan volna, amilyennek látjuk, ahogyan beszélünk róla. Csak... Mindez olyan, mintha egy cigarettacsikk elkezdene gondolkodni, miért csikk ő? Ki szívta el és miért. Miért büdös, miért került a hamutartóba, miért füstölgött. . . És most mi lesz? A Csak egy cigarettacsikk ez esetben. Nagy ámulatunkra megszólalt. Nehéz volt megérteni, mint a kínai beszédet annak, aki nem tud kínaiul. Ka- rattyolt valamit. És ezt mi szónak, beszédnek, valamiféle mélyértelmű megnyilvánulásnak véltük. Pedig csak ... Ha már ott tartunk, hogy „világegyetem”, akkor köny- nyű észrevenni benne, hogy abban az ember sem alig tér el egy félig, harmadig, avagy egészen elszívott, netán már a felénél eloltott cigarettacsikktől. Most is itt vannak előttem a hamutartóban. Az egyik éppen ég. Néha szippantok belőle egyet, kieresztem a füstöt. Esetleg utána nézek. A füst után. Szívom, szívogatom. Elszívom. Nem tudom, miért. Lassan a végére érek, eloltom. De közben hallani vélem süket dumáját. Hogy a folyó, hogy a világegyetem, hogy a széttaposott cipő, meg az illatos melltartó - egy csodálatos kebelről való. Hallgatom a kínai dumát - a magamét, a Csak-ét - magyarul és próbálom megérteni. Tudok csikkül is. Hiszen én is ott vagyok valahol a hamutartóban. Tudom, a csikk csak egy csikk. Kevés ez? Sok? Valami ez egyáltalán? Valamikor az élet egy szép, széles partok között elterülő, lassúdan hömpölygő folyamnak látszott. Voltak benne halak is, szitakötők szálltak fölötte, meg hajók ringtak kedves női fenekekként a hátán. Széles szép háta volt. Vitorlások, gőzösök, evezős gályák' váltották egymást föl-le haladtukban - az árral úsztatva magukat, vagy éppen a folyam haladásával szemben küszködve. Meg is merítkeztünk benne. Mármint a vízben. Sokan talán még úszni is egy ilyesfajta folyóban tanultunk meg. Keresztbe-hosszába szeltük a selymes közeget. Nem volt nehéz rájönni, hogy fölfelé, azaz az árral szemben nehezebb. így általában a folyam haladásának irányában tempóztak. Volt néhány viszont, aki éppen ellenkezőleg: az árral szemben. Nem mondok újdonságot azzal, ha emlékeztetlek, hogy az előbbiek voltak többen. Ők voltak a mindenkori sokaság, a többség. Az utóbbi kevés marha pedig mindig kiváltotta néhány parti bámészkodó csodálkozását. „Jé, ez a hülye fölfelé úszik! Hát nem hülye? Miért csinálja? Lehet az ilyesmit élvezni? És ha nem, akkor mire játszik az ilyen? Kimehetne a partra, fölslattyoghatna ameddig akar, hogy aztán leereszkedjen ide vissza, ahol most van.” Ha valaki bekiabált a partról: - Hé, hülye! Miért úszol az árral szemben, nemigen kapott választ, mert az illetőt teljesen lekötötte ésszerűtlennek tetsző művelete, ahogyan kilátástalanko- dott. Hogy ezek később erősebbek, izmosabb, ellenállóbbak lettek, mint a többiek, nem igen számított, mert mire mindenki kijött a vízből, ők is elvesztek a tömegben. Föl sem tűntek a nagy össznépi viháncolásban. Meg sem állt rajtuk senki szeme. . A lubickolás után jött a sör, . a cigaretta, a rántott csirkecomb. Jött a nők segge, köl- döke-környéke. Jöttek az esték, a hajnalok, a napkelték és napnyugták véget nem érő sokaságban. Valamikor az élet egy szép lassúdan hömpölygő folyónak látszott. Ennek a folyónak sok ideje volt. Rengeteg. Annyi mindenesetre mindig akadt neki, hogy a forrásától a tengernél, vagy az óceánnál lévő torkolatáig eljusson. Mint ahogy a cigarettának is - különösen a mindenkor utolsónak - elképesztően rengeteg ideje volt ahhoz, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor meggyújtotta valaki, csikké váljon. Sokasodnak a csikkek a hamutartóban. Hál’ Istennek tudok csikkül. Most ott mormogják mind a miértjeiket. Ott gyülekeznek, és ott képeznek valamiféle egységes kupacot. Mert ezt szeretik. Szeretnek kupacban lenni. Szeretik, ha egymás mellett vannak, és konstatálhatják, hogy a másikkal is ugyanaz történt, ami ővelük. „Én is csikk, te is csikk - mind egyformán kicsik(k)... Valaki elszívott bennünket. Valahova elfújta a füstöt. Egyforma a fizikumunk, egylényegűek vagyunk. Egyetlen hamutartóba tartozunk valamennyien. De jó lenne tudni, mi ez a hamutartó! Mi van a hamutartón kívül. Ki szívott el bennünket? És miért? Hogy füstöt csináljon belőlünk, meg kellemetlen szagú hamutartóürüléket? És miért? Miért voltunk mi cigaretták? Mi ez a szopóka itt rajtunk? Valaki netán még élvezetét is lelte bennünk? És mi ez a szag? Miért szellőztetnek utánunk? Az egész cigarettákat vajon miért nem teszik a -hamutartóba? Talán mert „még előttük az élet?” És most mi lesz? Olyan szép hosszú dolognak látszott egy időben az élet. Emlékeztetett egy szép, kedvesen-lassúdan hömpölygő folyóra. A partján álltunk téblábolva. Ki meghittnek látta, ki idegenkedett tőle, ki azt mondta, hideg, más túl langyosnak tartotta. Volt aki azt mondta: - Egy folyó ... No és? A folyó azonban ígéretes volt, nagy távlatokat, messzeségeket testesített meg. Szépet ígért mindenképp. Még ha ebben a szépségben olykor föl- fölsötétlett is némi balsejtelmes kavargás, feneketlennek látszó örvény. A folyó azóta is halad a maga útján. Mert a folyó is „csak” folyó. A cigaretták? Elhamvadtak. Ha parázslik is még némelyik az alkonyatba forduló szoba félhomályában. És mint tudjuk, ők csikkek. De mi ez az egész? Mindössze ennyi, vagy mindennek éppen az ellenkezője? Mondhatod innen ennek a szövegnek a további tetszőleges számú oldalán akár azt is, hogy: - Blablablablablabla- blabla. Vau-Vau, Mek-mek. Stb. Bla-bla. Abba minden belefér, és abban mindenre „megnyugtató” magyarázatot fogsz kapni. Akkor mindent meg fogsz érteni. És gyorsan, viszonylag kevés időveszteséggel. Persze, ha egyáltalán a megértés vágya vezérel. Hogyan? Miért? Csak. Mindezt az beszélte el neked a további.. . oldalon is, aki valamikor az árral szemben úszó kevesek közé tartozott. V alamikor az Élet egy szép, lassúdan hömpölygő folyónak látszott. Bebesi Károly Évente félszáz esetben okoz tragédiát a hibásan felszerelt propán-bután gázpalack. A vidéki lakástüzek, gázrobbanások kilencven százalékát gázszivárgás okozta. A rendőrség, a tűzoltóság vizsgálatai szerint elsősorban a magányosan élő idős emberek, a technikai dolgokban járatlanabb háztulajdonosok tekinthetők potenciálisan veszélyeztetettnek. Ma már vidéken is teret nyert a vezetékes gázellátás, ennek ellenére még mindig sokan használják a palackos gázt. Holló Csaba, a propán-bután gázt forgalmazó PRÍMAGÁZ marketing vezetője szerint a balesetek tekintélyes hányadát meg lehetne előzni, ha a fogyasztók némi segítséget kapnának a palack csatlakoztatásához.- Hogyan gondolják mindezt?- A dolog sokkal egyszerűbb, mint amilyennek első hallásra tűnik. Akik palackos gázt használnak, tudják, hogy csere alkalmával a nyomáscsökkentő és a palack között a kapcsolatot biztosító anyába egy tömítést is el kell helyezni. Ez a legkockázatosabb művelet a csere alkalmával, mert a műveletet a fogyasztónak magának kell elvégeznie. Korábban többféle tömítőgyűrűt lehetett kapni: papírból, bőrből vagy műanyagból készültek.- Mi a különbség a három anyag között?- A papír tömítéseknek sem a vastagságuk, sem a tömítésük nem olyan, ami a megfelelő biztonságot garantálja. A bőrből készültek sem azonos minőségűek voltak. A cseretelepek különféle forrásból, különféle minőséget árusítottak.- Ha jól értem: nincs egyértelműen biztonságos tömítés?- Természetesen van. Szerintünk a legbiztonságosabb a műanyag tömítőgyűrű, ezrét úgy döntöttünk, hogy a cég több mint 2500 cseretelepén csak ezt árusítjuk! Illetve nem is árusítjuk: adjuk a fogyasztóknak.- Ingyen?- Igen. Amikor valaki a Prímagáznál cserél palackot, megkapja ezt a tömítést is. Persze gondoltunk arra is, hogy a vevők feledékenyek, zsebre teszik, elveszíthetik a tömítést, ezért kifejlesztettünk egy olyan szelepzáró „vakanyát”, amiből könnyen kitapintható a tömítőgyűrű. A cseretelepen átvett palackon így kivétel nélkül rajta lesz ez a fontos alkatrész.- Rossz „szerelő'" kezében könnyen megsérülhetnek a tömítések. Ez is balesetforrás lehet. ..- A műanyaggal ez kevésbé fordulhat elő, mint a papírral vagy a bőrrel. De kétszer felhasználni a műanyagot sem szabad. Ami pedig a szerelést illet? Ez csak szerszám dolga. Összeállítunk egy csomagot is, mert a fogyasztók egy részének megfelelő szerszáma sincs. Különösen indokolja ezt a lépést az, hogy a nyomás- csökkentők egy része is kezd elöregedni, cserére szorul. Két dolgot összekapcsoltunk: a most kínált csomagban lesz egy 27-es méretű villáskulcs, amellyel megfelelő erővel lehet meghúzni a kicserélt nyomáscsökkentő hollanderét. És persze adunk egy tömlővel szerelt, korszerű, angol gyártmányú nyomáscsökkentőt is. Mindez 1590 forintba kerül majd, de a kiválasztott 40 cseretelepünkön az első ötven vevőnek 999 forintért adjuk, ha cserébe leadja a régi nyomáscsökkentőjét.- Ezeket felújítják, újra forgalmazzák?- Erről szó sincs. A húszezer darab régi készüléket szétszedjük, megvizsgáljuk, mert szeretnénk képet kapni arról, milyen állapotban vannak az országban a jelenleg használt nyomáscsökkentők. A tapasztalatokat hasznosítjuk, hogy egyáltalán ne legyen baleset. (x) A figyelem biztonságot terem PRÍMAGÁZ B iztonsági Egységcsokor A PB-gázzal működő berendezések tökéletesen biztonságosak, amennyiben figyelmesen betartjuk a használatukra vonatkozó szabályokat. Azonban a PRÍMAGÁZ felmérései szerint gyakori probléma fii a nem megfelelő villáskulcs használata a nyomáscsökkentő és a palack csatlakoztatásakor fii a nyomáscsökkentő hollanderének megrongálódása fii a régi tömítőgyűrű használata fii a régi, elöregedett gumitömlő és nyomáscsökkentő használata PRÍMAGÁZ Biztonsági Egységcsokor A PRÍMAGÁZ a gázkészülékek biztonságos használatához összeállított egy biztonsági egységcsomagot: fii egy nyomáscsökkentőt fii egy kék színű PRÍMAGÁZ tömítőgyűrűt fii egy gumitömlőt fii egy 27-es villáskulcsot Biztonsága érdekében cserélje ki régi, elhasznált nyomáscsökkentőjét! ^ PRÍMAGÁZ Keresd a „vakanyát”, mert életet menthet! Ingyen kapott biztonság - Milliós károkat okoz, ha szivárog a gáz
