Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)

1995-08-21 / 227. szám

1995. augusztus 21., hétfő A Mai Nap Phnántúli Napló 3 Karmesterek tábora Immár ötödik alkalommal rendezi meg a Magyar Fúvós­zenei Szövetség a hazai fú­vószenekari karmesterek tá­borát. A Sopronban augusztus 21-től 26-ig tartó mesterkur­zuson az ország minden ré­széről érkező ifjúsági és fel­nőtt együttesek élén tevé­kenykedő muzsikusok között Pécsről Gyurkó Istán, Szabó Ferenc, illetve Kerekes Csaba, Szigetvárról Dreichler András vesz részt. Új művekkel - az idén nyolc magyar alkotással - is­merkednek meg vezető szak­emberek irányításával. Egy „gyakorló zenekar” közremű­ködésével kartechnikai gya­korlatot végeznek, valamint zenetörténeti előadásokat is hallgatnak. A tábor vezetője Balázs Árpád zeneszerző, a Magyar Fúvószenei Szövetség elnöke. A vezénylést a Magyar Hon­védség korábbi, illetve jelen­legi főkarmesterei, Auth Hen­rik és Dohos László ezrede­sek tanítják. A tanári kar tag­jai Pécsről dr. Várnai Ferenc, aki „Bartók és a karmesteri munka” címmel tart érdekes­nek ígérkező, sok, kevésbé ismert adalékot feltáró elő­adást. A táborral egy időben, rendhagyó módon, a Magyar Fúvószenei Szövetség külön­leges kiállítást is rendez a Pannónia Med Hotel Galériá­ban, „Fúvószene a kortárs magyar képzőművészetben” címmel, melyet az ugyancsak pécsi kötődésű Gerzson Pál, a Magyar Képző- és Iparművé­szek Szövetségének elnöke nyit meg augusztus 22-én. Mindkét rendezvény a Nemzeti Kulturális Alap, az MHB Művészeti Alapítvá­nya, a Művészeti és Szabad- művelődési Alapítvány, va­lamint a soproni Pannónia Med Hotel támogatásával jött létre. A tábor augusztus 25-én este a Liszt Ferenc Művelő­dési Ház nagytermében ren­dezendő díszhangversennyel zárul. Itt köszöntik az idén 90 esztendős Farkas Ferenc ze­neszerzőt, akinek Cassation című műve ősbemutatóként csendül fel. Dr. Nádor Tamás A sikeres álláskeresők titkai Egy hét együtt, egymásért A Szigeten minden van, ami kell fotó: feb Azt mondják, a siker ott kezdő­dik, ha valaki álláskeresőnek mondja magát és nem munka- nélkülinek. Ezt a szemléletbeli különbséget már a pályakezdő­nek is*jó megtanulni, mert arra a pozitív hozzáállásra utal, amivel magunk is elhisszük, hogy ha van is munkanélküli­ség, egyetlen jó hely azért bizto­san akad, ha másnak nem is, de legalább a számunkra. A Baranya Megyei Munkaü­gyi Központ pécsi kirendeltsé­gének vezetője, Gál Zoltán, és az ottani Álláskereső Klub ta­nácsadója, Pirisi Péterné saját többirányú tapasztalataikból mentve mondták el, hogy a kezdésnél mindig az a legfon­tosabb: találja ki mindenki, mit is akar valójában csinálni. A maszkok általában nem válnak be, jobb, ha az ember mindig önmagát adja. A hol és a ho­gyan kérdése csak ezután kö­vetkezik. Mivel manapság az egyes munkakörök pillanatról pilla­natra átalakulnak, s a cégek új követelményekkel állnak elő, érdemesebb inkább átfogóbban egy érdeklődési kört meghatá­rozni, vagy azt, mi az, amit haj­landók lennénk elvégezni ad­dig, míg kedvünk szerinti mun­kához nem jutunk. Alapsza­bály, hogy aki állásban van, annak nagyobb az esélye a jobb állás felkutatására. Fontos, hogy a munkáról és a munkahelyről kellő informáci­ónk legyen, mert még az is könnyen kiderülhet, hogy tulaj­donképpen nem is azt a hivatást akartuk választani. A szakem­berek azt javasolják, a fiatal első lépésben kérdezze meg a szüleit, a barátokat, a tágabb baráti kört, a család körüli em­bereket, rokonokat. El lehet menni az adott mun­kahelyre, tájékozódó látoga­tásra, sőt fölajánlhatja a munká­ját bárki, akár még ingyen is, kíváncsiságból, (bár ez akár gyanút is kelthet), s ha már a kapun belül van, jobban mo­zoghat. Törekedjen az álláskereső arra, hogy személyes találko­zást érjen el a főnökkel. Jó, ha néhány kulcsmondatot előre megfogalmaz. Bátran kérdez­zen, és ne ijedjen meg a katego­rikus „nem” választól se, kérje, hogy segítsék tovább, vagy ad­janak neki ötletet. Hagyjon ott egy emléket magáról: címet, önéletrajzot, ez azonban inkább a felkészültségéről, végzettsé­géről szóljon, és ne arról, volt-e kiscserkész, és van-e testvére. A beszélgetésen mutassa ki az érdeklődését az adott szakma iránt. Ha nem is kap rögvest állást, előfordul nem egyszer, hogy később, amikor üresedés van, megkeresik a talpraesett jelent­kezőt. Hodnik I. Gy. Az egész Szigetben az a leg­jobb, hogy az ember ide haza­érkezik. Hazajön az, akinek ez immár a harmadik, s az is, aki idén van itt először. A Szigeten mindenkit ismersz. Ismerős az összes punk - az is, aki egy ve­télkedőt azzal nyert meg, hogy 236 különféle színben pompá­zott a haja -, ismerős az ötéves kislány, aki anyja nyakában mozgolódva ismerkedik a ze­nével, ismerős az a fazon, aki melletted eszi a meleg ételt - „warm foodot” százharmincöt­ért - és az is, aki lejmolni jön oda hozzád. Ilyenkor még adsz is neki. A legjobb arcokat a Kispál- koncerten lehetett látni. Tavaly harmincezren voltak, idén talán még ennél is többen, eleinte mindenki lökdösött mindenkit („Taszigálj odébb kérlek” - énekelte másnap a prágai ma­gyar diákokból álló Jutott Neki skanzenekar), de aztán fékezés jön, nem lehet úgy élvezni a zenét, hogy minden másod­percben orrbavágnak. Énekel mindenki, tudják a dalszövege­ket, ezt nagyon jó látni, itt min­denki mi vagyunk. Az egyik lassú számnál előkerül egy ön­gyújtó is, szegényem, kicsit el­tévedhetett. „Pécs is ég, szálan­ként” - énekli Lovasi, akinek orrára hihetetlen napszemüveg került, kiköpött fenyőmiki, még a sérója is belőve. Itt a koncertek sem szokvá­nyosak. Az ország egyik leg­jobb (ha nem a legjobb) zene­kara pécsi. Itt és most mindenki pécsi. A Nagyszínpadon (merthogy összesen 10 van) este 11 után nem lehet játszani. Zavarná az óbudai polgárok békés álmát. A szigetlakok ilyenkor kezdenek élni. Mint egy nyugati nagyvá­ros forgalmas utcáján, annyian nyüzsögnek hajnalig a sátor­közti ösvényeken. Minden kocsmában teltház. Minden kisszínpad előtt tömeg, még a leghallgathatatlanabb dolgokat produkáló figuráknak is van közönsége. Iszonyatosan sok az ember. Csak az első napon tizenöt­húszezren nyomultak be napi­jeggyel, hétvégén legalább dupla ennyien, a szervezők mégis attól tartanak, hogy ez nem lesz elég. Tavaly - saccra (Folytatás az 1. oldalról) növelhető. Az igazgató azt nem szándékozott elárulni, hogy mi­lyen pénzügyi csoportok je­lentkeztek az üzletben való részvételre, de határozottan állí­totta, megbízható Ígérvények­kel rendelkeznek.- úgy ötvenezren kerülték el azt, hogy fizessenek a szigeti létformáért: jegyet hamisítot­tak, belógtak, valamilyen mód­szer mindig van. Idén a belépők elképzelhetetlen színű karsza­lagok, patenttel összefogva, ha levennéd, eltörik, másikat nem kapsz. A Sziget jelszava: „őrizd a patentot!”. A hamisítók azon­ban már az első napokban fel­bukkantak: elég egy megfelelő színű, névtelen márkájú övtás­kát feldarabolva hasznosítani. Nekünk valódi szalagunk van, neonzöld, no és ott lóg a nyakunkban a sztédzspassz, e kettő együttes látványától még a szekjuriti is meghatódik. Ezek egyébként iszonyatos figurák, senkinek se hiányoznak, vi­szont nélkülük nem lenne rend. Ott dekkolnak a Nagyszínpad előtt is, a Stranglers énekese - finoman fogalmazva is - a francba küldte el őket, ráadás­képpen vizeujcaptak a nya­kukba. Odébbsomfordáltak. Hiába, a művészet nagy úr. Idén egyébként nincs annyi nagy külföldi sztár, mint tavaly. Stranglers viszont van. Vagy itt a Jeff Healey, rög­vest a Sziget atyja, Müller Péter Sziámi után-, szombat este - rendben volt a dolog. A legna­gyobb név a Clawfinger. Öt ki­lóért ingyen van a dolog, ha nem itt lenne, két rongyot biz­tos le kéne perkálni értük. Az autópályát S-9-es névvel jegyezték be a magyar gyors- forgalmi úthálózat rendszerébe. Az útvonal 723 kilométer lesz, mostani számítások szerint kö­rülbelül 2,5 milliárd dollárba kerül. Autópályáról lévén szó, az elkészülés utáni bevétel leg­A Sziget nem egy EFOTT. Ez utóbbi állítólag Égyetemis- ták és Főiskolások Órszágos Turisztikai (sic!) Találkozója volna, de a túrák csak az első kocsmáig tartanak, egyetemis­tával és főiskolással meg alig találkozni. A Sziget teljesen korrekt. Minden van, ami kell. Gyógyszertár, lelkisegély-szol- gálat, óvszer-bódé, rengeteg wc és zuhanyzó, egészségügyi sá­tor, drogtanácsadás, véradás. Nem nagyon történhet baj. Kivéve, ha áthajt rajtad egy autó, egy szerencsétlen lánnyal ugyanis ez történt: miközben békésen szendergett a fűben, átment rajta egy kilencszáz ki­lós kocsi. (Mint mondtuk, itt mindenki mi vagyunk: a Mi au­tónk.) Szerencsére nagyobb baj nem történt, gerinc és koponya nem sérült. A sofőr ivott. Az árak limitáltak, mindenütt ugyanannyiba kerül minden, korsó hivatalos sör 59, plusz pohár 11, nem különösebben jó, itt hallottuk: Gut, Besser, Wasser. De azért ezt isszuk. Első nap hat és félezer lityi gurult le a torkokon. Itt van a Hard Rák Cafe is, a pécsiek néha itt gyűlnek össze, aztán mennek tovább, át min­denen, bele a szigeti éjszakába. Budapest, Óbudai-sziget, 1995. augusztus 20. Gy. Z. - L. D. nagyobb részt a használati díj­ból ered. Debreceni Ferenc sze­rint ez nem lesz túlságosan sok. Azt határozottan állította, hogy nem éri el majd az Ml-es vár­ható díját, amely a hírek szerint 800 forint lesz. B. G. Várossá avatták Bátaszéket Szombaton várossá avatták a Tolna megyei Bátaszéket. A sportcsarnokban tartott ünnep­ségen Kuncze Gábor belügy­miniszter mondott beszédet, majd átadta a várossá nyilvání­tásról szóló oklevelet Bognár Jenő polgármesternek. Kuncze Gábor kifejezte elismerését a bátaszéki emberek szorgalmas és összetartó munkájáért, amellyel otthonosabbá, korsze­rűbbé tették lakóhelyüket, s egyúttal a kisebb térség vonzó központjává válhatott a 7.232 lelket számláló település. Be­szédében a belügyminiszter arra biztatta a kisváros polgá­rait, fogjanak össze a következő időkben is. Mint mondta, szép jövője lehet Bátaszéknek, mert jók az adottságai: jók a földek, működőképessé alakították át az ipari üzemeket, s változatla­nul fontos szerepet tölt be a vá­ros szállítási csomópontként. Bátaszék története a kelta időkre vezethető vissza, azóta lakott hely. Az államalapítás idején királyi birtok volt, és II. Géza uralkodásakor cisztercita szerzetesekkel telepítették be. Bombariadó a Déli pályaudvaron Bombariadó volt a budapesti Déli pályaudvaron szombat délután - közölte a MÁV ügye­letese az MTI-vel szombaton, az esti órákban. Az ügyeletes tájékoztatása szerint a telefon­bejelentés 14 óra 30 perckor érkezett a rendőrségre. Ezt kö­vetően a hatóság akciócsoportja a helyszínre sietett és lezárta a pályaudvart. Az állomásról csaknem másfél óráig nem in­dulhattak a vonatok. A 11 du­nántúli személyvonat az állo­máson történő veszteglés miatt átlagosan háromnegyed órát késett. A 29. Alföldi Tárlat Békéscsabán Százhúsz művész 168 rajza, festménye és szobra látható a 29. békéscsabai Alföldi Tárla­ton, amelynek díjkiosztó meg­nyitóját vasárnap tartották meg a Munkácsy Mihály Múzeum­ban. A békéscsabai önkor­mányzat díját Lonovics László grafikusművész, a megyei kép­viselőtestület díját Zagyva László szobrászművész, a Ma­gyar Alkotóművészek Orszá­gos Egyesületének díját Oroján István festőművész, az OTP dí­ját Lóránt János Munkácsy-dí- jas festőművész, a Békéstáji Művészeti Társaság díját pedig Fülöp Ilona grafikusművész nyerte el. Déli autópálya: talán 1997-ben Előléptetések A Magyar Honvédség 101. sz. „Szigetvári” Zrínyi Miklós Tü­zérdandár állományából au­gusztus 20-i hatállyal állami ünnepünk alkalmából soron kí­vül előlépett alezredessé Lő- rincz Miklós őrnagy. Szintén soron kívül előlépett száza­dossá Csizmadia Károly főhad­nagy, soron előlépett száza­dossá Bársony Róbert főhad­nagy, Szendrői László főhad­nagy, Schréger Ferenc főhad­nagy, főhadnaggyá előlépett Herczeg Károly hadnagy, Kö­nig Ferenc hadnagy, valamint Pallag Zoltán hadnagy. A szolgálati jel különböző fokozatait (25 év és 10 év szol­gálat után) 13 tiszt és tiszthe­lyettes vehette át. Magasabb egység parancsnoki jutalmat egy tiszt kapott, dicséretben összesen 18-an részesültek az ünnep alkalmából. RÁDIÓ MELLETT JEGYZET Az a drága jó vendéglátás... Még a vad idők­ben - amikor a hazai vendéglá­tást az állami vendéglátóipar uralta - arról lehetett megis­merni, hogy mondjuk baranyai vendéglők-éttermek étlapjai azonosak voltak a Szabolcs megyei étlapokkal: uniformi­zálták. Amit az úgynevezett Venesz-féle kalkulációs sza­kácskönyv előírt, a szakácsok ahhoz igazodva méricskélték grammnyi pontossággal sót, borsot, pirospaprikát, lisztet, húst, egyebeket. A szakácsok­nak hiába voltak sajátos ötle­teik. Még a palackozott borok sem nyújtottak eredeti zama­tot, hiszen a rossz tartósítószer- ami mindig leülepedett az üveg aljára - elnyomta a szőlő­származék jellegzetes ízét, függetlenül az üvegre ragasz­tott címkén feltüntetett márká­tól. Javult a helyzet amikor el­terjedt a gebines rendszer, és a vendéglősök élhettek kevés kereskedelmi szabadságukkal. Aztán a vendéglátóipar priva- tizálódott és ma már sorra nyílnak a kisvendéglők, biszt­rók, borozók, sörözők, elő­nyére változik a vendéglátás. Magánkézben. Manapság a vendéglők spe­ciális ételeikkel, termelőktől vásárolt boraikkal csalogatják a vendégeket, ez a legjobb rek­lám, ennek terjed a híre, még akkor is, ha a forgalom egyre szerényebb, ám ennek ismert gazdasági oka van. Egy négytagú - de akár két­tagú - család kétszer is meg­gondolja, hogy alkalmilag be­térjen-e ebédre, vagy vacsorára egy jó kis vendéglőbe. Az egészségügyi-kereske­delmi ellenőrző szervek ritkán nyitnak be az ilyen „előkelő” helyekre. A jó ég tudja miért. Inkább az alacsonyabb színvo­nalú nyilvános helyekről hal­lunk elképesztő eseteket, pél­dául a Balaton környékén, amiről a rádió rendszeresen beszámol. Két-három hete például egyetlen délelőttön elvégzett ellenőrzés során több, mint félmillió forint bírságot szab­tak ki minőségrontás, súly- csökkentés címén. A közel­múltban - szintén egy balatoni étteremben - a szájjég (jég­kocka) fekáliabaktériumot tar­talmazott. Ez kizárólag annak a következménye, hogy a jég­kockát készítő alkalmazott a WC-ből távozva nem mosott kezet. Gusztustalan és felhábo­rító hanyagság, a kemény pénzbüntetés nem is maradt el, de ha az ellenőrzött egységek arányát nézzük, akkor az eset ráadásul elképesztően ag­gasztó. Találtak olyan konyhát, ahol éppen sütésre, „frissen sültre” szelték fel a sertés combot, amelyet egy három nappal ko­rábban elromlott, nem működő és hústól zsúfolt hűtőszek­rényből szedtek ki és a konyha asztalon már előkészítve állt az ecetes víz, amely a hús szagta­lanítását volt hivatva elvé­gezni. Amikor az ellenőrök a vendéglő tulajdonosa után ér­deklődtek, nem tudták megne­vezni. Sem a szakács, sem a konyhalány, sem a pincérek „nem ismerték” a főnököt... De aztán megnevezték, amikor az ellenőrök kilátásba helyezték: a személyzet fizeti meg a sok-sok ezer forintos büntetést. Ebben a műsorban hallottam a - számomra is meglepő - szabályt: ha a ven­dég bármilyen italt szájjéggel, vagyis jégkockával kér, a jeget külön edényben szolgálhat­ják csak fel, ne hogy meg­emelje az előírt mennyiségi szintet. Drága pénzért. A * í . t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom