Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)

1995-08-13 / 220. szám

4 Dunántúli Napló Magyarország - Déi dunmtúl 1995. augusztus 13., vasárnap MA Szeretettel köszöntjük névnapjuk alkalmából IPOLY nevű kedves olvasóinkat. A Nap kél 5.35 nyugszik 20.01 órakor Hírek, tudósítások, események közölhetők 10-től 18 óráig a 215-000-es telefonszámon. Hírszerkesztő: KATONA GÁBOR Ipoly A mai Ipoly nevünk görög ere­detű, bár jelentése alapján ős­magyar gyökere is lehetne. A görög „hipposz” ugyanis lovat jelent, a „hippolytosz” pedig lovászt. Hippolütosznak hívták Thezeusz király fiát is. Ebből a tőből alakult ki a római őskeresztények segítsé­gével a név, amely elsősorban az alsóbb néprétegek köreiben volt közkedvelt. A magyar nyelvben a szó elejéről kikopott a „H”, s mára már ritkán hasz­nálják. Régebbi kedveltségét, elterjedtségét jelzi például az észak-magyarországi határfo­lyó, az Ipoly neve. Nyári idő - 25-30 C° Túlnyomóan napos, meleg nyári idő várható. A néhol időnként megnövekvő go- molyfelhőzetből eső nem va­lószínű. Helyenként megélén­kül az északkeleti, majd délke­leti szél. Vízállások: Mohács 230 cm, áradó, 23,4 fok, őrtilos 40 cm, apadó, 18,2 fok, Barcs 46 cm, apadó, 21,4 fok, Drávasza- bolcs 109 cm, áradó, 21,4 fok. Hatos lottó: 7,8,24 32,41,42 Pótszám: 23 Beszéljünk az orális szexről! Szenes Andrea, aki az „első magyar női talk-show”-t ve­zette, kénytelen volt áttenni székhelyét a Magyar Televízi­óból a Szív TV-be, ahol „Hívja Andreát!” című műsorával je­lentkezik - mint mondja, forró témákkal.- Az MTV-ben is jól ment a bolt, hiszen műsoromban Amanda Lear, Aznavour és más hírességek léptek fel, de a tévé új vezetője, Horváth Adám, aki egyébként négy évig osztályfőnököm volt a Szín- művészeti Főiskolán, nem tar­tott rá tovább igényt. Szenes szerint a tv-elnök ezzel maga alatt vágta a fát, hi­szen amióta a Szív TV-ben szerepel, az adó nézettsége ug­rásszerűen megnőtt, nézettebb, mint a Napkelte.-A szexualitás témája iránt főleg szakmai fogásként érdek­lődik, vagy személyesen is?- Is-is. Szakmailag ez egy nagy kihívás. A szexszel kap­csolatban az emberekről min­denről lehet beszélni. Nem is hinnénk, mennyire igénylik ezt az emberek, és ha alkalmas be­szélgetőpartnert találnak, mer­nek is beszélni róla. Én soha nem bántok meg senkit, az a jó, ha mindenki önmagától 'mondja el, mit gondol, mi a gondja-baja. Alapvetően ez egy segítő műsor. A közeljö­vőben például az orális szexről fogunk beszélgetni. Andrea továbbra is vár sztá­rokat műsorába, ám az szak­mai titok, hogy kit mennyiért sikerül Budapestre csalogatnia. Az már kevésbé titok, hogy nemes egyszerűséggel a „női Friderikusz”-ként emlegetik.- Friderikusszal sok közös van bennünk, a személyisé­günkben és a műsorainkban egyaránt. Neki egy hatalmas előnye van velem szemben, hogy: férfi. És egy férfitól sokkal könnyebben elfogadják, ha „cikis” témákról kérdezget, mint egy nőtől.- Igaz, hogy ön is fellépett a Friderikusz-show-ban, de vé­gül is nem ment adásban?- Sanyi azt akarta, hogy Pi­roskát játsszam el, de mivel nem tartotta magát a megálla­podásunkhoz, még a próbákról eljöttem. Ennyi.- Tervek a jövó're?- Terv mindig rengeteg van, napjaim tárgyalással telnek. Abban bízom, hogy a jó min­dig elnyeri méltó jutalmát és a rossz... - tudja! M. K. Szenes Andrea a Szív Tv-ből: egyik kedvenc témája a szex Mozgalmas nyugalom? A cseppkőbariang vize frissíti fel Abaliget tavait Abaliget jövője a tulajdonvi­szonyok rendeződésétől is függ - állapították meg a helyi üdü­lők érdekvédelmi egyesületé­nek szombati gyűlésén, melyen a község és az egyesület közti kapcsolat kérdéseit is megvitat­ták. Az üdülőfalu polgármes­tere, dr. Tarai Lajos elmondta, hogy az idegenforgalmilag ér­tékes területek tulajdonjogára az eredeti tulajdonosok - köz­tük az önkormányzat - mellett a Természetvédelmi Hivatal és a Baranya Megyei Közgyűlés is pályázik, s amíg nem tisztázó­dik a helyzet, nehéz összehan­golt fejlesztési programot al­kotni. Az abaligeti önkormányzat az egyik legsürgetőbb lépést már megtette: a biológiailag elöregedett tavak vizének mi­nőségét jelentősen javítja majd, hogy a község ivóvízhálózatát rákapcsolják a közeli Huszót vízmüvére, s azután a karszt- barlang tiszta vizét a tavak fel- frissítésére használhatják. A Baranya Megyei Közgyű­lés és Abaliget önkormányzata között a közeljövőben egyezte­tés kezdődik arról, hogy az ide­genforgalom és a gyógyturiz- mus fejlesztésében érdekelt megye hogyan működhet köz­re a helyi problémák megoldá­sában. A legjobb mohácsi a 23. helyen végzett Hatvanan versenyeztek a baracskai Sobri Kupán A pécsi temető díszsírhelyein nyugvók békésen alhatják örök álmukat fotó: laufer László Az elmúlt, „szocializmusnak” nevezett politikai rendszer egyik velejárója volt a mun­kásmozgalmi parcella. A legér­demesebbek természetesen a Kerepesi úti temető Munkás- mozgalmi Panteonjában kaptak helyet, melynek építését - ab­szurd módon - 1958. június 17- én, Nagy Imréék kivégzésének másnapján határozta el az MSZMP Politikai Bizottsága. A legproblémásabb az „ellen­ség” és maguk a kommunisták által kivégzettek összeboroná- lása volt. A névsor összeállítá­sánál a miniszteri biztos kije­lentette: „Igyekezzünk elke­rülni, hogy olyanok neve kerül­jön az emlékműre, akik nem oda valók, mert ez az emlékmű még száz év múlva is emlékmű lesz■ ” A jelenlévő Kádár János ennyit fűzött hozzá: „Ez vég­eredményben nagyon vegyes társaság". A rendszerváltás óta bizony­talan a Panteon sorsa, mondta Hárságyi Józsefié, a Kerepesi úti temető igazgatója. A józa­nabbak úgy vélik: mindez már történelem, a halottak nyugod­janak békében. Két umaelvitel történt: József Attila és Rajk László hamvait helyezték át a nemzeti sírkertbe. Viszont arra sem volt példa, hogy 1990 után kifejezetten kérte volna valaki, hogy a Panteonba temetkezhes­sen - természetesen hozzátar­tozót oda lehet temetni. A pécsi köztemető munkás- mozgalmi parcellájába az utóbbi években egy elvtárs fe­leségét temették el. A ravata­lozó mögötti díszkolumbári- umba önkormányzati rendelet alapján kerülnek a város híres­ségei, de a korábban ide került nagyságok földi maradványait nem háborgatták. M. K. A tegnap - szombaton - Nagybaracskán megrendezett nyolcadik Sobri Kupa halfőző verseny az eddigiekhez képest mindenképpen sikernek szá­mít, akár a verseny színvona­lát, akár a nevezők számát nézzük - kereken hatvan sza­kács mérte össze tudását, ki­próbálva azt, ki tud 3 kg pontyból mestermunkát, a le­hető legjobbat produkálni. (A korábbi nevezési csúcs 56 ver­senyző volt.) Az országosnak is felfog­ható megmérettetés - hiszen Budapesttől Pécsen át Nyí­regyházáig voltak versenyzők - végül dusnoki testvérgyő­zelmet hozott: 1. Palotai János, 2. Palotai Péter, 3. Nacsa Tibor (Kiskunhalas), 4. Tóth János (Kiskőrös), 5. Palotai László. Az első három helyezett hal­főző rézbográcsokat (20, 20 és 15 literes) kapott, a negyedik Bácskai Varga János festőmű­vész alkotását, míg az 5. he­lyezett a főzéshez elengedhe­tetlen eszközökkel lett gazda­gabb. A legjobb dél-dunántúli versenyző Liszkai József a 21 lett, őt Tóth István követte (mindketten Bogyiszlóról ér­keztek), a mohácsi Novics Ist­ván a 23. helyen végzett. Somogyi Gábor Rádió mellett ... JEGYZET Hol voltak a fiúk, azon az éjszakán?! El nem tud­tam képzelni, mi történhe­tett, amikor a hét elején dél kö­rül kinyitottam a rádiót és egy ifjú riporter - izgatottan, li­hegve - beszámolt arról, hogy valakik előtte éjszaka „kirúgtak a hámból”, mert reggel hideg pezsgőt kértek fel szobájukba. „Senki nem tudja, hol töltötték az éjszakát, így erről sajnos nem tudok most beszámolni!” Hát ez disznóság. Azon nyomban önvizsgálatot tartottam és biztosíthatom a tisztelt olvasót, én otthon vol­tam egész délután, egész este, már csak azért is, mert a pécsi Vasutas Klub - a Várady Antal utcában - egész augusztusban zárva tart. De hát kikről is van szó? A továbbiakban kiderült, hogy az ismeretlen akárkik haj­nalban szöktek be a szállodába, de a személyzetnek tiltva volt mindenféle fecsegés, főként új­ságírói faggatásra, akiktől ugye, minden kitelik. Még az is, hogy a szállodavendégek éj­szakai kujtorgásáról is beszá­moljanak, ha tudnak persze. A riporter bánatos volt, de biztosí­totta a hallgatót arról, hogy nem egykönnyen mond le elképze­léséről, miszerint e fentebb em­lítettek minden lépéséről be­számol a Nagyérdeműnek. Folytatta: „. . . Megpróbál­koztunk a lehetetlennel: kíván­csiak voltunk, ugyan mit regge­lizhettek, sőt, a déli menü kide­rítése is felmerült, ám a pincé­rek és persze a szakácsok, sőt, a szálloda konyhájának egész személyzete megközelíthetet­len volt. Pedig bizonyára ma sok-sok ezren kíváncsiak mondjuk a déli előételre, majd főleg az aperitifre és magára a főételre, hány fogásos volt, mi­lyen húsokkal, köretekkel, egyebekkel... De sajnos ez sem sikerült...” Az ifjú riporter majdnem sírva fakadt tehetetlenségében, gondolom, pályafutásának leg­szomorúbb pillanatait élte most át, amint a sokmilliós hallgató­ságnak beszámolt a nagy sem­miről. A szakramentumát. Most mit kéne csinálni?! Gondoltam, kisegítem a bajból, fölhívom Pestet és - igaz, némi csalással -, de elmondom neki, hogy így a déli krónika idején éppen mit ebédelek jómagam. Aperitifnek már kiöntettem egy jó hideg ásványvizet, rengeteg buborék­kal, bár orvosi tanácsra mindig kikeverem belőle a szénsavat, mint jobb úri helyeken, a ké­nyesebb ízlési úrinők, a pezs­gőt. A menü a továbbiakban egy szelet korpovit kekszből és egy szelet Bakonyi barna ke­nyérből állt - meg kell jegyez­nem, hogy az ásványvíz 98 fo­rintról 116 forintra drágult, de persze két egész literről van szó -, majd a lapostányéromat megraktam párolt hagymával, fás és szálkás párolt karalábé­val, egy puhára főtt zellergu­móval és egy szem félig meg- pörkölődött zöldpaprikával. Mit mondjak? Ettem volna még őszibarackot is, de kilója még mindig 160 forint, a szilváé 120 forint, így ezekről lemondtam. Szóval belefeledkeztem e nagyszerű zabálásba, amikor végre megtudtam, hogy az ifjú riporter a Rolling Stones együt­tes jó öreg tagjai után leskelő- dött igazán kevés sikerrel. De - azt mondja a továbbiakban - Hogy baj azért nincs egy szál sem, mert estére láthatjuk és hallhatjuk majd őket a Népsta­dionban ... Már akinek van rá többezer forintja belépődíjként. De nyilván senki nem sajnálja a dohányt, hiszen ez „... az év­század legnagyobb koncertje!” - lesz. így mondta, istenbizony. Mélyen elgondolkoztam a hal­lottakon. A fővárosban - mond­juk az Operában, vagy a Zene- akadémián - volt már egyné­mely nagy koncert... ugye ... de ilyen?! Hát ilyen nem volt. Az elmúlt évszázadban. Véget ért hát a Rolling-est. Az évszázados. A Kurír című kedvenc lapom Mick Jagger bölcs mondásait közölte né­hány nap múlva. Közülük kettő fölöttébb elnyerte tetszésemet: „Csörömpölünk, ez az igazság. De egy kis jóindulattal lehet zenének nevezni...” A másik: „Néha nem ártana, ha valaki alaposan seggbe rúgna. De senki nem meri megtenni.. I A

Next

/
Oldalképek
Tartalom