Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)

1995-08-31 / 237. szám

1995. augusztus 31., csütörtök Politikai Vitafórum Dunántúli (Napló 11 A baranyai szociáldemokraták gazdaságfejlesztési javaslatai (1.) Termelő kapitalizmust A z ország, a társadalom és saját személyes jövője iránt érzett felelősségtől indít­tatva ma minden jóakarattá ember fokozódó aggodalom­mal kíséri figyelemmel a poli­tika és a gazdaság jelenségeit, valamint a közéletben tapasz­talható visszásságokat. Úgy tűnik, mintha a közjó, a méltá­nyosság, a szolidaritás, az em­beri méltóság és hasonló fo­galmak csak nagyon keveset jelentenének a gazdaságot irá­nyító politikai hatalom szá­mára. Az igazi értékeket kép­viselő erkölcsi elveket fel­váltja az elvtelen kozmopoli- tizmus és a cinizmus, a sza­badságot a szabadosság, az élet tiszteletét és védelmét a „halál kultúrája” (II. János Pál: Evangelium Vitae) és az alap­vető emberi jogok háttérbe szorulása. Egyre világosabbá válik, hogy a mai Magyaror­szágon a gazdasági problémák rendkívül súlyosak, de az er­kölcsi válság mélyebb. A piaci hatásoknak, mint olyanoknak önmagukban nincs erkölcse, de azoknak a személyeknek, akik a pénzügyi vagy a gazda­sági döntéseket hozzák, igenis van erkölcsi felelőssége. Eredményesen végrehajtott, valódi stabilizáció helyett kor­látozzák a béreket, a nehezen hozzáférhető és megfizethetet­len hitelek következtében elle- hetetlenedik a kistermelők és a kisvállalkozók helyzete, a szo­ciális szolgáltatások pedig a szegényebb rétegek számára elérhetetlenekké válnak. Fo­kozódik a bankok befolyása, tisztán monetáris szempontok döntenek szociális kérdések­Gazdaság és erkölcs ben. Eközben szó sem esik az állam kötelezettségéről a piac jövedelemelosztó hatásának módosítására, melynek az új­raelosztásban kellene meg­nyilvánulnia acélból, hogy azok is elfogadható emberi életet élhessenek, akiknek adottságait vagy lehetőségeit a liberális piac nem ismeri el megfelelőképpen. A statiszti­kai adatok az elszegényedés ijesztő méreteit mutatják, a társadalom nagyobbik fele tel­jes gazdasági kiszolgáltatott­ságban él, miközben a gátlásta­lanság és a korrupció hatalmas vagyonok büntetlen felhalmo­zását tették lehetővé. A jó értelemben vett vállal­kozás igazi, az egész társada­lom szempontjából értékes és fontos feladata egyrészt a gaz­daság fejlesztése, ezen belül a munkahelyteremtés, ily mó­don adva lehetőséget az embe­reknek, hogy megjelenjenek a munkaerőpiacon; másrészt hogy befolyásolja az üzleti és a közéletben az általános és ér­tékálló erkölcsi normák kiala­kulását. Ezzel szemben általá­nossá és követendő mintává vált az a magatartás, amely a politikai szereplőkkel szemben - több esetben nem alaptalan - ellenérzésre és a gazdasági helyzet miatti csalódottságra hivatkozva a sokszor valóban igazságtalan, korszerűtlen és hiányos gazdasági törvények manipulációjából vagy nyílt megszegésből áll. Ez a menta­litás és gyakorlat kikezdi a vál­lalkozások polgári és társa­dalmi szerepével szembeni amúgyis törékeny közmegbe­csülést. A gyors és maximális haszonra való törekvés szán­déka minden szinte (az állami és a magánszférában egyaránt) olyan méreteket öltött, hogy az meghatározza a szociális part­nerek közti kommunikáció le­hetőségeit is, ahol a munka és az értéket létre hozó ember joga a munkához háttérbe szo­rul. A haszonelvűség és a hata­lomra törekvés befolyásolja a reklámot is, amely hamis asz- szociációkat közvetít a siker­ről, a szabadságról és az em­beri szükségletekről, a fo­gyasztás növelése érdekében indokolatlan és kielégíthetet­len igényeket támasztva. A társadalomban a hatalmi (politikai és gazdasági) pozí­ciókban lévők a közerkölcs mércéjét jelentősen befolyá­solják, ami felelősséggel jár. Ez a felelősség nem érvénye­sül, mivel sajnálatos módon növekszik a cinizmus és az el­idegenedés a politikában, az üzleti életben, a szakszerveze­tekben és a közélet minden te­rületén, ami a demokráciára nézve nagyobb veszély, mint azt sokan hajlandók elfogadni. Megkérdőjeleződik magának az erkölcsnek a szükségessége is, helyette az önzés, mások jogos érdekeinek és szükségle­teinek teljes semmibevevése lép. Az egyház társadalmi taní­tása szerint „az állam legfőbb feladata garantálni a biztonsá­got oly módon, hogy aki dol­gozik és termel, élvezhesse munkája gyümölcseit, s ennél­fogva ösztönzést érezhessen a hatékony és tisztességes mun­kára. A gazdasági rend és a gazdasági fejlődés egyik leg­főbb akadálya a biztonság hiá­nya, amihez társul a közhata­lom korrupciója, valamint a tisztességtelen úton történő vagyongyarapítás terjedése és a könnyű haszonszerzés bő­vülő lehetőségei törvénytelen eljárások vagy pusztán speku­lációk révén.” (II. János Pál pápa: Centesimus Annus, 48.) A jelenlegi súlyos válságból a kivezető utat az emberi személy méltóságát figyelmen kívül hagyó, döntően külön­böző pénzügyi érdekcsoportok által diktált és a szolidalritást, méltányosságot nem ismerő gazdasági intézkedések révén, melyeket a társadalom túl­nyomó többsége elutasít, meg­találni nem lehet. A teljes em­ber valós érdekeinek érvényre juttatása, amely nélkülözhetet­len feltétele az egész társada­lom felemelkedésének, csak erkölcsi alapon, társadalmi közmegegyezésre alapozva va­lósítható meg: „a világ egyre jobban felismeri, hogy a sú­lyos nemzeti és nemzetközi problémáknak a megoldása nem pusztán a gazdasági ter­melésen, vagy pedig a társada­lom jogi vagy szociális rend­jén múlik, hanem szükség van erkölcsi és vallási elvekre, va­lamint a gondolkodásmód, a szokások és a struktúrák meg­változtatására.” (II. János Pál pápa: Centesimus Annus, 60.). Csonka Pál Perényi József Gazdagodjanak a gazdák Manninger László FM állam­titkár helyettes szerint: a mi­nisztérium azt szeretné, ha a termelők aratnák le termésük gyümölcsét, s nem a kereske­dők gazdagodnának a mező- gazdaságban megtermelt javak után. Ez a szándék összecseng a kisgazda törekvésekkel, mint azt tavaly szeptember 7-i ÚVD- ben írtuk (Hogy valóban gaz­dák legyenek). Abban is egyet­értünk, hogy a cél érdekében a gazdáknak az értékesítésre szö­vetkezniük kellene. Csakhogy még a szövetkezés is kevés a kartellekkel szemben és jámbor óhaj mard a szándék, ha csak biztatást kapnak a ter­melők, segítséget nem. Egy 1992-es kisgazda programunk­ban olvasható, hogy ”a politi­kusok feladata a cél útjában álló akadályok eltávolítása és a termelők összefogását a felvá­sárlókkal egyenlő alku-pozici- óba kell hozni, törvényekkel szabályozva, hogy ellenőrzött szerződésekkel biztosított jo­gok és kötelességek pontos leí­rása és betartása útján.” Igaz, hogy ma divat a szabad üzleti tevékenység jelszava, de a „szabad” jelző értelmezése legtöbbször az erőfölény sza­bad alkalmazását jelenti. Már­pedig az államnak elsőrendű érdeke, hogy a termelés fejlő­dését segítse - előírásokkal tör­vényekkel. Ehhez pedig a ter­melők támogatására van szük­ség. Mint az említett program írja: „A piacgazdaság fontos eleme a haszon tisztességes megosztása a végzett munka és a vállalt kockázat arányában a termelőtől a fogyasztóig.” Ha ez nem megy automatikusan, akkor a hatalomnak bele kell szólnia a folyamatba mind ad­dig, míg természetessé nem vá­lik a gazdaság erkölcsi tiszta­sága. Ám, ha az eddigi feltételek ideálissá válnának is, még szükséges a másik oldalnak, a beszerzésnek a szabályozása is. Ha az elmúlt években a mező- gazdasági termelők is úgy emelték volna az áraikat, mint a nekik szállító ipar, ma csak a gazdagok ehetnének. A gépek, vegyszerek, műtrágyák ára szinte évenként megduplázó­dik. Ilyenformán a termelés is egyre drágul, hova tovább min­den téren ráfizetéssé válik. Ez pedig senkinek sem érdekei, meg kell fékezni az ipar lefö­lözni szándékát, mely alkalmas a termelői haszon telje elvoná­sára. Minden áremelést alapos költségelemzéssel kelljen iga­zodni és a tisztességtelen hasz­not hozó árakat le kell szállítani az indokolt mértékre. Ez is a cél útjában álló aka­dály, melyet a hatalommal bíró politikának kell eltávolítania a termelés gazdaságossá tételé­nek útjából. Szép dolog a sza­badság, de ha a mindent szabad fogalmává vélik, kevesek sza­badsága sokak rabságát, ellehe­tetlenülését jelenti. Ezt pedig egyetlen demokrácia sem vi­selheti el. Történelmi Kisgazdapárt Pécs-Baranyai Ügyvezető Testületé Az országnak a rendszerváltás óta eltelt 5 évi gazdasági mun­káját, tevékenységét alapvetően az Antall kormány határozta meg. A magántulajdon és egyéni kezdeményezések szerepének pozitív kihangsúlyozása mellett alapvetően helytelen utópista, idealista úton indult el az or­szág. Ez elsősorban abban mu­tatkozott meg, hogy az ipari termelést 50%-al leépítették, a mezőgazdasági termelés csök­kenése is hasonló mértékű volt - ez a társadalom és a gazdaság alapjainak nagymértékű lerom­bolását meggyengítését jelen­tette. A reálszféra kibontakozását viszont akadályozza, hogy a monopol helyzetű vállalatok tudnak csak az import árukkal telített piacon megélni. Ezzel szemben új hivatalokat hoztak létre, a régieket bővítet­ték, és ebben a szférában 50- 100%-os bérnövekedést alkal­maztak, jórészt választási tak­tika céljából is. Ennek, valamint a helytelen importpolitikának eredménye, hogy az államadósság 22 milli­árd dollárról napjainkra 31,7 milliárd dollárra emelkedett - öt év alatt 9,7 milliárd dollár. És ehhez hozzá kell tenni az önkormányzatok, és különböző intézmények nagymérvű eladó­sodását, csőd szélén mozgását, sok intézmény gazdasági csőd­jét (liberális gazdasági káosz, anarchia). Sajnos a Horn Gyula minisz­terelnök vezette kormány nem ismerte fel, hogy rossz irányba indult el és zsákutcában hala­dunk. A helytelen importpolitika, gazdaságpolitika következmé­nyeként Magyarország túl sok terméket hoz be külföldről a ci­pőtől a legegyszerűbb csavarig, és a legszomorúbb, hogy alap­vető mezőgazdasági termékek­ből is behozatalra szorulunk (hús, burgonya, stb). Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk igényének fel­vetése alapvetően helyes irány­zat, de ennek időpontja bizony­talan, kedvező esetben is 4-5 év múlva esedékes. De ennek túl­hangsúlyozása - ami jelenleg történik - csodavárás hangula­tát kelti, hogy az Európai Unió gazdasági és biztonsági prob­lémáinkat megoldja, így ez azt sugallja, hogy a nemzet, a nép nem saját tervei, nem saját ere­jéből oldja meg a gazdasági és egyéb problémákat - ezek a gondolatok lefegyvereznek, tét­lenségre késztetnek. A Magyarországi Szociál­demokrata Párt Baranya me­gyei szervezetének az a véle­ménye, hogy a magyar nemzet­nek, népnek nemzeti összefo­gással egy Polgári Szolidaritás mozgalom keretében elsősor­ban saját erejéből kell a gazda­sági, társadalmi problémáit megoldani, a lehetséges és szükséges külföldi támogatások felhasználásával. Modellként a dán, holland szociáldemokrata kormányok, valamint a Csendes-óceáni tér­ség Japán, Dél-Korea, stb. gaz­dasági, társadalmi példáját kí­vánjuk alkalmazni a magyar le­hetőségeket, sajátosságokat fi- gyelembevéve. Gazdasági területen a ter­melő kapitalizmus kiépítését tűzzük ki célul 3% alatti mun­kanélküliség és az alapvető szociális szükségletek biztosí­tása mellett. Japán éveken keresztül 6- 10%-os gazdasági fejlődést ért el 1,0-3,0%-os munkanélküli­ségi mutatóval. Az alkalmazottak fizetésé­ben a minimálbér és maximális bér aránya 1:10 lehet, a szoci­áldemokrata vezetésű orszá­gokban jelenleg is hasonló ará­nyok vannak. A tulajdonosok jövedelmét nem kívánjuk sza­bályozni. Úgy véljük, nekünk mind a 10,3 millió állampolgárral tö­rődnünk kell, és mindenki számára a gazdasági, társa­dalmi előrejutás lehetőségét biztosítani kell. Nagyon fontosnak tartjuk a pozitív tettekre sarkalló cé­lok, perspektívák kijelölését, enélkül nem remélhetjük, hogy az ország jelenlegi nehéz és bi­zonytalan helyzetéből kijut. Az ország népe már sokszor bizonyította, hogy a nehéz helyzetekből ki tud jutni, most csak a II. világháború utáni új­jáépítésre és a 3 éves tervre (1947-1949) utalunk. Akkor az állam irányítani tudta a magán- tulajdonon alapuló gazdaságot és az újjáépítést. Most újból a gazdaság újjáé­pítéséről és ezzel együtt mo­dernizációjáról van szó, és eb­ben az államnak az eddiginél hatékonyabb irányító szerepet kell vállalnia. (Itt utalunk a ja­pán példára is.) Olyan egyéni ösztönző rend­szert kell kialakítani, amely összhangban van az egész nép érdekeivel, de ellentében sem­miképp sem lehet. Pordán Sándor a Magyar Szociáldemokrata Párt Baranya megyei elnökségi tagja Színt vallunk A Magyar Demokrata Fórum ezideig nem nyilvánított véleményt a Baranya Megyei Közgyűlés nyári rendkívüli ülésén történt választási ered­ménnyel kapcsolatban. A megválasztott dr. Tóth Sándor elnök tevékenységéhez való viszonyunkat a frakciónk által végzett munka minősége és annak eredményessége alapján fogja kialakítani. Baranya me­gye településeinek az az ér­deke, hogy dr. Tóth Sándor si­keres vezető legyen. Megvá­lasztásának körülményei a jó együttműködést ugyan megne­hezítik, de lehetetlenné nem te­szik. Volt koalíciós partnereink magatartásáról pedig azért nem nyilatkoztunk mivel nem akar­tunk tovább indulatokat ger­jeszteni. A FKgP országos el­nökének felhívása azonban nem maradhat válasz nélkül. Mint ismeretes Torgyán József miután az ellenzéki pártok és miniszterelnök találkozójának keretében előadta e havi mu­tatványát és ez évben tizenhe­tedszer felszólította Horn Gyu­lát a lemondásra egyben szín­vallásra kényszerítette az MDF a FIDESZ és a KDNP vezetőit is. „A paktum pártoknak el kell dönteniük, hogy ellenzéki pár- tok-e, vagy a szocialisták hata­lomban maradását segítik?” A kérdésre a választ a Polgári Szövetség pártjainak vezetői országos szinten már megad­ták. Baranya megyében a kér­dés feltevés kissé abszurd mi­után a Független Kisgazdapárt képviselőinek többsége, sza­vazatával a szocialista párt je­löltjét támogatta és ezzel a szocialista párt hatalomba ke­rülését (vagy hatalomban ma­radását) segítette. Ez leg­alábbis ellenmondani látszik a kisgazda pártelnök harsány szocialista ellenes retorikájá­nak. Ha ez országos döntés lenne jól bele illene abba a je­lenség sorozatba, amellyel so­kan azt igyekeznek bizonyí­tani, hogy Torgyán József poli­tikai tevékenysége akarva aka­ratlanul eddig is a baloldal ér­dekeit szolgálta. Az 4995. au­gusztus 2-án a Baranya Me­gyei Közgyűlésben történtek titkát azonban helyi okokkal is meg lehet fejteni. Az MDF és a FKgP között ezideig jó és korrekt együtt­működés alakult ki, megyei szinten 1988 óta. Az országos szemben állás ellenére sok nyílt vita mellett a kisgazdák és magyar demokraták mindig szövetségesei voltak egymás­nak Pécs városában is és Bara­nya megyében is. így volt ez elmúlt hét évben minden alka­lommal bárkik voltak a Kis­gazda Párt vagy az MDF helyi vezetői. Az 1994 évi önkor­mányzati választásokon azon­ban a Kisgazda Párt megyei listájának élére más politikus került. Csak emlé­keztetőül: a Kisgazda Párt lis­tájának 1994 évi vezetője az 1990-es önkormányzati válasz­táson az SZDSZ polgármester jelöltje volt, majd a liberális választási győzelem után a polgármesterségből az utolsó pillanatban általunk mai napig ismeretlen okból visszalép­tetve váratlanul a szocialista elnök jelöltet támogatva a me­gyei alelnöki tisztséget nyerte el. A történet ismerős: a döntő szavazás napján tudtuk meg, hogy az akkor is jelölt Hargitai János helyett, akinek támoga­tását előző nap még megígérte Szűcs József mellé állt. A Kisgazda listában rejlő veszélyekre mindhárom pol­gári ellenzéki párt (KDNP, FIDESZ, MDF) figyelmeztette a Kisgazda Párt megyei veze­tőit, akik azonban politikai ga­ranciát vállaltak. Mint ismere­tes a Független Kisgazda Párt akkor már növekvő népszerű­sége alapján a párt listájáról nyolcán jutottak be a Megyei Közgyűlésbe az 1994 decem­ber 1 i -i önkormányzati válasz­táson. A közgyűlésben az együttműködés kezdettől fogva az alelnök és az általa befolyásolt kisgazda képvise­lők magatartása miatt komoly zavarokkal járt. A lemondás során megüresedő Megyei Közgyűlési elnöki tisztség be­töltése során pedig bekövetke­zett az újabb fordulat. A szoci­alista párt a kisgazda képvise­lők segítségével elnyerte az el­nöki tisztséget. Ha Torgyán József tiszta vizet akar önteni a pohárba könnyű dolgunk van. Az MDF már többször kinyil­vánította és bizonyította, hogy nem szolgálja a szocialista ér­dekeket. A Független Kisgazda Párt­tól a következő kérdésekre vá­runk választ:- Tudott-e Torgyán József országos pártelnök a Baranya megyei közgyűlés kisgazda frakciójának terveiről, és ha igen jóvá hagyta, támogatta, vagy ellenezte-e azt?-Támogatja-e az országos pártelnök a FKgP Baranya megyei vezetőségének erőfe­szítéseit, amely a párt iránt helyben megrendült bizalmat igyekszik helyre állítani. A Magyar Demokrata Fó­rum a Független Kisgazda Párttal kapcsolatos viszonyát a két párt tagságának azonos, vagy hasonló értékrendjére a hosszú évek óta tartó jó együttműködésre kívánja ala­pítani és a Megyei Közgyűlés­ben történt félrelépést nem te­kinti jóvá tehetetlennek. A fal­vakban és a városokban hosszú évek óta egymást támogatva politizáltunk és reményeim szerint fogunk a jövőben is. H a a Független Kisgazda Párt nem veszi észre saját szemében a Baranya megyei gerendát azok igazát erősíti, akik a mai kisgazda politiká­ban a baloldal érdekeinek szolgálóját vélik felfedezni. Wéber János MDF Megyei Választmány elnöke ( í i i t A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom