Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)

1995-08-04 / 211. szám

2 Dünántúli Napló 24 Óra A Nagyvilágban 1995. augusztus 4., péntek Kárpátalja lakosságát ag­gasztja, hogy Budapest eset­leg vízumkényszert vezet be Ukrajnával szemben. A ma­gyarlakta településeken kiter­jedt viták folynak a magyar kormány szándékáról. Kárpátaljai illetékesek kétlik, hogy a magyar fél esetleges döntése befolyásolhatná az alvilágot. Elszabotálta az RMDSZ a román-magyar alapszerződést, állítja Kiss Kálmán, a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt marosvásárhelyi elnöke. A kormánypárttal rokonszenvező politikus szerint a Romániai Magyarok Demokratikus Szö­vetsége felelős azért a kedve­zőtlen képért is, amely külföl­dön alakult ki Romániáról. Élő lánccal vette körül az Eu­rópai Unió épületét Brüsszel­ben mintegy kétezer tüntető, akik a boszniai háború és a nemzetközi szervezetek érzé­ketlensége ellen tiltakozott. „Fegyvereket Boszniának, nem könnyeket” - állt a résztvevők egyik transzparensén. Normális jelenség a politikai harcban a káromkodás, a ha­zugság és egymás sértegetése - jelentette ki Vlagyimir Zsi- rinovszkij, az Liberális De­mokrata Párt vezetője. Nyilat­kozatára azután került sor, hogy a jekatyerinburgi televí­ziós csatorna élő adásában a választópolgárok kérdéseire válaszolva az egyik nézőt nyomdafestéket nem tűrő sza­vakkal illette. Tiltakoznak a japánok is a francia és a kínai atomrobban­tások ellen. A kormánypártok és az ellenzék együttesen megfogalmazott határozatban marasztalja el Párizst és Pe- kinget a tervezett kísérleti robbantásokért. Tajvan fontolgatja, hogy 46 évi tilalom után felveszi a „lé­gikapcsolatokat” Kínával és já­ratokat indít valamely kínai nagyvárosba. A diftériajárvány Ukrajná­ban a tavaszi nagy oltási ak­ciók ellenére jóval nagyobb méreteket ölt az idén, mint az előző években. Január óta már kilencvenegy ember, köztük huszonhat gyermek halt meg a betegségben. Nem csillapodik a kolerajárvány sem. A Fe­kete-tenger térségében kilenc­venöt személyt kezelnek kór­házban, tizenkilenc beteg álla­pota súlyos. Földrengést észleltek Ro­mániában és Törökországban. Károkról, sérülésről nem érke­zett jelentés. A romániai föld­mozgás Nagybánya közelében, a magyar határtól ötvenöt ki­lométerre történt. Zsidó telepesek tiltakozó akciója. Negyedik napja tart a ciszjordániai telepesek tüntetése a palesztin önkormányzat kiterjesztése ellen. fotó: feb/reuters Feltehetően egy szélsőséges szervezet felelős a pakisztáni tömeges mészárlásért. Csütörtök reggel tizenkét férfi holttestét találták meg egy kisbuszban Ka- racsiban. Az ismeretlen fegyveresek egy apát és három gyermekét is lemészárolták a pakisz­táni város lakói közül. fotó: feb/reuters Növekszik a nemzetbiztonsági tanács befolyása A moszkvai szuperkormány Neve ugyanaz, mint a hasonló amerikai intézményé, egyébként merőben különbözik tőle. Főként abban, hogy az orosz nem­zetbiztonsági tanács mindinkább „szuperkormány”; állítólag egyetlen igazán fontos döntéssel sem lehet megkerülni. Tizenöt tagja között - a mi­niszterelnökkel az élen - ott található a kabinet nyolc tagja, a két parlamenti házelnök, a felderítés, a biztonsági szolgá­lat és a határőrség parancs­noka. S természetesen a testü­let elnöke, Borisz Jelcin, va­lamint titkára, Oleg Lobov. Új emberként ül az asztalnál a 47 éves Mihail Barszukov vezér- ezredes, az elnök egyik bizal­masa, aki a KGB utódszerve­zetét irányítja. A testület apparátusában ti­zenkétezren dolgoznak, a két legfontosabb részleg bizton­sági stratégiával, illetve tájé­koztatással és elemzéssel fog­lalkozik. Jelcin a nemzetbiztonsági tanácsot taktikai lépéseihez is felhasználja. A népszerű in­tézkedéseket Ugyanis maga az államfő jelenti be, míg a nép­szerűtleneket rábízza a ta­nácsra. A testület többségére személyes híveként is számít­hat; jobban, mint a kormányra, és még inkább, mint a parla­mentre. A szürke eminenciás, aki sok esetben a háttérből mozgatja a szálakat, Oleg Lo­bov, a titkár. A Csemomirgyin miniszterelnök által „szerve­zési zseniként” jellemzett mérnök 1972 óta Jelcin ár­nyéka, számos tisztségben volt a mai elnök helyettese már Szverdlovszkban is. Réti Ervin Ténykép Történelmi ellentétek Ma még nehéz eldönteni, sikerrel kecsegtetnek-e a horvát vezetés és a krajinai szerbek mostani genfi tárgyalásai. A szakértők min­denesetre azt jósolják: nem maradhat fenn sokáig a „sem igazán béke, sem igazán háború” állapota. Borúlátásuk főként a történe­lem tanulságain alapszik: a gazdasági, társadalmi, vallási és poli­tikai ellentétek évszázadokon át jellemezték a két nép kapcsolatát. A horvát és a szerb állam kialakulása ugyanis eltérő gyökerekig vezethető vissza. Horvátországot épp Magyarországgal kötötte egybe államközösség bő hét és fél évszázadig. A szerb területeken pedig csak a török birodalomból való ki- és felszabadulás után alakulhattak ki újra az államiság keretei. Sok történész egyfajta „mesterséges alakulatként" jellemzi az első világháború után szü­letett jugoszláv államot. Érveiket bizonyítva látják azzal, hogy a második világégés során a horvát usztasák és a szerb csetnikek kü­lönösen véres harcokat vívtak egymással, és a negyvenes évek ele­jén rövid ideig ismét önálló Horvátország került a térképre. A Tito vezetésével föderalista alapon újjászervezett Jugoszlávia második szétesése immár a történelmi közelmúlt tragikus fejlemé­nye. 1991-ben előbb Szlovénia, majd Horvátország jelentette be kiválását az államszövetségből, amelyre a jugoszláv (értsd szerb) hadsereg támadása, illetve a horvátországi szerb krajinák (határ­vidékek) hasonló függetlenségi nyilatkozata volt a válasz. A leghe­vesebb csaták négy évvel ezelőtt folytak: Vukovár lerombolását és a baranyai háromszög szerb elfoglalását, az etnikai tisztogatások megindulását azonban éppúgy nem követte hathatós nemzetközi fellépés, mint az azóta is tartó boszniai vérontást. Két évre rá, 1993-ban a közép-dalmáciai partoknál kirobbant harcok, majd idén májusban Nyugat-Szlavónia horvát visszafoglalása jelezte: a hadi helyzet cseppfolyós, és Zágráb mindinkább hajlik a fegyveres megoldásra, kockáztatva a szerb haderő beavatkozását is. Szegő Gábor Fokozódik a szerb-horvát szembenállás További mozgósítások Változatlan erővel folytatódott csütörtökön a horvát és a szerb katonaság mozgósítása Hor­vátországban. Becslések sze­rint eddig 120 ezer horvát és ötvenezer szerb katona foglalt el új állásokat a tűzszüneti vo­nalak mentén. A Zágrábtól délkeletre fekvő Sunja térsé­gében és a krajina északi hatá­rai mentén legalább háromezer horvát katonát mozgósítottak. Nagyarányú csapatösszevoná­sokról érkeztek jelentések Eszék térségéből is. Milan Babic, a krajina mi­niszterelnöke a zágrábi vezető­séget tette felelőssé azért, hogy Horvátországban és Boszniá­ban fokozódik a feszültség. A genfi tárgyalásokon a zágrábi kormány küldöttsége egy sor feltételt szabott: ezek között szerepel, hogy a szerb félnek hozzá kell járulnia Hor­vátország békés újraegyesíté­séhez. A zágrábi követelés szerint ezt követően 24 órán belül meg kell nyitni az Adria- olaj vezetéket, továbbá vala­mennyi, a megszállt területe­ken keresztül vezető távköz­lési és közlekedési összekötte­tést. Kinkel német külügyminisz­ter felhívást intézett a Genfben tárgyaló horvát és a krajinai szerb küldöttség tagjaihoz, mértékletességre és politikai bölcsességre szólítva fel őket. A konténerröntgen segít? Az autócsempészet központja - Antwerpen Az antwerpeni kikötőben át­vizsgáltak egy Dubaiba feladott konténert. A fuvarlevél szerint a fémtartályban vécépapír volt, valójában azonban lopott autó­kat tartalmazott. A holland kikötő újabban az autócsempészet központja is. A szúrópróbákon rendre fenn­akadnak a Porschék, Ferrarik, BMW-k. A konténer tulajdo­nosa általában azzal védekezik: nem tudott róla, hogy lopott holmi került az áru közé. Jól szervezett bandák lopják, majd szállítják el az értékes kocsikat különböző közel-keleti orszá­gokba, esetenként pedig Kelet- Európába. Most azonban új, a bűnüldö­zők reményei szerint valóban nagy akadályt állítanak a csem­pészet elé: a nyugat-európai ki­kötőkben megjelennek a konté­nereket „röntgenező” berende­zések. Ezek átvilágítják a kon­téner belsejét, és percek alatt kiderül, ha a nyilvántartott ra­komány alatt vagy helyett csempészáru lapul. AZ ATOMDC)SSZIE ÚJABB TITKAI (2.) _____________ Ä derült ég lett Nagaszaki veszte Amikor Truman, az új elnök 1945. július 24-én utasítást adott az atomfegyver bevetésére, a lé­gierő négy célpontot jelölt ki: Hi­rosima, Kokura, Niigata és Naga­szaki városát. A légitámaszpon­ton, a csendes-óceáni Tinian-szi- geten augusztus 2-áii készítettek elő egyetlen, urániumot használó atombombát, a Little Boy (kisfiú) nevűt. Másnap megérkezett a szi­getre másik három, plutóniumot tartalmazó robbanószerkezet, amelyeket Fát Man-ként (kövér ember) emlegettek a katonák. Az első célpont, augusztus fi­án, az eredeti tervek szerint is Hi­rosima volt. A másodikat azért akarták a korábban kitűzött dá­tumnál hamarabb, már 9-én le­dobni, mivel a meteorológia a kö­vetkező napokra rossz időt jelzett. A célpont Kokura városa volt, nagy hadianyagraktárával. A B-29-es bombázó azonban sűrű párát talált a város felett, és a pa­rancs úgy szólt, hogy szabad szemmel kell megkeresni a cél­pontot, radar alkalmazása tilos. A gép továbbrepült Nagaszaki fölé,1 ahol ugyancsak zárt felhőzetet ta­láltak. De hirtelen tisztulni kezdett az égbolt, és célba lehetett juttatni a második atombombát: az időjá­rás szeszélyéből tehát nem Ko­kura, hanem Nagaszaki 75 ezer lakóját hamvasztották el. Most napvilágra került levéltári anyagok azt tanúsítják, hogy nem az áldozatok száma, hanem fő­ként az foglalkoztatta a Fehér Há­zat, hogyan reagálnak majd a bombázásokra az oroszok. Tru­man már régen sürgette őket, hogy lépjenek be a Japán elleni háborúba, ám Sztálin akkor még titokban a moszkvai japán nagy­követtel tárgyalt: Tokió külön al­kut szeretett volna az oroszokkal. Az 1945. július-augusztusi pots­dami csúcstalálkozón, amelynek feladata a szövetségesek, Wa­shington és London, illetve a nyugatiak és Moszkva közötti el­lentétek feloldása volt, Truman amerikai elnök séta közben félre­vonta Sztálint, és tárgyilagos han­gon közölte vele: Amerikának „rendkívüli pusztító erejű” fegy­vere van, de nem mondta meg, miről van szó. (Sztálin, kémei jó­voltából persze, már ismerte a részleteket, és dolgozott a maga atomfegyverén). Sztálin Potsdamban nem köte­lezte el magát a Japán elleni had­üzenet mellett. Miután azonban augusztus 6-án ledobták az első atombombát, Moszkva jelezte, hogy 9-én csatlakozik a Japán el­leni háborúhoz. Sok amerikai szakértő akkor ezt tekintette a Hi­rosima elleni támadás legfonto­sabb következményének. S bár gyakorlatilag a Szovjetunió alig vett részt a japánok elleni háború­ban, igényt formált rá, hogy egy szovjet tábornok legyen a meg­szállt ország katonai főparancs­nokának, Mac Art húrnak a he­lyettese. Az amerikaiaknak sike­rült a kérést elhárítaniuk. A Kuril- szigeteknek a 'Szovjetunióhoz való csatolása azonban kárpó­tolta” ezért Moszkvát, ami máig megterheli a két ország viszonyát. (Folyt, köv.) Heltai András Nagaszaki, a második atombomba célpontja. Hetvenöt ezer áldozattal a város több mint egyharmada elpusztult. k l

Next

/
Oldalképek
Tartalom