Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)
1995-08-21 / 227. szám
6 Dünántúli Napló Külföld 1995. augusztus 21., hétfő „Viseljék el az elviselhetetlent...” Ötven éve kapitulált Japán Galambok és emlékezők a Nagaszaki-i Béke Parkban az ötven évvel ezelőtt ledobott atombomba áldozatainak emlékére rendezett megemlékezésen Fél évszázaddal ezelőtt, 1945 augusztus 15-én Japán fájdalmas búcsút vett két nemzeti mítosztól: attól, hogy a császár istenség és attól, hogy hadserege legyőzhetetlen. Hirohito császár rádióbeszéde, amelyben bejelentette az ország fegyver- letételét és arra kérte a japánokat, hogy „viseljék el az elviselhetetlent” - volt az első alkalom, amikor az egyszerű emberek is hallhatták hangját. Sokan könnyeztek, többen rituális öngyilkosságot követtek el; a bejelentés mindannyiukat ama késztette, hogy gondolkodjanak el az ország bizonytalan jövőjén - írta az AP.- Az, hogy a császár emberi hangon szólt hozzánk, teljesen elképzelhetetlennek tűnt - emlékszik Oe Kenzaburo, irodalmi Nobel-díjas. - A császár volt az Isten, a tekintély. Manapság Japán ismét elveszít néhány mítoszt. Sokan megkérdőjelezik az eddig magától értetődő nemzeti értékeket és elgondolkodnak a nemzet anyagi sikerének árán. Azok pedig, akik a japánok miatt szenvedtek a háború alatt, úgy vélik, hogy a Felkelő Nap Országának nem a jövőn, hanem a múlton kellene többet töprengenie. Számos ázsiait frusztrál, hogy Japán makacsul nem hajlandó vállalni a felelősséget háborús tetteiért. Az országon belüli és kívüli bírálók úgy érzik, hogy Tokió ebben az évben fontos alkalmat mulasztott el a sötét múlt eltemetésére. Más évekhez hasonlóan, a keddi megemlékezés középpontjában is a hősi halottak tisztelete állt, nem pedig a háború okainak kutatása. Még az ünnepnap elnevezése - a háború végének napja - is semleges, elkendőzi a japán kapituláció tényét az Ázsia meghódítására tett véres és kudarcot vallott kísérlet után. Murajama Tomiicsi kormányfő háborús bűntudatot tükröző szavai sem a hivatalos ünnepségen kerültek nyilvánosságra, hogy meg ne sértsék a konzervatívokat, akiknek meggyőződésük: Japánnak semmiért sem kell bocsánatot kérnie. Murajama azon kísérlete is kudarcba fulladt, hogy külön ünnepségen emlékezzenek meg a háború nem japán halottairói. 1990-ben Naga- szaki polgármesterére rálőttek jobboldaliak, mert arra célzott, hogy Hirohito császárt is terheli felelősség a háborúért. Ahogy azonban Japán belép a háború utáni második félévszázadba, a nyílt ellenségeskedés is halványulni látszik. Az országnak az utóbbi időben volt elég gondja: hosszú gazdasági recesszió, földrengés, gyilkos szekta. Nakaszone Jaszuhiro volt miniszterelnök lapkommentárban emlékezett vissza a kapituláció napjának érzéseire, az el- veszettségre és a tanácstalanságra. - Könnyek gyűltek a szemembe; erőt vett rajtam az a fájdalmas felismerés, hogy beszennyeztük nemzetünk történelemkönyvének ezen lapját - írta a politikus, aki szerint itt az ideje, hogy Japán újrakezdjen mindent. - Új nemzeti jövőképet kell kialakítanunk, meg kell teremtenünk azt az erőt, amely képes lesz ezt valósággá átalakítani, ugyanúgy, ahogy ezt 50 évvel ezelőtt tettük - írta. Már vannak jelei annak, hogy a japán katonai múlt szimbólumainak ereje fogyóban van. A tanárok szakszervezete évekig harcolt azért, hogy ne kelljen az osztálytermekben a zászlót kirakni és a császárt méltató himnuszt énekelni. A háború sebeit lehet, hogy csak az idő, az arra emlékező nemzedék eltűnése gyógyítja be. Onuki Hirokazu, 23 éves vállalati dolgozó, a megemlékezésekre vonatkozó kérdésre egy pillanatig nem tudott válaszolni. - Elfelejtettem mondta. Vallomás Majd kilencszázezer - egészen pontosan 890 229 - példányban tett vallomást egy ismeretlen olasz szíve hölgyének. A gáláns üzenet a feladónak legkevesebb 80 millió lírájába (több mint 6 millió forint) került. A legnagyobb példányszámú olasz napilap, a Corriere della Sera hétfői számának utolsó oldalán egész oldalas hirdetés jelent meg. Az oldalon egyetlen mondat volt olvasható: „1995. augusztus 15. Arról álmodva, hogy az utolsó három év egy együtt töltött élet első esztendei voltak”. A hirdetést nemcsak az olvasók nem értették, hanem a laptársak sem, melyek másnapra - részben - kiderítették a titkos üzenet jelentését. A vallomást egy ismeretlen veronai ügyvéd küldte szerelmének. Szupermilliárdosok (1.) A szoftveres Bill Gates Hajdanán azt tartották milliomosnak a világban, akinek vagyonát legalább hétjegyű számmal lehetett kifejezni, természetesen dollárban. A jövedelmek nőttek, a pénz értéktelenedett, s az lett a mérvadó, ki keres meg évente legalább egymilliót. A mai szupergazdagok már dollármilliárdosok. Közülük mutatunk be néhányat. Népítélet Élve eltemettek két férfit egy ecuadori kisvárosban. Azzal szolgáltak rá szörnyű sorsukra, hogy meggyilkoltak egy koreai állampolgárt - jelentette az AP amerikai hírügynökség. A rendőrség tájékoztatása szerint a gyilkosságot a hét elején követték el, majd a tettesek elmenekültek. A feldühödött helybéliek négyórás hajsza után elfogták, s a város főterén kivallatták őket. Más bűncselekményekkel együtt elismerték azt a gyilkosságot is. Gyorsan megszületett a népítélet: alaposan elagyabu- gyálták, majd élve eltemették őket. A „rögtönítélő bírák” és a szemtanúk megfenyegették a rendőröket, ezért azok nem mertek beavatkozni. A Daewoo Romániában A Daewoo - amely gépkocsigyártó vegyes vállalatával a legjelentősebb külföldi beruházóvá lépett elő Romániában - újabb terveket szövöget. A Daewoo elnökének bukaresti látogatása után kiadott közlemény szerint: a Daewoo több - a bank és a telekommunikációs - területen is fejleszteni akarja kapcsolatait a román cégekkel. A közkeletű amerikai legendák szerint, volt aki utcaseprőként kezdte, s a határtalan lehetőségek földjén vagyont szerzett. William Gates, akit csak Biliként ismernek, szülei garázsát seperte ki, hogy ott egy személyi számítógéppel, sósrudacskákkal, s egy kétliteres colás palackkal megpróbálkozzék új, viszonylag egyszerű, de milliók számára használható szoftverek kialakításával. Tizenkilenc éves volt, visz- szautasította a diszkóba szóló invitálásokat, ahogyan ma mondja, utálta a sportot és a televíziót, s minden energiájával az új komputerprogramokon dolgozott, hogy „életet leheljen a gépbe.” Megalapította Microsoft nevű cégét, s nemsokára már 125 alkalmazottal, vagy inkább munkatárssal dolgozott, s megkereste első millióját. Ma, negyven esztendősen a világ leggazdagabb embere, a korábbi második helyről az élre rukkolt elő a Forbes magazin irányadó listáján. Közvetlen birodalmában ezerkétszázan dolgoznak, a Windows programokat minden érdekelt ismeri, piaci részesedése eléri a 80 százalékot. Ha pénzét akárcsak hét százalékra kamatoztatná, ez óránként, átszámítva 22 millió forinttal növelné vagyonát. Földalatti garázsában 28 autó áll rendelkezésre, a Jaguaroktól a Porschékig, de ő inkább a régi Mustangot választja. Ha teheti farmert és edzőcipőt hord, messzire kerülve a nyakkendőt, turista osztályon repül, s inkább kerül egyet, hogy ne kelljen beállni a tárgyalási színhelyként szolgáló luxushotel mélygarázsába, ahol 12 dollár az óránA megbízhatóság régi vágású szobra Csemomirgyin, mint a Kreml ura? kénti parkolási díj. Van, hogy negyven órát dolgozik egyhuzamban, ilyenkor pizzát, hamburgert, spagettit eszik, s megmaradt a Cola iránti rokon- szenve is. A luxust új háza jelenti Seattle-ben, a Washing- ton-tó mellett: a hatalmas szalon falán Leonardo és Van Gogh festményei, de nem eredetiben, hanem különleges komputertechnikával kivetítve. Tavaly újévkor megnősült. A csinos hölgy munkatársnője volt, s Bili egy bonyolult komputerfeladványt szerkesztett, amelynek megoldására órák kellettek, s a végén ott volt a kérdés: „Szerelmem, hozzám jössz-e feleségül?” Melinda csak annyit ütött a gépbe: „Igen!” Amint bejelentette, 50 éves korában vagyonának 95 százalékát el kívánja ajándékozni tudományos és jótékony célokra. Addig azonban a világ leggazdagabb embere maradhat. S ha igaznak bizonyul a hír: akkor kora ősszel Magyarország vendége lesz. Réti Ervin Borisz Jelcin kórházi, majd szanatóriumi kezelése után az elnök ugyan régi aktivitással vetette bele magát a politikába, a Kreml környékén mégsem ültek el azok a hangok, amelyek már korábban is az utódlás kérdésén töprengtek. Az orosz néző a buden- novszki csecsen túszdrámáról érkező televíziós közvetítésekből észrevehette, hogy a miniszterelnök, Viktor Csemomirgyin igazi sztárrá, első számú főszereplővé lépett elő Jelcin távollétében. A békés megoldást politikai eszközökkel elérő Csemomirgyin, és az óriásoknak becézett hét legfejlettebb ország, a G7 csúcstalálkozójának alkalmából Kanadából látható Jelcin puffadt arca döbbenetes kontrasztként jelent meg a képernyőn. A lojális Csemomirgyin - diplomatikusan - még elnökét is mentegette, akit a túszdráma sem csalogatott haza Kanadából. Arra Oroszország most figyelt fel, hogy miniszterelnökük, az előző rendszer tipikus figurájaként elkönyvelt Csemomirgyin az a politikus, aki a hatalmi érdekeket képes háttérbe szorítani az emberi élet védelmében. Ellenségei kifogásolhatják, hogy tárgyalt a terroristákkal, ez azonban mit sem változtat a Moszkva utcáin végigsöprő Csemomirgyin-mánia tényén, ami a miniszterelnököt már az elnöki székben láttatja. Viktor Csemomirgyin lénye a megbízhatóság mintaképe. Nős, két gyermeke van, Szo- csiban nyaral a családi nyaralóban. Időnként megiszik egy- egy pohár whisky-t, de cseppet sem emlékeztet a Győzelem Napján, Mitterrand beszéde alatt is vodkázó elnökére. Nyugodt modora, monoton beszéde a Szovjetunió legszürkébb napjait idézi, de humora van. Amikor A1 Gore-ral, Bili Clinton alelnökével találkozott „Gore- Csemomirgyin vegyesvállalatnak” nevezte együttműködésüket. Az amerikai alelnök is kifejezetten kedvezően nyilatkozott személyes moszkvai tapasztaltairól, és nem csak a Fehér ház és a* Külügyminisztérium, hanem az újságírók figyelmét is felhívta rá, milyen megbízható politikussal tárgyalt. Csemomirgyin egyébként nem véletlenül emlékeztet a régi „szép” időkre. A dél-orosz sztyeppéken 1938-ban született politikus tipikus pártkarrrierista volt. Villamosmérnöki diplomát szerzett, majd fokozatosan a földgáz, majd az egész ipar irányítója lett. Jelcin akkor tette meg a kormány fejének, amikor el kellett hallgattassa a Jegor Gajdarral elégedetetlen keményvonalas parlamentet. Az orosz liberálisok és a Nyugat nem voltak oda a politikai tapasztalat híján lévő ősszovjet bürokratától, a kritikusok hamar visszakoztak a keményen dolgozó, érett politikusként döntéseket hozó miniszterelnök lépéseit figyelve. A gazdasági életben Cser- nomirgyin alatt teremtődött meg a piacgazdaság felé vezető irány, majdnem teljesen megfékezte az inflációt és a rubel is stabil, idén állt meg a dollárár- folyam hosszú évek óta először. A külföldi befektetések összege stabilan nő. Az energiaszektorra épülő orosz gazdasági teljesítmények is Csemomirgyin reformjait dicsérik. A fegyverszünet és a katonai egyezmény aláírása azt bizonyítja, hogy Oroszország egyértelműen a politikai megoldásra törekszik Csecsen-földön. Csemomirgyinről még Sharil Basajev csecsen vezető is elismerően nyilatkozott. Beismerte: meglepődött, hogy talált egy normális embert az orosz vezetésben. Bokor Klára A brit birodalom utolsó idejében fiatal hadnagyként John Bowkert Észak-Nigériába vezényelték. Alakulata egyik délután azt a parancsot kapta, hogy vessen véget a muzulmánok és az animisták közötti dulakodásnak. - A piactéri „vallásháborút” az robbantotta ki, hogy összevesztek egy szamáron. Az indulatok olyan magasra csaptak, hogy a két fél darabokra szaggatta a szamarat. Szörnyű látvány volt. Mélységes gyűlöletet láttam az emberek szemében - emlékezik vissza Bow- ker, akinek szavait az UNESCO Sources című magazin idézi. Ebben a pillanatban dőlt el, hogy mi lesz a hadnagy életműve. - Arra voltam kíváncsi - mondja hogy a vallás miért kelt ilyen mélységes gyűlöletet az emberekben. Negyven évvel később John Bowker már a londoni Gresham College vallástörténészMinden út Jeruzsálembe vezet professzora és számos szakkönyv szerzője. Munkája során sikerült megismernie a vallás természetét, és felismerte, hogy a vallás milyen erőforrásait lehet a békesség és a megbékélés érdékében mozgósítani. Ennek köszönhetően lett ideális szakember arra, hogy kidolgozza az UNESCO számára „A hit útjai” programot. Ezt elsőnek Marokkó javasolta annak jobb megértése céljából, hogy mi köti a három nagy világvallást a szent városhoz, Jeruzsálemhez. A zsidók számára Dávid idejében Jeruzsálem elfoglalása nagyban elősegítette Izrael törzseinek egyesítését. A frigyládát abba a szentélybe vitték, amelyet Salamon épített, a szentély pedig Jeruzsálemben volt, amely a zsidók számára a világ közepe. Bár a rómaiak a szentélyt lerombolták, Jeruzsálem az Isten és a zsidók közötti szövetség jelképe. A keresztények számára Jeruzsálem az a hely, ahol Jézus tanított, majd kereszthalált szenvedett. Ez a város, ahol számtalan a szent hely, számukra a mennyország jelképe. A muzulmánok Jeruzsálemet A1 Kudsznak, a Szent Városnak nevezik, és ez az a hely, ahová Mohamedet az „éjszakai utazás” során vitték. Ä Moria-he- gyen (templomhegyen) imádkozott a prófétákkal, Ibrahimmal (Ábrahámmal), Muszával (Mózessel) és Iszával (Jézussal). Innen „vitték fel őt a hét mennyországon át a legtávolabbi határokig”. Jeruzsálem olyan zarándok- hely, amelyet a világ minden részéből felkeresnek - mondja Bowker. - A keresztények, a zsidók és a muzulmánok számára az imádkozás és a zarán- doklás jelképes és gyakran a szó szoros értelmében vett fókuszpontja. Ez a három vallás nagyon sokat jelent a világ lakosságának több mint a fele számára. Jeruzsálem mindhárom vallásban az a központi hely, ahol Isten cselekedeteinek és a teremtésnek a céljai érzékelhetők. Ugyanakkor mindhárom zarándokai más-más helyeket keresnek fel, más köveket érintenek meg és egymástól eltérő szertartásokon vesznek részt. Jeruzsálemnek nagy jelentősége van mindhárom vallás számára, de nem ugyanaz a jelentősége. Ezek a vallások hosszú ideig békében megvoltak egymás mellett, de „A hit útjai” programnak Bowker professzor szerint nem szabad figyelmen kívül hagynia, hogy Jeruzsálem a köztük kirobbant konfliktusoknak is a gócpontja. Nem szabad megkerülnie a szent városért folytatott versengést, amelynek oka maga a helynek a természete, hanem meg kell próbálkozni annak kiderítésével, hogy mi az, ami e közösségek számára Jeruzsálemmel kapcsolatban ennyire lelkesítőén központi jelentőségű. Mindegyik vallásnak autentikusan kell megszólalnia, anélkül, hogy rossz hírbe keverné önmagát. Nem szabad elködösíteni a jelenlegi vagy a régebbi politikai feszültségeket. A professzor úgy véli, hogy „A hit útjai” önmagában nem teremtheti meg a békét, de fontos lépésnek bizonyulhat. Kikövezheti az útját egy szélesebb programnak, hogy igazi párbeszéd kezdődjék a három vallás között.
