Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)

1995-08-19 / 226. szám

1995. augusztus 19., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 9 Szepesi Attila: Szent Margit-legenda „ .. .Bódog-Asszonnak klastromában, Nyulaknak-Szigetében, nagy erős bizonságnak és hitnek alatta Szent Margit asszonyt leiék csodálatos életű szentnek, miképpen életében meg vagyon írva.” (Jókai-kódex) Boldog királylány, jele margaréta, hajló virágszál, mennyei mátka: haja fürtjét szellő bontogatja, hamvas arcát napfény záporozza. Szeme párja tavak tiszta tükre, hangja halkult harangok ezüstje. Távoli tornyok hívják hiába, szirom keringél lépte nyomába. Királyok sarja, szolgálók cselédje, kórságos lelkek járulnak elébe: vakok és bénák, nyálzó eszelősök, enyhülni vágyó nyavalyatörősök. Nem figyel kardos királyfiakra, sem ördögfattyú henye kalmárokra, se kulcsárokra, törvénytevőkre, csak a felfénylő egyetlen Igére. Fohászkodik folyvást, magát veszni hagyja, örvények nyílnak fölötte, alatta: testé a röggé alámerülőben, lelke szárnyakkal emelkedőben. Jut a boldogok seregébe, margaréta-szirmok felragyognak érte. Szeme kékje búzavirágé, haja szállófürtje aranyeső-ágé... Emlékezzetek boldog királylányra, kitaszítottak gyámolítójára: szava csöndjére, tekintetére, sziklát mozdító hite erejére. Szent István-ábrázolások: Szent István és Szent Imre a Túróczi krónika augsburgi kiadásá­ból (balra), Szent István a Túróczi krónika brünni kiadásából (jobbra) Nemzeti, állami létünk ünnepe majdnem a senki földjén jól egyensúlyoztak, hol ide, hol oda álltak, az akkor még jelen­tős katonai erőkkel. Amikor ezt az erőt legyőzték Augsburgnál, eljött a döntés nagy pillanata. Azt már csak írók, irodalom- történészek, néprajzosok meg persze, a történelemtudósok tartják számon - de ők is csak igen ritkán emlegetik hogy a sikeres európai illeszkedés ér­dekében István nem csak Kop­pányi végeztette ki, hanem a szó szoros értelmében tűzzel, vassal kiirtotta azt a sámánhiten alapuló magyar folklórt s min­den hagyományt, amit ez a sztyeppéi lovasnép Keletről hozott magával. Ez meg a tör­ténelem „harmadik oldala”, mert hogy időnként a múlt ilyen harmadik oldalakkal is rendelkezik. Ám sem az egyik, sem a másik, sem a harmadik oldal nem kisebbítheti Géza fe­jedelem - mert el ne feledjük: ő volt a nagy kezdeményező - és István érdemeit. Ennek az a lé­nyege, hogy az ő döntéseik nél­kül ugyanúgy eltűnt volna a térképről a magyarság, mint az avarok és még sok másik nép­csoport, amelyik hosszabb-rö- videbb ideig itt élt a Kárpát­medencében. Akár jól megtanítják ezt az iskolákban, akár nem, a közvé­lemény valahogy érzi, hogy au­gusztus 20. nemzeti, állami lé­tünk ünnepe. Gyűlésre ugyan ilyenkor se járunk szívesen, meg talán több pohár emelke­dik a magasba, hogy a köztünk élő Istvánokat köszöntse, mint ahányán a Vajkból lett király emlékét idézik, mégis ez az ün­nep őrzi leginkább rangját, mél­tóságát, minden rárakódott sa­lak nélkül. Tudjuk: történelmünk első királya mindjárt a legnagyobb volt talán, akit évszázadok, sőt egy ezredév múltán is a- leginkább tisztelhetünk. B. H. Baj van az ünnepeinkkel. Nem szeretjük igazán még a nemzeti ünnepeinket sem. Gyanakvóak vagyunk: ki, mire akarja fel­használni, s néhány ezer, állá­sában érintett embert kivéve kevesen érdeklődnek a hivata­los szónoklatok iránt, alig va­laki jön el - a lakosság szám­arányához képest - a települé­sek nagygyűléseire. Illetve sze­retjük az ünnepeket - a szabad­nap miatt. El lehet végezni a ház körül elmaradt teendőket, vagy, ha jó sorsunk úgy hozza: elmehetünk kirándulni, rokon­látogatóba, vagy ahová ked­vünk tartja. Talán az egyetlen kivétel au­gusztus 20. Lehet, azért, mert ez egyben a leggyakoribb ma­gyar keresztnév viselőinek, az Istvánoknak a nevenapja is. Lehet, azért, mert augusztus 20-a mindig volt. Akkor is, amikor hivatalosan az „új ke­nyér ünnepének” nevezték . Lehet azért is, mert István ki­rály tekintélye az évszázadok múlásával egyre nagyobb lesz. Mert egyébként az nem igaz, amit az István, a király című musical drámaszerzője több he­lyen megfogalmazott, hogy „volt idő, amikor Istvánt nem is tanították az iskolában”. Min­dig tanították, legfeljebb a „szentségét” nem emlegették, meg a szerepét másként magya­rázták. Nem minden „áthallá- sos” szándék nélkül. Istvánban a Keletről jött királyt kellett tisztelni, aki megvédte népét a nyugati ármánykodásokkal, hódítási törekvésekkel szem­ben. Amiben persze, volt annyi igazság, mint az ellenkezőjé­ben. Abban ugyanis, hogy ez a Keletről a legnyugatabbra sza­kadt népvándorlásbeli csoport azért tudott megmaradni, meg­gyökeresedni itt, a Kárpát-me­dencében, mert átvette és al­kalmazta azt a (vallási) ideoló­giát és az azzal együtt járó ál­lamszervezési modellt, amely- lyel gazdaságilag és minden ér­telemben felzárkózhatott Euró­pához. (Hogy ez az illeszkedés soha nem volt azért tökéletes, azt az is mutatja, hogy 1000 esztendő múltán is még ugyanez a nemzet programja.) Mellesleg a meggyökeresedés- hez az is kellett, hogy az első száz esztendőben három euró­pai nagyhatalom végvidékén, 0 S6we RICV RQX Szent István és Szent Imre alakja Ágnes királyné diptychon- ján (Bern, városi múzeum) Baranyai templomok Közel harminc baranyai temp­lomról készített képeket Takács Rudnay-díjas grafikus. A méltóságteljes pécsi bazilika mellett kis falvak bensőséges hangulatú templomait is meg­örökítette munkáin, melyekből augusztus 19-én, 16 órakor nyí­lik tárlat a Székesegyházi Plé­bánia Kocsis László termében. A lélek rajzai Kókay Krisztina finom vonalú rajzairól azt mondják, nem csak az ábrázolás, a kifejezés eszkö­zei, de közvetlen jelentés a lel­kiállapotról is. Az alkotó textil­jeiből és grafikáiból készült vá­logatás a pécsi Művészetek Háza tetőtéri galériájában kerül a közönség elé. Az évadnyitó tárlat elé augusztus 21-én 16 órakor Pálinkás György író mond bevezetőt. Zenés nyári esték Lassan befejeződik a zenés nyári esték sorozata a Baziliká­ban. Augusztus 20-án azonban még szerepel a programban Vi- rágh Tamás orgonaművész és Búzás Aida énekművész elő­adói estje, 20 órai kezdettel. 25- én ugyancsak este 8-kor Wit­terte Gábor orgonajátéka mel­lett a pécsi Unicum Laude énekegyüttes műsorában i,s gyönyörködhetnek a zeneszere­tők. Képek és kerámiák A hónap végéig még látható néhány érdekes tárlat a bara­nyai megyeszékhelyen. A Pécsi Kisgalériában Nagy Márta, a Parti Galériában pedig Geszler Mária kerámikusok munkái te­kinthetők meg. A Lenau-ház- ban információink szerint a német Leo Leonhard festmé­nyeit mutatják be, augusztus 27-én, 17 órakor. A Gyöngy­szem galériában Adám Péter festő és Vári Györgyi kerami­kus közös anyaga tekinthető meg a hó végéig, míg a Pécsi Műhelygalériában „Egy műke­reskedő talált tárgyai” láthatók. Egyházzenei fesztivál Mosonyi Mihály zeneszerző születésének 180. évfordulóját ünnepük azzal az egyházzenei fesztivállal, melyre szeptember 1-je és 5-e között kerül sor. Több budapesti helyszínen zaj­lanak majd a rangos zenei ese­mények, s a nemzetközi jelen­tőségű fesztivál kiemelkedő programja lesz 4-én az osztrák- szlovák-magyar és a szlovák­magyar est Budapesten, illetve vele egyidőben Pozsonyban. Szent István-nap István király szobránál, a pécs- váradi várban augusztus 20-án 16 órakor kezdődik a koszorú­zás. Ünnepi köszöntőt mond dr. Biró Ferenc önkormányzati képviselő, a Baranya Megyei Közgyűlés tagja. Szőke Kálmán: Búzaszemek Az ég összesöpri madarait, a szemeim nagyon magasról hullanak, ágak nőnek szívem fölé, lenn csak a kukorica fogsora cseng, s a búza bajszán pipacs lángol Ezt a tenyérnyi vajaskenyér-országot most megesszük. Vörösbort iszunk rá, s kóválygunk részegen, hazátlanul. A szárszói síneken szétdobált csontok kiben rendeződnek? Molnár-C. Pál metszete: Szent István egyházat rak i Szent István falvai Szent István királyt már rövid­del halála után nyilvánosan is szentként kezdte tisztelni a nép. A köznép emlékezetében István király megoltalmazta az ország függetlenségét, törvényeivel rendet, békét teremtett és igaz­ságot szolgáltatott, tehát igazi király volt. 1083. évi szentté avatása után pedig már az egy­házban, a templomokban is joggal fordulhatott feléje a párt­fogásáért esdeklő magyarság. Az első időkben fehérvári sírjához, majd 1084-től az Ist­ván király Szent Jobbjáról el­nevezett apátságba is elzarán­dokolhattak. A Szent Jobb 1433 előtt visszakerült Fehérvárra, s ez időtől ismét az ősi koronázó város volt a Szent István-tiszte- let központja 1543-ig, amikor is a török elfoglalta a várost. Nem mindenki zarándokol­hatott azonban Fehérvárra. És miután annak a tiszteletére, akit az egyház szentté avatott, ol­tárt, templomot lehetett emelni, sok helyen úgy döntöttek, hogy saját szülőföldjükön, falujuk­ban építenek templomot Szent Istvánnak. A Szent István nevét viselő települések túlnyomórészt első királyunk tiszteletére épített templomuk után kapták megkü­lönböztető elnevezésüket. A múlt század közepén nyolc falu viselte a Szentistván nevet Ba­ranya, Borsod, Pest-Pilis-Solt, Sáros, Torontál és Veszprém vármegyékben. Szentkirály nevű településeink ugyancsak Szent István után, a templom révén kapták nevüket, számuk tizenkettő, az ország legkülön­bözőbb vármegyéiből. A Veszprém megyei Szentkirály­szabadja viszont nem temp­loma miatt viseli nevét, hanem mert lakói mentességet kaptak bizonyos szolgáltatások alól, s a hagyomány szerint e kivált­ságot Szent István adta. A mai Magyarországon már csupán egyetlen Szentistván ta­lálható, mégpedig Borsod- Abaúj-Zemplén megyében. A többi valamilyen szóösszetétel­ben őrzi évszázados nevét: Szentistvánbaksa, Királyszen- tistván, Mátraszentistván, Szentkirály nevű falvaink meg­különböztető előtagot kaptak: Bakonyszentkirály, Kerka­szentkirály, Rinyaszentkirály, Parragszentkirály, Szabad­szentkirály. Az egyik középkori Szentistvánt Bajához csatolták, s most annak egyik városrésze. Már csak temploma utal haj­dani önálló voltára. Cs. K. t I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom