Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)
1995-08-17 / 224. szám
1995. augusztus 17., csütörtök Politikai Vitafórum Dhnántúli Napló 11 Az MDF ellenzéki programjáról (1.) Szövetség Magyarországért Egy asztalnál a konföderációk? A munkavállalók érdekében A Magyarországi Szociáldemokrata Párt országos vezetősége az országos szakszervezeti konföderációk vezetőit augusztus 28-án fórumra hívta a Dohány utcai pártszékházba. A szociáldemokraták úgy gondolják, feltétlen szükséges a szakszervezeti konföderációk véleményének egymáshoz való közelítése olyan problémakörökben, melyek minden munkavállalónál - polgárnál - felvetődnek. Ilyenek: szociál humánpolitika a munkahelyeken és a munkahelyeken kívül, gazdaság - privatizáció, foglalkoztatás, munkahelyteremtés. A meghívást az alábbi szervezetek már elfogadták: Autonómok, ÉSZT, LIGA, SZÉF, Munkástanácsok Országos Szövetsége, KESZOSZ - az MSZOSZ visszajelzése várható. A találkozótól - a várható megszorító intézkedésekkel szemben - mindenképpen a munkavállalók, a munkanélküliek, a polgárok érdekében történő vélemény- nyilvánítást várunk. Horváth László MSZDP Baranya m. elnök Még mindig kisüzem vagy nagyüzem? Mindkét birtoktípusnak szerepe van Politikusok messziről (I.) Fordított színházi kukkerrel ORBÁN VIKTOR Valakiket annak idején kifelejtett az ominózus koporsóból. Azóta is mindig mindenből kifelejt valami lényegeset, pártja mostani politikájából például a hajdan sokat emlegetett liberalizmust. Pedig különben jó fej. FODOR GÁBOR Lehetett volna miniszter- elnök is, ha Orbán nem ... Mióta valaha is felbukkant a politikai életben, mindenkihez volt legalább egy kedves, udvarias mosolya. Sajnos a mostani oktatásügy és kulturális élet sem várhat tőle többet. PETŐ IVÁN Az egyik legjobb magyar politikus. Hosszú klauzú- rára képes, hogy aztán mindig a kellő pillanatban szólalva meg, olyan dolgokról beszéljen, amelyek valóban a lényeget érintik. Bár lenne belőle néhány tucat. POZSGAI IMRE A lakitelki interjú után az ország legnépszerűbb embere volt. Amikor abban az újratemetéses, pálfordulásos évben franciaországi tv-sze- repléséről hazajött, azonnal meg kellett volna alapítania a szocialista pártot. Elmulasztotta a történelmi lehetőséget. Azóta mindent elmulaszt, vagy rosszkor csinál, rossz helyeken és nem igazán jó társaságokban mutatkozik. Valaki politikai hajótöröttnek nevezte. Talán még szegény Csengey Dénes. Aligha tévedett. TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS Kár, hogy kiment a politikából, bár ugyanakkor bent is maradt. Hajdan gyűlölt figurából viszonylag szimpatikus személyiséggé nőtte ki magát a magyar politikai közvéleményben. Nagy kérdés: elérhető-e egyáltalán ennél több ma Magyarországon? SZŰRÖS MÁTYÁS Annak idején a Parlament erkélyéről - mint akkori ideiglenes elnök - kikiáltotta a köztársaságot. Lejött az erkélyről, és mintha még mindig ott tétovázna valahol a lépcsőház alján. „Mi is volt ez? Hova is indultam? Hova is kellene most mennem? Mit is kellene tennem?” Mintha azóta sem találná a legalsó lépcsőt. SZEKERES IMRE A jelenlegi legnagyobb kormánypárt karakterisztikus személyisége. A semmiből jött elő, és mégis mindenütt ott van, ahol történik valami. Ezoterikusok szerint pozitív kisugárzása van. BOKROS LAJOS Ő valóban bokros. Sehol a környékén egy komolyabb fa, erdőnek nyoma sincs közel se távol. Csak bokor, bokor, bozót. Mikor fogunk valamelyiknek is az árnyékában üldögélni? (Folytatása következik) Bebesi Károly A Magyar Demokrata Fórum olyan körülmények között fogalmazza meg ellenzéki cselekvési programját, amikor- a hatalomra jutott baloldali erők egy esztendeje tartó kormányzása aláássa a rendszer- változás első négy évének eredményeit;- a kormányzó pártok belső és egymás közötti hatalmi harca kapkodó, késlekedő, szakszerűtlen és felelőtlen intézkedésben nyilvánul meg, melyek következtében:-romlik az ország nemzetközi megítélése,- egyre kevesebb külföldi tőke érkezik a gazdaságba,-nő az infláció, a munka- nélküliség, az államadósság, és megakadt a gazdasági növekedés,- hiányoznak a környezetünk állapotát hatékonyan védő intézkedések,- összeomlanak a szociális biztonság alapintézményei,- veszélybe kerül a társadalmi béke, és- egyre több állampolgár vonja meg bizalmát, nem cáak a kormánytól, hanem a parlamenti demokráciától is. A Magyar Demokrata Fórum - néppárti törekvéseiből fakadóan - vissza akarja nyerni a társadalom bizalmát, hogy a következő választások eredményeként ismét kormányzó erővé váljék. Tudjuk, hogy törekvésünk csak akkor teljesülhet, ha az MDF ma is vállalja felelősségét a rendszerváltozás első Bokros Lajos a szabadsága előtti két napos kormányülésről azt nyilatkozta, hogy addig nem lesz vége az ülésnek, amíg az Alkotmánybíróság döntése által kiesett 12 milliárd forintot ösz- sze nem szedik. A költségvetés bevételei között szerepel egy 150 milliárd forintos tétel. Ezt a bevételt az ország javainak a kiárusításával kívánja teljesíteni a pénzügyi kormányzat. Mostanában a privatizáció nagyon döcögősen megy és nagyon költséges folyamat. A napokban közölt hír volt, hogy ebben az évben eddig 27 milliárd forintprivatizációs bevétel volt. De azt is közölték, hogy ebből a 27 milliárd forintból az ország, a költségvetés A NATO tagság reménye és az Európa Házba való bejutás ugyanolyan délibáb, mint amilyennel a szocialista és kommunista táradalom építésének idején szédítették a népet. Mindkettő utópia. Munkát, energiát, lemondást, tűrést, áldozatot préseltek ki belőlünk 42 évig egy „mézesmadzag” (szocializmus, kommunizmus) reményében. Minden információforrás minden hullámhosz- szán, minden újság, folyóirat, rádió, TV, pártnap, szeminárium, pártiskolák, marxista tantárgyak, tankönyvek, tudósok ugyanazt a hamis, hazug jövőképet szuggeráltak a tömegekbe: „Építsük a szocializmust, kommunizmust!” A Szovjet Hadsereg jelenléte még megerősítette ezt a tömegbefolyásolást. Ha valaki is kimutatta, hogy nem hiszi, annak ők utána jártak! Ezt a maszlagot a tömeg egy része még el is hitte. négy esztendejének kormányzati tevékenységéért. Elutasítva a politikai magatartását ért igaztalan vádakat és provokatív rágalmakat, büszke arra, hogy az ország külgazdasági környezetének drámai ösz- szeomlása és a parlamenti ellenzék egy részének az anarchia veszélyét is felidéző, felelőtlen magatartása ellenére az általa vezetett kormány képes volt megőrizni a társadalmi békét, megteremteni és működtetni az önkormányzatok s a piacgazdaság jogi feltételrendszerét, és hosszú évekig tartó süllyedés után megindította a gazdasági növekedést. Döntő változásokat hajtottunk végre a tulajdonviszonyok (földkimérések, telekkönyvezés, birtoklevél), a vidéki településeken is lendületet adtunk az infrastruktúra fejlődésének (ivóvíz, telefon, tan- és tornatermek, utak) és sikerült megőriznünk a legrászorultabbak szociális biztonságát. Mindeközben, a középrétegek életszínvonalát óvó intézkedések mellett, továbbfejlesztettük a családok védelmét szolgáló szociális rendszereket, megteremtve egy korszerű és kiszámítható szociálpolitika kereteit is. Az elért eredmények feletti büszkeség azonban nem jelent önelégültséget. Elismerjük hibáinkat, nem tagadjuk hiányosságainkat, és elfogadjuk a jogos bírálatot. A hatalomgyakorlás tapasztalatlansággal is magyarázható zavarain, bürokratikus rövidzárlatain túl olyan tévedénem látott egy fillért sem. Mert ez a 27 milliárd forint elment a további privatizáció előkészítésére. Ahhoz képest, hogy a privatizációval foglalkozó intézmények teljesítménye a nulla körül sűrűsödik, nekem úgy tűnik, hogy ez a költség mintha a teljesítményhez képest egy kicsit sok lenne. Nyilvánosságra kellene hozni, hogy eddig mibe került az országnak a privatizáció. Hány száz, vagy akár ezer milliárd ment el a privatizáció „előkészítésére”. A helyzet az, hogy az ország értékeinek több mint a felét privatizálták már azzal a céllal, hogy ezzel az ország külső és belső adósságait csökkentsék. Jelenleg az a helyzet, hogy se pénz, se posztó. Mert elfogytak a javak, Antall József dobta be a köztudatba az Európa Házba való bejutás ideáját. Horn, Pető, Göncz átvette és felvállalta ennek a szellemi kábítószernek a terjesztését, mert hihetőbb jövőképet nem tudtak kitalálni. Látva a nyugati fogyasztói társadalmak árubőségét és élet- színvonalát, néptömegeink az Európa Házba való beköltözést holmi földi paradicsom eljövetelével azonosítják. (Kánaánt asszociálnak magukban). A NATO-ba lépéstől pedig az ország tökéletes védelmét remélik, mégpedig úgy, hogy alkalomadtán majd ők véreznek helyettünk, mint mi 1000 évig helyettük. Nos, kijelentjük, hogy hamis, hazug, népbolondító politikai propagandafogás ez az egész messianisztikus jövőkép, amely megvalósulásának semmi reális alapja sincs. Világosan kimondták nyugati gazdáink, hogy az Európához való csatsekért és mulasztásokért is felelősség terheli az MDF-et, amelyeknek feltárása és bírálata nélkül nem állhatnánk tiszta lelkiismerettel a választópolgárok elé. Nem volt elég erőnk a pártállami hatalmi zárványok, a politikai-gazdasági érdekhálózatok és a médiamonopólium felszámolásához. Hiba volt, hogy az MDF nem sürgette nagyobb erővel azoknak a jogszabályi és kormányzati feltételeknek a megteremtését, amelyek visz- szaszorították volna a korrupciót, a virtussá váló adócsalást, és segítették volna az állampolgári fegyelmet a közvélemény által elismert, támogatott erkölcsi normává emelni. Hiba volt, hogy az első koalíciós kormány két fontos területen nem érte el célját: sem a mezőgazdaság tulajdonviszonyainak reformját nem hajtotta következetesen végre, sem a bankrendszer átalakítását nem tudta befejezni. Végül hibázott az MDF azzal is, hogy a nemzeti, keresztény értékekre hivatkozva nem vette eléggé figyelembe az elmúlt négy évtized közösségromboló hatásait, s így hagyománytudattal alig rendelkező, ám a mindennapi megélhetésért kemény küzdelmet vívó nemzet többségét nem tudta megszólítani. Eredményeink tudatosítása és mulasztásaink elismerése teheti csak hitelessé törekvéseinket a baloldali kormánypártok hatalmi túlkapásaival és a felelőtlen demagógiával szemben. de az ország adósságai nem, hogy csökkentek volna, hanem nőttek. Ezért, ha visszajön Bokros Lajos a szabadságáról, akkor valakinek fel kellene hívnia a figyelmét, hogy Suchman minisztertársával együtt nézzen már utána a dolognak. Különben, ha ilyen ütemben dolgoznak a privatizációs intézmények, akkor ha létrejön is a közüzemek privatizációja, mire végbemegy a folyamat, addigra elköltik Bokros Lajos elől az általa nagyon várt 150 milliárd forintot is. Aztán jaj lesz a kormánynak, mert akár hetekig bezárva tartja őket Bokros Lajos, míg összeszedi utolsó filléreinket is a 150 milliárd forint elfolyt bevétel pótlására. Dr. Nádor András lakozásunkat csak a NATO-ba való felvételünk után kérhetjük. Tudatosan „nyugati gazdáink” kifejezést írtunk, mert hovatovább a nemzeti vagyonúnknak több mint a felét ők birtokolják. A SZU az akaratát a Szovjet Hadsereg fegyvereivel érvényesítette. Európa az akaratát a csekk-könyvével biztosítja. Az emberek ugyanis vagy fegyverrel vágják le, vagy pénzzel vásárolják meg egymást. Nyugat az utóbbit tartja célszerűbbnek, mert különben nem maradna vevője, fogyasztója. Hogy nem erkölcsi meggondolás mozgatja őket, azt világosan megmutatta fél millió ruandai lemészárlásának az esete. (Őket leírták, mert sem munkaerőként, sem fogyasztóként nem jöhettek számításba.) A brüsszeli NATO központban viszont világosan kimondták, hogy a NATO tagságunk feltétele hadseregünk kompatiIdőről időre akad valaki, aki bizonygatja a bizonyíthatatlant: a nagyüzem hatékonyabb. Ez az elmélet akkor sem volt igaz, amikor kitalálták. Egy minapi riportalany néhány megállapítására szeretnénk reagálni, mely érvek nélkül érvel a nagyüzem elsőbbsége mellett. íme: egy országban sem szükségszerű a nagy mezőgazdasági üzemek kizárólagossága, még ha sokáig ez is volt a kötelező. A szakértelem mindig komoly követelménye volt a mezőgazdaságnak. A régi kisbirtokosok szaktudása apáról fiúra szállt, a fejlődést pedig az új nemzedékek becsvágya biztosította, hogy többre vigyék, mint elődeik. Jól működött ez a rendszer. Bizonyosság rá, hogy a sokszázezer kisbirtokból kevesebb került csődbe, mint a napjainkban tönkremenő nagybirtokok száma. Az újrakezdéshez - ideiglenesen - a szükséges szakértelmet a falugazdászok hálózata biztosíthatná, ha nem éppen napjainkban számolná fel a kormányzat. Az épületek, gépek hasznosítása megoldódott volna, ha az egykori gazdák a gazdaságukat kapták volna vissza, nemcsak a puszta földet, ha a gépeket épületeket közös tulajdonba kapták volna. Ezek hasznosítása (valódi) szövetkezeti alapon biztosított lenne. Csak nem egy rossz „kárpótlási” meg „átalakulási” törvényt kellett volna alkotni, melyek komoly gátjai lettek (utólag látható) a falusi átalakulásnak. Ezért fordulhabilissé tétele (illeszthető legyen mind fegyverzete, mind struktúrája és kiképzése szempontjából). Ennek anyagi feltételei belátható időn belül nem állnak rendelkezésünkre. Több 10 milliárd dollárról van ugyanis szó. Mi marad akkor a délibábból? Fogyasszunk kevesebbet, hogy többet exportálhassunk; dolgozzunk többet, hogy többet exportálhassunk; ne szaporodjunk, mert a gyermeknevelés sok pénzbe kerül; legyünk türelmesek, mert szakértői vezetőink ismerik a Kánaánba vezető utat (maguknak biztosan); higgyünk, mert a párt tévedhetetlen, s ők birtokában vannak a társadalmat mozgató tudományos liberális ismereteknek; siessünk, hiszen minden azon múlik, hogy mielőbb kifizessük a 32 milliárd dollár adósságunkat a kamataival együtt, hogy aztán újabb nadrágszíj behúzással spórolhassunk a NATO belépés tagsági díjára. Addig tott elő Dél-Baranyában, hogy a tsz megtagadta a bérleti díját, mondván, a föld nincs a gazdák nevére írva, tehát nem is az övék. Ide vezetett a licitálás és az átírás tűrhetetlen késedelme! Lehet, hogy megismétlődik a 45-ös földosztás utáni állapot, hogy elkonfiskálják a földeket a gazdáktól? A falusi munkanélküliség fó oka, hogy megszűnt a tsz-ek foglalkoztatási kényszere és radikálisan csökkentették a létszámot, hiszen jóformán csak traktorosokra és gépkezelőkre van szükségük. A családi gazdaságoknak nem kell nagy fizetésű szakembereket (főkönyvelőt, jogászt, közgazdászt) eltartani és a kisebb területen belterjes gazdálkodásra, több lábon állásra kell berendezkedniük. Ez még a magas állatlétszám együttesen biztosítja a gazdaságosságot. A szakértelemmel, lelkiismeretesen működtetett nagyüzem kétségtelenül jobb, mint egy hanyag kisgazda kontárul művelt gazdasága. De ez az állítás fordítva is igaz! Mindkét birtoktípusnak helye, szerepe van, de más-más területen. A mező- gazdaság sok mai baja nem a kárpótlásban keresendő, hanem része az általános helyzetnek. Ebből csak tisztességes igyekezettel lehet kikeveredni. Éhhez azonban valódi piac kell, szigorú ellenőrzéssel, mindaddig, míg ki nem alakul a becsületes, megbízható gazdálkodás, míg ki nem iktatódik a spekulációs harácsolás. Történelmi Kisgazdapárt csak közbejön valami világkatasztrófa, vagy egy új kormány, amire rá lehet fogni a kudarc okát. Hasonlóan mint, ha a SZU nem omlik össze, talán már elérte volna a kommunizmust. Tegyük fel, hogy égi csoda révén elérjük a NATO tagságot. Bennünket megvédeni csak akkor tudnának, ha nyugati NATO katonai megszállás és parancsnokság alá kerülünk (csöbörből vödörbe!). Ellenséges támadás esetén (Orosz, Kína) potenciálisan elsőrendű célponttá, ütköző állammá válna hazánk. Románia elsőnek kiugrana a szövetségből s újra bevonulna Budapestre. Milyen jövőkép kellene akkor a magyarságnak? A MIÉP semleges, mezőgazdasági országgá, Kelet paradicsomává, Kelet Svájcává szeretné tenni hazánkat. Dr. Vörös György a MIÉP Országos Elnökségének tagja 27 milliárd nem sok egy kicsit? Az Európa Ház és a NATO délibábja r
