Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)
1995-08-09 / 216. szám
1995. augusztus 9., szerda Oktatás - Kultúra Dünántúli Napló 11 Mesélő fényképek Iskolaépítés 1935-ben Nagy Márton építész gyakorlati érzékének és tapasztalatainak köszönhető az egész építkezés technikai lebonyolításáéval járó szervezési, szerződés- kötési, költségvetés készítési munkák mintaszerű elvégzésén kívül, a tantermek és előadótermek világos, levegős megoldása, tökéletes szellőzése, foHatvan esztendővel ezelőtt, 1935 nyarán készült ez a muzeális értékű fénykép a ciszterci rend épülő Nagy Lajos gimnáziuma udvarán. A Széchenyi téri régi, gimnáziumot és rendházat magában foglaló épület mellett emelkedő új gimnáziumi szárny ekkor már csaknem készen állt. Pedig - ki hinné! - e hatalmas méretű építkezés mindössze hat hónappal korábban kezdődött. Korabeli dokumentumok szerint 1935 március 4-én tették meg az első kapavágást, miután a nyílt versenytárgyalásra beérkezett ajánlatok között válogatva úgy döntöttek, hogy lehetőleg a legtöbb munka pécsi vállalkozóknak jusson. Az építési munkálatok elvégzésére mintegy harminc mesteremberrel, iparossal, céggel kötöttek szerződést. Az új gimnáziumi épület megtervezése Kőszeghy Gyula és Nagy Márton műépítészeket nehéz feladat elé állította. Az volt a követelmény, hogy az új épület szervesen csatlakozzék a régi rendház és gimnázium 18. századi masszív tömegéhez. A modem kor iskolaépítési stílusa azonban ettől már jelentősen eltért. Szerencsére a tervező építészek tökéletes formaérzéke képes volt megtalálni a helyes átmenetet a két épület és a két korszak között. Mint ma is látható, az új, egészen modern homlokzat a Széchenyi tér felső sarkán szerényen visszahúzódik a régi rendház síkja mögé, hogy teljes formagazdagságában, modern vonalaival annál zavartalanab- bul bontakozzék ki a korabeli Kardos Kálmán - ma Janus Pannonius - utcai, több mint 70 méteres fronton. Az itteni bejárat feletti domborműveket (haza - hit - tudomány) Kőszeghy Gyula tervezte. Az épületszárny mostani állapotában a Janus Pannonius utca felől fotó: laufer László 1935 nyarán az épülő Nagy Lajos Gimnázium udvarán Nagy Vazul igazgató h. és Horvát Adolf tanár, (vadász István repró lyosóinak tágas tere. Míg az előkészítés munkájának nagyobb részét Nagy Márton végezte, addig a művezetés gondterhes feladata Kőszeghy Gyula vállán nyugodott. Közös összefogással sikerült elérni, hogy a vállalkozó iparosok lényegében kézi erővel ily - alig hihető - fantasztikusan rövid idő alatt felépítették ezt a hatalmas épületkomplexumot, 12 tanteremmel, a Kardos Kálmán utcai szárnyban elhelyezett és korszerűen felszerelt természetrajzi, fizika-, kémia- előadótermekkel, szertárokkal, rajztermekkel, különböző ifjúsági egyesületi gy üléstermekkel, 215 m2-es torna-, illetve díszteremmel, színpaddal, zenekari orchesterrel, zeneteremmel és még folytathatnám a felsorolást. A lényeg: 1935 október 15-én megtarthatták az ünnepélyes iskolaavatást. Amikor elsős gimnazistaként először léptem be 1935 őszén az új gimnáziumban, minden ragyogott a tisztaságtól. Megil- letődötten foglaltuk el helyünket azokban a tantermekben, amelyek nyolc éven keresztül második otthonunkká váltak. Dr. Nádor Tamás Varjak az ecetfán A tarjám krónikás A Komárom-Eszergom megyei, többségében német származásúak által lakott Tarján községben él Mikonya József. Nevét jól ismerhetik azok, akik olvassák és figyelemmel kísérik a kortárs magyarországi német irodalmat. Történetei falujáról szólnak. Annak a faluközösségnek az átélt eseményeit, életét idézik, melyben Mikonya él. 1994-ben jelent meg önálló kötete „Varjak az ecetfán” címmel. A televízió német szerkesztősége félórás műsorban mutatja be az írót. A szerző tarjáni otthonában beszél életéről, műveiről, írói tevékenységét könyvének szerkesztői, dr. Szende Béla és dr. Horst Lambrecht, valamint rajtuk kívül Schuth János, a Magyarországi Német írók és Képzőművészek Szövetségének elnöke értékelik. írásai közül Mécs Károly színművész szólaltat meg néhányat és nyilatko-. zik a műsorban a barát és írótárs, Rittinger Engelbert is. A műsor németül augusztus 12-én 8 óra 50 perckor, míg a magyar nyelvű változat augusztus 19-én 10 óra 30 perckor látható a tv kettes programján. Szerkesztő: Gerner Éva, operatőr: Háda Sándor, gyártásvezető: Babity Goran, rendező: Hoffmann György. Átütő stratégia a lelki egészségért Mentálhygiénés Programiroda kezdte meg működését Pécsett. Bár az iroda felújítását, berendezését most végzik, (a Tettyei irodaházban) vezetője, dr. Bleyer Erzsébet már elkezdte a tényleges működés beindulásához elengedhetetlen tájékozódást és felmérést Baranya, Tolna és Somogy megyékben. A pécsi Mentálhygiénés Programiroda ugyanis regionális feladatokat lát el. De melyek is ezek a feladatok, mi a célja az ország több pontján beindított irodáknak? Hazánkban, a magas halálozási okok között a szív-, érrendszeri betegségek után az mentálhygiénés (lelki, idegi) problémák olyan tünetei és betegségei szerepelnek a legnagyobb számban, mint az alkoholizmus, a dohányzás, a drog- fogyasztás, az öngyilkosság. Ismert, hogy a 90-es években már elindultak azok a kezdeményezések, amelyek különböző formákban a lelki problémákkal küszködőknek nyújtanak segítséget. A pszichiátriai szakemberek által létrehozott és irányított kezdeményezések mellett működnek egyesületek, civil szerveződések, (pl. gyógyult alkoholisták klubja, névtelen alkoholisták, drogellenes csoportok) amelyeknek nagy jelentőségük van a mentálhygiénés programban. Mind a szakmai, mind a civil kezdeményezések azonban az országban elszórtan, egymásról nem tudva, elkülönülten dolgoznak. így hatékonyságuk a befektetett energiához képest alacsony. Pedig akkor eredményes igazán ez a tevékenység, ha a társadalom minél szélesebb rétegeit nyerik meg az ügynek. Nos ezeknek a kezdeményezéseknek a koordinálása, támogatása az egyik feladata a regionális programirodáknak. Igazán átütő eredményt azonban akkor lehet elérni, ha az emberek szemléletét, magatartáskultúráját sikerül megváltoztatni. Ebben stratégiai fontosságú az oktatás. Minél több pedagógust kell megnyerni az ügynek és el kell érni, hogy a különböző szintű iskolai oktatásba is beépüljön, ezáltal a felnövekvő generáció szemlélet- módját egészséges irányba befolyásolják. A programiroda vezetőinek feladata a pedagógusok oktatásának megszervezése, az iskolai oktatási anyag összeállításában a segítségnyújtás. De az is feladatuk, hogy különböző intézményeket partnereknek nyerjenek meg, mint pl. a vöröskereszt, rendőrség, katonaság, családsegítő szolgálat, ifjúsági mozgalmak, művelődési házak, egészségügyi intézmények. Munkájuk része, hogy az önkormányzatok egészségügyi osztályaival, tisztiorvosi szolgálatokkal, sportigazgatókkal közvetlen kapcsolatot építsenek ki és tartsanak fenn. A programirodák vezetőinek tehát nem annyira szakmai képzettséggel, mint inkább széleskörű ismeretséggel és jó szervezőképességgel kell rendelkezniük. Úgy tűnik, az eddigi szétszórt erőfeszítések helyett átütő országos stratégia indul a lakosság lelki egészségének helyreállítása, a szenvedélybetegségek, öngyilkosságok visszaszorítása érdekében. S. Zs. A pedagógusok végső fegyvere a sztrájk! Még tombol a nyár, ki gondol ilyenkor a tanévkezdetre? Például a tanárok és a diákok, meg a Hallgatói Ön- kormányzatok Országos Szervezete (HÖKOSZ), amelynek vezetői már meghirdették: szeptember közepén - a tanárokkal közösen - iskolákon belüli sztrájkot szerveznek. Az egynapos akció, amit a tervek szerint a Parlament előtti ülősztrájk egészít majd ki, a tandíjrendelet visszavonására irányuló követeléseknek ad nyomatékot. A pedagógusok erősödő sztrájkhangulata borzolja a közvéleményt. Ez sokféle, olykor egymással szembenálló, szélsőséges véleménynek is tápot ad. Hogyan vélekednek ezekről a legilletékesebbek, a pedagógusok és képviselőik? Fölkerestük Kopcsik Istvánt, a Pedagógusok Szak- szervezetek érdekvédelmi titkárát aki egyben gyakorló pedagógusként, egy különleges gimnázium igazgatója.- Van-e erkölcsi alap ahhoz, hogy hivatásos nevelő az érdekérvényesítését gyermekek, serdülők érdekeinek csorbításával óhajtsa elérni? Ez nem modernizáció- Szó sincs arról, hogy a pedagógusok esetleges sztrájkja a gyermekek érdekét sértené! Jelenleg nem a saját bérükért tennék ezt, hanem az intézmények megvédéséért, az oktatás lehetőségeinek és feltételeinek megteremtéséért. Ez utóbbiak legalább húsz éve rosszabbodnak, ám az utóbbi néhány évben katasztrofálissá váltak. Ami most történik - intézmények bezárása a pillanatnyi megtakarítás érdekében - pedig beláthatatlan károkat okozhat! Korántsem tagadjuk a modernizációs törekvéseket, ha világos megfogalmazásokkal és financiális alapvetéssel történik, ám ha csak arról van szó, hogy e percben megtakarítást éljenek el, ezzel nem tudunk egyetérteni. Ez nem modernizáció, hanem éppen a fordítottja, ami az esélyegyenlőség amúgy is törékeny helyzetét ronthatja. Több száz iskolát akarnak csak anyagi megfontolásból bezárni. Ezáltal a vidéki, a kistelepüléseken élő gyermekek hátrányos helyzete fokozódnék, a fő kérdés egy pedagógussztrájk esetén nem a saját bérkövetelés, hanem a tanulók, a szülők érdeke.- Nem demoralizál-e, ha a pedagógussztrájk esetén több tízezer tanuló kirekesztődik az iskolából az utcára?- Hosszú idő óta apellálnak a pedagógusok hivatástudatára, mindig éppen olyankor, amikor a sérelmeiket kellene orvosolni. Nem lehet a hivatás- tudattal örökké visszaélni! Be kellene végre látni, hogy a pedagógusoknak is vannak állampolgári jogaik, ezekkel ők is élhetnek. A felelősségük pedig addig terjed, amíg a tanuló az iskolában van. Ezen túl a szülőt terheli a felelősség, s nem hárítható a pedagógusokra. Mindemellett az olyan rövid, jól szervezett, a szülők és tanulók által támogatott pedagógussztrájk lehet hatásos, amelyik nem bénítja meg az egész országot, de figyelmeztet ennek lehetőségére. Az esetleges munkabeszüntetés alatt szakszerű, rendes oktatás nem folyhat, a szükséges minimális ellátás főképpen a kollégiumokra, a fogyatékos gyermekekre és konkrét megegyezés alapján óvódásokra, kisiskolásokra szorítkozhat. Szeretném hozzáfűzni, hogy nem lehet a pedagógusok nyakába varrni a munkabeszüntetések ódiumát, amikor az illetékes tárca felelős személyiségei, a törvény által előírt érdekegyeztető tárgyalásra egy éve nem hajlandók.- Nem rendíti meg a tanári tekintélyt a sztrájk? A tanulók között van olyan vélemény: az a tanár sztrájkol, aki nem szeret tanítani. Ha a tanárok sztrájkolhatnak, megtehetik a tanulók is. És ha a diák sztrájkol?-Igazuk van, ők is sztrájkolhatnak. Ez a diáknak is joga, adott keretek között. Erre nézve minden nemzetközi egyezményt aláírtunk. Jogállamban élünk, a jog biztosította érdekérvényesítési eszközökkel mindenki élhet. Ha az iskola az életre tarnt, akkor ezt a jogot is ismertetnie kell. Nálunk mindenki most tanulja a demokráciát, az iskola sokat segíthet abban, hogy a tanulók felkészüljenek állampolgári jogaik gyakorlására. Tehát pedagógiailag nem hibás a munkabeszüntetés. Sokkal hibá- sabbak azok, akik olyan helyzetet teremtenek, hogy a pedagógus erre kényszerül.- Lehet-e, hogy a tanulók — sokallva a dolgozatírást vagy afeleltetést - esetleg sztrájkot szerveznek egy tanár ellen ?- Jó a kérdés, ilyen nem lehetséges. A szakmai követelményrendszerben senkinek, semmilyen sztrájkjoga nincs. A tanár kötelessége a szaktárgy tanítása, az igazgató feladata a személyi és tárgyi feltételek biztosítása. Viszont a tanuló személyiség-jogait sértő bánásmód esetén - pl., ha rendszeresen verik a gyermeket - az igazgató kötelessége az illető pedagógus ellen fellépni. Ha ez elmarad, a tanulók is élhetnek a sztrájkjoggal. Nem az újság a vita helye- Osztja-e azt a felfogást, hogy a pedagógusok, mint a társadalom mértékadó értelmiségi rétege, képviselőik útján képesek az érdekérvényesítés magasabb szintű', intellektuális módozataira?- Alapjában ezzel egyetértek, ám a mai, vadkapitalista viszonyok között a sztrájk a leghatékonyabb fegyver. Amikor értelmes emberek tárgyalnak értelmes emberekkel, akkor kétségtelen mód van az érdekegyeztetésre, még mielőtt kikerül az eltérő álláspont a sajtónyilvánosság elé. A kezdeteknél megállapíthatók a kritikus pontok. Tisztázódik: ki, meddig juthat el az ellentétes álláspont elfogadásában és mennyire kész a kompromisz- szumokra. A hivatalos érdekegyeztetés arra szolgál, hogy megegyezés jöjjön létre, ám ehhez a feleknek tartamok kell magukat. Nem lehet, hogy az oktatási törvényt a szakszervezet és a szaktárca az újság hasábjain vitassa meg. Az sem tartozik az intellektuális kapcsolatokhoz, hogy a minisztérium a megállapodásokat nem érvényesíti a Pénzügyminisztériummal szemben. Hangsúlyozom: tudjuk, nem lehet minden iskolát fönntartani! Ahol az intézmények összevonhatók, ahol nem kell a diákoknak kilométereket gyalo- golniok, ott az ésszerűség határain belül erre lehetőséget kell adni. Visszautalok az első kérdésére: a gyermekek érdekére. Csak ez lehet minden modernizáció és racionalizáció célja. Dr. Takács Ilona i > k i *
