Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)

1995-08-09 / 216. szám

8 Dunántúli Napló Közélet 1995. augusztus 9., szerda Szálkák Máza, Szászvár, Vékény, Kárász, Szalatnak, Magyaregregy Hat önkormányzat kézfogása Nem feltétlenül a pénzszűke miatt szaporodnak a kistérségi kézfogások: az önkormányza­tok felismerték érdekeiket. Je­lesen azt, hogy egy-egy bo­korban élve, azonos gondokkal szembesülnek, akár az infra­struktúra, akár a foglalkozta­tás, akár a kultúra kerül szóba. Aprófalvas Baranyánk, s benne a községek közelsége, tálcán kínálja az önkormány­zati együttműködéseket. Gon­doljunk csak a megyei föld­gázprogramra, a telefonháló­zat kiépítésére mely természe­téből adódóan egyformán érint térségeket. (Kitérni nagyon nehéz előlük - ki akarná? -, de egyedül nem oldható meg.) Másrészt vannak olyan köz­ségi funkciók, feladatok, me­lyek sok pénzbe kerülnek, s melyek koordinálva kevésbé rázzák meg a helyi költségve­téseket. Csak példálózva: lehet közösen szeméttelepet kialakí­tani, vagy éppenséggel idegen- forgalmi értékeket kiaknázni. Mindezek szerepelnek ab­ban az alapfeltevésben, melyet hat baranyai önkormányzat és az érintett településeken szer­veződött civil egyesületek hoz­tak létre Szászváron, s mellyel megalakították a Keleti-Me- csek Egyesületet. Máza, Vé­kény, Kárász, Szalatnak, Ma­gyaregregy és Szászvár pol­gármesterei látták el kézje­gyükkel a dokumentumot töb­bek között, ami nagyvonalak­ban a már felvázoltak mögé tömöríti az erőket. Püski Má­tyás, az egyesület elnöke, szászvári polgármester szerint az egyesület eredendő célja a térség halmozottan hátrányos helyzetéből adódó gazdasági Békepartnerség Louisianában Magyarok az aranyrögön Fedezzük fel a térség kínálta szépséget, adottságokat és társadalmi lemaradás fo­lyamatának fékezése, megállí­tása, s a térség érdekeinek ha­tékonyabb megjelenítése. Konkrétan: a szászvári bá­nya bezárt, épületei, infra­struktúrája hasznosításért kiál­tanak. Az egyesület itt szeretne a helybéli leendő vállalkozók számára egy centrumot - in­kubátorházat - kialakítani. A bányahasznosítóval tárgyaltak, országos pályázaton néhány milliót nyertek, s most próbál­nak különféle energiaszolgál­tatókkal (DÉDÁSZ, Vízmű­vek) egyezkedni. Jártak ez ügyben külföldi tanulmány­úton, s el ne kiabáljuk: angol és német üzletemberek is be­társulnának. A térség foglal­koztatási gondjainak enyhíté­sét célzó koncepció minden támogatást megérdemel! Hasonlóan a megélhetéshez szükséges forintokat lehet az idegenforgalomból kiegészí­teni. Az egyesület a falusi tu­rizmus fellendítése, a térség szép adottságainak kihaszná­lása érdekében fő állásban idegenforgalmi menedzsert al­kalmazott. (Akinek munkakö­rére pályázatot nyertek, s bérét a Munkaügyi Központ adja.) A menedzser a Tourinformmal és egyéb szervezetekkel közö­sen dolgozva a térség lehető­ségeinek feltárása mellett je­lenleg a községeket érintő fize­tővendég-szolgálat kiépítésén fáradozik. Ehhez az idegenforgalmi célhoz társul az az elhatározás, mely nyomán az egyesület ön- kormányzatai a természeti és az épített értékek felmérését megkezdték, s rövidesen az arra alkalmas objektumok, természeti tájak helyi védelme MÜLLER ANDREA FELVÉTELE testületi ülésen megfogalma­zódhat. Áz egyesületi összefogás példái között szerepel a térség infrastruktúrájának közös fej­lesztése. Pénz híján nagyot nem markolhatnak, de már el­döntött tény: Szászvár, Vé­kény, Magyaregregy és Kárász közösen dögkutat létesít, sze­méttelepet alakít ki, Kárász, Szászvár, Máza és Vékény községek pedig a közös, szennyvíztelepen munkálkod­nak. A térségi közbiztonság és közrend okán felállították a polgárőrséget, s a rendőrség számára a helyi őrs létrehozá­sához épületet ajánlottak föl. Mint azt Püski Mátyás leszö­gezte, szándékuk az önkor­mányzati és térségi szellemi erők összefogása, a kultúra támogatása, a közélet fellendí­tése. Kozma Ferenc A NATO 14 békepartner or­szágának katonái, köztük ma­gyarok csatlakoztak amerikai, kanadai és brit kollégáikhoz, hogy „Az együttműködés aranyröge ’95” nevű hadgya­korlaton Louisianában béke- fenntartó feladatokat gyakorol­janak. Először zajlik az Ameri­kai Egyesült Államok területén békefenntartó gyakorlat. Bár Oroszország is csatlako­zott a NATO Partnerség a bé­kéért programjához, de ezen a gyakorlaton még nem vehetnek részt, lényegében azért, mert már javában zajlottak az előké­születek, amikor a csatlakozási dokumentumot aláírták. Képvi­selteti magát viszont több szov­jet utódállam, és mellettük minden olyan kelet-közép-eu­Ikarus helyett A MÁV szakemberei kétségbe vonták az Ikarus gyár kísérleti sínbuszának rendszeres alkal­mazhatóságát. Ezért az úgyne­vezett Bz-szerelvények mel­lékkocsijait építik át motorko­csivá egyes mellékvonalak ki­szolgálására. A MÁV illetékese szerint az Ikarus gyár egy 260-as típusú városi közlekedésre gyártott au­tóbuszt alakított át még 1994 elején. A busz kormányát kime­revítették és keréktárcsájára vasúti abroncsot szereltek. Köz­lekedésbiztonsági okok miatt azonban a jármű nem kapott ha­tósági engedélyt, Ezért döntött a MÁV a Bz-szerelvények át­alakítása mellett. Ezek ugyan 25-27 millió forintba kerülnek, szemben az Ikarus 15-16 millió forintos ajánlatával, de megfe­lelnek a vasúti közlekedés utasbiztonsági igényeinek. rópai ország, amelyiknek esé­lye nyílhat a NATO-tagság el­nyerésére. A bizalomerősítés és a közös fellépés gyakorlása mellett a közel 4000 katonát mozgató gyakorlat kifejezett célja, hogy megoldja két elkép­zelt ország határvitáját, ezt kö­vetően pedig békefenntartó fel­adatot lásson el a térségben. A főhadiszállás Louisiana állam­ban, a Fort Polk-i kiképzőköz­pontban lesz. Bár a rossznyelvek szerint a trópusi louisianai klímával a békepartnerekre rá akarnak ijeszteni, a helyszín kiválasztá­sában, mint azt John Sheehan tábornok, a gyakorlat amerikai parancsnoka elmondta, inkább a Fort Polk-i kiképzőközpont korszerű technikai felszerelt­sége indokolta. Lézeres techni­kával képesek nyomon követni a gyakorlat alatt az egyes kato­nák mozgását. A résztvevők feladata egye­bek között földi aknakeresés és felszedés, valamint ellenőrző pontok kialakítása lesz. Már a gyakorlat megkezdése előtt felvetődött, hogy alkal­mazzák-e a Boszniában szerzett - sokszor nagyon keserű - NATO békefenntartói tapaszta­latokat. De mivel ez nem hábo­rús gyakorlat, az amerikai had­vezetés inkább Haitira, vagy Ruandára hivatkozik, amikor az ENSZ missziók gyakorlati ta­pasztalatai kerülnek szóba. A magyar szakasz, mely a honvédség szerződéses állomá­nyú békefenntartó századát képviseli, 47 főből áll, őket hadtáp-ellenőrző és sajtóü­gyekben szakosodott tisztek kí­sérik. A gyakorlat összköltségve­tése az amerikai felet, illetve a 30 millió dolláros NATO béke­partnerségi költségvetést ter­heli. Katonai szempontból a gya­korlat sikerét a kialakuló együttműködés szintjén lehet lemérni, az amerikaiak a há­romnyelvű tolmácsok alkalma­zásáig mindent megtesznek en­nek érdekében. Az amerikaiak hangsúlyozzák, hogy a közös fellépés, a nemzetek közti cse­lekvőkészség kifejlesztése az ENSZ által meghatározott mó­don zajlik a gyakorlat során. Zipernovszky Kornél Rolós ajtó A hetven évén túli nyugdíjas férj kétségbeesve meséli, mi esett meg velük:-Épp nem voltam otthon, amikor a lakásunkba dél tájban becsöngető ügynök rolós ajtó ajánlattal vette le lábáról a fele­ségemet. Szegénykém, hogy is gondolhatta volna a prospektust nézegetve, hogy a bejárati ajtó elé szerelt rolós ajtóvál ő nem tud majd boldogulni, a beteg­sége, a dereka miatt. Aláírta, ki­fizette az ezer forint foglalót, és alig várta, hogy hazaéljek és elújságolja a meglepetést, régi álmunk valóra váltását.- Nem is örült?-Egyből rájöttem, hogy ne­künk túlontúl nehéz a kezelése, a rolós ajtót nyitni-csukni. Si­került meggyőznöm az asz- szonyt. Másnap reggel elmen­tünk a számlán szereplő címre, hogy a korunk és a nyavalyáink miatt visszamondjuk a megren­delést, visszakérjük az ezer fo­rintot. Tudja mi volt a vála­szuk? Udvariatlan hangon el­küldték minket melegebb ég­hajlatra . . . Bukott ember? Ügyemet intézendő beajánlot­tak hozzá, mint az intézmény vezetőjéhez. Telefonon sikerült elkapnom, s jól esett, hogy olyan jó kedélyű, vidám, köz­vetlen és segítőkész. Legköze­lebb telefonon egyeztettem vele a személyes találkozást, s alig, hogy letettem a hallgatót, beug­rott, csak nem ő volt az adott te­lepülés polgármestere az előző ciklusban? Ha valóban egy és ugyanazon személyről van szó, akkor én már két éve anyagfel­vételen találkoztam vele. Gond­terhelt, nehezen megnyíló, fá­radt embernek ismertem meg. Majd kiderül, ha a megbe­szélt időre eljön. Eljött. Lezseren öltözve, életvidáman, szinte túláradt benne a felszabadultság, az ön­feledt nyugalom. Rákérdeztem. Elnevette magát. Akkor állt bennem össze a teljes kép: mennyire megváltozott.-Tudod, visszajöttem az eredeti szakmámba. Ez a kisuj- jamban van. Ha döntenem kell, tudom miért mondok nemet vagy igent, ismerem az embere­imet, így meglepetés sem érhet. Hát nem jobb így?- Nem hiányzik a hatalom?- Milyen hatalom az, mely­ben egyedül csakis te lehetsz, te vagy az áldozat? A balek, aki­nek kötelessége elvinnie a dilet­táns akamokok előidézte örö­kös balhét? Mi változott? Ezer éve nem találkoztam vele. Telefonon készséggel válaszol kérdéseimre, ám egyszer csak meglepő kijelentést tesz: „Ha­ragszom a Szálkáidra.” Nem tudom miért. Talán magára vette valamelyiket? „Megbán­tottalak?” - kérdem meglepet­ten.- Nem, dehogy. Tizenegy éve az egyik Szálkádban szoká­sodhoz híven név nélkül az ál­talam elmesélt sztorit is megír­tad „Harmadik” címmel. Nem emlékszel?-Már nem. Ennyi idő után?- mondom nagy zavaromban.- Elfaxolhatom neked, azóta is őrzöm. Szóval te akkor azt ír­tad - s tényleg az én szavaimat adva vissza -, hogy megszólják kolléganőim a feleségemet, aki várandós volt a harmadik gye­rekünkkel: minek a harmadik, amikor egy-két gyereket is mi­lyen nehéz eltartani, felnevelni a mai világban. A harmadik fiam már elmúlt 10 éves, na­gyon aranyos. De tényleg, néha megfordul a fejemben: a ká­rogó asszonyságoknak vajon nem volt akkor igazuk? A kárvallott Igyekszem rövidre fogni esetét, a kiszolgáltatottság iskolapél­dáját. Július derekán mesélte a pórul járt férfi:- Márciustól lízingelem az új autómat, 1700 kilométert tet­tem bele. Május 13-án egy X. megyei település külterületén összetörték a kocsim elejét. Szerencsére nem sérültünk meg, de a kár több mint 300 ezer forint. A helyszínelő egyértelműen megállapította: a karambolnál én voltam a vét­len, de papírt nem kaptam erről, mondván, majd küldik a hatá­rozatot. A biztosító elhitte a té­nyállást, a szakszerviz elvé­gezte a javítást, de mivel a biz­tosítótól nem kapták meg a munka- és anyagköltséget (az a határozat híján nem is fizethe­tett), a készre pofozott autót a szerviz nem adta ki. Autó nél­kül maradtam, de továbbra is fizetnem kellett a lízinget, a havi több mint négyezer forin­tos cascót plusz a kötelező biz­tosítást, a kocsival tervezett nyaralást is kénytelen voltam visszamondani.-Vétlenül miért én iszom mindennek a levét? - fakad ki.- Ha egyszer a helyszínelésnél elismerték a vétlenségemet, miért nem küldik többszöri ké­rés ellenére is az ügyintézést meglódító, az ügyeket végképp megoldó határozatot több mint két hónap elteltével? (Július végén a férfi testvére újságolta: megjött a határozat, a biztosító kifizette a javítás költ­ségeit a szerviznek, a kárvallott két és fél hónap elteltével visz- szakapta az autóját, de vala­hogy nem tud már tiszta szívből örülni. Ezek után?) B. Murányi László Magyarok Finnországban 8. Rácz István A történelmi idők és a közel­múlt eseményei után beszélni szeretnék egy fotográfusról, művészettörténészről, neves fordítóról, ma is Finnország­ban élő 86 éves művészről. Rácz István 1908-ban Tőke- terebesen született. Középisko­láit Sárospatakon végezte. Érettségi után az Eötvös Kol­légiumba került, tanári diplo­mát szerzett és két éven át a budapesti Berzsenyi Dániel Reálgimnáziumban tanított. Mivel részt vett az egyetemi hallgatók Hitler ellenes szer­vezetében, letartóztatták és két évre ítélték. A büntetés elől Csehszlovákiába szökött és új­ságíróként, műfordítóként Hit­ler ellenes újságoknál dolgo­zott. Jött azonban 1938 ősze, a müncheni paktum, s innen is menekülnie kellett. Választása Finnországra esett. Egy barátja segítségével megtanulta a fényképezést, és mint fotóriporter kapott útleve­let. A táj, az emberek minden­napi élete érdekelte. Sok képet vásárolt tőle a finn idegenfor­galmi hivatal, a finn külügy­minisztérium tájékoztatási hi­vatala. A második világhábo­rúban, a finn-orosz téli háború során Rácz István örökítette meg az eseményeket. 1945 őszén finn feleségével Sárospatakra költözött és finn mintára népfőiskolát szerve­zett. Vonzotta a tanítás, paraszt és munkásfiatalokat tanítani, felkészíteni őket egy új de­mokratikus Magyarország megteremtésére. A fordulat éve után a népfőiskolákat megszüntették, bezárták a bé- késtarrhosi zeneiskolát is, ahol utóbb tanított, s végül Buda­pesten a Kiadói Főigazgatóság alkalmazottja lett. Felesége egészségét a forró magyaror­szági nyarak igen megviselték, az ő érdekében próbálkozott, hogy visszatérhessenek Finn­országba. 1956 decemberében ez sikerrel járt és a karácsonyt már Helsinkiben töltötték. Életét újra kellett kezdeni, illetve folytatta fotóriporteri pályafutását, a művészettörté­neti fényképezés témakörét vá­lasztotta. Á legnagyobb finn könyvkiadó részére készített nyolc nagy formátumú könyv­ből álló sorozatot, minden könyvben 200-200-240 egész oldalas képpel, bevezetésként a stíluskorszak történetével, je­lentőségével. Ezeknek a könyveknek igen nagy volt a sikerük. így készült könyvsorozat a történelem előtti kor tárgyairól, a csiszolt kőkorszak eszközeiről, a kö­zépkori templomokról, melye­ket a finnek faragatlan szik­lákból állítottak össze. Ezek a templomok zord egyszerűsé­gükben, hatalmasak, jelentő­sek, igazi várai a hitnek. Belül­ről finn paraszti, népi festők festették rá a meszelt falakra a Biblia legfontosabb tanításait. Sorozata a finn reneszánsz és barokk, a finn rokokó és új­klasszicizmus alkotásaival folytatódott. Több éven át dol­gozott Svájcban, az Európán kívüli népek - hinduk, nége­rek, amerikai indiánok - mű­vészetét dolgozta fel. Svájcban huszonegy nagy méretű könyve jelent meg művészet­történeti felvételeivel. 1956- ban jelent meg magyar nyel­ven a finnek népköltészeti gyűjteménye a „Kanteletar”. S mikor végleg felhagyott a fényképezéssel, még volt ideje és ereje, hogy a finnek legna­gyobb kincsét a Kalevalát új­ból lefordítsa magyarra. A Ka­levalát színes felvételeivel il­lusztrálta úgy, hogy az úgyne­vezett kalevalai kornak - tehát a kereszténység felvétele előtti két évszázadnak - a leleteiből, fegyvereiből, ékszereiből ké­szített 48 színes felvételt illesz­tette fordítási helyére, bizo­nyítva, hogy az a műveltség, az az életforma melyről a Kale­vala szól, nem költői képzelt mesevilág. Rácz István műfordításai, riportkönyvei, művészettörté­neti munkái 106 kötetben je­lentek meg. Sütő László

Next

/
Oldalképek
Tartalom