Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)
1995-08-02 / 209. szám
8 Dünántúli Napló Honismeret 1995. augusztus 2., szerda Arcok a múltból Várhalmi Oszkár Várhalmi Oszkárra emlékezem. A mindig elegáns, délceg katona karmesterre, aki a két világháború közti Pécs zenei életének egyik legmeghatározóbb személyisége volt. Most lenne százöt éves. Önéletrajzából megtudom, hogy a Szerém megyei Péter- váradon született 1890. augusztus 5-én. Nagyapja a cs. és kir. 70. gyalogezred zenekarának karmestere. Ő irányította a zenei pályára: hat évesen kezdte el zongoratanulmányait, majd középiskolái elvégzése után bekapcsolódott a család akkori lakóhelye, Újpest zenei életébe. A Zeneművészeti Főiskola elvégzése után énektanárként működött, komponált, énekelt a Mátyás templom kórusában, majd templomi, illetve színházi karmesterként tevékenykedett. A kecskeméti színházban már operákat vezényelhetett. 1923 áprilisában katonakarmesterré nevezték ki a győri 4. honvéd gyalogezred zenekarához. 1924-ben Pécsre helyezték mert - amint azt a Pécsi Lapok hírül adta: „az országra kényszerített takarékosságnak a katonazenekarok jó része is áldozatul esett.” Csak a vegyesdandárok székhelyein, így Pécsett maradt meg a katonazenekar, melynek , jól betöltött teljes szolgálat után nyugalomba vonult karmestere, a jeles Borsay Samu helyére Győrből került Pécsre új karmester, aki már át is vette a zenekar vezetését.” Weigele (később Várhalmi) Oszkár Pécsre helyezését a zeneélet nagy nyereségeként nyugtázta a Dunántúl kritikusa. Ezt igazolták az eredmények. Hamarosan átvette a Pécsi zenekedvelők Egyesülete zenekarának vezetését, így a kitűnően képzett 8. honvéd gyalogezred zenekara fúvósaival kiegészült, egységes vezetés alá került két együttes magas színvonalúvá fejlődött. Ott állt Várhalmi Oszkár a Pécsi Daloskor, majd a babé- ros múltú Pécsi Dalárda karmesteri dobogóján is. Finom művész érzékkel vette a dalárda műsorára az újabb magyar a Cappella kórusirodalom gyöngyszemeit. így már 1935- ben nagy sikerrel szólaltatta meg Pécsett először Kodály Jézus és a kufárok c. hatalmas kórusművét. A Nemzeti Színházban Szirmai: Alexandra c. operettjét vezényelte, valamint Grieg kísérőzenéjét a Peer Gynt előadásain. Várhalmi nemcsak dinamikus gyakorlati működésével szolgálta a város zenei életét, hanem hangyaszorgalmú kutató és gyűjtő munkásságával is, melynek célja csaknem elfelejtett pécsi zeneszerzők emlékének ébrentartása, műveik bemutatása volt. A hagyományok megbecsülését követendő példaként kapcsolta ösz- sze a Zenekedvelők vasárnapi délelőttönkénti népszerű filharmonikus matinéinak vezénylésével. Nagy érdemei voltak a Pécsi Daloskerület ifjúsági és kerületi dalosünnepségeinek megrendezésében, a Baranya vármegyei népművelési karnagytanfolyamok életre keltésében. Érdemei elismeréséül az Országos Magyar Dalosszövetség a Liszt ezüst emlékéremmel tüntette ki és a kerület örökös tiszteletbeli karnagyává választotta. Számos sikere közül országos viszonylatban is kiemelkedő volt az 1933. évi Ünnepi Hét zenei eseménye, Piemé: A gyermekek kereszteshadjárata című oratóriumának Dóm téri bemutatása, melynek több száz tagú ének- és zenekarát Várhalmi szervezte meg, tanította be és vezényelte. Ezt követte 1936-ban a Pécsi Ünnepi Hét, melynek keretében Liszt Esztergomi miséjének a székes- egyház előtti téren való látványos megszólaltatásában ugyancsak nagy érdemei voltak a vezénylő Várhalmi Oszkárnak. Pécsi működését félbeszakította Debrecenbe való helyezése. Onnan visszatérve folytatta honvéd karnagyi hivatását. Ennek megszűnte után 1946 novemberében a Pécsi Iparos Polgári Daloskor és a MÁV zenekar karmestere lett. 1948. január 25-én a 100 éves Pécsi Dalárda díszhangversenyén még egyszer kiállt a színházban a kórus elé és elvezényelte a Pécsi Dalárda utolsó nyilvános szereplését. Dr. Nádor Tamás Szerelmetes városaink A katolikus főgimnázium eminens diákja Pécsi gyökerek Margittal Neumann Miksa „Szerelmetes városaink” címmel Dunai Imre eszmefuttatását olvashattuk a július 22-i „Pécsi körkép”-ben annak okán, hogy szaporodnak városunk közterein a Pécs testvérvárosait felsoroló táblák. Mint pécsi polgár már közel két éve gratuláltam a város akkori polgármesterének a másutt (pl. Fellbachban) már jóval korábban látott ötlet itteni megvalósításhoz, s egyben javasoltam azt is, hogy az általában két irányból megközelíthető táblák üres oldalát is használják ki, festessék fel oda is a városneveket. Őrülök annak, hogy a köszönettel fogadott és „visszaigazolt” javaslatom utódai idején megvalósult. Ma már csak ennyi lenne a kívánságom az ízléses táblákkal kapcsolatban, amit írásában Dunai Imre is javasol: álljon ott, hogy mióta tartanak, mely évben keletkeztek a kapcsolatok. Örülnék, ha mind többen állnának meg a táblák előtt helybéliek és idelátogatók -, és próbálnák megfejteni, mit is fejeznek ki, mit árulnak el „tulajdonosukról” a címerek. És ha netán valaki még többet akar tudni, készüljön olyan - az utazási irodákban, könyvesboltokban, idegenforgalmi információs irodákban árusítandó - kiadvány, füzetecske, amely szavakkal és néhány képpel, rajzzal, összehasonlító statisztikai adatokkal bemutatja Pécs testvérvárosait. Apropos: testvérváros. A cikkíró megtévesztőnek találja a fogalmat, mondva: „Testvére ugyanis vagy van valakinek, vagy nincs, az nem a keresésen, a kölcsönös választáson és a szimpátián múlik, mint a barátság vagy a szerelem.” Ez igaz. Csakhogy valószínű azért nevezzük így az együttműködő városokat, mert örököltük ezt a szóösszetételt. Amikor még többnyire csak az egykori Szovjetunióban születtek „testvérei” a magyar városoknak, átvettük az orosz kifejezést: „gorod po bratyimi” ( azaz: testvérváros - brat: testvér, fivér; bratsztvo: testvériség). De „Schwesterstadt”-ot („nővérvárost”) talált Pécsben 1956 szeptemberében Lahti város polgármestere, így „titulálták” egymást a kezdeti német nyelvű levelezésben is. (Finnül egyébként „ystevyykaupunki”- nak „barátságvárosnak” mondják.) S „Partnerstadt”-ként (partnervárosként) nevezik manapság a német nyelvterületen a tartós, jó kapcsolatokat ápoló városokat. Valóban jó lenne tudni, hogy vajon mit tud a város lakossága a „rokoni szálakról”, a testvérnek választott városokról! Ismerünk jó példákat a közelmúlt évekből. Vetélkedőket szervezett iskolásoknak a Városi Könyvtár és a Szivárvány Gyermekház Eszékről, Grazról, Kolozsvárról és Lahtiról, megszaporodtak az egyesületek, amelyek a barátság ápolására jöttek létre. Én magam a pécsi finn-barátok 1974-ben klubként megalakult, majd a tevékenységét 1993-tól Pécsi Magyar-Finn Társaságként folytató egyesületéről - mint annak elnöke - szólhatnék bővebben. Célkitűzéseink között - a finn kultúra pécs-baranyai terjesztése mellett - kiemelten fogalmaztuk meg a Pécs-Lahti testvérvárosi kapcsolatok ápolását, a finn város lehetőségeink szerinti megismertetését tagságunkkal és az érdeklődő pécsiekkel. Erre a közeljövőben jó alkalomként kínálkozik Lahti várossá nyilvánításának 90. évfordulója. Ünnepi hetet rendezünk szeptember végén. Vendégünk Jouko Heinonen helytörténész, a Lahti Városi Múzeum igazgatója szívesen tart majd előadást és vetítést a jubiláló városról egyesületünkön kívül iskolákban, művelődési házakban is. Végh József Neumann Jánosról, akit a „számítógépek atyjá”-nak neveznek, köztudott, hogy egyike volt a világ legnagyobb matematikusainak. Ám a hátteret, a családi oldalt kevesen ismerik. Édesapja Pécsett született 1870-ben. Neumann Miksa, a későbbi jónevű bankár, itt kezdte középiskolai tanulmányait: szülei a pécsi katolikus főgimnáziumba íratták be (ma a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma) az 1880-81-es tanévben. Az első éve fényesen sikerült, a 75 fős osztály legjobb tíz tanulója között találtuk a nevét. Latin, magyar, földrajz, számtan, geometria, vallástan - mind jeles, csak a test- gyakorlás terén mutatkoztak problémák, egyedül ebből a tárgyból kapott 4-est (mai 2-es- nek felel meg) - közli a Katho- likus Főgimnázium egykori Értesítője. Feltételezéseink szerint az év befejeztével családja Pestre költözött, így a fővárosban fejezte be tanulmányait, a Fasori Evangélikus Gimnáziumban. (Utóbb fiai is ebben a nagyhírű intézményben tanultak, csakúgy mint a későbbi Nobel-díjas tudósaink közül Wigner Jenő és Harsányi János.) Egyetemi éveiről nem tudunk biztosat, még élő leszármazottai (fia, Neumann János testvére, Miklós és Neumann János leánya, Marina Neumann-Whitman, aki ma a General Motors egyik alelnöke) sem tudtak pontos információval szolgálni. „ Feltételezzük, hogy jogi egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, Al- csuti Ágost jóbarátjával...” Az egyetem befejezése után feleségül vette Kann Margitot, és három fiuk született: János (1903), Mihály (1907) és Miklós Ágost (1911). Ezekben az években Neumann Miksa már bankári pozíciót töltött be, a Magyar Jelzálog Hitelbank igazgatója volt. Fényes karriert futott be, többek között Széli Kálmán miniszterelnök gazdasági tanácsadójaként tevékenykedett, és kiemelkedő érdemei elismeréseként 1913. február 20-án Ferenc József császár örökölhető nemesi címet adományozott neki, ekkor vette fel a „margittai” előnevet. Fiai neki köszönhetik széleslátásukat, a nagy közös vacsorák folyamán megtanulták, hogy nem szabad elveszni az apró részletekben. Apjuk számos külföldi üzleti útjára magával vitte őket, gyakorolhatták az európai nyelveket, német és francia nevelőnőik voltak. (Az Egyesült Államokban élő Nicholas A. von Neumann, azaz Neumann Miklós Ágost 7 nyelven beszél, a magyarral együtt.) Apjuk gyakran kikérte János fia véleményét a fontosabb döntések előtt, aki rendszerint nagyon konstruktív ötletekkel szolgált. „Apa meg szokta tárgyalni az érdekeltségi köréhez tartozó ipari alkalmazások technikai vonatkozásait is. . . . Ha pénzügyi érdekeltsége volt egy textilipari vállalkozásban, mint például a Hungária Jacquard Textil Szövó'gyárban, akkor a beszélgetés az automatikus Jacquard szövőszék és modem változatai körül folyt. Lehet azonban merő véletlen is, hogy János később beleártotta magát az IBM lyukkártyáiba” - írja a szerzőknek levelében Neumann Miklós. Persze nemcsak az üzlet volt a fő téma az étkezőasztalnál, sokat beszélt nekik a magyar történelemről, tudományról és a magyar kultúráról is. Neumann Miksa korán, 1929-ben halt meg gyógyíthatatlan betegségben (sajnos János sem ért meg túl magas kort, 54 éves korában hunyt el), de komoly szellemi örökséget hagyott fiaira. Neumann Miklós szerint „János karrierjének hátterében talán a legfontosabb tényező apánk hozzáállása volt, mikor felismerte a jelentőségét János első középiskolai matematika- tanára, Rátz László ajánlásának, és a lehető legkomolyabban vette azt. ” Rátz professzor volt, aki felismerte János matematikai tehetségét, és felhívta rá édesapja figyelmét, majd szülői beleegyezéssel megszervezte János tehetségének kibontakozását, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül, teljesen önzetlenül. Margittai Neumann Miksa dr. haláláról jelent meg az alábbi kis négysoros, mely akár 26 évvel később János fiáról is szólhatott volna: „Egy munkás élet, sok szép akarat, /tegnapról mára ím kettészakadt. / Alighogy heged, támad újra friss seb, / s a régi gárda kisebb, egyre kisebb. ” Neumann Miksa emléktáblája Budapesten a Magyar Televízió épületében (az egykori Tőzsdepalota) található. Hajdú Mária Fehér Péter Magyarok Finnországban 3. A turkui főtörvényszék másodelnöke 24 évi másodlevelezés után 1961 nyarán léptem először Finnország földjére. Ezen első találkozás hangulatát, érzelmi gazdagságát lehetetlen szavakban visszaadni. Mint a családtól, valamilyen okból elszakadt testvért, úgy fogadtak. Mindenhová el akarta vinni, igyekeztek mindent megmutatni, nevezetesebb városaikat, történelmi helyeiket. A háromhetes finnországi tartózkodás utolsó napjait Turkuban töltöttük. * Turku - svéd nyelven Abo - 1620-tól 1812-ig Finnország fővárosa volt, a finn történelem patinás központja, a nemzeti mozgalmak és kultúra bölcsője. Alapítása és alapítója ismeretlen, feltehetően 1229-hez, a svéd hódítások megindulásához fűződik. 1290-ben Finnország hivatalos közigazgatási központja. Itt székelt a legrégibb püspökség. 1525-től a keleti tengeri kereskedelem jogának birtokosa. A reformáció idején a finn nemzeti kultúra szülőhelye, itt dolgozott Mikael Agricola püspök, a finn irodalmi nyelv megteremtője. 1623-ban bíróságot, 1630- ban líceumot kapott, 1640-ben alapították a turkui akadémiát. Az 1827-ben kitört óriási tűzvészben a város háromnegyed része - az egyetem épületeivel, igen gazdag könyvtárával - a tűz martaléka lett. A mai székesegyház helyén akkoriban fatemplom állott. Építése az 1200-as években indult és 1300-ban szentelték fel. A reformációt megelőző időben a templom méltó volt a székes- egyház névre. Itt helyezték el a finnek védőszentjeinek ereklyéit. Mindmáig hagyomány, hogy a hazától távol elesetteknek is hazai földben kell nyugodniuk. Itt nyugszik többek között XIV. Erik király unokája, a „hakkapeliták” főparancsnoka Aake Tott marsall és a finn lovasság Dániában elesett főparancsnoka Torsten Stalhandske kettős koporsóban. Az ónkoporsót csodálatos virágminták és az 1644-es évszám díszíti. A templom egyik kápolnájában egyszerű márványkoporsóban pihen XIV. Erik király finn felesége Kaa- rina Maununtytár. E látogatás során szereztem tudomást a dóm idegenvezetőjétől, hogy az 1600-as években a város nemességének élén magyar ember, Grosz Gusztáv állt. Finnország történelméből az ismert, hogy a váratlanul meghalt X. Károly király után az ország kormányzása régensta- nács kezébe került. Az események és a körülmények azonban lehetővé tették az igen fiatal trónörökös herceg nagykorúságának idő előtti elismerését. A dánok felett aratott lundi győzelem fokozta a királyi hatalom tekintélyét. A fenti eseményeket követően XI. Károly király 1680- ban elhatározta a főúri birtokok - a donáció birtokok - visszavételét, illetve megcsapolásuk következetes végrehajtását. Tervének végrehajtásában Báthory István erdélyi fejedelem volt a példaképe, aki lengyel királysága idején hasonló megoldáshoz folyamadott a frissen meghódított baltikumi tartományokban. Grosz Gusztáv nevével 1983-ban találkoztam újra, a SUOMI-ban Bellái Sándor tanár úr írt róla, „Ki is volt ez a németes nevű magyar ember és hogyan került a XVII. századi mozgalmas finn svéd politikai küzdelmek sűrűjébe? ” címmel. A Turkui Városi Történeti Múzeum, a Finsk Biografisk Handbokra hivatkozva azt állítja, hogy Grosz Gusztáv atyja Magyarországról származott 1604-ben svéd katonai szolgálatba lépett és az evali helyőrség parancsnoka is volt. Hadiszolgálati elismeréseként adománybirtokkal jutalmazták. 1646-ban halt meg. Fia Gusztáv 1616. november 25-én született, jog tanulmányokat folytatott, majd annak végeztével atyjához hasonlóan ő is a hadimesterséget választotta. 23 éves korában a svéd hadsereg kapitánya, de egészségügyi okokból később kilép a hadseregből és Finnország egyik északi körzetének bírójává nevezik ki. Az 1657. évi országgyűlésen már mint a nemesség képviselője veszt részt és 1663-bán a turkui főtörvényszék megüresedett alelnöki tisztére nevezik ki. Öt alkalommal országgyűlési küldött, Turkuban betöltött tisztségével egyidejűleg kerületi bíró Haliko körzetben. 1676-ban udvamagy a tartományi rend gyűlésén, 1680-ban a Titkos Tanács és a Nagy Bizottságtagja. 1685-ben Finnország északi területeinek kapitánya. A haza szolgálatában kifejtett érdemei elismeréseként a Svéd Lovagi Ház 1689-ben bárói osztályába iktatta. 68 éves korában halt meg. Tetemét a kiválóságokat megillető helyre, a turkui dóm kórusa alá temették. * Mikor második alkalommal 1990-ben Turkuban jártam és a székesegyházat, annak kápolnáit, a főnemesi családok és hősök síremlékeit újra végig néztem, meggyőződtem arról, hogy az 1827-es borzalmas tűzvészben az ő sírja is megsemmisült. Igaz Tyyni-Ilta Jermo írása: „elolvadt minden, ami csak elolvadható volt és elégett minden, ami csak eléghetett ... A tűz napokig égett és izzott a padló alatt, elpusztítva sok oda temetett halott tetemét ...” Sütő László < <
