Új Dunántúli Napló, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)

1995-07-06 / 182. szám

8 Dhnántúli Napló Magazin 1995. július 6., csütörtök Jó tanácsok üdülőknek Pancsoljunk mértékkel Napozáskor, fürdéskor a fehérbőrűeknek és a gyerekek­nek kell elsősorban vigyázni fotó: laufer László Remek dolog a rekkenő hő­ségben hűsölni a habokban, ám nem teljesen veszélytelen, íme a legfontosabb jó taná­csok és megfigyelések. Sohasem szabad felhevült testtel vízbe ugrani. A forró Naptól izzó test számára még a langyos víz is jéghideg zu­hanyként hat. A vérnyomás ilyenkor rendkívüli mérték­ben lecsökken, ami önkívületi állapothoz vagy - szívbeteg­ségre, érelmeszesedésre haj­lamosaknál - akár infarktus­hoz is vezethet. Aki egy kiadós ebéd után veti magát a tűzó' napon a ha­bokba, szervezetét még na­gyobb sokknak teszi ki. Jó ta­nács: közvetlenül a kiadós ét­kezés után ne menjünk fü­rödni, hanem várjunk leg­alább fél órát! Kánikulában fokozatosan szoktassuk ma­gunkat a vízhez. Gondosan válassza ki, mi­kor és hol fürdik. A tengervíz elvileg igen tiszta, mert a só fertőtlenít. Szennyeződés en­nek ellenére előfordulhat, amire jó lesz vigyázni. Aki uszodában keres enyhülést, szintén gondolja meg, mikor és hová vált belépőjegyet. Csak tiszta, láthatóan gondo­zott úszómedencében füröd­jünk! Nem árt megkérdezni, milyen időközönként fertőt­lenítenek, és cserélik le a vi­zet. Aki folyóban akar megmár­tózni, ne ugorjon bizonytalan mélységű vízbe! Csak az úsz- szon nyílt vízen, aki nagyon jó úszó. A vízparti kempingezést gondosan készítsük elő. Elő­zőleg szerezzünk be szavahi­hető, pontos információkat a víz mélységére és tulajdonsá­gaira vonatkozóan. A folyó­kon csónakázva tartsuk be a vízi rendészeti előírásokat! A felfújható gumimatrac és gu­micsónak nem alkalmas arra, hogy veszélyes vízen, nád­tengeren vágjuk át magunkat. Kikötőben ne ússzunk! Ár­vízkor eszünkbe ne jusson ki­próbálni a magas, örvénylő, sárgás-barnás, nagysodrású vizet. A szörföző és a vitor­lázó is legyen figyelmes. Mi­közben egészséges és szép hobbijának hódol, ne veszé­lyeztesse mások testi épségét. Ä Balatonnál, a tengerparton üdülők mindig vegyék figye­lembe a vízi rendészet utasí­tásait. Ha fellövik a viharjelző rakétákat, azonnal menjünk ki. Érzékeny bőrűek, allergiá­sok különösen jól válasszák meg, hol fürödnek. Hőforrá­sok esetén a víz összetétele ál­talában ki is van írva. Stran­don nem árt papucsot viselni! Ha fürdősapka használata kö­telező, nem árt utána fejet mosni. Uszodába, strandra, víz mellé mindig vigyünk száraz ruhát, hogy átöltözhes­sünk, ha fázunk. Sokak száraz bőre igényli, hogy strandolás után zsírpótló, bőrtápláló krémmel bekenjék. A túl hideg víztől könnyen fel lehet fázni. Aki krónikus hólyaggyulladásban szenved, kérje ki az orvos véleményét, mielőtt a kiszemelt fürdőhe­lyet felkeresi. Ám ha az elő­vigyázatosság ellenére is si­került felfáznia, igyon sok fo­lyadékot és öltözzön melegen. Akinek görcsöt kap a keze vagy a lába a vízben, feküd­jön hanyatt! Próbálja meg masszírozni a fájó tagját, majd utána engedje, hogy a víz sodoija. Ha szükséges, kérjen segítséget a többi úszó­tól, és más úszásmóddal érjen partot. Uszodában hordjunk strandpapucsot. A víz szélén, a nedves közegben előszere­tettel telepszenek meg a bak­tériumok, melyek az esetleg megkarcolt,érzékeny talpon keresztül fertőzést okozhat­nak. Különösen a lábujjainkat öblítsük le és töröljük szá­razra fürdőzés után. Tűző napon ne olvassunk, mert a fehér lapok vakítanak. Az érzékeny fülűeknek is vi­gyázzanak, kellemetlen és fájdalmas lehet, ha a hallójá­ratba került víz gyulladást okoz. Vámpírjaink, a szúnyogok Másodpercenként 600 szárnycsapással táncolnak a levegőben a kis vámpírok. Ez az elképzelhetetlenül gyors rezgés kelti azt a jellegzetes zümmögést, amelyről éjszaka is kétséget kizárva fel­ismerhetjük: szúnyog van a közelben. A parányi állat sötét szobában is biztosan tájékozódik: a vajsav és a kilélegzett széndioxid szaga vezérli izzadó testünkhöz, hogy aztán észre­vétlenül megtelepedhessen és lakmározáshoz foghasson rajta. 3500 szúnyogfaj Culicidae, csípőszúnyog, da­losszúnyog, moszkitó - sokféle néven illetik azt az állatcsalá­dot, amely langyos nyári esté­ken megkeseríti szabadtéri tar­tózkodásunkat, fél éjszaka nem hagy aludni, miközben össze­vissza csipked. Mintegy 3500 szúnyogfaj létezik szerte a vi­lágon, közülük mindössze 200 honos Európában. Térségünkben a legelterjed­tebbek a dalosszúnyogok, de különféle anopheles-fajták is megtalálhatók, amelyek trópusi maláriaterjesztő társaik közeli rokonai. Utóbbiak szerencsére azonban a mi égövünkben tel­jesen veszélytelenek, mivel a malária-kórokozó elszaporodá­sához állandó, egyenletes me­legre van szükség. A bennünket gyötrő vérszívó rovarok nagy része a legyek rendjének (dip- tera) egyik alrendjéhez tartozik. Nevezzék őket akár szúnyog­nak, bögölynek vagy kolumbá- csi légynek, valamennyien a vérünket akarják. Művészi repülők Ebben hihetetlen repülőmű­vészetük segíti őket. A kétszár­nyúak a leggyorsabb és legak­tívabb repülő rovarok közé számítanak. A lóbögöly szá­mára az óránkénti 50 kilométe­res sebesség teljesen szokvá­nyos, más fajok képesek egy helyben lebegni vagy akár hát­rafelé is repülni. Egy eme rend­hez tartozó parazita légy azt is meg tudja tenni, hogy petéit re­pülés közben egy méh potro- hába helyezze. E művészien repülő rovarok sokat profitálnak szárnyuk kü­lönös alkalmazkodásából. Míg sok más rovar két pár szárnnyal rendelkezik, a légyféléknek csak egyetlen használható szárnypáruk van. Á hátsó pár két speciális lengődugattyúcs- kává (rezgettyűvé) alakul át. Ezek a parányi nyeles bunkók a repülésnél a szárnyakhoz ha­sonlóan gyorsan fel-alá mo­zognak és közben a repülést se­gítő fontos információkhoz jut­tatják a rovart. Tájékoztatják, miként kell bonyolult mozgá­sokat végrehajtani, például ha a szoba mennyezetén „landol” vagy ha a víz felszínére száll le óvatosan, hogy petéit lerakja. A jövő nemzedék A nőstényszúnyog 50-től 500-ig terjedő számú petét he­lyez el kötegelten a víz felszí­nén, közben úszókamrái óvják meg attól, hogy elsüllyedjen. A petelerakás helyének megvá­lasztásánál nem válogatós, fel­téve, hogy állóvízről van szó: tavak, mélyebb tócsák, esővíz­gyűjtő tartályok egyaránt lehet­nek a jövő nemzedék „gyer­mekszobái”. A hőmérséklettől függően néhány naptól több hétig is el­tarthat, míg a petékből kifejlett állatok lesznek. Már kettő-hét nap múlva lárva bújik ki a peté­ből. Ez potrohúval a vízfelszí­nen függ, légzőcsövön keresz­tül lélegzik és veszély esetén kígyózó úszómozgással képes alámerülni. A lárva négyszer vedlik, mire bebábozódik. Ez is a víz felszínén függve lélegzik és ügyetlenül képes csak mo­zogni. Megfelelő hőmérséklet esetén már egy-két nap múlva kibújik a bábból a rovar. Szirén! ének Attól függően, hogy hím vagy nőstény szúnyog jött a vi­lágra, rövid élete alatt más-más feladatokat kell ellátnia. Egy szúnyogfmak mindössze né­hány napos élete során a leg­fontosabb teendője az, hogy megtermékenyítsen egy nős­tényt. Nagy, üvegtisztító csutak alakú, bozontos csápja van. A hímszúnyog e pompás fejdísze segítségével képes érzékelni a nőstény repülésének hangját. Mert míg bennünket, embere­ket forró nyári éjszakákon csak bosszant és idegesít a nőstény zümmögése, a szúnyog-férfiúra mindez sziréni énekként hat. A hímnek elegendő ideje van ahhoz, hogy élete egyetlen cél­ját megvalósítsa. Mivel csupán csökevényes szájszervvel ren­delkezik, tehát csípni nem tud, nem is kell vér után vadásznia. Élelemként megelégszik vízzel és virágnektárral. Egyes szúnyogfajok a párke­reséshez rajokat alkotnak. Oly­kor csak néhányan verődnek össze, máskor moszkitók ezrei szállnak fel - legtöbbször alko­nyaikor - hogy egy nőstényt magukhoz csalogassanak. Ha egy szúnyoghölgy behatol a rajba és a repüléshangjáról a hímek felismerik, hogy azonos fajhoz tartozik, majd egyiknek vetélytársai ellenében sikerül hozzáférnie, nem tart soká az udvarlás. A hím egyetlen feladatának teljesítése után hamarosan el­pusztul. A megtermékenyülés- sel a nőstény is jóval közelebb jutott életcélja megvalósulásá­hoz. De még egy nehéz és ve­szélyes feladat vár rá: megter­mékenyített petéi érleléséhez vérre van szüksége. Még mindig rejtély A nőstényszúnyog tehát megfelelő táplálék után néz. Egyes fajok meghatározott vér­gazdákat részesítenek előny­ben, mások mindenevők. Olyanok is akadnak, ame­lyeknek még az emberek közt is vannak kedvenceik, például a férfivért előnyben részesítik a nőkével szemben. De az embe­rek között egyéb szempontból is van különbség aszerint, hogy mennyiré vonzóak a szúnyogok számára: míg egyesek alig ké­pesek a csapást elkerülni, má­sokra szinte rá sem hederítenek - olyan jelenség ez, amely még mindig rejtély a tudomány számára. A testszag és a kilélegzett le­vegő széndioxid-tartalma ve­zeti a szúnyogot áldozatához. A vaj- vagy ecetsavat, amely az izzadság része, még 30 méter távolságból is képes kiszima­tolni. Ha az állat közelebb kerül áldozatához, a meleg és a le­vegő páratartalma is vezeti. A szúnyog, miután leszállt kiszemelt „véradójára” néhány másodpercig vár, hogy biztos legyen: észrevétlen maradt. Ez­után szúrósertékké alakult felső és alsó állkapcsaival, valamint a nyelvével behatol a bőrbe. Nyelvén keresztül rögtön egy csepp nyál folyik a sebbe. En­nek az a célja, hogy megakadá­lyozza a vér megalvadását, és ezáltal a táplálékforrás elzáró­dását. A szúrás és a befecskende­zett nyál hatására az emberi bőr hisztamint lövell ki, ez az erek tágulásához, ödémaképződés­hez és viszketéshez vezet - ez az, amit szúnyogcsípésként ész­lelünk. A szúrószerv rezgő mozgás­sal tör további utat a szövetben, míg meg nem sért egy kis vére­ret. Aztán a szúnyog nagyokat kortyol. Ha továbbra is háborí­tatlan marad, néhány percig szív, és ennek során testsúlya többszörösét is képes magához venni. Generációk A gyomorba érkező vér nem csupán a nőstény táplálékául szolgál, nélkülözhetetlen a pe­téi éréshez is. Miután ezeket le­rakták, a nőstények nagy része is elpusztul. Az időjárástól függően egy nyáron számos szúnyoggenerá­ció is felütheti fejét. Néhány szúnyog ősszel házakba mene­kül, hogy átteleljen. így még a hideg évszakban is előfordul­hat, hogy táplálék után kutató szúnyog zümmögése riaszt fel álmunkból. A világon 3500 szúnyogfajt ismernek, vizes területen szapo­rodnak, mert lárváikat vízben, tócsákban helyezik el Koldulás és bűnözés Gyermekek a flaszteren A rejtett kamerával felvett szentpétervári utcaképen két ti- zenkétéves gyerek először kö­rüljárja a külföldi rendszámú Volkswagen kisbuszt, majd az egyik eltűnik a tér forgalma­sabb részén - falazni fog. A másik gyakorlott mozdulattal kinyitja a lezárt autó ajtaját, és egy pillanat alatt kirámolja a kocsit - egy sporttáska és egy bőrkabát a zsákmány. Sietősen távozik a tetthelyről, és közben a kamera felé kacsint - a néző elhűl, a gyerekek a kamera kedvéért tartottak bemutatót. Egy nemzetközi felmérés szerint a világon 7,7 millió ut­cagyerek él, számukat Szentpé­terváron meg sem próbálják felbecsülni. A nyár beálltával Budapesten is egyre megszo­kottabb látvány a kolduló gyermek. Az átlagpolgár elő­ször megriad, majd szánalom és lelkiismeret-furdalás ébred benne, és adakozik - de csak míg egyszer véletlenül észre nem veszi, amint a kicsavart lábú, látszatra sérült lányka fel­áll az aluljáró lépcsőjéről, és tökéletesen egészséges járással távozik. A budapesti gyermekkoldu­lásról nehéz átfogó felmérést készíteni, olyan gyorsan válto­zik a helyzet - állítja Barta György utcai gondozó, Ameri­kából elterjed megnevezéssel Streetworker. Hosszú ideig járta az utcákat a metró és a forgal­masabb terek környékén kol­duló gyerekek nyomában, és a koldus mindenféle formájával találkozott. Sok család valóban a megélhetésre gyűjti a pénzt, akár felügyelik a gyermekeik koldulását, akár úgy, hogy a gyerekek a saját zsebükre dol­goznak. Bizony, amikor 5-6 éves fiúk és lánykák a háttérben meghúzódó szülők parancsára napokat töltenek a betonon egyfolytában, az inkább hason­lít a gyermekmunkára. A Deák térnél is előfordult, hogy a szü­lők a Zsiguliban üldögéltek, amíg a két gyerek kéregetett, valószínűleg nem a napi betevő falatra. Sok cigánycsalád Romániá­ból érkezik Pestre koldulni, de közülük legtöbben beszélnek magyarul, és magyarnak is tart­ják magukat. Persze tévedés lenne azt hinni, hogy csak a ci­gányok koldulnak. A Népliget környékén több különböző gye­rekcsapat ütötte fel tanyáját nemrégen. A legfiatalabbak - nem cigányok - csoportja szinte kizárólag „lejmolt”, de legtöbbször a nagyobbak, a 14-16 éves zsebesek közelében tartózkodott. A zsebesek néha rabolnak is, mert akcióikat a rendőrség létszámhiánya miatt szinte háborítatlanul űzhetik. A gyerekkoldusokból, utca­gyerekekből nem utolsósorban a jó példa hiánya és az erkölcsi normákat alig ismerő közeg miatt könnyen, szinte magától értetődően válhat bűnöző. Barta György praxisában érettségi­zett, nyelvvizsgával rendelkező lány is előfordult. Apja alkoho­lizmusa miatt inkább a város­széli mezőn, illetve az utcán la­kik ésöves élettársával. De Barta György szerint az ön- kormányzatok által fenntartott Gyermek- és Ifjúságvédelmi In­tézetekben a rendszerváltás va­lóban szemléletváltással járt, aki most ott dolgozik, tudja, hogy mennyi múlik az odafi­gyelésen. 0 rendszeresen segít hajléktalan fiataloknak átme­neti szállást szerezni, azután megy a Déli pályaudvarra kon- zervet osztani, és ebédjegyet ad a hajléktalanoknak a Batthyány téren. De a pénz hiányát ő sem tudja pótolni: mindig úgy érzi, többet is szét tudna jó szívvel osztani. Az utóbbi néhány évben nem javult a helyzet, mondja Barta György, sőt inkább romlott. A leginkább azért aggódik, mert még nem tudhatjuk, mi lesz a mai utcagyerekekből, hajlékta­lan fiatalokból. A rock-együtte­sek és a filmek erőszakhősei nem alkalmasak arra, hogy pél­dát adjanak a beilleszkedésre, az alkalmazkodásra. „A sátán nem fog győzni, de én benne hiszek” - mondta néhány napja egy 13 éves fiú az utcán őt megszólító gondozónak. Az utcagyereket kiszakítani saját környezetéből nem min­dig a legjobb megoldás, az örökbefogadás is csak néhány gyereknek lehet kiút, pedig a je­lenség tömeges méreteket öltött az egész világon. Londonban híressé vált kezdeményezéssel rikkancsmunkát kínáltak a volt drogosoknak és utcagyerekek­nek - ők évek óta büszkén vise­lik jelvényüket. Németország­ban viszont a bevándorlásból adódó etnikai problémák nehe­zítik a közösségi cselekvést. Az amerikai tapasztalatok is azzal csengenek egybe, amit Barta György a példa hiányával ma- .gyarázott: csak a helyi közös­ségek és hivatásos gondozók, intézmények példát is adó cse­lekvése nyújthat reményt arra, hogy a problémát úgy-ahogy kezelhető mederben tartsuk. Zipernovszky Kornél

Next

/
Oldalképek
Tartalom