Új Dunántúli Napló, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)

1995-07-31 / 207. szám

6 Pünántúli Napló Külföld 1995. július 31., hétfő A szerbek aligha állnak meg, amíg jelentős sikert el nem érnek Reménytelen háború „A hosszúra nyúlt állóháború a volt Jugoszlávia területén ha­marosan befejeződik. Már az idén megkezdődik a harci cse­lekmények gyors kiterjedése, amelybe a boszniai muzulmáno­kon, horvátokon és szerbeken kívül a horvát reguláris hadse­reg, a NATO erői, a jugoszláv hadsereg, s esetleg a koszovói al­bánok, macedónok is bekapcsolódnak” - írja a Szevodnya című moszkvai napilap. A legnagyobb biztonság a tolvajok ellen A gépkocsi érez és hall A németországi Münster tar­tományban lévő Coesfeld vá­rosban bemutatták azt a gép­kocsit, amely a rendőrség sze­rint a legnagyobb biztonságot nyújtja tolvajok ellen. A gép­kocsi érez és hall. Külsőre a bordó színű Audi 80-as nem különbözik a más hasonló márkájú gépkocsiktól. Ami azonban benne van, a bizton­sági technika legújabb vív­mányait képviseli. Található az autóban olyan számítógép vezérelte hely­zetmeghatározó, amelynek segítségével a kocsit egész Európában 30 méternyi pon­tossággal megtalálhatják. A riasztón kívül két elektromos indításgátlót építettek be az Audiba. Ötven alkatrészt, köztük az ablakokat, a kerék­tárcsákat és a motor részeit betű- és számkóddal látták el, amely a gépkocsi azonosítását lényegesen megkönnyíti. Az igazi biztonságot azon­ban olyan indításgátló képvi­seli, amely emberi hangra re­agál. Az akusztikai ujjlenyo­mat szerepét játszó berende­zést öt különböző hangra le­het beprogramozni. Ezek a biztonsági berende­zések természetesen nagyon drágának számítanak minde­nütt. Annak, aki minden fel­sorolt felszerelést be akar építtetni gépkocsijába, 12 ezer márkát kell kifizetnie. A biztonsági berendezések kifejlesztését az R+V nevű biztosító társaság finanszí­rozta. A társaság szóvivője szerint a múlt évben Német­országban 140 ezer autó ello­pását jelentették be. Ez milli- árdokba kerül a biztosítóknak. Friedrich Koch münsteri rendőrfőtanácsos a dpa-nak elmondta, hogy 1989-ben még csak 17 ezer gépkocsit tulajdonítottak el. Hollandiában is bezár a bazár Nem bevándorló ország Motorgyár Bécs mellett Az Európai Unió Bizottság en­gedélyezte, hogy az osztrák ál­lam és Bécs városa több, mint 200 millió schillinggel támo­gassa az ausztriai Opel-cég Bécs melletti nagyszabású be­ruházását, ahol az eddiginél ki­sebb fogyasztású és környezet­kímélőbb új motorcsaládot kí­vánnak gyártani - jelentette az APA osztrák távirati iroda. Az „Opel Austria” közel ötmilliárd schillinget költ a bécs-aspemi motorgyárra, ahol a Corsákhoz, az Astrákhoz és új kiskocsik­hoz kívánják kifejleszteni az eddiginél csekélyebb üzem­anyag-fogyasztású, kisebb ká- rosanyag-kibocsátású és köny- nyebben újrafeldolgozható mo­torokat évi 500 ezer példány­ban. Az Opel csak a kutatás-fej­lesztéshez, a környezetvéde­lemhez és a szakképzéshez fo­gadhatja el a felajánlott támo­gatásokat. Prágai metró A Siemens AG is tagja annak a konzorciumnak, amely elnyerte a prágai közlekedési hatóságok 210 millió márka értékű, 110 metrókocsira szóló megrende­lését. A Reuter közlése szerint a Siemens szállítással foglalkozó részlege 55 millió márka értékű megbízást kapott vontató fel­szerelésre és ellenőrző rendsze­rekre. A vállalat egyik ausztriai részlege pedig 15 millió márka összegű megrendelést nyert el. A Daimler-Benz AG egyik részlege 60 millió márka érték­ben forgóalvázakkal, motorok­kal és áramátalakítókkal látja el a prágai metrót. A Siemens közleménye szerint a terméke­ket 70 százalékban cseh gyá­rakban készítik el. Space Mountain Végre nyereséges Európa leg­nagyobb szórakoztatóparkja, a Párizs melletti Euro Disney cég 170 millió frankos többlettel zárta áprilistól júniusig tartó, legutóbbi negyedévét. Az eredmény jelentőségét az is mutatja, hogy a tavalyi év ha­sonló időszakában az Euro Disney még több mint félmilli- árd frankos deficitet könyvelt el. Az Euro Disney, illetve a hozzá tartozó szállodák bevéte­lei az elmúlt időszakban 17 százalékkal nőttek, s elérték az 1,362 milliárd frankot: mindezt az váltotta ki, hogy a belépők, illetve a szállodai árak csökken­tése nyomán a korábbinál töb­ben látogattak ki a parkba, s nyilván pótlólagos vonzerőt je­lentett a legújabb látványosság, az elektronika minden csodáját felvonultató Space Mountain átadása is. Barlangsír Izraeli régészek 6500 éves bar­langsírra bukkantak Galileá- ban, Pekiin falu közelében - je­lentette be a Jeruzsálemi Mű­emléki Hivatal. A kutatók több tucat szarkofágot és olyan edé­nyeket tártak fel, amelyek hol­tak hamvait tartalmazzák. Ta­láltak rézből, illetve elefánt- csonból készült kultikus tár­gyakat is. Mobiltelefonok A finn állami vasúttársaság (VR) bejelentette, hogy nem kívánja a mobiltelefonok használóit elkü­lönített vasúti kocsikba kénysze­ríteni, bár számos utas panaszko­dott a hordozható telefonok okozta zajártalomra. A jövőben azonban olyan új szerelvényeket állítanak be, amelyek már külön­leges rádiótelefon-erősítőkkel lesznek felszerelve. A szerző úgy véli, hogy a volt Jugoszláviában a béke vagy egy hosszabb fegyverszünet megkötése jelenleg már lehetet­len. Túl sok embert öltek meg vagy űztek el, a frontvonalak pedig túlságosan kanyargósak ahhoz, hogy állandó államha­tárt lehessen meghúzni e vona­lak mentén. Ugyanakkor tartha­tatlan a másfél éve tartó hely­zet, amikor is az ENSZ humani­tárius segélyei tartották életben a muzulmán területi beékelődé­seket és Szarajevót. A boszniai muzulmánok kormányhadserege jól kipi­hente magát, átalakult, s a nem­zetközi fegyverembargó meg­sértése árán új fegyverekre is szert tett. A muzulmánok most megpróbálják javítani katonai helyzetüket, aktív felderítő har­cokba bocsátkoznak, és időn­ként támadásba is lendülnek. A boszniai szerbek sem ül­nek karba tett kézzel. Vezetőik látják, hogy az erőviszonyok nem az ő javukra változnak. A szerbeknek szükségük van a gyors békére. Srebrenica és Zepa bevétele, és a többi mu­zulmán enklávé ellen indított támadás éppen azt a célt szol­gálná, hogy véglegesen megtör­jék az ellenséget, megmutassák az ENSZ garanciáinak töré­kenységét, a legyőzőiteknek ők diktálják a feltételeket és elér­jék a jelenlegi status quo nem­zetközi elismerését. A szerbek aligha állnak meg, amíg jelen­tős sikert el nem érnek. A NATO Súlyos hiba lenne abban is re­ménykedni, hogy a nyugati demokráciák számára a háború elfogadhatatlan eszköz a nem­zetközi válságok rendezésében. A nyugati közvélemény és a tömegtájékoztatási eszközök többsége egyetért abban, hogy meg kell állítani a szerbeket. A vezető politikusoknak pedig a következő választáson nem hi­ányzik a gyengék kétes reputá­ciója, így kénytelenek lesznek cselekedni. Ha a NATO légiereje a kis hatékonyságú, egy-egy célpont megsemmisítését célul kitűző csapások taktikája helyett szé­les körű légitámadásokat indít a boszniai szerbek ellen, akkor az erőviszonyok gyorsan és jelen­tősen megváltoznak. A boszniai szerbeknek nincs hatékony lég­védelmük és nincsenek vadász­bombázóik. Az észak-atlanti szövetségnek nem is szükséges olyan hatalmas erőket mozgósí­tani, mint tette ezt az iraki há­ború idején. Az állandó felde­rítő repülések során gyakorlati­lag teljesen feltérképezték a szerbek állásait, s a politikai döntés esetén készek azonnal csapást mérni. Moszkva A cikkíró a várható és logikus katonai lépéseket elemezve arra a következtetésre jut, hogy a boszniai szerbeket a megsem­misítő katonai vereség várja. A Nyugat erővel történő beavat­kozásának legkomolyabb kö­vetkezményét azonban a szerb- horvát háború kiújulásában látja. A horvátországi Krajina és Bosznia szerb részének fegyveres ereje csak papíron mutat jól. Erős tüzérségi erő és sok harckocsi, de hiány van ka­tonákban. Egyes becslések sze­rint Boszniában már csak 600 ezer szerb maradt. A lakosság menekül a harcok és a gazda­sági nehézségek elől, a hadse­regekből megszököttek száma eléri az 50 ezret. A horvátok és a boszniai muzulmánok össze­fogása esetén a szerbek súlyos helyzetbe kerülnek, s egyetlen reményük a jugoszláv hadsereg marad. A jugoszláv hadsereg meggyengült, s a NATO-val szemben nincs esélye. A Szevodnya szerint a fegy­verembargó hamarosan végleg hatályát veszti a horvátok és muzulmánok számára. Nyuga­ton és Keleten is hatalmas fegyverkészlet halmozódott fel a hidegháborúban, s a gazdag muzulmán államok nyilvánva­lóan készek a fegyverszállítá­sok részleges finanszírozására, akárcsak Afganisztán esetében. A NATO-tagállamok és szö­vetségesei pedig szemet huny­nak efölött. Az orosz újságíró feltételezi, Moszkva élesen elítéli majd a Nyugat aktív beavatkozását. A parlament egyoldalúan feloldja a Jugoszlávia elleni nemzetközi büntető intézkedések hatályát, s ebben lehet, hogy a végrehajtó hatalom is támogatni fogja. A szerbek azonban ettől nem so­kat remélhetnek. Jugoszlávia szomszédai, a nyugati segítsé­get és barátságot aktívan kereső Magyarország, Románia, Ma­cedónia és Albánia nem fogja átengedni területén az orosz fegyverszállítmányokat. A NATO-ba való mielőbbi belé­pésre áhítozó Magyarország engedélyezte, hogy légterén át­haladjanak a NATO felderítő repülői. A NATO Magyaror­szág segítségével tartja ellenőr­zése alatt a jugoszláv légteret. Végül Is... Végkövetkeztetésében az új­ságíró úgy véli, hogy Szerbiát hosszú és reménytelen háború várja. Szerbia és Montenegro lakosainak nagy része nyilván­valóan nem akar a boszniai és a krajinai frontokra vonulni. Kü­lönösen ellenállnak a vajdasági magyarok és a koszovói albá­nok. A „nagy balkáni háború” után a szerbek kénytelenek lesznek elfogadrii a nemzetközi összekötő csoport jelenlegi bé­ketervénél összehasonlíthatat­lanul rosszabb feltételeket tar­talmazó békeszerződést - véli a cikk szerzője. Hollandia egykor nemcsak szélmalmairól és finom sajtjai­ról volt híres, hanem arról is, hogy nagylelkűen menedéket nyújtott külhonból érkező ül­dözötteknek. Ezek az idők - úgy tűnik - végleg elmúltak. Támogató vagy munkahely ígérete nélkül érkező külföldi menekültek előtt - csekély számú igazolt menedékjog-kérőt leszámítva - bezárult a tulipánok országa. A 60-as évek közepétől az iparosodó Hollandiába tízezré­vel áramlottak török és marok­kói vendégmunkások, hogy enyhítsék a heveny munkaerő- hiányt. Akkor, majd a 70-80-as évek baloldali kormányai ide­jén az uralkodó felfogás az volt, hogy a sajátos etnikai közössé­gek színesítik és gazdagítják a 15 milliós országot. A 90-es évek gyökeres for­dulatot hoztak ezen a téren. A szigorodó pénzügyi és társa­dalmi konzervativizmusra jó példa a belügyminisztérium közelmúltban kiadott közlemé­nye, amely leszögezi: „Európa nem bevándorlási kontinens, mint ahogyan Hollandia sem bevándorló ország”. Egy ilyen megnyilatkozás tíz évvel ez­előtt még istenkáromlásként hangzott volna. A hivatalos ideológia szerint a bevándorlás megfékezésével a kormány elejét kívánja venni a külföldiek ellen irányuló erő­szak-hullámnak, amely oly sok gondot okoz Francia- és Né­metországban. A holland kormánynak (il­letve az adófizetőknek) tavaly 780 millió dollárjába került az 52 000 menedékkérő ellátása. A német példát követve (ahol 1993-ban drasztikusan szigorí­tották a menekültstátus kritéri­umait) Hollandia már a száraz­földi határain létesített befo­gadó-központokban igyekszik kiszűrni a hamis menekülteket- azokat, akik a magasabb élet- színvonal reményében vándo­rolnak országról országra. Még ez sem elég: a kormány- némely balti államhoz hason­lóan - ultimátumot intézett a már huzamosabb ideje az or­szágban élő külföldiekhez: ta­nuljanak meg hollandul, ellen­kező esetben lefaragják a nekik folyósított segélyt. Az ország nyelvét nem, vagy csak rosszul beszélőknek ugyanis alig van esélyük arra, hogy munkát ta­láljanak - így viszont tartósan segélyre szorulnak, folyamato­san csapolva a holland állam­kasszát. Illetékesek mintegy 400 ezerre teszik a Hollandiá­ban élő törökök és marokkóiak számát. Magyarok Finnországban 1. Maria Ungeri 1991 év nyarán történt, Jyväskyläi barátaimmal elutaz­tam Mikkolába, ahol őseiktől örökölt udvarház állt. A főépületet külsőleg nem­rég renoválták, a belső szobá­kat, annak berendezéseit erede­tiben meghagyták, ősi formá­jukban maradtak a melléképü­letek, az istállók, a kamrák, a gabonatárolók, a füstös sauna és a pajta. Ott üldögélhettem a 200 éves „tupában” elgondol­kozva a régiek életmódjában, szokásain és az ősi rokonsá­gon. A gabonatárolók, a kamrák hatalmas gránit kövekre helye­zett, kétoldalt lefaragott fage­rendákból épültek egy emelet magasságban. Az alsó szintre négy lépcső vezetett, itt tárol­ták rekeszekben a különféle gabonát, míg a felső szinten nagy faedényekben az olajat, vajat, a sózott húst és halat, a gerendákon átvetve pedig egy rúdon felfűzve a száraz lyukas kenyeret, melyet rozsból készí­tettek és egy alkalommal 30- 40 darabot sütöttek. - Ezt a kenyeret hívták „näkkiläipä”- nak, ami száraz, kemény, vé­kony kenyeret jelentett. Az egyik gabonatárolót azonban múzeumnak rendez­tek be, ahol minden eszköz, mellyel valaha őseik dolgoztak megtalálható. A szokások, a hagyományok, az ősi kultúra tisztelete áradt mindenfelől. Itt élnek tavasztól késő őszig. Amikor már mindent meg­mutattak, jött számomra a meglepetés. Elém tettek egy vastag iratgyűjtőt. Néztem a külső feliratot „Sukupolven esivanhempien taulu” magyarul az ősök, az előszülők táblázata rokonsági fokok szerint. Anna-Liisa Mat- tila elmondta: „Eljutottam ku­tatásaimmal az 1640-es évekig és kiderült, hogy őseim a mai Vammala Tyrvää faluban él­tek, nevük Ungeri, azaz Ma­gyar volt.” Egy térkép másolatot tettek elém, melyet Jonas Sträg svéd földmérő készített a település­ről 1640-ben. A térkép alul írt szövege szerint, a településen 10 ház volt. A kettes számmal jelölt házban laktak őseim - ál­lítja Anna-Liisa Manila. - A földmérő a térképen a házakat az ott élt családok neve szerint is bejelölte. A ház neve pedig Ungerilla azaz a magyarok háza nevet viselte. Az elmondottak igen nagy hatással voltak rám. Azóta fog­lalkoztat a gondolat, hogy mi­ként, milyen okból és milyen módon kerültek magyarok Finnország nyugati részébe. A kérdés megválaszolása nem sokat késett. Egy rendkí­vüli alkalom adott lehetőséget, hogy 1992 tavaszán Finnor­szágba utazzam. A meghívás Jyväskylä-be szólt, ahol bará­taim, a Manila család téli ott­hona van. így sikerült más irá­nyú megbízatásom mellett be­tekinteni azokba az okiratokba, melyek évszázadokon át mu­tatják, kik Anna-Liisa Manila ősei. Köztük ott van az 1735 június 25-én született Mária Ungeri, azaz Magyar Mária. Mária Ungeri 1758. október 15-én kötött házasságot Eric Vieras-sal, és kilenc gyerme­kük született. A vieras szó a finn nyelvben idegent, ismeret­lent jelent vagy vendéget. Há­zassága után Mária Ungeri csa­ládjával Tyrvää településen la­kott, amit első két gyermeké­nek Johan és Mária születési hely bejegyzése is igazol. A finn neveknél, azok meg­ítélésénél nagy óvatosságra van szükség. A la végződésű családnevek minden esetben a család ősére utalnak és ez a tény a családfa kutatásban na­gyon fontos, sőt perdöntő! Mi­ért nevezné a svéd földmérő a Tyrvää-ben lévő házat Unge- nla azaz Magyar-háznak, ha az akkor nem az lett volna! Viljon Nissilä finn néprajz- kutató feltételezése szerint a magyarok - nevezzük magyar telepeseknek őket - Németor­szágon át kerülhettek Finnor­szágba. Ezen feltételezést nem zárja ki, de tanulmányozva Finnor­szág, Lengyelország és Erdély történelmét figyelemre méltó az a tény, hogy Báthory az 1575 december 14-i királlyá választása után jelentős ma­gyar erőkkel ment Lengyelor­szágba. 1577-ben Báthory se­regei beveszik Pszkovot és el­foglalják Livóniát. A harc 1581-ig húzódik. E hadműve­letekben erdélyi csapatok és magyarországi hajdúk is részt- vesznek. Valóban elképzel­hető, hogy a harcok során Finnország déli részébe ma­gyar elemek is eljutottak, akár mint földhöz, adományhoz ju­tott szövetséges, akár mint ha­difogoly. Ezt a feltételezést támasztja alá többek között dr. Kovách Géza történész Aradról kelt ér­tekezése is. Sütő László Radovan Karadzsics ft t i « >

Next

/
Oldalképek
Tartalom