Új Dunántúli Napló, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)

1995-07-26 / 202. szám

1995. július 26., szerda Oktatás - Kultúra Phnántúli Napló 11 Megszűnő főiskolai tagozat A Haynal Imre Egészségtu­dományi Egyetem Egészség- ügyi Főiskolai Karának Ta­nácsa úgy döntött, hogy meg­szünteti miskolci tagozatát. A Miskolcra felvett első, és a már ott tanuló felsőbb évfo­lyamos hallgatók mindegyi­két a budapesti tagozat átve­szi, és kollégiumi helyet biz­tosít számukra. Az elmúlt he­tekben többször szerepelt na­pirenden az 1987-ben, az ak­kori szakminiszter támogatá­sával és a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Tanács anyagi hozzájárulásával lét­rehozott tagozat megszünte­tése. Két héttel ezelőtt a kari tanács egyszer már határoza­tot hozott arról, hogy a köte­lező létszámleépítést a mis­kolci tagozat megszüntetésé­vel oldják meg. Az elmúlt héten titkos szavazással vi­szont arról határoztak, hogy mégis megmarad a védőnőket és gyógytornászokat képző tagozat. Pénteken dr. Molnár György docens, a tagozat igazgatója sajtótájékoztatón fejezte ki aggodalmát amiatt, hogy a budapesti vezetőség mégis be kívánja zárni az in­tézményt. Megérzése valós­nak bizonyult, a jól felszerelt miskolci intézmény ezek sze­rint mégis megszűnik. Az angol után a német Az európai egyetemeken és felsőoktatási intézményekben az angol után a német vált a legtöbbek által tanult idegen nyelvvé. Ennek fő oka az új­raegyesített Németország gazdasági jelentőségének nö­vekedése - jelentette ki egy münsteri nyelvkutató pro­fesszor. Wolf Gewehr szerint a franciát és a spanyolt már lekörözte a német, amely kü­lönösen Kelet-Európábán hó­dít. Érdekes ugyanakkor, hogy angol nyelvterületen, így Nagy-Britanniában is többen kezdenek németül ta­nulni. Olyannyira, hogy sür­gősen német nyelvtanárok képzésére van szükség, akik a megnövekedett hallgatói igé­nyeket képesek lesznek kielé­gíteni. Egyedül mint hivatali nyelv nem tudta a német az Európai Unió brüsszeli főha­diszállásának falait bevenni. Bár a német az angol és a francia után az Unió harma­dik hivatalos nyelve, az előbbi kettő a hivatali érintke­zésben egyelőre kiszorítja - úja a dpa. Börtönrománc Golyó általi halálra ítélte egy szentpétervári bíróság az utóbbi évtized egyik leghír- hedtebb orosz banditáját, a 39 éves Szergej Madujevet, aki a róla készült film és tévésoro­zat nyomán országos ismert­ségre tett szert. Madujev an­nak köszönhette hímevét, hogy az ügyét vizsgáló ügyésznő 1991-ben belesze­retett, és segített neki meg­szökni. Natalja Voroncova becsempészett Madujevnek egy Nagant típusú revolvert, amellyel a bűnöző az őt kí­sérő börtönőrt megsebezve kereket oldott. Az ügyésznő azóta hét éves börtönbünteté­sét tölti bűnrészesség miatt. A fegyveres rabló és bandavezér Madujev életének felét rács mögött töltötte. Az utolsó szó jogán hétfőn kérte a búósá­got, hogy kíméljék meg az életét, mivel nem érzi magát a társadalom számára elve­szettnek. A „Börtönrománc” című film ötletadójának azonban ezúttal nem kegyel­mezett meg a bírónő. A doktor úr immár civilben fotó: löffler Gábor Negyvenkét évig egy széken Nyugdíjba vonult dr. Nikolov László Hogyan határozták meg a felvételi ponthatárokat? Nagyobb az esély Olyan már előfordult, hogy egy-egy orvosi körzet lakói na­gyon megszerették az őket el­látó, gyógyító doktorbácsit, vagy nénit, s amikor nyugdíjba ment, szépen elköszöntek tőle. Olyanra azonban még nem volt példa, hogy egy lakókörzet egy emberként összefogva hatá­rozza el, hogy a doktorbácsinak és feleségének olyan búcsúz­tató ünnepséget szervezzen, amihez a művelődési házat kel­lett kibérelni, annyian akartak ott lenni. Azt mondják a pécsbányate- lepiek, hogy dr. Nikolov László nem egyszerűen a körzet or­vosa volt, hanem maga Pécsbá- nyatelep, az itt élők több gene­rációjának barátja. Annyira is­merte mindenkinek gondját-ba- ját, hogy szinte családtag volt. Negyvenkét évig nemcsak ugyanabbana rendelőben látta el a betegeket, de ugyanaz volt a széke is, nem engedte kicse­rélni. S most, 42 év egyhelyben letöltött szolgálat után nyug­díjba vonult feleségével dr. Végh Ilonával együtt, aki 32 évig volt mellette a körzet fog­orvosa. A Magyarürögi úton lévő családi házuk lehúzott redőnyei mögött a kinti forróság után üdítő hűvösség fogadja a belé­pőt. Az ebédlőasztalon még az előző napi búcsúztatás nyomai, a sok virág, díszesen csomagolt ajándékok. A feleség azt mondja, ő egyelőre úgy érzi, mintha csupán szabadságra mentek volna. Nikolov Lászlót, a férjet azonban megrendítette a kényszerű búcsú, még nem tudja feldolgozni, hogy vége, hogy többé nem kell korán kelni és elindulni innen a város másik végébe a betegeihez. (Évekig Pécsbányatelepen lak­tak, csupán pár éve költöztek el onnan.) Apja Bulgáriából idevándo­rolt kertész volt, aki jófejű fiát a pécsi jezsuitákhoz Íratta be gimnáziumba. Az iskola ke­mény és nehéz követelménye­ket állított a diákok elé, de ugyanakkor hatalmas tudást is adott. A pécsi orvosi egyetemi kollokviumokat jelesen tette le, végül Summa cum laude dip­lomát kapott. Szigorlóként so­kat járt gyakorlatokra az uroló­giai klinikára, oda szeretett volna kerülni, de az egyetem egyik vezetője kulák származá­sára hivatkozva megvétózta. (Később, amikor igazolást ho­zott arról, hogy a családjából senkit nem vettek kuláklistára, már késő volt.) A Pécsbányate- lepi Kórházba került sebész- gyakornoknak. Szóltak, hogy a bányatelepi körzeti rendelő megürült, s hogy ezzel az állás­sal lakást is adnak. Megpá­lyázta és megkapta.- Kemény körzet volt- emlé­kezik vissza, s ahogy zömök alkatát, erős karját, kezét né­zem, arra gondolok, nem is ne­vezhettek volna ide alkatilag alkalmasabb embert, mint őt. (Az egyetemi sportkörben bir­kózott, majd súlyemelő volt. Fél kézzel könnyedén kinyo­mott 80 kilót.) Az már csak rá­adás volt, hogy lelkileg is gyor­san azonosulni tudott a bányá­szokkal, családjaikkal.- Nagyon szerettem a bányá­szokat - folytatja az emlékezést - szerettem őket és aggódtam értük, hiszen embert próbáló, egészséget rongáló munkát vé­geztek, a bányabalesetekről nem is beszélve. Beszélgetésünk közben el­mesélte, hogy minden bányaba- lasetkor leszállt a bányába a szerencsétlenség helyszínére. Volt, akiket sikerült megmen­teni, volt amikor már csak a ha­lál beálltát tudta megállapítani. „Huszonkilenc esetben” - mondja sóhajtva. Többször került maga is életveszélybe. Egy alka­lommal, amikor tárnok közé be­szorult vájárt próbáltak a bánya­mentőkkel kiszabadítani, egy- szercsak nagy robajjal megindult ismét a szénfal, nyakig betemette. A felszínen sem törődött a ve­széllyel, nehézségekkel. Azt már a felesége meséli, hogy olyan ha­vazásokkor is, amikor semmilyen jármű nem járt, Nikolov doktor a legnehezebb dülőutakra is elin­dult, ha hívták.-Nem voltam én más egész életemben - hárítja el a méltató szavakat -, mint az egészségügy szürke katonája. Ez az új rendszer nekem idegen. Szomorúan látom, hogy az egszségügy hogyan csú­szik egyre lejjebb, a szervezetlen­ség káoszába. Régen sokat szid­tuk, mégis minden a helyén volt, meg volt szervezve. Csak egy példát említek: azelőtt rendszere­sen ellenőrizték a táppénzre vé­telt és a táppénzeseket, most senki. Pedig egyáltalán nem lett kevesebb az indokolatlan táp­pénzkérelem, mint régen, sőt! Egyáltalán nem az az igazság, hogy állásféltés miatt keveseb­ben mennek el orvoshoz.- A 42 év a nehézségek elle­nére is szép volt. Különösen mert ebben a körzetben voltam, s olyan segítőkkel dolgozhat­tam, mint Pernecker Imréné ápolónő és Csillik Katalin asz- szisztensnő, akik mindenben segítettek. Kérem, ezt minden­képp írja meg. Sarok Zsuzsa Az elmúlt két hétben a lapok közölték az egyetemi, főisko­lai bejutáshoz szükséges pontszámokat. A nappali ta­gozatokra jelentkezett 86 és fél ezer fiatalnak, valamint a jövőjükért aggódó hozzátar­tozóknak ez az olvasmány, sajnos, nem minden esetben kölcsönözte a felhőtlen happy end érzését. Megkértük tehát a Felsőoktatási Felvételi Tá­jékoztató főszerkesztőjét, mondja el, hogyan és egyálta­lán kik döntöttek a bejutást jelentő pontszámok ügyében. Plusz 5-10%- Az elmúlt két évtized során kialakult döntési folyamat zajlott a két hét során - mondja a fő- szerkesztő. - A mechanizmus is egyszerűbb, mint feltételezhető. Az egyetemek, főiskolák illeté­kes szakemberei intézménytípu­sonként összejöttek és egyeztet­ték a ponthatárokat. A már ismert irányszámok miatt ezt kellett ten­niük, ez az egyetlen kötöttség, melyhez igazodniuk kell. Joguk­ban állna ugyan több hallgatót is fölvenni, de az oktatáshoz szük­séges pénzt az irányszámok sze­rint kapják. A minisztérium nem szól bele a felvéteti döntésekbe. Megtudtuk, hogy a felvettek pontos számáról most készülnek az összesítések. Bizonyos azon­ban, hogy a tavalyinál több hall­gató felvételére ösztönözte az in­tézményeket az oktatásügyi tárca a gazdasági felsőoktatásban, a jogi egyetemeken, a nem tanár­szakos bölcsészképzésben, vala­mint az egészségügyi főiskolá­kon. A teljes felsőoktatás vi­szonylatában 5-10 százalékos emelkedés várható a tavalyihoz képest. Ami arra is utal, hogy a mostam 18 éveseknek emelke­dett a bejutási esélye. A tavalyi mérce Arra a kérdésre, hogy szigo­rúbban húzták e meg a ponthatá­rokat, mint tavaly, a főszerkesztő így válaszolt: „A különböző sza­kokra, szakpárokra mintegy 1000-1100 ponthatárt alakítottak ki. Kiszámítottam, hogy 360 sza­kon magasabb, 370 szakon vi­szont alacsonyabb a ponthatár a tavalyinál. Az egész magyar fel­sőoktatást tekintve azt lehet Ausztrália történelmének állító­lag eddigi legnagyobb mű­kincsrablását követték el a na­pokban. Az ismert festő, Albert Tuc­ker és néhai felesége, Joy Hes­ter asszony 55 alkotását tulaj­donították el a mindeddig isme­retlen tettesek - mindeddig tisz­mondani, hogy általában a tavalyi mérce érvényesült. Az egyes ka­rokra vonatkoztatva azonban bi­zonyos, hogy a TTK esetében enyhült a szigor, ezt a 31 csökke­nés és a 17 emelkedés jelzi. Ugyanez a gazdasági felsőokta­tásban 27, illetve 12. Figyelemre méltó, hogy az oly népszerű jogi karokon 6 esetben csökkentették és csak 1 esetben emelték a felvé­telhez szükséges pontok számát. Megjegyzem, hogy itt egész kart érintő módosításról van szó - vagyis ezreket érint a döntés - míg másutt esetleg egyes sza­kokra vonatkozik. Természetesen van példa a fentiekkel ellenkező döntésre is. A tanárképzésben 172 esetben magasabb és csak 148-ban ala­csonyabb a ponthatár a tavalyi­nál. Jövőre változás Megkérdeztük, hogy a számok mögött pillanatnyilag még névte­lenül meghúzódó felvételizők egyéni teljesítményéről esett-e szó a ponthatárok megállapításá­nál. Kiderült, hogy ezek a mun­kamegbeszélések voltaképpen adatközlő lezárásai a felvéteti vizsgáknak. Sőt, az idei már kor­szaklezáró döntéssorozat is volt. A jövő évtől kezdődően ugyanis megváltozik a felvéteti vizsga- rendszer, s ennek megfelelően változik a bejutást jelentő döntési mechanizmus is. Minthogy 1996- ban akár tíz helyre is jelentkezhet minden felvételiző - de csak egy intézménybe vehető fel - számí­tógép rendezi sorba a megjelölt egyetemeket, főiskolákat, figye­lembe véve az óhajtott sorrendet is, és jelzi ezt az érintett intézmé­nyekben is. Az idén, mint ismere­tes, az átjelentkezéseknek is szi­gorú szabályai voltak, csak ott fogadták az új embert, ahol azo­nosak a követelmények az első helyen választott intézményével. Jövőre ez a kötöttség is megszű­nik. S a tervezett számítógépes hálózat valamennyi intézményt pontosan informál a pályázók számáról és teljesítményéről. Ami azt is jelenti, hogy nem kell összejönniük az egyetemek, főis­kolák vezetőinek; a számítógép mellett ülve meghúzhatják majd a bejutást jelentő ponthatárokat. K. E. tázatlan körülmények között. A hírt - a dpa szerint - pénteken jelentette be a rendőrség Mel- boumeban. Az elrabolt ritka festmények és rajzok előzetesen felbecsült együttes értéke a rendőrségi közlemény szerint legkevesebb mint 4,1 millió ausztrál dollár. Többmilliós műkincsrablás A bábukat nehéz lesz népviseletbe öltöztetni Apró pénzek a honfoglalásra A honfoglalás 1100. évfordu­lójának megünneplésére tág te­ret kaptak a kormányzat dön­tése alapján a helyi kezdemé­nyezések. Ezek támogatása ér­dekében a kultuszminisztérium pályázatot írt ki, 994 pálya­munka érkezett a honfoglalás­sal kapcsolatos témákra. Ösz- szesen 200 millió forint támo­gatást osztottak ki a nyertesek között. Több baranyai is van közöttük, például a Gyűrűfű Alapítvány, a Pécsi Városi Könyvtár, az ugyancsak pécsi Dómmúzeum Alapítvány, a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága, a Nevelők Háza. A legtöbb pénz a múzeum­igazgatóság kapta. Pontosab­ban a Néprajzi Osztály: kétmil­lió forintot. Begovácz Rózsa osztályvezető azonban siet tisztázni: csak látszólag van szó nagy összegről. Egy új ál­landó néprajzi kiállítás megte­remtése érdekében pályáztak, s ebben nem csak a bemutató anyaga szerepel, hanem az épület rendbetétele is. Ezért a pályázatban 8,3 millió forintra aspiráltak. Hogy végül is mire lehet elég a nyert összeg, egy­előre - ameddig az osztály munkatársai vissza nem jön­nek szabadságukról és a kol­lektív gondolkodás majd kide­ríti - nem tudja. Annyit azon­ban hozzátesz: egy kiállítási bábú - „akit” majd népvise­letbe öltöztetnének - 50 ezer forint és Baranyában csak ma­gyar etnikai csoport tíz van, mindegyiknek természetesen férfi és női viselete - már az egymilliónál tartunk. A pécsi Nevelők Házában e napokban elégedettek: ők a pá­lyázat révén egymillió forintot reméltek - pontosan ennyit kaptak. A jövő év júliusában rendezi meg ugyanis az intéz­mény a Kamarakórusok Világ- . fesztiválját, mai áron számolva ennek összköltsége 10 millió forint. Az egy hétig tartó nagy­szabású zenei találkozóra már elküldték a világ minden tájára a prospektusokat, s a 24 rész­vevő közül 12 külföldi kórus­nak szánt helyre is szépen ér­keznek a visszajelzések, Gö­rögországtól Bjelorussziáig, Spanyolországtól Németor­szágig. Vincze Edit, a Nevelők Háza Egyesület ügyvezető igazgatója azonban további támogatásban bízik - már csak azért is, mert korábbi, hasonló jellegű, bár nem „világméretű” rendezvényeik rövidebb idő­tartamúak voltak, így az Eu­ropa Cantat is -, mint mondja, nem reménytelenül: egy másik pályázaton az említett össz­költség 30 százalékát lehetne megnyerni, s úgy tűnik, áll a zászló. A Pécsi Városi Könyvtár éppen a dupláját kérte annak, amit végül is nyert: 100 000 forintot. Újváriné Fiizy Agnes igazgató kifejezetten könyvek vásárlására fordítja majd ezt a pénzt, mégpedig a millecente- náriumhoz kötődő és az egész város diákságát érintő vetélke­dősorozat segédanyagaira, for­rásmunkáira. A témák nagyon széles körűek lehetnek - csak példaként: kézművesség a honfoglalás korában, a millen­nium a korabeli sajtó tükrében, a rokonnépek, az őshaza -, s ebből a szempontból nézve a 100 000 forint lehetne éppen több. Különösen, ha tudjuk: ma már egy album, egy atlasz, egy komolyabb tudományos kötet ára aligha áll meg 2000 forint alatt. Az említettek mellett a ba­ranyai nyertesek: a Megyei Gyermek- és Ifjúsági Köz- alapítvány (150 000 forint), a Gyűrűfű Alapítvány (20 ezer), a pécsi Dómmúzeum Alapítvány (2 000 000) - ez utóbbi összegről egyelőre annyit tudtunk meg: nagyon kevés a szükségeshez képest, - a pécsi Magyarországi Né­metek Nemzetiségi Köre (100 000), a mohácsi Szé­chenyi István Általános Is­kola (150 000), a sásdi ön- kormányzat (150 000). Mészáros A. i é A i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom