Új Dunántúli Napló, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)
1995-07-26 / 202. szám
1995. július 26., szerda VÁROSAINK Dünántúli Napló 9 Illocska: határmenti zsáktelepülés Egyszer már megélték az elsorvasztó politikát FOTÓ: TÓTH L. Liturgiától a várig Hittantábor volt Siklóson Siklós Anna-bál Harkányban A harkányi Muskátlis csárdában július 29-én, szombaton este nagyszabású, a régi hagyományokat felelevenítő Anna-bált és szépségversenyt rendez a helyi művelődési ház, a Kultur Center Kft.. A műsorban fellép többek között Komár László, Homonyik Sándor, Papp Viktor és tanítványai. A szépségverseny, melynek zsűrijében országgyűlési képviselők is szerepelnek, első díja 50 ezer, második díja 25 ezer, harmadik díja 10 ezer forint. Orvosi ügyelet A siklósi háziorvosi ügyeleti rend július 26-tól: 26-án, szerdán ügyel: dr. Szilágyi Imre, 27-én dr. Tölgyesi Éva, 28-án dr. Nagyváradi József, 29-én és 30-án dr. Nagy Katalin, dr. Kocsmár Simon, 31-én dr. Szilágyi Imre. A Siklósról induló autóbusz járatok 3. kocsiállásról: Pécs (Újpetrén át: x6.15, 9.25, x 11.40, 14.15, 17.30 Rádfalva (Harkányon át): x6.45, xl2.00, xxl4.30, xl6.10 Újpetre: t5.50, x6.15, Í6.30, 9.25, xxll.10, 11.40, 14.15, xxl6.35, 17.30, X19.45 4. kocsiállásról: Beremend (Egy házas harasztin át): "12.15, xxl3.00, X16.35 Drávaszabolcs (Mattyon át): xx6.40, x 10.45, xxl6.Í5 Kémes: 9.30, xx 11.30, +13.00, xl4.30,+17.00, xxl9.30 Jelmagyarázat: x hétfőtől szombatig, xx hétfőtől péntekig, t tanszünetben hétfőtől péntekig, " szombaton, + szombat, vasárnap, i iskolai előadási napokon. A jelzés nélküliek naponta közlekednek. Az oldalt összeállította: Szabó Anikó Csendes falukép délidőben Érkezésemkor csaholó kutya ugrik a góré mögül, riadt tyúkok káricálása töri meg a falu csendjét Juhos József illocskai polgármester portáján. A 274 lakosú határszéli település vezetője mondja magáról:-A második választás ciklusban is bizalmat kaptam az itt élőktől. A BCM Rt. vasútüzemében dolgozom, nős vagyok, két gimnazista lány édpsapja.- Kimegyek a terehegyi hegyre és megnézem a tájat, az elindít bennem valamit, ami a vászonra kerül - összegzi a szobrász, festő, grafikus Baróthy Ádám, amiről az esztéták könyveket írnak össze. Az erdélyi, szászrégeni művész, tanár mesélőkedve most is meghatározója a Fó'di Tiboréi. házabeli képzőművész tábornak Terehegyen. A kisebbségi magyar művész göröngyös útját járja évtizedek óta vállvetve. Hogy mi történt, amióta nem láttuk?- Sokat pályáztam, semmit nem nyertem- foglaljaössze. A szobortanulmányok azért jó helyre kerültek, s az nem igaz teljesen, hogy semmit nem A sör jó hideg, és a fákról ringlót lehet vadászni. Kalmár József, a strand üzemeltetője a büfé előtt hűsíti magát. Mindenesén, Mikola Gáboron, aki civilben pedagógus, látszik, hogy itt segít neki egész nyáron, ő a legbamább közöttünk. Ő meséli: az uszoda előtt a külhoni művész megállt, körbenézett, kielemezte a templom, az alkotóház, és az oldalsó malom méAz elmúlt rendszer politikájának köszönhetően elsorvasztásra volt ítélve ez a kis falu is. A 70-es élet végén sokan elköltöztek a jobb élet reményében Villányba, Magyarbólyba. Új házat 1974-ben építettek itt utoljára. A lakosság közel fele nyugdíjas, a munkaképesek a környékbeli üzemekben találtak maguknak állást. Mindösz- sze öten szorulnak jövedelemnyert, egy kőrösfői emlékműpályázaton született eredmény. Persze, van eredmény, fűzi tovább. Régeni iskolájukban visszaállították kezdeményezésére a képzőművész szakot. 48 gyermek 735 munkájából rendeztek nemrég kiállítást. S áll még Szászrégenben, magyar nyelvű felirattal Átrium Galériájuk, melyet két román és egy magyar művésztársával igazgat. Hogy van-e kereslet a tárlatokra a negyvenezres lakosú Régenben?- A falvakból feltöltődött város a miénk, a kulturális hagyományok kijárt ösvényei nélkül. Ahol azért román, magyar, szász békében együtt él. A nagypolitika geijesztette rétéit, és közölte, hogy ő még ilyen szép helyen nem talált strandot szerte e világon. Szép-szép a magasztalás, de mennyit hoz ez a konyhára? - kérdezhetnénk. Mert hogy nem éri meg a magas vízdíj miatt a befektetés, az kiderült idén, mikor az önkormányzatnak is ki kellett nyitnia a pénztárcáját, hogy segítse a vállalkozót. A forgalom szerencsére veri a tapótló támogatásra, s hatan kapnak szociális étkeztetést.- Örömmel mondom: másfél éve már vezetékes vízhálózatunk van, és, szinte hihetetlen, de végre be vagyunk kapcsolva a távhívásos telefonrendszerbe is. Az önkormányzati hivatalban egészségügyi szoba működik heti kétszeri rendeléssel. Naponta 10-12 alkalommal jön busz a faluba, s van iskolajáratuk is. A település általános iskolásai, óvodásai a szomszédos Magyarbólyba járnak tanulni, óvodába, ezért részarányos hozzájárulást fizetnek az intézményeknek.- Az alapellátást két élelmiszerbolt, egy italbolt és egy új presszó biztosítja - összegzi a polgármester. - Költségvetésünk mindössze 11 millió forint. Winthelm Károly alpolgármesterrel igyekszünk úgy gazdálkodni, hogy működőképességünket meg tudjuk őrizni. Ám ha újabb állami megszorításokkal sanyargatnak bennünket, kilátástalan helyzetbe fogunk kerülni, csakúgy, mint a már egyszer megélt falutemetések idején. Bíró Lajos békétlenség a mindennapokban nem jelentkezik, emberi a viszony a nemzetiségek közt. Hogy mi a véleményük a magyar vízumtervezetről? Rajtuk fog csattanni, a bűnözők most is utat találnak majd, mondja.- A szellemi szabadság nagy értéke az életünknek, de most ismét rosszabb a helyzet, gazdaságilag, politikailag. Hol van már a forradalom utáni nagy fellélegzés! Dehát én kisember vagyok, nálam okosabbak megírták már ezeket. A körülötte lévők mukkanás nélkül hallgatták. Mert ha a ez az erdélyi kis nagy ember ösz- szerakja füstös hangján tudását, tapasztalatait, akkor el kell csöndesedni. valyit. Fővárosi, külföldi turisták is jöttek, hogy megmártózzanak a siklósi vízben. Megnyílt a strandröplabda pálya, a gyermekmedencében új a csúzda, és még egy fejelőpályát ki fognak alakítani. Mikola Gábor még megjegyzi: annyi fajta fa van a területen, hogy lassan valóságos arborétum lesz. Csak nyáron ne öntözze őket sűrűn az ég. Óriási a sürgés-forgás. Nem tudjuk, hol a Veronika néni, talán abban a szobában, vagy ott- próbálnak sürgősen segíteni az érdeklődőnek. Tisztasági verseny van ma reggel, világosít fel Sipos Veronika hitoktató, a siklósi kollégiumban táborozó negyven gyermek vezetője. Aztán körénk szervezi a csivitelő tinédzsereket, akik megadással otthagyják a söprűt, lapátot. A pécsi általános iskolákból érkezett hittanosok, a katolikus tábor lakói felszabadult- ságban töltik napjaikat. Leülnek egymás mellé, hozzák, viszik az ajándékokat, olvasnak, beszélgetnek. Nincs vasfegyelem, még sincs rendetlenség. Veronika néni mozdulatai, szavai árulkodnak: szereti a gyerekeket.- Évek óta megszervezzük ezt a tábort - mondja a tanárnő.- Több iskolában tanítok hittant, a pécsi Székesegyházban van csoportom. Második éve táborozunk Siklóson, a vár, a strand és a kollégium lehetőségei hoztak ide vissza bennünket. Tavaly nagy élményben volt részük a gyerekeknek: a vár környezetében lovagi játékot rendeztünk nekik. Hogy mire jó egy ilyen tábor? Itt a mindennapi életben gyakorolják azt a gyerekek, amiről év közben is beszélgetünk: a sze- retetet, a megbocsátást, egymás másságának elfogadását. Sipos Veronikának középiskolások is segítenek a napi táboréletben. Azért lett hitoktató, Emlékezetes tűzeseteket mesél el Trapp József, beremendi nyugalmazott önkéntes tűzoltó százados. Keretbe foglalt régi oklevél, ügyességüket tanúsító serleg, fényképek kerülnek elő.-Ahogy elkezdődött: 1951- ben, amikor kijártam az általános iskolát, szólt Vértes József, hogy legyek én is önkéntes tűzoltó. Én ugyan nem! - feleltem neki. Erre rövidesen kaptam a tanácstól egy értesítést, hogy 1000 forint pénzbírsággal sújtanak, ha egy héten belül nem jelentkezek önkéntes tűzoltónak. Nagy pénz volt ez akkoriban. Az apám rámparancsolt: „Ha a haverjaid kibírják, akkor te is!” Röviden így kezdődött önkéntes tűzoltói pályafutásom, amely közel fél évszázadig tartott. Nappal dolgoztam Püspökbólyban, éjjel szolgálatot teljesítettem. Közel negyvenen voltunk az egyesületben, női rajjal is rendelkeztünk. 1975-ben elköltöválaszolja kérdésünkre, mert megtapasztalta mennyire megváltoztatta saját mindennapjait a hit, s mert nagyon szereti a gyerekeket. E kettőt szerette volna összekötni, átadni a diákoknak az istenhit erejét, segítségét, biztonságát. A csemeték elcsöndesednek körülöttünk, aztán Veronika néni mellé jön egy szőke kisfiú. Szüleivel Amerikában élnek, mondja róla a tanárnő. A fiúcska csöndes, Tamás és Dani annál közvetlenebbek. A mária- gyűdi templomban vett ajándékképeket mutatja Tamás, Dani pedig a siklósi strandolásról beszél csillogó szemmel. Hogy mit jelent számukra Isten? Ivett úgy felel: segít a bajban, és a csendben hallja, ha figyel rá. Zsolt a barátai miatt kezdett el hittanra járni. És áradnak belőlük az élmények. Veronika nénivel türelmesen végigvárjuk, míg mindenki megosztja mondandóját. Azután kezdődhet a reggeli liturgia. Peng a gitár, szól a dal, az Ige, körben állva együtt imádkoznak, példamondatokat olvasnak fel. Ólyan pergőn, folyamatosan, ahogy az imént beszéltek. A vallásgyakorlat elemeit már jól ismerik, a hit számukra élő, vállalható, természetes. Hogy mennyi szűrődik le ebből a lékekbe, azt az éppen létező gondjaik és a perc is meghatározza. Mindenesetre a teljesség, a boldogság pillanatai a közösségben látszott, hogy rájuk találtak. zött Beremendről az akkori parancsnokunk. Felkérésre elvállaltam a vezetői beosztást. Vértes József, Halász Antal, Galambos Károly, ismét Halász Antal, majd Magyar József, Szabó Sándor, Pál György után napjainkig én voltam a beremendi Önkéntes Tűzoltók Egyesületének parancsnoka, 20 évig. Régebben baráti szálak fonták igazi közösséggé az egyesületet, gyakoriak voltak a versenyek, melyeken szép eredményeket sikerült elérnünk. A tűzesetek elhárítása mellett társadalmi munkákból is kivettük részünket. Az emlékek ma már nem szaporodnak tovább. 44 év után átadja helyét a fiataloknak. Búcsúztatására nemrégiben került sor a községházán. Heindl József polgármester és a képviselők köszönetüket és elismerésüket fejezték ki, oklevelet, pénzjutalmat adtak át az ünnepeknek. Bíró Lajos Egy szászrégeni kis nagy ember Arborétum-strand a malomnál Nyugdíjban egy önkéntes A beremendi tűzoltóparancsnok emlékei A vajda katonái, a piac, meg a Juli Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem egyikük osztálytársam volt. Igaz, nem sokáig jártunk együtt, mert a Juli - nevezzük így - hamar kibukott, de szúrós szeme valahogy megmaradt bennem. Nahát, amióta felfedeztem, hogy a Juli is szerves része a zsebesek csapatának, azóta a piacon járva-kelve táskaöleló' reflexem mellett csak a Julit kell pásztáznom, s máris tudom, hol készül egy új eltulajdonító akció. S akkor megmenekü lök. Mert nálunk, Siklóson mostanában így megy. Lehet ezt magyarázni, titkolni, lehet pironkodva elforogni a piacbeli, a nagy ABC eló'tt keveredő' helyzettől: minden helybeli tudja, hogy előbbi a zsebesek melegágya, utóbbi a valutázók fészke. Elég a legnagyobb ABC előtt járni, tuti, hogy leszólítanak minden nemzetségül a valutaajánlatokkal, ahogy az is köztudott, hogy visszapofázni tilos, különben fertelmes szavak zúdulnak a renitens nyakába. Tapasztalatból állítom. Ezek tények. Tenni ellene a jelek szerint sem a szervek, sem a lakók, sem a vezetés, nem tud. 1995., Magyarország. Hogy mindezek a gondolatok miért gyüremkedtek föl bennem e boldog békeidőben, a technika korának delelőjén? Mert egy este Géza fejedelem békétlen koráról szóló könyv eló'tt hasalva, s olvasva e félbarbár időkről, egyszer csak kikerekedett a szemem, mint Julié a vaskos táskák előtt. Kós Károly mondatai arról nyugtattak meg, hogy bár a gyulafehérvári vásárba mindenféle nációk érkeztek, s nagy volt a sokadalom, nehogy azt higgyük, hogy ott tobzódott a bűnözés. Nem, kérem szépen, a vásárban rend volt: Gyula vajda katonái éjjel-nappal körbejártak, a várbíró derese, tömlöce várta a tolvajt, de rendet tartott legfőképpen a méltóságteljes, hatalmas vár, a félelmes jelenség. Ezer éve, Erdélyben. Félreértés ne essék: nem kívánom vissza azokat. a csúf, rögtönítélő korokat. Csak szerintem az sem egészen normális, hogy nálunk a Julinak van tekintélye, a várnak meg, úgy látszik, nincs . . . Veszélyes a közlekedés - A siklósi főutcában több épületfelújítás is folyik egyszerre, ami az egyik oldalon igen örvendetes, mert megszépül a város, ugyanakkor több figyelmet, megértést követel a járművezetőktől, gyalogosoktól, fotó: tóth HIRDETÉSFELVÉTEL az Új Dunántúli Naplóba a siklósi térség takarékszövetkezeteinél: Siklóson (Felszabadulás utca 42.), Harkányban (Kossuth L. u. 75.), valamint az újpetrei, a szalántai, a kozármislenyi, a vokányi és az ege rág i takarékszövetkezeteknél. í k « i 1
