Új Dunántúli Napló, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)

1995-07-19 / 195. szám

1995. július 19., szerda Oktatás - Kultúra Dunántúli FNapló 11 Egy szegény ország szegényedő önkormányzatai fogtak erejüket meghaladó vállalkozásba Kisiskolák mint a templom. Elsősorban ér­zelmi érvek és indíttatások mű­ködtetik a kis falvak apró isko­láit. A szakmai közvélemény, mint mindenben, ebben a kér­désben is megosztott. Az osz­tatlan iskola nyilván nem tud annyit nyújtani tudásban, mint az osztott. A kis iskolákban a legjobb szándék mellett is ezek az iskolák sebezhetők a legjobban: a gyermeklétszám, a születések száma hullámzó, némelyik korosztályból alig van gyerek, más években pedig megtöltenek egy osztálytermet, mint tíz-húsz évvel ezelőtt. Fo­lyamatosan terítéken van bizo­nyos évfolyamok összevonásá­nak kérdése. Hozzá kell tenni, hogy ezek az iskolák is drágák Elsősorban érzelmi érvek és indíttatások működtetik a kis falvak apró iskoláit fotó: löffler Gábor A nyolcvanas években végé­tért a körzetesítés, az is­kolarendszer látszólag nyuga­lomban teljesítette feladatát, miközben a szellemi életben megindult a közoktatás erő­teljes kritizálása. Tudomá­nyos és szakfolyóiratok nem­csak pedagógiai, hanem szo­ciológiai, településfejlesztési és magyarságkutató aspek­tusból is az erőszakos körze­tesítést tették felelőssé a vidék sorvadásáért, a falvak elnép­telenedéséért. A rendszerváltást előkészítő politikai öntudatosodás találko­zott a szakmai, tudományos ér­veléssel. Ebbe-a közmegegye­zéses várakozásba érkezett a fordulat és az önkormányzati­ság, a helyi akarat és felelősség fölerősödése. Falvak perelték vissza iskolájukat, helyi össze­fogással tantermek és szolgálati lakások épültek; közösségek erősödtek meg, helyi elkötele­zettségű emberek harcoltak a falu jövőjéért, a megragadható esélyért. Megújuló mozgalom Hatalmas közösségteremtő, falvakat megújító mozgalom volt, amelyek - sajnos - nem kísért semmilyen szakmai fel­ügyelet, irányítás. Ha ekkori­ban működött volna egy iskola­engedélyező hatóság, amely csak rutinszerűen megvizsgálja a várható gyermeklétszámot, megvizsgálja, hogy megvan­nak-e az alapvető feltételek a tanításhoz, és megnézi az al­kalmazandó tanító diplomáját, nem jelentkeztek volna a ké­sőbbiekben ilyen hiányossá­gokból keletkező gondok. Egy szegényedő ország sze­gényedő önkormányzatai fog­tak erejüket meghaladó vállal­kozásba. Az iskolateremtő ne­kibuzdulás egyszeri összefo­gást és lendületet kívánt, ám a fenntartás évről-évre jelentkező feladat, s az iskola egyre na­gyobb szeletet hasít ki a falu egyre kisebb költségvetéséből. Az egytanítós iskolákban a pe­dagógus bére több, mint a befo­lyó állami támogatás. Három éven át működött - a TOK-ok bevonásával - egy a kisiskolákat támogató pályázati rendszer. A száz fős tanulólét­számot meg nem haladó isko­lák pályázhattak ötszázezer fo­rint kiegészítő támogatásra. Ezeknek a pályázatoknak a gondozásában, földolgozásá­ban 1993-ban és 1994-ben részt vettem. A két év során a három megye szinte minden kisiskolá­jában jártam. A falusi emberek és az őket képviselő önkormányzatok erős meggyőződése, hogy a jövő szempontjából létfontosságú az iskola. A helyben lakó tanító je­lenléte fékezően hat a fiatalság magaviseletére; az iskolai ün­nepségek, nyilvános vizsgák, események olyan fontos színte­rét jelentik a közösség életének, olyan alapvető hiányok jelent­kezhetnek, amelyek lelkesedés­sel nem pótolhatók. (Tornate­rem, hangszeres képzés, szakos ellátottság stb.). A mellette szóló érvek - különösen az al­sótagozatosok esetében - az apró gyermekeknek nem kell naponta utazniok, s az alacsony létszám olyan bensőséges ta­nár-diák kapcsolatot eredmé­nyez, amilyenről egy nagy isko­lában nem is álmodhatnak. Ta­pasztalataim szerint a csak alsó tagozatot működtető kis falvak iskolái megkapaszkodtak, bi­zonyították életképességüket, s még ha osztatlan vagy részben osztott is az iskola, jó tanító mellől simán tudnak menni a körzeti felsőbe, ahol megállják a helyüket. Folyamatosabb fejtörést okoznak azok a nyolcosztályos iskolák, amelyek száz alatti vagy azt alig meghaladó lét­számmal működnek. Ezekben az intézményekben 6-15 fős ideális osztálylétszámokkal dolgoznak a pedagógusok, jó a szakos ellátottság, de éppen fajlagosan, abból következően, hogy ugyanekkora tantestület­tel, változatlan feltételekkel a tanulólétszám dupláját is tud­nák tanítani. Szakmai kontroll A pedagógusok feje fölött ott lebeg a munkanélküliség, s a szakmai érvek egyre erőtle­nebbé válnak a gazdasági szorí­tások közepette. A kisiskolások szakmai felügyelete nem meg­oldott. A többié sem, de a na­gyobb iskolákban működnek munkaközösségek, a nagyobb településeken szakemberekből álló művelődési osztály és ön- kormányzati bizottság felügyeli a közoktatást, s jelent valamiféle szakmai kontrollt. A közoktatási és az önkormányzati törvény rendelkezései a helyi önkor­mányzatot jelölik ki az iskolák felügyeleti szervének. Kis tele­püléseken ez az egyik legme- goldhatatlanabb feladat - ebben kérik legtöbbször szakember se­gítségét. A laikus irányítás és felügyelet sokszor nevetségesen primitív kérdésekben csap le az iskolára. A polgármester vagy valamelyik képviselő bele kíván szólni az oktatás tartalmába, vagy - több helyen fölmerült a kérdés - „milyen alapon fize­tünk túlórát a tanítónak, amikor úgyis csak fél napot dolgozik”. A kisiskolák szakmai felügye­letének megoldatlansága nem­csak helyi összetűzésekhez ve­zet, hanem fölvet nagyon hét­köznapi nevelési-oktatási kérdé­seket, amelyekre meg kell ta­lálni a választ. Az egy-két tan­erős iskolák esetében szinte megoldhatatlan a helyettesítés. Az egyszem tanító is megbete­gedhet, érheti baleset, történhet vele valami, ami hetekre elszó­lítja a faluból. A szakmai segít­ségnyújtás és továbbképzés is szinte megoldhatatlan feladat, a szétszórt, rossz közlekedésű fal­vakból nehezen jut el a pedagó­gus a továbbképzésekre, szak­mai tanácskozásokra, s hétköz­napokon nem is igen hagyhatja ott az iskolát. Túlzó államosítások Megoldás lehetne a távoktatás bevált módszereinek alkalmazása a kistelepülések tanítói, tanárai számára. Ugyanaz a közgazdász-pénz- ügyér rövidlátás, amely a piac farkastörvényeit szabadon en­gedve fölszámolta a veszteséges ágazatokat, most nekitámad a nem termelő (sőt eltartott!) ága­zatoknak, mint az egészségügy és az oktatás. A pedagógusok végzettségük okán valószínűleg rövidebb ideig lesznek munkanélküliek, hama­rabb igazodnak az új körülmé­nyekhez. De a demográfiai hul­lámvölgyeket emelkedés követi, és fogja követni, s akkor átkép­zéssel nem lehet majd pedagó­gust teremteni. A megszüntetett iskolákat hasznosítják más célra, és nem valószínű, hogy akkor lesz pénz építésre. A pedagógusok és közalkal­mazottak magas számáról szóló kijelentések túlzó általánosítások. Mert valóban nincs munkanélkü­liség, de van - munkaerőhiány. A gazdasági, üzleti élet más terüle­tén is hasznosítható pedagógus­végzettség (például a nyelvtanári) most is nehéz helyzetet teremt a szakos ellátottságban. Az önkormányzatok csak egy határig ragaszkodnak intézmé­nyeikhez, ha választaniuk kell a csőd és az intézmény-megszünte­tés között, akkor a központi aka­rat érvényesül. Ha a racionalizá­lás országosan az intézmények tíz százalékának megszűnését je­lenti, ez a kis szám az aprófalvak esetében száz százalék. Mi lesz a kis falvakkal, és mi lesz a vidék­kel? Krebsz János Horányi kontra Koltai Nem szenved-e szereptévesztésben a JPTE BTK kari tanácsa ? A Horányi kontra Koltai cí­men eddig közölt írások az érin­tett bölcsészettudományi kar számos akut és évek óta meg­nyugtatóan le nem rendezett kérdését érintik, amelyek mesz- sze túlnőnek a partikularitás ha­tárain. A kari vezetés egy-két területén tapasztalt dilettantiz­mus, a markáns koncepció hiá­nya itt-ott, egyes „le-lejárók” és a már-már vazallusi sorba kényszerített, „hátrányos hely­zetű” pécsi oktatók között itt-ott fellelhető „kiszorítósdit” tető­zik a karral kapcsolatban meg­fogalmazott külföldi visszhan­gok is, hogy itt egyes dékánokat a Szántó Kovács úti kollégium alagsori!) 20-as számú „hotel­szobájában” helyeznek el... A Bokros-Fodor duó ostor­csapásai alatt nyögő BTK prob­lémáit nemcsak a tanszékve­zető-választási „fordulók” (néha: cirkuszok!) bonyolítják, hanem egy-két docensi pályá­zat sorsa, illetve a nyilvánosan meggyalázott pályázó gyors el- parentálásának az aktusa és „le­írása”, ami a meghirdetett állás „ki tudja, kinek való konzervá­lása” gondolatát ébresztheti so­kakban. Azok közé tartozom (lehet, hogy egyedül!), akiknek a pá­lyázatát a kari tanács március 8­1 ülése „sikertelennek minősí­tette”, de a mai napig sem tu­dom, hogy miért és hogy a vi­lágosan megfogalmazott egye­temi docensi követelmények közül melyeknek nem feleltem meg... A pályázatom - a 2 „belső” szlavista szakember mellett ­2 „külső” - nemzetközi hírű szlavista pro­fesszor (Nyomárkay I. - ELTE; Iglói E. - KLTE) szakvéleményezte - azt mind tartalmi, mind formai vonat­kozásban alkalmasnak találta és egyértelműen támogatta - tekintettel a 21 külföldi (né­metül, oroszul) és a száz kö­rüli hazai publikációmra (ma­gyarul, németül, oroszul, cse­hül). A nevezett - maximum „tanácsadó” - testületet nem tartom kompetensnek a szak- tudományi felkészültségem megítélésére, hiszen abban egyetlen szlavista sincs', az idegen nyelvű előadásaimon, óráimon közülük egy sem járt . .. Viszont ugyanez a testület tavaly támogatott egy olyan do­censi pályázatot is, ami mögött egyetlenéi) külföldi publiká­ció állt! Az esetemben tehát a testü­let döntése diszkriminatív, etikátlan, technokratikus és embertelen volt - a 6 „támo­gatóm” igen szavazata elle­nére. Pályázatom sorsáról Horá­nyi dékán úr már döntött(\), jóllehet az egyetemi SZMSZ szerint a kinevezés joga a rek­toré, aki a pályázatot a Művelő­dési Közlönyben meghirdette. A kar tanácsának csak vélemé­nyezési joga van (SZMSZ, 9. lap), de ahhoz nincs joga, hogy a pályázatokat ne en­gedje a Szenátus elé. Nem hiszem, hogy a jelen­legi pályázatminősítési mód­szer és eljárás egyértelműen elhintené a BTK-n, hogy a tisztességes, becsületes szakmai munka elnyeri ju­talmát a „betartás”, a lobby­zás, a technokratizmus, a „háttérdramaturgia” és a „diplomatikus tartózkodás” egy-két kari hívének „akció­ival” szemben. Hajzer Lajos volt tanszékvezető-helyettes az MTA nem akadémikus köztestületének a tagja (alkalmazott nyelvészet) Rendezik a budavári Szent György teret Ideiglenesen rendezik a budavári Szent György tér és Dísz tér kö­zötti területet, ahol - egy leg­utóbb elfogadott kormányhatáro­zat értelmében - mégsem kezdik meg a kormányzati negyed kiépí­tését. Főként kertészeti munkála­tokat, kisebb-nagyobb helyreállí­tásokat és elbontásokat tartalmaz a terv. A millecentenáriumra ké­szülő átmeneti rendezést jövőre kezdik el, ha a költségvetés elfo­gadja a Környezetvédelmi és Te­rületfejlesztési Minisztérium 500 millió forintos igényét. A Szent György tér végleges kialakítását szakmai-társadalmi vitának kell megelőznie. Olyan megoldást kí­•vánnak kiválasztani, amelyet tár­sadalmi egyetértés övez. Elkép­zelések szerint 1996-ra elkészítik a terület végleges rendezésének makettjét, amelyről a látogatók véleményt nyilváníthatnak. Eze­ket az észrevételeket is figye­lembe veszik majd. A kormány- határozat szerint a tér ingatlanai­nak állami tulajdonban kell ma­radniuk, ugyanakkor kezelői jo­got biztosítanak a befektetőknek, hasznosítóknak. A teljes helyreál­lításhoz mintegy 6-10 milliárd fo­rintra lesz szükség, s ekkora ösz- szeg a költségvetésből a közeljö­vőben valószínűleg nem áll majd rendelkezésre. A mai világban az is öröm, ha legalább a veszteség elkerülhető Moziidőszámítás az Esőember után A filmszínházak látogatottsága kielégítő, a video nem versenytárs Az utóbbi hónapok alatt álta­lános jelenség volt, hogy visszaesett a megye film­színházainak látogatottsága. A szakemberek mégsincse- nek elkeseredve, mert a má­jusi és a júniusi pangás után újra több a mozibajáró. Az InterCom pécsi kirendeltsé­gének vezetője, Filák Lajos elmondta:- Pécsre vonatkozóan az első négy hónapban semmi okunk panaszra. A május és a június hagyományosan ubor­kaszezon, talán a ballagás, a vizsgák, a strand, a kiskert vagy idén a Bokros-csomag miatt. Ha egy-egy vetítésre 90- 100 vendég jön, már megéri. Az új mozis időszámítás 1991-től, a Rainmantől datá­lódik, az Esőember hozta a nagy áttörést, mert vele meg­szűnt a Mokép forgalmazási egyeduralma. Beindult az el­sősorban amerikai cégek óri­ási reklámkampánya, ami meg is hozta az eredményt, kiugró nézőszámnövekedést. A fil­mek sokkal hamarabb megér­keztek, mint addig valaha, a világpremierek után, sőt néha azokkal egy időben. Az érdek­lődés aztán visszaesett, mos­tanra azonban beállt egy átla­gos szintre. A Mokép szerepét átvevő InterCom pécsi kirendeltsége jelenleg 22 mozival áll kapcso­latban Baranyában és Tolná­ban. Az elmúlt 4-5 évben Ba­ranyában 3 településen szűnt meg a mozi, vagy legalábbis szünetel a működése. A kis fa­lusi vetítőhelyek azonban ma már nem léteznek, ezeken a te­lepüléseken sohasem volt külön moziépület, csak egy-egy film jutott el hozzájuk, amit elavult gépükön éppen csak hogy le tudtak vetíteni. Ma a kisebb he­lyekről a vonzáskörzet közép­pontjába utaznak be a nézők, el­sősorban fiatalok. A video elter­jedésével a mozi iránti érdeklő­dés nem csökkent, de a televí­ziós csatornák hamarosan az eddigieknél keményebb konku­renciát jelenthetnék. Jó példa a sikerre a mohácsi, ahol a Kossuth filmszínházban tavaly például több, mint 6 mil­lió forint volt a bevétel. Idén májusban 5500, júniusban 2500-3000 jegy fogyott, az át­lag viszont 7-8000. A mozi ve­zetője, Jáger Vilmos kiemelte, hogy nagyon sok figyelmet fordítanak a reklámra, előzete­seket vetítenek, ingyenes rek­lámújságokban, kábeltévében hirdetnek, rétegigényeket pró­bálnak kielégíteni. A környék­ről is becsábítják a moziba a lá­togatókat. Előny, hogy a Bar­tók Béla Művelődési Központ égisze alatt működő mozi több szerepet is ellát, egyéb rendez­vényeknek is helyet ad, sőt színházi előadásokra is alkal­mas. Ismerik, és keresik prog­ramjait. Egyáltalán nem ilyen rózsás a helyzet Harkányban, ahol Simon Sándornétól megtud­tuk, a látogatottság gyenge, van, amikor csak 10-12 néző gubbaszt a sorokban. Heten­ként háromszor van vetítés, de nem az újabb filmek ér­keznek. Pécs közelsége és a premiermozik elszívják a né­zőközönséget, még az ala­csony, 50 forintos helyár sem csábító. A külföldiekre gon­dolva lehetne talán például német nyelvű (de feliratos) filmeket is kérni, de a tapasz­talat az, hogy az ilyenek iránt sincs érdeklődés. Biztos, hogy a menedzser­szellem, a marketingmunka elengedhetetlen a sikerhez. Szigetváron is tudja ezt Ki­rály Lajos, aki 5 évre kapta meg a mozit, és idáig nincs oka panaszra, bár túl sok nyeresége nincs, de a mai világban az is öröm, ha legalább a veszteség elkerülhető.- A nyári szezonban csak a nagy filmekre jönnek be az emberek. Néha ezek a filmek csak egy hónappal később ér­keznek ide, de van olyan kö­zönség is, aki ha 3-4 hónapban egyszer kimozdul, akkor erre is eljön. A mozikban átlagosan 100, 120 forintért adják a jegye­ket, még Pécsett is van olyan kedvezmény, amivel olcsób­ban lehet filmet nézni. Az azonban igaz, hogy a közön­ség elsősorban fiatal, vagy fiatal felnőtt. A családi mozikra ma már kevesebb pénz jut, s amikor azt kell fillérezni, hogy jut-e a havi számlákra, egy négy­öt tagú család már nem megy együtt moziba, s ha mégis, sokkal ritkábban, mint vala­mikor. Az elszegényedők ki­szorulnak. És nemcsak a mo­zikból. Hodnik I. Gy. I I 4 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom