Új Dunántúli Napló, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)
1995-07-19 / 195. szám
8 Dtinántúli Napló Honismeret 1995. július 19., szerda Pécs sajtótörténetének 50 év előtti lapjaiból Dunántúli Népszava Pécs városa hagyományosan Dél-Dunántűl természetes regionális központja, ahol nemcsak az írók, művészek, egyszóval az alkotások megbecsülése, de a nyomdai-kiadói-intézményi- befogadói polgári infrastruktúra is szüntelen újratermelődik, a forradalmi-háborús változások ellenére is. Amikor iparoktatási állami áthelyezése folytán édesapámmal együtt 1941-ben családunk Kassáról Pécsre került, az ipariskolán végzett munkája mellett hamar megtalálta a Dunántúl nevű kiadót és hasonló című napilapját. Ahogyan Kassán a Felvidéki Újságban, s a Magyar Rádió Kassa hullámhosszán, itt is elhelyezte egy-egy vezércikkét a Dunántúlban. Pártatlan közéleti publicista volt, akit elsősorban az aktuális nemzeti sorskérdések: a társadalmi haladás, a szocializmus, a demokrácia morális igazságai, a nemzetiségi kérdés, a nemzet történelme, közjoga, kárpátmedencei hivatása stb. foglalkoztattak. Ebben való elmélyült ismerete, elismert közírói-szónoki képességei, a háborús részvételünk, totális német elkötelezettségünk nyilvános ellenzése hívták fel rá a pécsi szociáldemokrata párt figyelmét: 1944. nyarára a párt illegalitásba kényszerült, a tájékoztató munkát irányító titkárt elhurcolták - ebben a szorult helyzetben őt keresték meg, s nem eredmény nélkül. Nem hiányolták mozgalmi múltját, nem kifogásolták keresztyén etikáját, nemzeti elkötelezettségét. Amikor a szovjet bevonulás (1944. nov. 29.) után az egyes pártok az Új Dunántúl közös szerkesztőségébe képviselőiket kijelölték, Záhonyi Tivadar lett a szocdem szerkesztő. A budapesti központtól való átmeneti elfüggetlenedés idején feladatát hibátlanul, sőt nagy mozgósító erővel, sikeresen végezte. Ám később konfliktusai támadták, a közös szerkesztőségből menesztették. Válaszul alig két hónap alatt létrehozta a vidék első szocdem napilapját, az 1945. július 22- én megindult Dunántúli Népszavát. Első felelős szerkesztőjeként közel egy évig vezethette, ekkor pártja előbb a szerkesztőségből visszahívta, majd a pártból is kizárta. Arra is volt gond, hogy a szocdem iparügyi miniszter az iparoktatásban 16 évig teljesített szolgálatából „B”-listázza. Nem tudott hallgatni a szerinte rosszul időzített osztályharcos belpolitikai zavarkeltés idején. A felvidéki „bűnös magyarságot” százezres tömegekben űzték el szülőföldjéről, némely szocdem vezetők ugyanakkor osztályharcról kezdtek beszélni. Kegyetlen L évfolyam 1. szám. Pécs. 1945 július 22, vasárnap ThmántuSi NÉPSZAVA S Z O Cl AL DE M O K B a T Á BARÁTSÁG! „A legigazibb hivatás volt” Ötven éve jelent meg a Dunántúli Népszava Az 1911-ben indított konzervatív pécsi napilap, a Dunántúl utolsó száma 1944. november 26-án jelent meg. Új Dunántúl néven indították újra december 17-én, de akkor már a demokratikus koalíciós pártok napilapjaként. A szerkesztőbizottságba a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt Perr Viktort, a Magyar Kommunista Prát dr. Boros Istvánt és a Szociáldemokrata Párt Pozsgay Gyulát küldte. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front napilapjaként indították. Az országos koalíciós ellentétek 1945 nyarára Pécsett és Baranyában is jelentkeztek. így augusztus 19-én a kisgazdapárt helyi szervezete útjára indította az 1947. április 30-ig Független Nép-ként működő napilapját, amely aztán az 1949. július 31-i megszűnéséig Független Néplapként jelent meg. Az MSZDP helyi szervezete pedig 1945. július 22-én, azaz ötven éve adta ki a Dunántúli Népszavát. Az Új Dunántúl a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének a sajtóorgánuma maradt. A Független Nép, majd a Független Néplap, a Dunántúli Népszava és az Uj Dunántúl határozta meg a koalíciós időszak helyi sajtóját, és az akkori kor politikai helyzetének megfelelően, a pártokhoz hasonlóan, ezek a lapok is vitában állottak egymással. A Dunántúli Népszava a régi szociáldemokrata értékeket ápolta, s mivel abban az időben nagyon sokan vallották magukat a nyugat-európai kötődéseket vállaló párt támogatóinak, a lap népszerű volt az előfizetők körében. A lap felelős szerkesztője 1946. Záhonyi Tivadar igazságok c. cikkét 1946. szeptember 29-én a pécsi kisgazda Független Nép közölte. A munkáshatalom válasza: a másodfokon eljáró NOT Jankó- féle (koncepciós) tanácsa jogerősen 30 havi börtönre, 10 év politikai jogvesztésre ítélte, amelyet a vádlott 1948-1951 között maradéktalanul le is töltött. Ő minősült „demokrácia ellenes” uszítónak! A politikai közélettől, pécsi állandó lakóhelyétől 1951 után végleg elbúcsúzott. Budáról figyelte 1956 október, majd 1990 májusa sorsát, nemzete helyén a fogyasztói társadalom kiépülését. Időközben megfogyatkozott pécsi barátaihoz mindig szívesen kötődött, velük szívesen politizált. Helyzetértékeléseit pécsi és más barátai mindig pompás „politikai akadémiáknak” tartották. Politikai naplóját évtizedeken át vezette, nemzetféltő világpolitikai jövendölései mindig igazolódtak (1941. júniusában a náci Németország háború vesztését, az 1950-es években a Szovjetunió, illetve a szovjet-kínai „örökbarátság” közeli felbomlását írta le). 1992-ben a MUOSZ korábbi tagságát helyreállította, örökös tagjai közé fogadta. A 6367. sz. újságírói igazolvány tulajdonosát a családon kívül a MUOSZ koszorúja kísérte 1994. márciusában a budai farkasréti temetőben utolsó földi útjára. Záhonyi Lóránt július 2-ától Vedres József lett, míg a főszerkesztői székben Záhonyi Tivadart 1946. július 2-án Tolnai József váltotta fel. A két munkáspárt egyesülésével szűnt meg a Dunántúli Népszava, utolsó száma 1948. április 24-én látott napvilágot. Ekkor szűnt meg az Új Dunántúl is. Az egyesült párt napilapja lett a Dunántúli Napló. Végezetül idézzük föl a Dunántúli Népszava egy gondolatát a búcsúszám vezércikkéből: „Nem szégyelljük meghatottságunkat, mert számunkra lapunk több volt, a munkahelynél. A legigazibb hivatás volt minden elképzelhető közül”. Dr. Vargha Dezső Hölbling Miksa orvostudor A közelmúltban tartották a 42. Dunántúli Belgyógyász Vándorgyűlést Pécsett. Ez a szakmai rendezvény- sorozat szellemi örökösként folytatója a hajdani Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésének, amelyet 1841 és 1933 között 41 alkalommal rendeztek meg az ország 29 városában. A magyar természettudósok, köztük az orvosok abból a célból gyűltek össze, hogy az új ismereteket, találmányokat, eljárásokat élőszóval is közvetíthessék, hogy az egymástól távol élők közt is személyes kapcsolat jöhessen létre és azért is, hogy a résztvevők az országot végigvándorolva, megismerjék a haza különböző tájait is. Az örökösök, a dunántúli orvosok, átmentették a régi Vándorgyűlésnek azt a hagyományát is, hogy az összejövetelről érem kiadásával emlékeztek meg. Ezért szép érmet verettek most is a jeles alkalomra. 1845-ben 150 évvel ezelőtt Pécs városa adott otthont a Vándorgyűlésnek, amelynek Hölbling Miksa (1811-1901) pécsi orvostudor, Baranya vármegye főorvosa volt a titkára és főszervezője. Erre az alkalomra kiadott munkája: „Baranya vármegyének orvosi helyirata” ma is becses forrása a megye és az orvoslás történetének. Az érmen, erre a 150 éves jubileumra emlékezve, Hölb- ling Miksa arcképét helyezték el, tisztelegve emlékének. Az érem másik oldalán pedig, amely az idei összejövetelre utal Pécs város barokk címerét találjuk. Az érmet dr. Sülé Tamás pécsi orvos elképzelése alapján Török János pécsi kerámikus- és éremművész mintázta. Szabó Géza szegedi ötvösmester éremverő műhelyében verték ki a résztvevők részére bronzból és pár darabot ezüstből. Az eredeti gipsz tervekről Balogh Imre pécsi éremöntő mester készített néhány egyoldalas bronzöntvény másolatot. Rayman János Giczy György: Nemcsak Torgyánnal, mindenkivel le tudunk ülni egy asztalhoz A ciklus első éve - kereszténydemokrata szemmel Kormányközelből ellenzékbe juttatta egy évvel ezelőtt a Kereszténydemokrata Néppártot a szavazók akarata. Milyen tanulságokat vontak le a kudarcból? - kérdeztük a Kereszténydemokrata Néppárt elnökét, Giczy Györgyöt. Bunyevácok A jugoszláv hírügynökség szabadkai jelentése szerint a vajdasági Bunyevác-Sokác Párt vezetősége élesen bírálta a horvát kormány, a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetsége és a magyarországi horvátok képviselői által Baján aláírt nyilatkozatot, amely „horvátnak kiáltja ki a bunyevác népcsoportot”. A Tanjug idézte Nikola Babicot, a vajdasági Bunyevác-Sokac Párt elnökét, aki megerősítette szervezetének álláspontját, amely szerint „a mi államunk egyedül Szerbia és Jugoszlávia”. Stevan Jelacic, a párt szóvivője úgy vélte, hogy az említett bajai nyilatkozat „célja széthúzást szítani a térségben, és elítélni azokat, akik Jugoszláviát ismerik el államuknak”.- Az MDF árnyékában korábban sem tudtunk önálló politikai erőként megjelenni, a tavalyi választások szerény eredménye pedig arról győzött meg bennünket, hogy alaposan át kell a pártot alakítanunk. Megújítottuk a pártvezetést: a KDNP tisztségviselőinek 70 százaléka kicserélődött. Új alapszabályt fogadtunk el, melynek egyik fontos eleme, hogy a vidéki szervezetek saját megyéjük gondjaival többet foglalkozzanak. Tanulságként vontuk le azt is: meg kell értetnünk az emberekkel, hogy nem egyszerűen a katolikusok pártja vagyunk, hanem olyan párt, amelynek megvannak a saját gazdasági, kulturális, oktatási elképzelései. Alternatívát kínálunk tehát vallásos és nem vallásos embereknek egyaránt.- Immár a kereszténydemokraták is azt mondják, hogy a kormánynak távoznia kellene?-Én inkább úgy fogalmaznék: a kormány szociológiailag megbukott. Horn Gyula több harcostársa távozott a tárcák éléről, a Bokros-csomag még az MSZP bizonyos köreiben is felháborodást keltett, a párt tetszési indexe hatalmasat zuhant, nem működik az érdekegyeztetés... Az MSZP. frakcióban a képviselők már nem érvelnek, de még bármit megszavaznak.- Komolyan gondolja, hogy a kormány feláll a helyéről, ha az ellenzék ezt követeli?-Természetesen nem hiszem, hogy emiatt távozik. De lehet, hogy eljön az idő, amikor az MSZP-frakcióból önállósodik egy csoport, vagy az SZDSZ elhagyja az MSZP-t.- Ha átvennék az irányítást, mit csinálnának másképp?- A hosszú távú gazdasági növekedés útját keresnénk. Jobban támogatnánk a közép- és kisvállalkozókat, a kistermelőket, tényleg elkezdenénk a feketegazdaság felszámolását, más hangnemben tárgyalnánk az IMF-fel, többségi állami tulajdonban hagynánk az energiaszektort, anyagilag segítenénk az önkormányzatokat, a munkanélkülieket közmunkával foglalkoztatnánk és még sokáig sorolhatnám.-Kivel társulnának a kormányzás sikere érdekében? A kisgazdákkal is?-Elsősorban saját pártunkat kívánjuk megerősíteni, de mindenkivel le tudunk ülni egy asztalhoz, nemcsak Torgyánnal. Az ellenzéki pártok Giczy György fotó: bodó között közvetítő szerepet látunk el. Jó példa erre, hogy a mi kezdeményezésünkre kezdett tárgyalásokat az ellenzék négy pártja s találta meg köztársasági elnökjelöltjét. Takács Mariann
