Új Dunántúli Napló, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)
1995-07-19 / 195. szám
6 Dünántúli Napló Külföld 1995. július 19., szerda Potsdam, 1945, július Három öregúr szentesíti a jövőnket Fél évszázada, hogy a győztesek, Churchill, Truman és Sztálin döntöttek a második világháború veszteseinek jövőjéről. 1945. július 17-én Európa már elkezdte a romeltakarítást, az ázsiai dzsungelekben azonban még dörögtek a fegyverek. Ez volt a háttere annak az eseménynek, amely „potsdami értekezlet” néven vonult be a történelembe. De mi is történt a potsdami tó partján épült Cecilienhof-kastélyban? Erről beszélgetünk dr. Vargyai Gyula professzorral, a Hadtörténeti Intézet főigazgató helyettesével. Parkoló repülőgépek a sivatagban Az arizonai sivatagban fekvő Pinal Air Park nevű parkolóhelyen több mint 100 utasszállító repülőgép „pihen”. A repülőgépek a PanÁm, a Continental, az American, a TWA és az Air Canada légitársaságok tulajdonában vannak. A repülőgépek „pihentetésének” oka az, hogy az amerikai repülőgépipar 1990. és 1994. között 20 milliárd dollár veszteséget könyvelt el. A légitársaságok az éles verseny miatt egyre több, később feleslegesnek bizonyult járművet rendeltek. Most a felesleges gépeket az arizonai és a kaliforniai sivatagba küldik, ahol a száraz levegő épségben tartja a fémből készült gépóriásokat. A parkoló gépek legtöbbje a hitelezők kezébe került. A légi- társaságok azonban remélik, hogy egy napon ismét használhatják azokat. Addig „a repülő- gép-purgatóriumban” fekszenek, miközben a nagy légitársaságok újabb és újabb gépeket rendelnek. David Kolkhorst, a parkolóhely vezetője szerető apa módjára mutatta meg a gépeket a Reuter brit hírügynökség munkatársának. „Itt láthat például egy teljesen új Boeing- 747-400-as teherszállító gépet, amelyet 167 millió dollárért lehetne megvásárolni” - magyarázta. De megmutatott a tudósítónak egy utasszállító Boeing- 747-est is, amely a PanAm társaságé volt. Mellette egy Airbus 300-as parkol. A járműveket úgy gondozzák, hogy bármikor ismét szolgálatba léphetnek. Az üzemanyagot eltávolították és köny- nyű olajjal helyettesítették, amely megakadályozza az alkatrészek kiszáradását. Latex- ből készült redőny takarja az ablakokat, hogy a sivatagi napsütés ne rongálja meg a repülőgépek belsejét. A kerekeket alumínium fólia bontja. A kedvező klimatikus viszonyon kívül azért is létesítették a sivatagi parkolóhelyet, mert sok hely van, és a parkolási díj olcsó. Egy kisebb gépért 350 dollárt, egy nagyobbért 500 dollárt kell fizetni havonta. Kolkhorst haragosan beszél arról, hogy egyesek a parkolóhelyet „repülőgép temetőnek” nevezik. „Ez nem temető. Ezek a gépek készen állnak arra, hogy újra repüljenek. Közülük nagyon kevés marad itt hosszú időre.” Végveszélyben a szudáni nubák-A háború utáni nemzedékeknek akarva-akaratlanul meg kellett tanulniuk Teherán, Jalta és Potsdam nevét, mert az 1943-ban, 1945 februárjában, majd júliusában hozott döntéseivel belépett az életükbe. Voltaképpen mit jelentett az egyik és mit a másik? Potsdam, a befejezett tények konferenciája- A két korábbi csúcskonferencia idején még tartott a háború, bár az erővonalak pontosan kirajzolódtak. Jaltára már az is tisztázódott, hogy miképpen érhet véget a háború. Sztálin, mint tudjuk, sürgette a második front megnyitását és ez korábban nagyon fontos volt a számára. Az angolszászok azonban azzal is tisztában voltak, hogy ha nincs partraszállás, akkor a Vörös Hadsereg még mélyebbre jut Európába. Megnyitották tehát a második frontot és ma már megalapozottan lehet állítani, hogy a teheráni, illetve a jaltai konferencia után a potsdami értekezlet teljesen felesleges. Ez ugyanis a „fait accompli”, a befejezett tények konferenciája volt. Sztálin meg is fogalmazta: „Nyugat-Né- metország önökhöz, Kelet- Németország pedig hozzánk tartozik ... A német befektetések Romániában, Bulgáriában, Magyarországon és Finnországban a miénk. A többi az önöké.” Potsdam tehát szentesítette, amit a csapatok a harctéren elértek.- Milyen volt a tárgyalási stílus? A hozzáférhetőjegyzőkönyvek szerint három úriember választékos modorban döntött sorskérdésekről, bár a jól fésült szövegekből elő-előbukkan egy- egy politikai taposóakna.- Minthogy hangrögzítés nem volt, ezeket a jegyzőkönyveket erős kritikával kell fogadni. Tény azonban, hogy három, teljesen eltérő személyiség ült a tárgyalóasztalnál. Churchill nagyon okos volt, de gyakran rögtönzött és a felkészültsége, itt, ezen a konferencián nem érte el sem Trumanét, sem Sztálinét. Az a véleményem, hogy közülük Sztálin tudta a legpontosabban, mit akar. Higgadt volt, még Churchill sem hozhatta ki a sodrából. Ő viszont olyan dialógusokra kényszerítette az angol miniszterelnököt, hogy az a türelmét is elveszítette. Az angol történetírás szerint Truman felkészületlen volt. Ez nem igaz, a környezetének egyes tagjairól inkább elmondható.-Az események meglehetősen gyorsan igazolták, hogy a szavak a jegyzőkönyvi szövegek mennyit érnek. A külügyminiszterek tanácskozása után például rögzítették: ......a szövets éges sajtó képviseled teljes szabadságot élveznek majd abban, hogy tudósításokat küld- hessenek külföldre a romániai, bulgáriai, a magyarországi és a finnországi eseményekről." A sajtószabadság témában, mint tudjuk, ez a jéghegy csúcsa lehetett. Sztálin: Az újságírókat ki kell dobni- Nem, ez még a csúcsa sem volt a jéghegynek. Már a tárgyalásokon kitűnt, hogy ha komolyabb nézeteltérések merültek fel, akkor nem cáfoltak, helyette az ellenfél módszereit kritizálták. Sztálinból időnként a diktátor személyiségjegyei is előtörtek. Július 18-án például Churchill közölte: 180 csalódott újságíró várja, hogy mondjanak nekik valamit, ö - minthogy mindent megragadott a szereplés érdekében - fel is ajánlotta, hogy sajtókonferenciát tart. Sztálin erre azonnal kérdéssel válaszolt: Ki engedte ide őket? Hiszen ez több, mint egy század ... Azonnal ki kell dobni valamennyit!- Maradjunk még Sztálin személyénél. Ismeretes, hogy 17-én jelent meg először a tárgyalóasztalnál és rögtön azt mondta: Hitler életben van! Ma már pontosan tudjuk, hogy ekkor már teljesen megbizonyosodott a Führer haláláról, hiszen az általa megbízott különleges csoport nemcsak kiásta a maradványait a berlini bunker udvarából, hanem Moszkvába is vitte azokat. Vagyis előtte volt az egyértelmű bizonyíték, Hitler fogsora. Mi vezérelhette Sztálint a kijelentésében?- Ez engem is foglalkoztatott és a választ abban látom, hogy Sztálin a Hitler-problémát öszszekapcsolta a Franco-rendszer megbuktatási szándékával. Arra célzott ugyanis, hogy a Führer Spanyolországban búj- kál. S minthogy ő már az első kétoldalú amerikai-szovjet megbeszélésen felvetette a Franco-problémát, nevezetesen azt, hogy a rendszere veszélyt jelent, a Hitlerre vonatkozó közléssel voltaképpen a spanyol diktátor nemzetközi helyzetét akarta nehezíteni.- A hozzáférhető okiratokból, visszaemlékezésekből milyen mértékben tükröződik, hogy a világ, vagy legalább is Európa totális felosztását szentesítik Potsdamban ? A vasfüggönyt már leeresztették...-Ez már a konferencia előtt sem volt kétséges. Az angol miniszterelnök ugyanis az amerikai elnöknek küldött táviratában azt írta a szovjet szándékról: „Vasfüggönyt húztak .. . nem tudjuk, mi történik mögötte. Nincs kétség, hogy a Lü- beck-Trieszt-Korfu vonaltól keletre minden a kezükbe kerül.” Ebből a szempontból a potsdami konferencia teljesen felesleges volt.- Magyar vonatkozásban mit jelentett Potsdam? Arra gondolok, hogy a tárgyalóasztalnál fölmerült e olyan részletkérdés, amelyet csak később ismerhettek meg a kutatók.- A mi szempontunkból sem jelentett mást az ötven évvel ezelőtti konferencia, mint a jaltai döntések megerősítését. Az a véleményem, hogy Sztálin nem is törekedett egyébre, mint hogy a Jaltában hozott határozatokat még egyszer rögzítsék, hiszen a két értekezlet között elnökváltás volt az Egyesült Államokban - meghalt Roosevelt, a korábbi tárgyalópartner - Churchill pedig megbukott az angol választásokon.- A potsdami értekezlet jegyzőkönyvében szerepel a mondat, amelyről a legjobb, amit elmondhatunk, annyi, hogy a diplomácia virágnyelvén megfogalmazott semmi. Az igazságos és tartós béke megteremtésének eltökélt szándékáról van szó. Mit gondol, Sztálin, Truman és Churchill tudta, hogy ez nem cselekvési program, hanem csupán a történelemnek szóló utalás?- Azt hiszem, Sztálin esetében egyértelmű igen a válasz. A szándékaiból már akkor kitűnt, hogy nem illeszthetők bele ebbe a diplomáciai megfogalmazásba. De Truman sem volt annyira naiv, hogy ezt ott és akkor komolyan gondolhatta volna. Churchill pedig már jelezte a vasfüggöny létét, igaz, bizalmasan. Nem hiszem, hogy ők, hárman, az elvégzett munka sikerélményével keltek fel az asztaltól, a tárgyalások végén. Hiszen Truman nem befejezettnek, hanem elnapoltnak nyilvánította a konferenciát azzal, hogy majd Washingtonban találkoznak. Amire az ateista Sztálin csak ennyit mondott: „Ha Isten is úgy akarja.” A folytatást ismerjük. Király Ernő A külföldi forgatócsoportoktól és a nemzetközi segélyszervezetektől távol a szudáni Nubah- hegységben majdnem tíz éve valóságos írtóhadjárat folyik a nuba népesség ellen - idézi Tilman Zülchöt, a veszélyeztetett népek érdekében alakult társaság német elnökét a Reuter. A beszámoló szerint már az Amnesty International is foglalkozott az üggyel. Zülch meg van róla győződve, hogy a „a szudáni kormány végérvényesen le akarja zárni a nuba-problémát”, s ennek érdekében 1987 óta a kormánykatonák és a velük kollaboráló arab milíciák egymillió nubát üldöztek el lakóhelyükről, hurcoltak el, illetve gyilkoltak meg. Az üldözés fő oka vallási eredetű. A nubák fele ugyan mohamedán, de a kar- túmi katonai diktatúra képviselői a „nuba-iszlámot” alacso- nyabbrendűnek tartják a „rendes” iszlámnál. Mindehhez hozzájárul az araboknak a feketebőrű „hegylakókkal” szemben megnyilvánuló sovinizmusa is. A nubák egyharmada keresztény, a többiek természeti vallásoknak hódolnak. Az 1983 óta Szudánban tomboló polgár- háborúban a nubák az arab- muszlim Észak és az afrikai-keresztény Dél között húzódó frontok közé szorultak. Jürgen Adam, az Amnesty International egyik képviselője szerint a kormány azzal vádolja a nubá- kat, hogy segítik a hegyvidék egy negyedét ellenőrző felkelőket, s emiatt a katonák „először bekerítik a falvakat, majd megrohamozzák és felégetik őket”. Az emberi jogi szervezet aktivistájának beszámolója szerint a férfiakat lemmészárolják, vagy úgynevezett békefalvakba deportálják őket, a nőket és gyerekeket pedig Líbiába, Mauritániába és más észak-afrikai országokba adják el rabszolgának. A két szervezet képviselői úgy látják: a nuba lakosság abszurd helyzetét jelzi, hogy az általuk lakott területekre nem vonatkozik a nagy nehezen kialkudott fegyverszünet. „A Nu- bah-hégységben folytatódik a népirtás” - mondja keserűen Adam, aki szerint az ENSZ is hibás, hiszen gazdasági nehézségeire hivatkozva a szervezet nem hajlandó megfigyelőket küldeni a térségbe. ENSZ-reform A működőképesség érdekében az ENSZ-et mielőbb át kell alakítani, s ennek keretében a Biztonsági Tanács mellett fel kell állítani egy hasonló hatáskörrel rendelkező gazdasági, valamint egy szociális tanácsot - jelentette ki Richard von Weizsäcker volt német államfő, akinek vezetésével egy nemzetközi bizottság javaslatokat dolgozott ki az ötven éves fennállását ünneplő világ- szervezet megreformálására. Weizsäcker elmondta, hogy az átalakításnak, a két új tanács felállításának az lenne a legfőbb célja, hogy az ember biztonságát ne szűkén, kizárólag katonai szempontból értelmezzék. A bizottság javaslata szerint legalább öt fővel növelni kellene a BT létszámát és az állandó tagok számának emelésénél a harmadik világ országait is figyelembe kell venni. Gyilkosság a Cantemir utcában Kínai horror Bukarestben A Dimitrie Cantemir úti lakást Li Zsong-csang gyilkosság elkövetése célból bérelte ki. A csütörtöki napot a gyanúsítottak a bűntett előkészítésével töltötték: beszerezték a kon- dért, a szúró- és vágó eszközöket, hatalmas mennyiségű mosószert. Péntek reggel, olcsó árut ígérve, a lakásba csalták a két kereskedőt, majd meggyilkolták őket. A gyilkosság talán fojtogatással történt. A továbbiakban a fürdőkádba helyezték a tetemeket, kieresztették vérüket és feldarabolták őket. Majd a testrészeket megfőzték a kondérban. A csontokról lefőtt húst apró darabokra vágták és bedobták a vécébe. A művelet csaknem egy napig tartott. A két elmenekült kínai több éve él Romániában. Három éve ismerősei a román rendőrségnek. Különösen Zsao élt mozgalmas életet. Három évvel ezelőtt az egyik üzlettársát ismeretlen tettesek valósággal lemészárolták a nyílt utcán, nincs kizárva, hogy Zsaonak is köze volt az ügyhöz. Az idén január végén őt magát is meg akarta gyilkolni három kínai, de Zsao megmenekült egy veseműtét árán. Akkor azt nyilatkozta, tudja, ki akarta meggyilkoltatni, s azt is, hogy miért: ő a Romániában megalakult Peking nevű szervezet hallgatólagosan elfogadott elnöke. A Peking szervezet több, mint száz kínai családot egyesít, s pénz ellenében segíti a kínaiakat, hogy Romániába jöjjenek, letelepedjenek, lakást szerezzenek és üzletet nyissanak. Az első kínaiak 1990-ben érkeztek Romániába. Kispénzű üzletemberek voltak, akik különböző kft.-ket alapítottak. Néhány általuk forgalmazott kínai áru - főleg könnyűipari termékek - meghódította és azóta is uralja a román piacot. Az üzletemberek hamar megtollasodtak és maguk után vonzották a második kínai hullámot. Vagyis a rokonokat, barátokat, de sajnos a bűnözőket is. Minden jel arra mutat, hogy Romániában több kínai szervezet működik a már említett Peking nevű csoporton kívül. 1992-ben a rendőrság rábukkant a Kígyóvezér elnevezésű, maffia-szerű szervezet nyomaira. A hálózat igen sikeresen működött. Lakások bérbeadásával, irat- és rendszámtábla-hamisítással, bérgyilkosok beszervezésével foglalkoztak. 1992-ben két kínai nő bérelte lakásban valóságos iratgyártó laboratóriumra találtak. Többek között az Állami Fő- jegyzőség, az Igazságügyi Minisztérium és a Külügyminisztérium, valamint Bukarest város hivatalos bélyegzőinek művész hamisítványaira. Bukarestben 1992 óta nyolc, kínaiak által elkövetett gyilkosságról tud a rendőrség, de meglehet, hogy a valós szám sokkal magasabb. Ez a nyolc gyilkosság két csoportra osztható: leckeadási szándékból végrehajtott gyilkosságokra, amelyeknél lényeges, hogy az áldozat kiléte ismeretlen legyen, s a bosszúból vagy nyereségvágyból elkövetett gyilkosságokra, amelyek esetében a tettesek mindent elkövetnek, hogy az áldozat személyazonossága ne derüljön ki. A Dimitrie Cantemir úti gyilkosság ez utóbbi csoportba tartozik. A bűntettekre jellemző, hogy különös kegyetlenséggel hajtják végre őket. (Alig két éve ugyancsak feldaraboltak, s bőröndben egy Bukarest melletti tóba süllyesztettek egy másik kínai te- temt.) Az áldozatok általában harmind és negyven év közöttiek, s a tetteseket nem lehet azonosítani, sem pedig megtalálni. A kínaiak Romániában is betartják a hallgatás szabályát: a letartóztatottak sem vallanak. Ékes példa rá a Dimitrie Cantemir úti gyilkosság után őrizetbe vett Li Zsong-csang, aki mindeddig még azt sem ismerte be, amire számtalan szemtanú volt, hogy a meggyszínű Dacia valóban összeütközött a fehér Daciával. Ferenc Zsuzsanna Erdélyi Napló Churchill, Truman, és Sztálin a potsdami értekezleten
