Új Dunántúli Napló, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)
1995-07-18 / 194. szám
1995. július 18., kedd Társadalom Dunántúli Napló 11 Drága kis Öreganyámra első eszmélő pillanatomtól fogva úgy emlékszem, hogy besüppedt ajkai voltak, s mögöttük egyetlen fog ült a szájában. Ennek miértje soha, még gondolatban sem merült fel bennem. Manapság sokat gondolok a több, mint félszázada porladó Drágára, amióta ez a szerencsétlen fog-ügy téma lett nálunk. Lelki szemeimmel máris látni vélem a sok-sok hozzá hasonló magyart, besüppedt ajkakkal. Az ember csak csodálkozik ezen az egészen. Kinek juthatott eszébe éppen a fogkezelést ilyen drasztikusan kirekeszteni az egészségbiztosítási ellátásból, amikor köztudottan mi magyarok igen rossz fogaza- túak vagyunk. Aki csak megszólal ez ügyben praktizáló (!) fogorvostól a fogfájós honpolgárig, mindenki a logikus fenntartásait, ellenvetéseit hangoztatja, s csak az nem szólal meg érdemlegesen, akinek a magyarázatát váijuk. Ilyen ésszerűként elfogadható magyarázat még nem hallatszott azon kívül, hogy ez is a mérhetetlen költségvetési - benne természetesen a társadalombiztosítási - hiány mérséklését szolgálja. De milyen áron? Hát ez az, amiben nem mer senki potentát állást foglalni. Amíg e rágódásról még csak jövő időben volt szó, olyan hangok hallatszottak, hogy például a nyugdíjasokat az intézkedés nem fogja hátrányosan érinteni, mert az ő fogászati ellátásuk ingyenes marad. Aztán július 1-je után egyszeribe kiderült, hogy ilyesmiről bizony szó sincs, mert igaz ugyan, hogy a dolog orvosi része (már ami) ingyenes, de a technika az már nem, sőt a mai árak nem mérvadók, hiszen a technika művelői csak ezután fogják behozni azokat a mindenféléket, amikre vámpótlékot, egyebeket kell fizetni, és az ezek révén változó árak... Szóval itt is megkaptuk a nem kielégítő tájékoztatásból eredő hideg zuhanyt. Érdemes erről még beszélni? De még mennyire érdemes! Már csak azért is, nehogy újabb hideg zuhany érjen bennünket a ki tudja melyik Bokros-csomag .jóvoltából”. A mostani ügynek akár üzenetértéke is lehet, hogy a gazdaság további romlása esetén (amire sajnos van még esély) - látván a fogászat teljes privatizálásának a „sikerét” - más egészségügyi ellátási ágazatokat is kivonjanak az egészségbiztosítási ellátás alól. A másik meg: voltaképpen köny- nyebb lenne elviselni ezt, ha figyelembe vették volna, hogy a fogászati ellátásért ezután fizetni kényszerülők bizony ezért is fizették a társadalombiztosítási járulékot, tehát úgy lenne ildomos, ha legalább részben fizetné a dolgokat az egészség- biztosítás. Igen, ez lenne a tisztességes eljárás: de az egész költséget rálőcsőlni a betegre! Ez már Amerika! Csakhogy tudjuk: egy-egy, még csak nem is igazán bonyolult orvosi eset anyagi romlásba dönti az amerikai beteget. Nem véletlen, hogy a megválasztásukért harcoló amerikai elnökjelöltek sora ígér társadalom- biztosítási reformot, csupa olyasmit, amitől mi most - érdekes! - szabadulni igyekszünk. Mármint nem mi, hanem a gondunkat viselő, egymást követő kormányok. Hársfai I. Álláspont a nyugdíjakról A második negyedévi tanácsülését tartotta a napokban a Nyugdíjasok Országos Képviseletének (Kamarájának) Tanácsa. Az ülésen többek között a nyugdíjreform alapelveiről, illetve a szeptemberi nyugdíj- emelés mértékéről esett szó. Az országos tanács véleménye szerint az idei bérkiáramlás mértéke nagyobb lesz a tervezettnél, amit nem kellően követ a nyugdíjemelés. Az összhang megtartásának érdekében javasolják, hogy az év utolsó harmadában vissza kell térni a bérkiáramlásnak megfelelő, további nyugdíjkiigazításra. A kevés is számolva jó Fillérek, forintok Nyugdíjas korban mindenki nagyon számolja a forintokat. Tegyük hozzá a számoláshoz most az alábbi mondásokat is: 1. Ki a fillért nem becsüli, a forintot nem érdemli. 2. Pénz beszél, kutya ugat! 3. Pénz olvasva, asszony verve jó! 4. Könnyen jött pénz, könnyen megy el. 5. Üres kamrának bolond a gazdasszonya. 6. Az idő pénz! 7. Pénzt valahogy vissza lehet szerezni, de időt és életet soha. 8. Fogához veri a garast. 9. Vigyázz azzal, aki fűnek-fá- nak adósa! 10. Egyszer hopp, másszor kopp. 11. Se pénz, se posztó. 12. Amikor a szükség kopogtat az ajtón, a szerelem kiszökik az ablakon. 13. A pénz nem boldogít csak, ha van. 14. Akkor áll pénz a házhoz, ha van házad. 15. Pénzt, vagy életet! 16. Ha főnököd dicsér és azt mondja, megfizethetetlen vagy, halkan jegyezd meg: azért próbálja meg . . . Ki nem váltott receptek Elsősorban (de nem csak) az időseket érinti érzékenyen a gyógyszerárak folyamatos emelkedése fotó: Müller andrea Nehéz helyzetben írja fel az orvos a recepteket. Gyógyítani szeretne, de betegének anyagi helyzetét is ismeri. Sok gyógyszer megfizethetetlen. A panaszokkal orvoshoz fordult páciens a gyógyszertári pénztárnál lelkileg is beteggé válik. Volt, aki az orvosától kijövet összegyűrte a gyógyító kenőcs receptjét (kb. 1800 Ft). Egy másik betegtől hallottam, hogy van 2800 forintos kenőcs is, amit gyorsan visszaadott, bízva inkább a jó sorsában. Én sem jártam jobban. Közel 3000 forintot fizettem a kórházban felírt szív-érrendszeri, és belgyógyászati orvosságokért. Másnap még megvettem a 880 forintos hashajtót, de mikor megtudtam, hogy a gyomorsav elleni gyógyszer 1150 Ft, azt már nem kértem. A 600 forintos, puffadás elleni tablettákat sem váltottam ki. A Zinat és a Paxirasol újabb közel 600 forinttól szabadított meg. Most már vigyáznom kell arra, nehogy fájjon a fejem, a hasam, reuma se érjen, és orra se bukjak az utcán vagy a lépcsőn. A háziorvosok jól ismerik pácienseik anyagi körülményeit, segítenek, válogatnak a naponta változó gyógyszerkínálatból, amennyire lehetséges. Ez számukra is új feladat. A mai állapotot az egészséges ember sem érti, a beteg pedig képtelen e terhet elviselni. Kinek panaszkodjon, kitől kérjen segítséget? A nyugdíjas emberek is szeretnének meggyógyulni. Lenne lehetőség támogatást kérni a Népjóléti Irodától. Az orvosok sokaknak javasolják is.-Hat oldalas kérdőívet kell ehhez kitölteni! - mondta szerkesztőségünkben egy panaszkodó beteg. - Nehogy valakinek legyen régi autója, mosógépe, televíziója stb., mert akkor érdemtelenné válik a támogatásra. Kit érdekel, hogy régebben jobb anyagi helyzetben voltam? Ma ide jutottam, támogatás, kérésre, amit szégyel- lek. Jó, hogy azt nem mondják: fizessen a kereső fia, lánya vagy az unokája, elvégre ők is a családban vannak. Az igazsághoz tartozik, hogy nem a Népjóléti Iroda munkatársai találták ki a kérdőívet, a rendeletet, ők csupán betartják az előírást. Az pedig ilyen. Idáig jutottunk a mai gyógyszerárakkal, pedig még nincs vége, jönnek egymás után az áremelések, nem csak az újabb orvosságok. Csökkenni is fog a gyógyszerfogyasztás, mint ahogy azt hivatalosan is remélik. Közben vásárra viszik az egészségünket, pedig az nem piacra való. Rozvány Gy. Előadások a klubban A Pécsi Nyugdíjas Egyesület közel öt éve működtet egy klubot a Rákóczi u. 11. szám alatt, amely még sohasem tartott nyári szünetet. Figyelembe véve a jelenlegi helyiségük szűk befogadóképességét hetenként kétszer (szerdán és vasárnap délután) tartunk nyitva. Ez a klub talán az egyetlen a városban, amely sehonnan sem kap semmiféle segítséget. Ezért eddig nem sok rendezvényre volt lehetőségünk. Mostantól azonban akadt néhány lelkes támogatónk, akik felvállalták, hogy ismeretterjesztő, szórakoztató előadásaikkal támogatnak bennünket. Várjuk mindazokat az érdeklődőket és azokat, akik szívesen eljönnének hozzánk, élménybeszámolót, előadást tartani. T. L.-né. Nyugdíjas vándorkórus 1971-ben, 25 éve alakult a Pécsi Vasutas Művelődési Ház Hagyományőrző Népdalköre, dr. Várnai Ferenc, népzenekutató, énekzene tanár vezetésével. Három évig vezette az énekkart majd az elkövetkezendő 14 évben három tanárnő váltotta egymást. 1985-ben Vasas József (az egyik alapító tag) vállalta a kórus vezetését, lehetővé téve az énekkar további működését. A társulat ügyvezető titkára: dr. Tófalvi Ágostonná, mindketten anyagi juttatás nélkül, a népdalok, az éneklés szeretetétől vezérelve tevékenykednek a népdalkörben. A kórus próbáit a Pécsi Vasutas Művelődési Ház vezetősége támogatja. Sajnos anyagi segítséget nem tudnak nyújtani, de a hely biztosítása is nagy segítség. A kórus 70-90 év közötti nyugdíjasokból áll, de minden korosztályt szeretettel várnak. Nagyon szép, javarészt nem közismert száznál is több népdalt ismernek. Az ország több részén, sőt a határokon túl is ‘ vendégszerepeitek, mindig nagy sikerrel. Babeczki Zsuzsanna Gyógyíthat a torna Kilenc gyakorlat a reumás fájdalom legyűréséhez Reumás fájdalom - általában a mozgást végző végtagok kínzó fájdalma - az idősebbek körében szinte minden második férfit és nőt érint. Ellenszeréül az orvosok többsége a fizikoterápiát, s annak is egyik fontos részét, a gyógytornát javasolja. Jótékony hatású a reumatikus panaszokkal gyakran együtt járó csontritkulás ellen is, amely az 55-60 év körüli nőket és a 70 évnél idősebb férfiakat gyötri s körükben már népbetegségnek számít. Ráadásul az ízületek és a csontrendszer bajaihoz legtöbbször porckopás is társul, ez ma a felnőtt lakosság körében minden hatodik embernél tapasztalható. A torna nagyon sokat segíthet e betegségcsoport kínzó tüneteinek enyhítésében. A szakemberek egyértelműen állítják: lassíthatja a kopási folyamatot és izomerősítő szerepével hatékonyan csökkenti a fájdalmat. Igaz, ez a fajta otthoni tréning kitartást kíván. Minden nap el kell végeznünk az úgynevezett mozgásterápiás kezeléssorozatot, megbeszélve természetesen az orvossal, hiszen lehet olyan mozgásszervi betegsége a panaszosnak, ami egy ideig kifejezetten ágynyugalmat kíván. Ha viszont az orvos a torna elkezdését javasolja, a reumatológián tanítják meg a tomagya- korlatokat. A gyakorlatok egyszerű csoportja a következő: I. Hanyatt fekszünk, kezünket a fejünk mellett felnyújtjuk és lazítunk. 2. Behajlítjuk >a térdünket, talpra húzzuk a lábunkat és egyenként kinyújtjuk. Utána ezt páros lábbal megismételjük. 3. Behajlítjuk és felhúzzuk mindkét lábunkat, majd így jobbra és balra fordítjuk. 4. Csípő és könyök a padlón, a könyököt és a lapockát leszorítjuk és hatig számolunk. 5. Hasra fekszünk és kb. 30 cm-re emeljük az egyik lábunkat; lassan visszaengedjük, s ugyanígy teszünk a másik lábbal. 6. A fejet és a vállat lassan felemeljük könyökre támaszkodva. 7. Térdelve egyik kézre támaszkodunk, a másikat egyenesen előrenyújtjuk és így tartjuk 3-4 másodpercig. 8. Térdelve felváltva hátranyújt- juk a lábunkat és pár másodpercig ebben a helyzetben tartjuk. 9. Széken ülve lelógatjuk a fejünket, tartjuk egy kicsit, majd felemeljük, s ezt többször megismételjük. A fáklyavivő Tóth László az elkészült könyv kéziratával fotó: Müller Kilencven oldal kalligrafikus betűkkel leírva. Olyanokkal, amit csak századeleji hivatalnokok és tanítómesterek tudtak, s amiért a szűkszavú bizonyítványokban szépírásért járt a kitűnő. Egy regényes élet. Egy élet regénye. Tóth Lászlóé, a Malomvölgyi Szociális Otthon Laci bácsijáé ez a regény, amely nemcsak megszívlelendő tanácsokat ad, de egy történelmi kort idéz fel ma már alig ismert eseményeivel, harcaival, küzdelmeivel és a mindenütt jelenlévő örömökkel. 1906-ban született, éppen Medárd napján, Szilágy megyében, a dallamos nevű Ma- gyarcsaholy községben. Református lelkész édesapjától és 6 gyermekét áldozatos odaadással nevelő édesanyjától az emberek tiszteletét és szerete- tét tanulta meg. És azt a tisztes alázatot és odaadó szolgálatot, amely végigkísérte egész életén. Micsoda - azóta hitelét vesztett - szavak ezek: szolgálat, alázat. Pedig mindkettőnek mély emberi értéke van, ha a szolgálat nem szolgaisággal, az alázat nem megalázkodással testvéresül. Az első világháború kataklizmái után hatalmas ívet ír életútján. Előbb gazdász lesz gróf Károlyi László főúr 57 ezer holdas alsópakonyi gazdaságában. De mert sejtjeiben hordozza a tanítás szent hivatásérzetét, beiratkozik a tanítóképzőbe. Or- govány-Kargalán pusztára kerül, később megismerkedik feleségével, Margitkával. A történelem őt sem hagyja ki zord játékaiból. 1960-ban egy megalapozatlan tanácsi határozat eltanácsolja a pályáról. A téves döntést gyorsan orvosolják, folytatódik a tisztességben, és odaadó munkában gazdag tanítói pálya. 83 éves korában megy nyugdíjba, de az „alázatos szolgálat” minden jegyét a mai napig őrzi magán. Égy kötetlen hangulatú zenedélutánon a résztvevők kívánságára verset mondott. Sztentori hangja, a szeretettől átforrósodott versei egy kort idéztek, melyek még nem ismerték a mai divatos formákat, „csak” a szívhez szóltak, tanítottak, figyelmeztettek, óvtak és irányt mutattak a gazdag, örömökhöz vezető élethez. Áz önvallomásokkal tele életregényen átsüt egy ember elhivatottsága. Aki nemcsak remél és bízik, de biztos is abban, hogy a mag, melyet mindennapos munkája során elvet, jó talajba hullik. Személyes beszélgetésünkkor azt mondta, ha írok róla, így tituláljam: néptanító. Volt ebben a kívánságban valami József Attila-i, minden hívság és rátartiság nélkül. ízlelgetem a szót: néptanító. Nyelvünk oly egyszerűen tudja kifejezni mindazt, amit bizony igen nehéz lenne ennél tömörebben, világosabban, érthetőbben elmondani. Mindany- nyiunk életében voltak Tóth Lászlók. Odaadó tanítók .tanárok, akiknek szavaira ma is emlékezünk. Akik sokszor akkoriban meg sem értett igazságai és bölcsességei fel-felbuk- kannak gondolatvilágunkban, s útmutatásaikat csak most értjük igazán. Amikor megköszöntem mindazt, amit regényéből elolvashattam és szavaiból hallhattam, csak ennyit mondott: nem érdemiek különösebb dicséretet, köszönetét, én csak tisztes alázattal akartam szolgálni az embereket. Márványba vésendő intelem. Bokrétás András v 1 1 í Rágódás
