Új Dunántúli Napló, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)
1995-07-14 / 190. szám
1995. július 14., péntek Magazin Phnántúli Napló 23 A Magda Marinko-per második hete után Fortély, félelem, fekete humor Marco Polo utazásai Hétszáz évvel ezelőtt, 1295 júniusában tért vissza Velencébe 24 éves utazásáról két testvér, Nicolo és Maf- feo Polo és Nicolo fia, Marco. Kathaj Kambaluk nevű városából jöttek. Kat- hajnak hívták a mai Kínát, és Kambaluknak a mai Pe- kinget. Nicolo és Maffeo Polo vállalkozó kedvű kereskedőpár volt. Már 1260-ban elindultak Konstantinápolyból egy kilencéves üzleti utazásra Kelet-Ázsiába. Kambalukban Kublaj nagykán uralkodott. 1269-ben, hétévi kambaluki tartózkodás után visszatértek Velencébe ajándékokkal és a pápának szóló üzenettel. Az üzenetben Kublaj felkérte a pápát, küldjön udvarába száz tudóst, akik vitát folytatnának a buddhistákkal vallási kérdésekről. A pápa nem válaszolt, a Polo- testvérek azonban második utazásra határozták el magukat. 1271-ben indultak el Velencéből, s magukkal vitték a 17 éves Marcót. Ezúttal egy déli útvonalat választottak, amely a perzsa-mongol birodalmon át vezetett. Sok nehézség után Kencsu észak-kínai városba érkeztek, ott egy egész évig várniuk kellett, míg engedélyt kaptak a továbbutazásra. 1275-ben megérkeztek a nagykán nyári rezidenciájára, az akkori Sengtu városba. Az okos és érdeklődő Marco olyan kedvező benyomást gyakorolt az uralkodóra, hogy magával vitte Kambalukba, téli rezidenciájára. Miután Marco megtanult kínaiul, különböző köz- igazgatási feladatokat kapott a nagykántól. Ezek a feladatok elvitték a hatalmas birodalomnak csaknem minden tartományába. Két évtized után, 1292-ben a három Polo hazaindult. A Ma- lakkai-szoroson átkelve a perzsa Hormuzba érkeztek, s rövid pihenő után visszaindultak Velencébe. Marco Polo egy tengeri csata során 1298-ban genovai fogságba került. Ott diktálta le útijelentését. A távol-keleti kultúra élénk leírásának eleinte senki sem hitt, mivel azt sok tekintetben magasabb szintűnek becsülte az európai kultúránál. Később azonban felismerték éetékét és írása a középkor legjelentősebb Távol-Keletről kézikönyvévé vált. Túljutottunk a per második hetén is. Elvonatkoztatva az ilyen-olyan apró szenzációktól, a tárgyalás folyamán több, a jövőben is okulásra érdemes jelenséget fedezhetünk fel. ilyen például a védelem taktikája. Magda Marinko védője, dr. Jádi János hivatásának felkészült képviselője. A vádpontokra, a vádlottak és a tanúk vallomására nem a pillanat hatására, hanem jól megfontolt taktika alapján reagál. Ma a büntető eljárásban különböző okok (pl. napjainkban a tanúk gyakori megfélemlítése) miatt a szubjektív bizonyítékok mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a tárgyi bizonyítékok. A védelem taktikája ehhez igazodik: törekszik a tárgyi bizonyítékok hitelességének kétségbe vonására. Magda perében például döntő szerepet kaptak a házkutatások során lefoglalt ékszerek. Az ilyen aranytárgyak csak a legritkább esetben készülnek egyedi megrendelésre. Egyes sérüléseiket (nem mindegyiket!) gyakorlatilag nyom nélkül lehet javítani. A védelem számára döntő fontosságú tehát, hogy X ékszer AZ, ami Y tulajdona volt? Pusztán NAGYON ISMERŐS, vagy CSAK OLYAN? Esetleg HASONLÓ? A felismertetést szubjektív tényezők is nehezítik. Több perben is bebizonyosodott: a férfiak inkább nézik a nőt, mint az ékszert, amelyet az visel. Még plasztikusabban: a karcsú boka, a formás alak maradandóbb nyomot hagy a férfiak emlékezetében, mint egy bármilyen súlyos, különlegesen sodrott, míves aranylánc. A nők már jobb megfigyelők. Ha viszont a felismeréshez, vagy a S tockholmba, eddig megtett útjának 19. fővárosába érkezett Jacques'Sirat, aki 1994. július 31-én indult el a francia- országi Sainte Mere-ből, hogy húsz hónap alatt gyalogosan szelje át Európát, megtéve 20 000 kilométert és áthaladva 30 országon. A 31 éves postatisztviselő napi 50-60 kilométert tesz meg futva, tízkilós hátizsákjával. Az AFP jelentése szerint eddig már 18 pár cipőt „fogyasztott el”. Minden ország fővárosában várja őt egy pár új cipő, amelyet utánvéttel küld számára a vállalkozását szponzoráló francia társaság. „Azért vállalkoztam erre az útra, hogy elébe menjek az embereknek, megismerjem, miként élnek. Kitűnő fizikai állapotban vagyok, leszámítva, fel nem ismeréshez valami személyes érdek fűződik, hajlamosabbak a nekik inkább kedvezőbb vélemény megfogalmazására. Számos esetben maguk is elhiszik, hogy AZT és nem egy OLYAT látnak. (Az azonosítás szubjektív megítélésére példa lehet, hogy évente számos ismeretlen holttestet a nők csak azért nem azonosítanak, mert reménykednek: hátha mégis él a szeretett hozzátartozó.) A Magda-perben például ugyanazt a lefoglalt ékszereket többen is felismerni vélték, csak éppen különböző személyekhez kötötték ezt. Például a kecskeméti gyilkosság bűnjeleként lefoglalt egyik nyakláncról egy hölgy azt mondta, hogy az a szegedi Z. Nagy családé volt. Ezekkel az objektív és szubjektív tényezőkkel a védelem kalkulál. Rájuk építve próbálja kétségbe vonni a tárgyi bizonyítékok hitelét. Ebbe a most mindent tagadó Magda is besegít: a könnyen perdöntő bizonyítékká válható arany Omega óráról úgy vall, hogy árult ilyet, ami a sajátja volt és a testvérének is ilyen van. Ezt a védekezési taktikát nehezíti az a tanú- vallomás, amelynek során egy szegedi hölgy - szakmája szerint ékszerész - elmondotta, hogy Magda - a tulajdonos tudta nélkül és szabálytalanul - egyes ékszereket csereberélt nála a törtaranyként átvett és beleolvasztásra szántakkal. Magda Marinko magatartása, a bíróság iránti tiszteletlensége, fekete humora, hajának, napszemüvegének Schwarzenegger-fazonja szinte napi téma. A megidézettek mintegy egyharmada különböző okokra hivatkozva nem Gyalogosan Európán át hogy a hátizsák és az utóbbi napok esőzései miatt kissé fáj a hátam” - nyilatkozta Sirat a svéd fővárosban a francia hír- ügynökség tudósítójának, hozzátéve, hogy eddig már 11 300 kilométert tett meg futva. Svédországba a balti államokból és Finnországból érkezett, de - terveivel ellentétben - nem jutott el Szentpétervárra, mivel nem kapott orosz vízumot. Sirat eddig a következő országokon haladt át: Spanyolország, Portugália, Olaszország, Albánia, Görögország, Bulgária, Románia, Magyarország, Szlovákia, Ausztria, Csehorjelent meg. Az eljöttek közül sokan kérik személyi adataik bizalmas kezelését. A hazai nyolc áldozat halálának felidézése, számos átláthatatlan kapcsolat, a rendkívüli biztonsági intézkedések, Magda tudatosan vállalt Terminátor-figurája és számos, kiszámított morbid megjegyzése sokakból félelmet vált ki. Mások szerint Magda cirkusszá változtatja a tárgyalást. Sztárolják is. A valós kép kialakításához tartozik, hogy az érvényes büntető eljárás szerint, mint ahogy ezt dr. Baranyó György, az Igazságügyi Minisztérium sajtófőnöke e sorok írójának kifejtette, a vádlott joga, hogy akár be nem számíthatónak tüntesse fel magát. Egyetlen korlátja van: nem zavarhatja a tárgyalás menetét. Ha mégis megteszi, kivezettethető. Ugyanakkor a vádlott joga még a bizonyítás eljárás megkezdése előtt megismerni, hogy távollétében róla mi hangzott el. Tehát Magdát esetenként ki lehet vezettetni, de utána meg kell ismételni az elhangzottakat. A háromtagú bűntetőtanács nagy türelmű elnöke, dr. Varga Zoltán az igazság feltárását fontosabbnak tartja, mint a folyamatos meg- sértődést. A gyakori kivezette- tés, majd az elhangzottak megismétlése széttördelné a tárgyalás menetét. Bölcs megoldást választott. Az elsődleges igazságügyi elmeorvosi szakvélemények kimondják, hogy Magda a vád tárgyát képező bűncselekmények időszakában beszámítható volt, cselekedetének társadalmi veszélyességét fel tudta mérni. Azok a szakvélemények viszont, amelyek július 10-ére véglegesültek, pillaszág, Németország, Lengyelország, Fehéroroszország, Litvánia, Lettország, Észtország és Finnország. Minden országról, amelyen áthaladt, négy-négy oldalas naplót ír, s megküldi azt a francia általános iskoláknak. Az eredeti tervek szerint 1996. áprilisban kellene visszaérkeznie falujába. „Ha minden jól megy azonban, úgy gondolom, hogy legkésőbb január közepén ott leszek. Minden az időjárási viszonyoktól függ, s attól, hogy ne szenvedjek sérülést útközben” - nyilatkozta Jacques Sirat. A további útvonal: Oslo, Koppenhága, Amszterdam, Brüsszel, London, Edinburgh, Glasgow, Belfast, Dublin, Párizs, Luxembourg, Liechtenstein és Bem. Magda sikerorientált emberként viselkedik natnyi elmeállapotára vonatkoznak. A bíróság addig is megőrzi nyugalmát. Magda sikerorientált emberként viselkedik. Tudja, hogy ha bűnösségét kimondja, milyen maximális büntetést kaphat. Bemondásaival, 6-7 titkosszolgálat és ismert személyek felemlegetésével (Göncz Árpádtól Boross Péteren át Szeles Mónikáig) nem a beszámíthatatlant alakítja. Meghökkenteni akar. A borzalmakról fekete humorral akarja elterelni a figyelmet. Nem először. A szépséges Ivana, aki volt élettársától félve csak Magda kivezetése után mert a tárgyalóterembe jönni tanúskodni, elmondta: amikor az idegenlégiós múltról esett szó, Marinko a bevetésekről hallgatott, csak tréfás katonaélményekről számolt be. A meghökkentés, a nyilvánvaló képtelenségek pókerarcú emlegetése mellett Magda kínosan ügyel arra, hogy lényegtelen részletekben precíz legyen. Fújja a különböző országokban kapható aranytárgyak karát- számát. A szegedi tanúk útiköltség-térítésének meghatározásakor mindig bemondja: a vasúti retúrjegy ára 1460 Ft. Ha viszont olykor enyhülni látszik a tárgyalás légköre, rájátszik a félelemre. Van olyan tanú, aki meghalt betegségben, olyan is, aki baleset áldozata lett. Erre építve olykor megkérdezi egy- egy teljesen indifferens név kapcsán: „Él még?” Aztán élvezi a hirtelen beállt csöndet. Némethy Gyula Seprűs prostituáltak Különös ötlete támadt egy brazil kisváros polgármesterének: bezáratta a vöröslámpás házakat és felfogadott 17 prostituáltat - utcaseprőnek. Az ország északkeleti részében fekvő Aqua Preta polgármestere, a 24 esztendős Cesar Romara de Nascimento Lyra ilyen módon akarja felszámolni a prostitúciót a 38 000 lakosú városban. A vállalkozó kedvű prostituáltak az utcasepréssel havi 26,5 dollárnak megfelelő pénzt keresnek, s ehhez még 33 dollár értékű élelmiszeijegy is járul. Brazíliában a havi minimálbér 110 dollárnak felel meg. Mint utcalányok átlag öt és fél dollárt kaptak egy-egy „kliensüktől”. „Most szabadon sétálhatunk az utcákon” - mondta a 43 éves Maria de Barros, aki 14 éven át űzte a világ legősibb mesterségét. Hozzátette: „Ráadásul most még a férjes asszonyok is szó- baállnak velünk”. A köztisztasági munkát nem vállaló prostituáltak nagyobb városokba költöztek - számolt be a rendelkezés fogadtatásáról a Folha de Sao Paulo című lap. Lyra, Brazília legfiatalabb polgármestere többek közt azzal indokolta a nyilvános házak bezárását, hogy a negyedben oly mértékben fokozódott az erőszak, hogy utóbb hetenként már egy gyilkosság is történt. A magyar Titanic Az admirálisi szalon titkai Június 10-én volt 77 éve, hogy az I. világháborúban Horthy által támadásra vezényelt Szt. István nevű csatahajót, a monarchia legnagyobb páncéloshajóját egy szinte véletlenül arra járó olasz naszád torpedói elsüllyesztették. Bár a Szt. Istvánt már 1914-ben vízre bocsátották Fiumében, első igazi harci bevetése négy évet váratott magára. A háború vége már érezhetően nem volt messze, amikor az újonnan kinevezett flottaparancsnok, Horthy Miklós támadást határozott el az Otrantónál felállított antant tengeri blokád ellen - hátha legalább a békefeltételeken tud vele javítani. A ködben előlopakodó 21 ezer tonnás Szt. Istvánt azonban egy nála ezerszer kisebb olasz naszád két torpedója végzetesen eltalálta. Ä kapitány mindent megpróbált. A borulás ellensúlyozására vizet ereszte- tett a hajó másik oldalába, leállíttatta a kazánokat - a hajón összesen 12 volt - és segélyhívásában sürgős segítséget kért, hogy a Szt. Istvánt kikötőbe vontassák. De a Szt. István először oldalára borult, majd teljesen felfordult, és végül elsüly- lyedt. Június 10-e az olaszoknak azóta is a tengeri győzelem napja. „A Szt. Istvánnak nem kellett volna három órán belül elsüllyednie, egy még nála is nagyobb francia hajó a gyomrában két torpedóval behajózott a kikötőbe - mondja Czakó László, a hajó roncsait feltáró expedíció vezetője. - Amikor már hozzákészültek a bevonta- táshoz, az olasz tengeralattjáróktól megrettenve a vontatóhajó inkább magára hagyta a Szt. Istvánt. De az is lehet, hogy a kötél szakadt el, továbbá még a konstrukciós vagy építési hiba lehetősége sem zárható ki teljes biztonsággal”. Czakó László, a Debreceni Búvárklub elnöke, már régóta álmodozik a hajó megtalálásáról. „A múlt rendszerben nem volt politikus egy ilyen csatahajó felkutatása, mert a Monarchia flottáját összeköttetésbe hozták Horthy Miklóssal. A rendszerváltás után jónak tartották az ötletet, de akkor már a támogatók zsebei üresek voltak ” Áprilisban írták alá a magyar és horvát műemlékvédelmi hatóságok megállapodását, mely az expedíció indulását - horvát részvétellel - lehetővé tette. Hetekkel a magyarok első, tavalyi előkészítő merülése előtt osztrák búvárok már meglátogatták a hajót, és az olaszok is élénken érdeklődnek iránta. A magyarok nem is szívesen adják meg a pontos lelőhelyet, de azért azt lehet tudni, hogy a májusi expedíció nem messze dolgozott a kedvelt turistacélponttól, Krk szigetétől. A hajópénztárt ugyan annak idején kimentették, az admirálisnak fenntartott szalonban és a kapitány lakosztályában azonban a hullámsírba kerültek művészettörténeti értékek nemzeti relikviák: a Palka József készítette 4 ólomüveg oltárkép, a Sződy Szilárd által öntött Szt. István bronzplakett, és az 1849- ben a komáromi védők által magasra emelt zászló egy darabja, belehímezve a Szt. István ezüsttel és igazgyönggyel díszített zászlajába. Á leletek a horvát államot illetik, hiszen horvát felségvizeken nyugszanak, azért remélhetőleg múzeumi csereakciókkal, vagy kölcsönzéssel itthon is megtekinthetjük őket. Addig már csak az van hátra, hogy fel kell hozni őket a felszínre. A hajóroncs ugyanis 65 méterrel fekszik a tenger alatt, fenekével felfelé, csúcsával a homokba fúródva. Behatolni ezért nemzetközi mércével is komoly teljesítmény. De a Debreceni Búvárklub tagjai részt vesznek a nemzetközi tájékozódási és búvárúszó versenyeken, nem is kevés sikerrel, a klasszikus búvárkodás terén pedig a sötétebb, kevésbé átlátható vizeket fedezték fel kiemelkedő eredménnyel. A Szt. István expedíció előtt a szintén horvát Cres szigetén végeztek tudományos kutatást. 70 méter mélységbe merülve, izotóp arányméréseket készítettek a Debreceni Atommagkutató Intézettel közösen. Czakó László több mint 30 éve búvárkodik, és egy gyerekkori könyvélménye hatására kezdett az elsüllyedt monarchia-beli hajókkal foglalkozni. Egy merülés ilyen mélységben azért veszélyes, mondja, mert ha valami miatt hirtelen kell a búvárnak a felszínre visszatérnie, akkor könnyen bajt okozhat a vérében nagy nyomás alatt képződő nitrogén. A májusi, két hétig tartó merülések után mindössze egy csiszolt lámpabúrát hoztak fel a hajó belsejéből. Ennek persze nem az az oka, hogy nem tudtak volna több leletet felhozni, hanem az, hogy nem is akartak, mert most csak előkészítették a szeptemberre tervezett egyhónapos leletmentő akciót. Czakó László bízik benne, hogy a nagy mélység, a még mindig veszélyes robbanótöltetek és bombák, a megroppant, feje tetején álló hajószerkezet ellenére elég időt tudnak majd tölteni a hajótestben, hogy felmérjék, mit érdemes kimenteni, és mit érdemes a hajón biztonságba helyezni és konzerválni. A szeptemberi akció célja az is lesz, hogy újabb, több nyelvű emléktáblát helyezzenek el az elhunyt tengerészek emlékére. A Szt. István katasztrófájakor a hivatalos híradás csak 89 áldozatot említ, de ennél jóval több kellett legyen, mert a hatalmas csatahajón kb. 1300 ember szolgált. Zipernovszky Kornél 1