Új Dunántúli Napló, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)
1995-07-14 / 190. szám
1995. július 14., péntek Interjú CHinántúli Napló 11 A baleseti ellátás sajátos helyzete Beszélgetés Dr. Nyárády József egyetemi tanárral Dr. Nyárády József a POTE traumatológiai (baleseti sebészeti) önálló osztályának vezetője löffler Gábor felvételei A POTE baleseti sebészetén dolgozó dr. Nyárády József nevét egy ország megismerte, amikor pár éve sikeresen hajtott végre olyan műtétet, amire addig Magyarországon még nem volt példa: egy baleset során leszakadt kart varrt vissza úgy, hogy a kar visszanyerte működőképességét. Ezt az első replantációs műtétet azóta több, hasonlóan leszakadt végtag, vagy ujj sikeres megmentése követte. Két éve a POTE traumatológiai (baleseti sebészeti) önálló osztályának vezetője, most július 1-től pedig az egyetemi tanári (professzori) címet is elnyerte. Ez alkalomból beszélgettünk.-Professzor úr, a korábbi években már az ön elődei is többször hangsúlyozták, hogy a traumatológiai ellátás fejlesztése messze nem tart lépést a sajnálatosan megnövekedett feladatokkal. Traumatológiai centrum- Nemrég hallottam egy megfogalmazást, ami nagyon tetszett: egy egészségügyi intézmény színvonalát a traumatológiai és az intenzív terápiás ellátásának színvonala jellemzi. Ha ez a POTE esetében az egészet nézve nem is igaz, az viszont igen, hogy a pécsi egyetemen a traumatológia egészen furcsán fejlődött. Valamikor a sebészet része volt. Néhány éve, bár szakmailag levált, de Jó szakemberek A magyar bankok komolyan szenvednek az állam nagy mértékű eladósodásától, a nehezen behajtható hitelektől, de szakemberekben nincs hiány - úja a Handelsblatt című német üzleti napilap a kelet-európai reform- országok bankrendszerérői. Bemutatja Ramin Habibit, akinek a kelet-európai bankokat vizsgáló és értékelő intézete, a Bank Res earch Eastern Europe (BREE), a német bankok által is nagyra értékelt tanulmányokat készít. A jó szakember-ellátottság mellett a BREE a magyar bankrendszer előnyei közé sorolja a betétbiztosítás 1993- as bevezetését, és a Bankfelügyelet jogkörének bővítését. A BREE jó osztályzatot adott a cseh bankrendszernek, amely egyre jobban megfelel a nemzetközi követelményeknek. szervezetileg továbbra is oda tartozott. Nemrég értük el végre, hogy önállóvá vált, de most is csak mint osztály, nem külön intézet. Osztály minősítéssel önálló tanszéki feladatokat látunk el. Ugyanúgy oktatjuk a hallgatókat - a magyarokat és külföldieket egyaránt - erre a ma már szakmailag teljesen önállósult szakra. Évente 160 ügyeletet adunk, s minden ügyeleti napra 3-10 sürgős beavatkozást, műtétet végzünk. S kezeljük azokat a betegeket, akiknek még további műtétekre van szükségük. S mindehhez 11 fő az egyetemi státuszban lévő orvosok száma. Segítséget jelent az a 6-7 fős fiatal orvosgárda, akik továbbképzésen tartózkodnak nálunk. Elképesztő teljesítményeket kell nyújtani. Jó lenne, ha végre a traumatológia is tanszékké alakulna át, s az egyetemi létszám legalább 18 főre emelkedhetne. így kerülne egyensúlyba a feladatok mennyisége és az azt ellátó orvosgárda létszáma.- Az is lehetetlen állapot, hogy a nagy mennyiségű műtétek elvégzésére egyetlen baleseti sebészeti műtő áll rendelkezésre. A területi baleseti ellátás szerencsétlen sajátossága még, hogy a pécsi klinikák egymástól távol, a város területén szétszórtan helyezkednek el. így a többszörösen sérültekkel sokszor kell ingázni egyik intézményből a másikba. (A koponya és gerinc sérüléseket az idegsebészeten látják el, az egyéb beavatkozásokat pedig másutt.) Ezzel az ingázással embereket veszíthetünk el. A baleseti sebészeti ellátás fejlesztése tehát elodázhatatlanná vált, egyre markánsabban jelentkezett az igény, hogy a betegeket egy helyen, korszerű diagnosztikával, műszerekkel és a legfelkészültebb szakemberekkel ellátott traumatológiai centrumban kell ellátni. Ezért örültünk, amikor felvetődött az a lehetőség, hogy a pécsi Honvéd Kórház szabad kapacitását kihasználva ott alakítsuk ki közösen a traumatológiai centrumot. Együtt a Honvéd Kórházzal?- Körülbelül 4 éve már, hogy először hallottunk erről az észszerű tervről. Az egyetem és a traumatológiai osztály előző vezetői sajtótájékoztatót is tartottak. Az ott elhangzottak alapján úgy tűnt, mostanra már sínen lesz a dolog, ha nem is lesz kész, de legalább már látható jelei lesznek ennek a fejlesztésnek. Igaz, e terv első lépéseiként, már korábban a Honvéd Kórházba költözött a mikrose- bészet - ami az Ön profilja - és a speciális térdsebészet, a továbbiak azonban úgy tudom, még mindig csak tárgyalás szintjén állnak.-Ez csak részben igaz. Azt már letisztáztuk, hogy menni fogunk s kidolgoztuk a részletes terveket is, hogy mit akarunk és hogyan. Itt a 400 ágyas klinikán már nem fejlesztünk, a klinikai tömb közelgő rekonstrukciója forgatókönyvét is úgy készítették el, hogy velünk már nem számolnak. Az azonban még további egyeztetésekre, tisztázásra szorul, hogy hogyan fog a gyakorlatban együttműködni egy katonai és egy egyetemi intézmény, mindkettő a betegellátáson túl a maga sajátos külön feladataival, vagy hogy a teljesítmény finanszírozási rendszerben hogyan oszlanak majd meg a költségek, a bevételek. Hiszen még eddig nem volt példa arra, hogy két ilyen különböző finanszírozású és különböző felügyeletekhez tartozó intézmény szervesen összefonódva együtt lásson el feladatokat. Ezeket kell még kidolgozni, hogy a későbbiekben ne legyenek félreértések. Meg kell említenem, hogy az egyetem és a Honvéd Kórház közötti együttműködés évek óta nagyon jó, s ezt szeretnénk továbbra is megtartani.- Természetesen ahhoz, hogy elindulhasson a traumatológiai centrum, a Honvéd Kórház bővítésére van szükség. Ennek idejét és menetét azonban még nem tudom. Egy biztos, jól felszerelt, a baleseti ellátás valamennyi profiljával rendelkező centrumra szükség van, ahol a legfelkészültebb orvosok a legjobb műszerekkel a legjobb ellátást tudják adni. Ha ez meglesz, át lehet - és kell - alakítani a megye és a régió traumatológiai rendszerét. A kis kórházakban működő traumatológiákon csak az egyszerű sérülések ellátása történjen, a bonyolultabb eseteket pedig minél előbb a szakmailag magas színvonalú centrumba szállítani.- Nemrég betegként belülről volt alkalmam tapasztalni, hogy a traumatológiai ellátás gyenge pontja a rehabilitáció. S ez nem az időnként meglehetősen túlterhelt gyógytornászokon múlik, hanem a rendelkezésre álló feltételeken.-Nemcsak a mi ellátásunk, de az egész magyar egészségügy gyenge pontja a rehabilitáció. Pedig a munkaképes korú betegek minél rövidebb idő alatti munkába állítása nem csak az egyénnek, de az egész gazdaságnak, a társadalomnak is érdeke. A traumatológiai centrumok mellett működni kellene rehabilitációs részlegeknek. Jelenleg a drága aktív ágyakon folyik a rehabilitációs munka, ráadásul a nem megfelelő körülmények miatt nem is a kellő hatékonysággal. A régióban mozgásszervi rehabilitációt egyedül a harkányi gyógyfürdő kórházban végeznek. S most azt hallom, hogy radikális ágyszámcsökkentést akarnak végrehajtani, sőt a megszüntetését is felvetették, holott inkább további fejlesztésére lenne szükség.-Evek óta a mikrosebészet területén elért eredményeiről ismerték meg önt. Ide tartoznak például a különböző helyreállító kézsebészeti beavatkozások és a replantációs műtétek is.Pár napja érkezett haza kollégájával egy párizsi kongresz- szusról, ahol előadást is tartottak. Netán új eljárásokról illetve eredményekről? A Nyugattal azonos színvonalon- Először szeretnék pontosítani. A mikrosebészet elnevezés tulajdonképpen egy műtéti technika, amit a legkülönbözőbb területeken alkalmazunk olyankor, amikor sérült ereket, idegeket kell összevarrni. Számos betegségcsoport orvosolható vele, a technikával az átültetett szövetek keringését, beidegzését biztosítjuk. Átültethetünk bőrt, izmot, csontot, ujjat, vagy akár Ízületet is. Az utóbbi időben idegrendszeri károsodást követő, vagy idegfonat sérülések utáni állapotok (pl. kézbénulások) megoldásával kezdtünk foglalkozni, több szakember bevonásával. így ortopéd szakorvos és gyermekideggyógyász szaktudását igénybevéve szeretnénk ezeknek a betegeknek lehetőséget biztosítani egy komfortosabb helyzet kialakításával. E téren elért első eredményeinkről most számoltunk be egy Párizsban megtartott kongresszuson, ahol tulajdonképpen a munkánkat kívántuk megmérettetni. Az eredményre nem panaszkodhatunk. Bízom benne, hogy az ott elhangzott újabb kutatási irányokat is mihamarább hasznosítani tudjuk itthon.- Ön két éve látja el a traumatológia vezetői tisztét, előtte 25 évig dolgozott itt a klinikán. Másképp látja-e most vezetőként az osztály munkáját, problémáit, mint korábban beosztottként?- Egészen másként. Nem mondom, hogy teljes 180 fokos fordulatot jelent, de egészen más lesz az ember nézőpontja, másként érzi a bőrén vezetőként. Most látom csak, menynyire könnyű kívülről belebeszélni, kritizálni és jó tanácsokat adni és mennyire más levezényelni a dolgokat. A problémákat meg kell oldani, ugyanakkor felelősséggel tartozom az emberekért. S mindezt úgy, hogy időnként nagy nehézségekbe vagy falakba ütközik az ember. Kezdve az agyonterhelt orvosokkal a váratlan feladatok ellátásától - erre egy traumatológián mindig lehet számítani, hiszen a balesetek száma, súlyossága nem tervezhető - a finanszírozási lehetőségekig. Hiába vannak minden plusz terhet felvállaló, kiváló orvosaink, ha egy tömeges baleset esetén nincs elég varróanyagunk, gyógyszerünk. Olyan finanszírozási megoldás kellene, hogy a legváratlanabb szituációkat is meg tudjuk oldani. A napi gazdálkodásban egy betegre naponta 1000 forintot költhetünk jelenleg, az elfogadható és biztonságos a 6-8 ezer lenne.- Ha már arról beszélünk, hogy főnökként másként lát sok mindent, mint előtte, megkérdezhetem, milyen főnöknek tartja magát?-Lehet hogy szigorúbb főnök vagyok, mint az elődöm volt, de úgy érzem, a kiváló szakember gárda számára nem jelent problémát. A mércét magasra kell tenni, de nem olyan magasra, hogy lehetetlen legyen átugomi Sarok Zsuzsa Ahol az ógörög és a latin nyelv a vizsgára bocsátás feltétele A klasszikus műveltség alapjai A filozófiaoktatás pécsi jelenéről a JPTE berkeiben S ok szó esik manapság a felsőoktatás helyzetéről. A társadalom túlnyomó része tisztában van vele, hogy a jelenlegi szituáció, a kilátások nem adnak okot kulturális eufóriára, még csak túlzott optimizmusra sem. Természetesen vannak olyan területek, ahol hosszútávon kevesebb a félnivaló, hisz itt a piac - pusztán elméleti síkon - biztosíthatja a szerzett kulturális tőke ismét anyagivá alakítását. Mi a helyzet azonban ott, ahol ez a modell nem feltétlenül érvényesül s amely mégis olyan kulturális értéket képvisel, hogy megléte vagy hiánya, az oktatás színvonala nem elsősorban piaci szempontokhoz, hanem meglévő, örök emberi értékekhez köthető? Talán nem egészen köztudott tény, hogy a Janus Pannonius Tudományegyetem bölcsészettudományi kara 1991 óta otthont ad a filozófia és filozófiatörténeti tanszékeknek is. Az első lépések Csizmadia Sándor, Boros János és Nyíri Tamás nevéhez fűződnek, fejtette ki beszélgetésünk során Somos Róbert, a filozófiatörténeti tanszék jelenlegi, megbízott vezetője. A program egy év alatt elkészült és az első hallgatók az 1992-93-as tanévben válhattak e képzés részeseivé, ekkor még csupán egy úgynevezett belső felvételi vizsga sikeres letétele után. A szak a következő évben nyílt ki igazán s vált így hozzáférhetővé az érdeklődő középiskolások számára - már akiket nem riasztott vissza, hogy a képzés szerves részét alkotja a logika, az ógörög és latin nyelvek, a hagyományos értelemben vett klasszikus műveltség alapjainak elsajátítása is. (Nem csak ajánlott, hanem kötelező: az első szigorlatra bocsátás feltétele egy-egy alapvizsga a két klasszikus nyelvből.) A követelményrendszer egyébként is igen magas színvonalú, az oktatás minőségének fenntartásának illetve biztosításának azonban anyagi vonzatai is vannak. A kar által rendelkezésre bocsátott óraadói keret pedig egyre csökken, s mára az a szomorú helyzet alakult ki, hogy az ilyen státuszban lévő, neves budapesti vendégtanárok díjazását is pályázati keretből kénytelen a tanszék finanszírozni; az ő munkájukról való lemondás pedig igen érzékenyen érintené az oktatást. Pályázat eddig szerencsére akadt, de a számuk ennek ellenére nem végtelen. Érthető, hogy ilyen körülmények között a hosszú távú tervezés elkerülhetetlen nehézségekbe ütközik, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy még nincsen kimenő évfolyam; a meglévő kondíciókat így nem csak szinten tartani, de fejleszteni is szükséges lenne. Mindez azért is különösen fontos, hisz az utóbbi években minden elméleti tudomány téziseinek gyökeres megváltoztatására kényszerült s mindez igen mélyen érintette a filozófiát mint szaktudományt is. Ha szabad durván egyszerűsítenem: Lenin összes művei helyett a polcokon már Spinoza, Hegel, Kant, Fichte, Hume vagy Kari Popper írásai állnak. A könyvek, különösen a jó szakirodalom pedig nem olcsó manapság. A szekér mindennek ellenére, ha döcög is, de halad. Bizonyosra vehető, hogy számos kiemelkedő képességű szakember fog kikerülni e falak közül, a JPTE filozófiai tanszékeinek hírnevét öregbítve. Musza István A napi gazdálkodásban egy betegre 1000forintot költhet az osztály
