Új Dunántúli Napló, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)
1995-07-11 / 187. szám
8 Dunántúli Napló Közélet 1995. július 11., kedd Megrendítő könyv a don-kanyari tragédia történetéről Nagy temető A „nagy temető” fogalma - költészeti hagyatékunkból - Moháccsal azonosult. Nem ez volt az első s nem is az utolsó. Hasonló történelmi emlékhelyeink igencsak meggyarapodtak évszázadok során. Közülük a történetlmi valóság aspektusából csupán egyet nem lehetett fölvetni, de kiejteni sem az elmúlt csaknem fél évszázad folyamán: a Don-kanyart, a II. magyar hadsereg tragédiáját 1943-ban. Szabó Péter ezt a tragédiát írja meg. Don-kanyar című könyve valószínűleg egyedülálló alkotás a magyar hadtörténeti irodalomban is. Olvasójának olyan érzése támad, hogy Szabó mindent megír, szinte „az utolsó töltényhüvelyig,,... Teljességre törekvése mellett könyve egy másik alapvető vonása a tényszerűség. A szerző avatott szakember, a hadtudomány kadidátusa, a Hadtörténeti Intézet tudományos főmunkatársa; a Don-kanyar téma legjobb magyar ismerője és szakértője. Mint a kötet fülszövege is kiemeli, a szerző a fennmaradt és elérhető levéltári forrásokat föltárva - a még élő résztvevők jelentős részét fölkeresve a feledés homályába merült naplókat, följegyzéseket is felhasználva ábrázolja, mutatja be ezt a régi és fájdalmas témát, a II. magyar hadsereg történetét. Ez a történet áll a mű középpontjában. Ezt a hadseregtörténetet a szerző a kor, a negyvenes évek első felének adott politikai és katonapolitikai viszonyai közé ágyazva elemzi. Felülről, vagyis a főparancsnokságtól lefelé, a három hadtest, a III. (Szombathely), a IV. (Pécs) és a VII. (Miskolc) hadtestek szerepét, sorsát mutatja be általában a harcoló zászlóalj-erőkig. Mindeközben elemzéseit, állításait csak a kizárólag írásos bizonyítékokra alapozza. Nem alkalmaz felemás, ellenőrizhetetlen vagy bizonyíthatatlan legendákat, hallomás-szövegeket; mindig, csak kizárólag a lábjegyzetekben pontosan jelzett írott forrásokból merít. Több, mint fél évszázada ma is - a magyar nemzet alapvető sorskérdése: mekkora volt a II. magyar hadsereg vesztesége? ... A kérdésre teljes pontossággal, nyilvánvaló, hogy senki nem válaszolhat egy ilyen hatalmas méretű és megsemmisítő offenzíva esetében. Az adatok, a statisztika számarányai mellett ugyanis van itt egy sajátos, egyedi kategória is: az eltűntek (sebesülten ottmaradók, fagyottak, végkimerülésben összeesők stb.) tízezrekben mérhető ismeretlen számú csoportjai. A harcok, bekerítések, a kitörések, az utóvédharcok; a menekülésszerű nagy vissza- özönlések, majd az ellenséges támadásoktól már nem zavart mintegy 400-500 km-es végtelen gyalogmenet idején Nyugat felé, 1943 februárjában, március elején. Erre a számra csupán következtetni lehet néhány kulcsfontosságú adat pontos ismeretében. Szabó Péter kutatásai szerint az 1942 tavaszán a Don irányában kivonult összlétszám 207 000 fő volt. Ebből több tízezren megsebesültek, elestek a Tyim környéki áttörés(ünk) alkalmával, 42 júniusában, majd a Don-menti hídfőharcokban (Uriv-Sztorozsevoje, Koroto- jak) 1942 júliustól szeptember közepéig. E hadmoztulatokat mintegy négy hónapos ún. hadműveleti csönd követte a Don partján, egészen a tragikus méretű és erejű áttörésig, 1943. január 12-ig. Itt kell megjegyeznünk, hogy 1943 első hetében kezdődött meg a II. magyar hadsereg „felváltása”, vagyis mintegy 30-35 000 kivonuló katona megérkezése a frontvonalakba. (Századonként 30, azaz harminc puskával. ..) A két katonai kontingens együttvéve beleszámít a Don-menti védővonal (védőkörletek) teljes számába 1943 január 12-től. (Minthogy a „felváltás” az áttörés időszakára esett.) Az első veszteséglista 1943 május 21-én készült. Eszerint 1943. január 1-én a nyilvántartott élelmezési lista (a „felváltok” nélkül) 194 334 fő volt. Kórházvonaton 1943. április 6- ig hazaszállítottak 28 000 sebesültet. Fogságba esett (az orosz rádió hivatalos jelentése szerint) 26 000 fő; a véres veszteség megközelítően 42 000 ember 1943. január-februárban. A nagy visszavonulást követően 1943. tavaszán hazakerült hozzávetőleg 40 000 katona. A fogságbaesettek sorsáról megbízható adataink nincsenek; a teljes veszteség mintegy 120 000 ember; technikában, tüzérségben, gépanyagban pedig csanken százszázalékos. A Don-kanyar című kötet az eddigi legteljesebb és legszélesebb körű összefoglalása a II. magyar hadsereg katasztrófájának. A kötet szakszerűségével, a legapróbb részletekre történő kitekintésével a magyar hadtörténetírás jelentős vállalkozása; a napjainkig a tudatunkban élő, az egész nemzetet megrázó tragédia őszinte és kritikus bemutatása. Mindemellett e fontos, múltunkat hitelesen ábrázoló könyv méltó emléket állít 120 ezer katona és munkaszolgálatos soha el nem feledhető tragédiájának. (Zrínyi Kiadó). Wallinger Endre Védett növényeink: Királyharaszt Két méter magasságot is elérő páfrányféle. Szépségénél és hatalmas termeténél fogva a „ha- rasztok királyá”-nak tekinthető. Innen kapta magyar és tudományos (Osmunda regalis) nevét egyaránt (rex, regis = király). A hűvös és csapadékos termőhelyeket kedveli, ezért elsősorban Nyugat-Európában honos, míg kelet felé gyakorisága egyre csökken. Csehországban kettő, Horvátországban pedig már csak egyetlen lelőhelye van. Magyarországon a múlt század közepén Majer Móric Pécs közelében fedezte fel, de újabban nem került elő. Herbáriumi példánya valószínűleg Pellérd, vagy Megyer környékéről származhat; uganis csak erre található olyan lápos terület, ahol egykor megélhetett. E kihaltnak vélt növényt csak 1978-ban fedezték fel újra a Barcsi Tájvédelmi Körzet egyik legeldugottabb tőzegmohás égerlápjában, ahol mindössze hat példánya él. Spóráit június végétől július közepéig szórja. Eszmei értéke: 10 000 Ft. Dr. Kevey Balázs Rajz: dr. Békefi Irén A keresetek alakulása hazánkban A bomló átlag A tíz főnél több alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásoknál májusban - a teljes munkaidőben dolgozók - bruttó átlagkeresete csaknem 22 százalékkal volt magasabb mint egy évvel korábban, vagyis elérte a 39 957 forintot. Ezen belül a fizikai dolgozók bruttó átlagkeresete 31 042 forint volt, amely 3187 forinttal haladta meg az előző havit. A szellemi besorolásúak bruttó átlagbére 59 180 forintot tett ki, amely 3867 forinttal magasabb az áprilisinál. Ezeket az adatokat a Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi jelentése tette közzé. Az év első hónapjában a bruttó átlagkereset összege 36 144 forint volt, amely 20,4 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakáét. Ez nettó értékben 24 451 forintnak felel meg. A fogyasztói árindex 26,7 százalékos emelkedése mellett a nettó keresetnövekedés mindössze 15,7 százalékos volt. Ezen belül a fizikai dolgozók keresete nagyobb mértékben, 16,1 százalékkal, míg a szellemi foglalkozásúaké csupán 14,4 százalékkal nőtt. így az átlagkereset reálértékben 8,7 százalékkal mérséklődött. A bruttó átlagkeresetek nagysága szerint változatlanul első helyen áll a pénzügyi tevékenységet és az ehhez kapcsolódó kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó szektor. Legalacsonyabb az átlagkereset továbbra is a textil, továbbá a ruházati és bőrtermékeket előállító iparágban. A szellemi foglalkozásúak a legjobban a vegyiparban és a bányászatban kerestek. A KSH jelentése felhívja arra is a figyelmet, hogy a kis- létszámú vállalkozásoknál a jövedelem egy részét nem bérként fizetik ki, hanem olyan juttatások formájában, amelyet azután költségként számolnak el. Az idén új elemként jelentkezett az is, hogy esetenként a cégek dolgozói mellékfoglalkozású vállalkozói igazolványt váltanak ki és ezzel fizetés nélküli szabadság alatt vállalkozóként végzik el saját cégüknek a munkát. Kórussiker Nagy sikerrel szerepelt a Budapest Gyermekkórus az egyik legelegánsabb japán koncertteremben, a gifui Salamanca Hall-ban. A teltházas koncert végén meleg ünneplésben részesítette őket a japán közönség. A kórus ezúttal is a tőle megszokott Bartók-, Kodály-kórusművek- ből, magyar népdalokból és a klasszikus kórusirodalom remekeiből állította össze műsorának nagy részét. „Te csak házasodj, boldog Ausztria” A Habsburgok asszonyai Ki más nyithatta volna meg ezt a kiállítást, mint Francesca Habsburg-Lotharingen: Savoyai Jenő egykori kastélyaiban, Niederweidenben és a Schlosshofban az idén a Habsburgok asszonyainak állítanak emléket. A téma a marchfeldi kastélyegyesület fáradhatatlan elnökétől, Werner Fasslabend védelmi minisztertől származik, a koncepció és a megvalósítás F. Dózsa Katalin művészettörténész érdeme. A Budapesti Történeti Múzeum igazgatóhelyettese nem először foglalkozik a Habsburgokkal, sőt, legutóbb ugyanezen a helyszínen, Erzsébet királynéról rendezett kiállítást. Pedig nemcsak Sissi, vagy Mária Terézia, érdemli meg, hogy ismerjék, emlegessék - mondja a művészettörténész. A Habsburg-uralkodók útját több mint hat évszázadon át egyengették asszonyaik: volt, hogy a feleség, vagy az anya a háttérből szinte irányított. A leányok pedig házasságaik révén távoli országokra terjesztették ki a dinasztia befolyását. Az egyetlen Mária Terézián kívül egyiknek sem adatott meg a trónra kerülés - sőt a legkülönösebb, hogy neki sem jutott eszébe leányai közül valamelyiket is trónra juttatni - hiszen volt fiú örökös.- Az anyaggyűjtés örömteli feladata közben talán a legnagyobb tanulság az volt, milyen sok volt a tehetséges ezek között az aszonyok között - a Habsburgok ősanyjától, Gertrud Hohenbergtől kezdve egészen a mai kultúrált és okos hölgyekig - mondja F. Dózsa Katalin, aki a helyszínhez oly jól illő anyagot a bőség zavarával küzdve a két kastélyban tematikus felosztásban osztotta el. „Habsburg hercegnők idegen trónon ” a címe - „ Te csak házasodj, boldog Ausztria" a mottója a Niederweiden kastély kiállításának, amely cseppnyi betekintést nyújt, hogyan vitték a Habsburg-kultúrát Franciaországba, Spanyolországba, Erdélybe, Itáliába, Németország fejedelemségeibe, sőt Mexikóba és Brazíliába ezek a hölgyek. F. Dózsa Katalin nem ereklyegyűjteményt kívánt bemutatni, nem akarta a korra jellemző csecsebecséket összegyűjteni, és az is értelemszerű, hogy itt nem annyira a művészileg kiemelkedő alkotások láthatók. Jól tükröződik viszont a felismerés, hogy a Habsburg ház leányai távoli országokban tökéletesen azonosultak a választott környezettel, amibe látszólag „otthonról” semmit sem vittek be. Ha ugyan semminek nevezhető a feltétlen lojalitás, akkor is, ha például új hazájuk a régi ellen háborúzott. A szlovák határ közelében, Pozsonnyal éppen átellenben lévő másik, nagyobbik kastélyban, a Mária Terézia által oly kedvelt Schlosshofban a dinasztia osztrák asszonyainak élete korok-címszavak szerinti bontásban villan fel. „Szerelem, hatalom és halál” az első terem mottója, amely a dinasztia születésétől a XVI. századig élt Habsburg hölgyek életét mutatja be. A XVII. század a „Hit, jámborság, erőszak", a XVIII. a „Sokgyermekes anyák, a népek anyjai”, s végül a XIX. az „Egyéniség és kötelesség harca ” címszóval jelenik meg. Egészen a mai napig: az utolsó vitrin azokat a ruhákat mutatja be, amelyeket Francesa és Kari Habsburg két évvel ezelőtti esküvőjén Mariazellben viselt. Vannak eddig soha ki nem állított darabok is. II. József gyermekkori magyaros ruhája, Erzsébet királyné útiöltözéke, amelyet egy festmény is megörökít, az utolsó magyar király 1906-os budapesti koronázásáról készült festménysorozat. A kiállításon értelemszerűen a képek dominálnak - és nem is feltétlenül csak az ismertek láthatóak, például Sissi egy ritka lovasképe -, de jól egészíti ki ezeket egy-egy bútordarab, jól kiválasztott ruhák, legyezők, kozmetikai receptek, Mária Terézia flintái - olyan tárgyak, amelyek sokat elárulnak a Habsburgok asszonyainak mindennapi életéről. A XV. és XVI. század asz- szonya még lehetett energikus, önálló egyéniség, az e korban élt Habsburg-leányoknak, asz- szonyoknak még megadatott tehetségük igazi kibontakoztatása. Később, főleg a XVIII. században az arisztokrata hölgy fő feladata a királyi-császári udvarnál az volt, hogy szép legyen, elegáns és kellemdús. Ezek a hölgyek több nyelven csevegtek társasági témákról, nem dolgoztak, az udvar ügyesbajos dolgait a személyzet vitte. Az engedelmesség fontos követelmény volt, s ez megmaradt a XIX. században is - ekkor azonban egyre fontosabbá vált a kötelességtudat: a személyzet irányítása, a gyermekek szigorú nevelése. Akik külföldre kerültek, azoknak dolga volt a dinasztia befolyásának kiterjesztése. A kiállítás anyagát magyar, osztrák, francia múzeumok kölcsönözték, és sok magángyűjtő. Habsburgok is, de olyanok is, akik távolabbi rajongók: például Sylvester Levay, a nagysikerű Sissi musical magyar származású zeneszerzője. Vagy Brigitte Hamann, a Habsburgok tudora, akinek lexikonja sok szolgálatot tett a kiállítás rendezésénél. A két marchfeldi kastély idei kiállítása megint fontos darabja a térség közös múltja feltárásának. A magyar látogatók immár hagyományosan kedvezményt kapnak, ezúttal a jegyárból. A kiállítások november 1-jéig tekinthetőek meg. Szászi Júlia
