Új Dunántúli Napló, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)

1995-07-07 / 183. szám

10 Dünántúli Napló Háttér 1995. július 7., péntek Történet gyermekrablókról és tízmillió forintról A friss fa illata Tizenegyezer munkaóra, 250 nyomozó, több mint tízmillió forint költség. Ezek a szikár számadatai egy olyan gyer- mekrablási ügynek, amelynek főszereplői Homok Ildikó ti­zennégy éves gödöllői lakos, négy román állampolgárságú fiatalember, továbbá: félelem, a pénz igézete, a közvélemény megdöbbenése, s végül, de nem utolsó sorban Simon Ta­más rendőralezredes, a nyo­mozás vezetője. Az ügyről már tudósítottunk röviden, most következzék maga a történet, úgy, ahogyan azt a rendőrség rekonstruálta. A lányát elraboltuk 1995. május 30-án, szerdán fél háromkor Homok Ildikó ki­lépett az iskola kapuján, s azt követően senki sem látta. Szü­lei nem aggódtak, hiszen úgy tudták, barátjával találkozik, nem érhet haza este nyolc előtt. Pár perccel nyolc óra előtt csörgött a telefon. Hor­nok Lajos, az édesapa vette fel, akinek szinte elállt a léleg­zete a megdöbbenéstől. Egy ismeretlen férfihang ugyanis a következőket mondotta: „A lányát elraboltuk. Jól van. A többit majd később.” Ideges­ség. Tanácstalanság. Az édes­apa tért először magához. Ér­tesítette a rendőrséget. Csütörtök délután fél egy­kor ismét jelentkeztek az em­berrablók. Közölték a szülők­kel, hogy a kislányukért tízmil­lió forint váltságdíjat követel­nek. Utasították a családot, hogy a pénzt Ildikó édesanyja vigye este hétre a Gellért térre, az egyik telefonfülkéhez. A rendőrség körülvette a teret, ám az emberrablók nem je­lentkeztek. Este tizenegy óra­kor telefonáltak. Túl sokan voltak a téren - mondták. Pe­dig a pénzt Ildikó édesanyja valóban elvitte. Ismét jelentkeztek Péntek délután öt órakor újra jelentkeztek. Ekkor azt az utasítást adták, hogy a kislány édesanyja vigye a pénzt egy törökbálinti telefonfülkéhez. A rendőrség ismét megfigyelőket állított a telefonfülke környé­kére, s az utakat is figyelte. Az ismeretlenek azonban újfent nem jelentkeztek a pénzért. Kevéssel tíz óra után azonban már Ildikó telefonált szülei­nek, hogy apja munkahelyének közelébe, a IX. kerületi Üllői út 32 előtt várja, hogy érte menjenek. A rendőrség érke­zett elsőként. A lánynak nem esett bántódása, jó hangulatát is megőrizte. Elmondta, hogy a lakásuktól alig száz méterre rabolták el, egy piros BMW-be tuszkolták, fejét lenyomták, hogy senki ne vehesse észre. Több mint egy órát autóztak vele a városban, majd a kocsi csomagtartójába zárták, s egy kempingbe vitték. Faépület le­hetett - mondta Ildikó -, mert éreztem a friss fa illatát. A rendőrség végigjárta a fő­város környékén az összes kempinget, motelt, s végül Dunaharasztiban megtalálta azt a helyet, ahol Ildikót fogva tartották. A motel recepcióján emlékeztek a 32-es faház lakó­ira. Az épületet Mihály Albert román állampolgár vette bérbe, aki egy piros BMW-t vezetett, amelynek rendszáma: ABB-100. A nyomozók majd egy napig keresték a kocsi tu­lajdonosát. Az autónak ugyanis legalább öt tulajdo­nosa volt azóta, hogy a rendőr­ségi gépjármű-nyilvántartás szerinti utolsó tulajdonosa el­adta. Vasárnap hajnalra végül sikerült azonosítani a BMW tulajdonosait. Reggel nyolc órakor a Nagyfuvaros utca 26. számú házának földszinti 13- as lakásába behatoló, különle­gesen kiképzett rendőri egy­ségnek beosztottai elfogták a 23 éves Mihály Árpádot és testvérét, a 21 éves Mihály Leventét, valamint társukat, Mihály Albertet, aki nem ro­konuk. Kevéssel ezután letar­tóztatták Csender Elemért, a negyedik emberrablót is, aki kertészként dolgozott a panzi­óban, ahol Homok Ildikót fogva tartották. Mind a négyen tartózkodási engedély nélkül éltek Magyarországon, több, mint másfél éve. Az eddigi adatok szerint az emberrablás ötlete Mihály Leventétől származik, aki segédmunkás­ként dolgozott Homokék há­zának építésénél. Innen tudták, hogy Homokék igen jómó­dúak. Pénz... pénz... pénz... Pénz. Pénz. És ismét csak a pénz. A négy emberrabló - vallomásuk szerint - ebből a tízmillióból kívánta megala­pozni későbbi egzisztenciáját. A nyomozás során felmerült, hogy Homok Ildikó elrablói alaposan gyanúsíthatok több budapesti fegyveres rablás és nagy kárt okozó betörés elkö­vetésével is. Kiderült róluk - mondotta Simon Tamás alezredes -, hogy több alkalommal is visz- szatértek azokra a helyekre, ahol az építkezések folyamán segédmunkásként dolgoztak. Ha otthon találták a tulajdono­sokat, kirabolták őket, ha nem, betörtek, s mindent elvittek. A négy emberrabló jelenleg a Budapesti Rendőr-főkapitány­ságon van előzetes letartózta­tásban. ^ Utóirat Az emberrablók azért en­gedték el Homok Ildikót, mert - vallomásuk szerint - elfo­gyott a pénzük. Nézeteltérés keletkezett közöttük, mert nem tudták megöljék-e őt, s tüntes­sék el a nyomokat, vagy en­gedjék szabadon a lányt. Sze­rencsére az utóbbi mellett dön­töttek, s elhatározásukat bizo­nyára befolyásolta Homok Il­dikó okos viselkedése. Nyo­mozói berkekben Stockholm- szindrómának nevezik, hogy az elrabolt személy nem esik pánikba, hanem azonosulni tud az emberrablókkal, eléri, hogy megkedveljék, s az események hirtelen változásával ne gon­doljanak rögtön túszuk likvi­dálására. Talán ez mentette meg Homok Ildikó életét is, s higgadtságának köszönhető, hogy beszámolója alapján a tettesek hamar rendőrkézre ke­rültek. Sorbán Attila Ahol Mózes meghalt... Az Ószövetségben olvasható, hogy Mózes Moab rónájáról felhágott a Nebo hegyre, amely Jerikóval szemben fekszik. Az Úr megmutatta neki az egész országot, Gileadtól Dánig, s így szólt hozzá: „Ez az az ország, amelyet megígértem Ábrahám­nak, Izsáknak és Jákobnak . . . Megengedtem, hogy saját sze­meddel lásd, de át nem me­hetsz.” Mózes tehát ott halt meg, de senki sem ismeri sírhe­lyét. A Biblia szerint 120 éves korában halt meg. Jordánia fővárosától, Am- mantól 35 kilométerre délnyu­gatra fekszik Madaba város. Et­től tíz kilométernyire nyugatra található a Nebo, egy hegyvo­nulat több orommal. A hegy vo­nulat nyugati végén emelkedik a 790 méter magas Al-Mukha- jet. Ott épült az Ószövetségben említett Nebo város, amely az Ótestamentumban Szijagának felel meg. Ebben a városban a Biblia szerint Bálák, a moabi- ták királya Bileam prófétát arra akarta rábírni, hogy megát­kozza Isten népét. Bileam azonban egy angyal parancsára megáldotta a népet. Azon a helyen, ahol az Úr megmutatta az ígéret Földjét Mózesnek, s ahol a zsidó nép vezére meghalt, a korai keresz­tény időszakban egy kis temp­lomot emeltek. Erről a temp­lomról és a mellette lévő kolos­torról egy Egeria (más néven Aetheria) nevű apáca leírásából értesülhettek a kutatók. Egeria a IV. században zarándokolt a Szentföldre. Egy évszázaddal később Péter ibériai püspök ugyancsak felkereste a Nebót, és feljegyzéseket készített. Ez a két leírás segítette a modem ré­gészeket, hogy megtalálják azt a helyet, ahol Mózes állítólag meghalt. A VI. évszázad végén a szer­zetesek nagy építkezésbe kezd­tek. Az eredeti kis templom he­lyén nagy, háromhajós bazilikát emeltek. A bazilika padlózatát keresztény mondanivalójú, gö­rög feliratú mozaikokkal borí­tották. 1933. után a Szentföldön megtelepedett ferencesek nagyarányú régészeti kutatá­sokba kezdtek, föltárták a bazi­lika és a hozzácsatolt kolostor romjait, a hatvanas évek végén letakarták a romokat, hogy megóvják a mozaikpadlót. Az ásatások során 1976-ban egy keresztelő kápolnára bukkan­tak. A kiásott romok nyugati ol­daláról pompás kilátás nyílik, a turisták ugyanazt látják, amit Mózes háromezer évvel ezelőtt: jobb oldalról a moabi rónasá- got, a Jordán völgyét és Jerikót, balra a Holt-tengert és mögötte a júdeai hegyvidéket. Tiszta időben Jeruzsálem magas épü­leteit is látni lehet. A Nebo he­gyet „a Jordán-völgy erkélyé­nek” nevezték el. Madabától délre pedig annak az erődít­ménynek romjai láthatók, amelyben a mostohalányának, Saloménak táncától megrésze- gült Herodes Antipas király (Nagy Heródes fia) fejét vétette Keresztelő Szent Jánosnak. Mózes halálának helyét - írja az APA osztrák hírügynökség - évente sokezer turista keresi fel. Az integráció gazdasági szükségszerűség - Kulcs: a szakszerűség, a fegyelem, a higiénia A brojlercsirketartás bábolnai kilencparancsolata Tavaly, az év közepén ismeretlen eredetű baromfibetegség je­lentkezett hazánkban. Október, november tájékán ez kiterjedt az Alföld déli részére, valamint a Tiszántúlra. Az utóbbi hóna­pokban ezek a megbetegedések nagy gazdasági károkat okoz­tak, bizonyos körzetekben járványos formában. Mivel brojler naposcsibékből a magyar piac felét Bábolna uralja, így a kon­kurencia egy része, eléggé el nem ítélhető módon, minden ba­jok forrásának a részvénytársaságot kiáltotta ki. Pedig a „kór­ság” először nem is a bábolnai csirkéknél jelentkezett. A közelmúltban a bábolnai brojlertenyésztési igazgatóság üzletágvezetőjét, dr. Zoltán Pé­tert arra kértük értékelje a broj­lerfronton kialakult helyzetet. Szóljon azokról az elengedhe­tetlen intézkedésekről, amelyek végrehajtásával a baromfitar­tásban jelentkező veszélyforrá­sok csökkenthetők, a kóroko­zók ténykedése megfékezhető. Javuló eredmények Bábolnán az elmúlt öt hó­napban több mint 40 millió na­poscsibét keltettek és értékesí­tettek. A nevelési idő első tíz napjában az elhullások a szoká­sos mértékűek voltak, a minő­ségi reklamációk nem emelked­tek, számuk nem mutatott elté­rést a korábbi arányoktól. A bábolnai integráció szülőpár ál­lományainak megfelelő állat­egészségügyi helyzetét a fo­lyamatos laboratóriumi vizsgá­latok is bizonyították. A múlt év hasonló időszakához képest 46 százalékkal több csirkét vág­tak le. S így az eredmények, a problémák ellenére, összessé­gében javultak. Például a vágó­tömeg 1,88 kilogrammról 1,91- re nőtt. Ez a tény is a fajta jó termelőképességét igazolja. A nagy bumm Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a fertőzés víru­sos hátterű, de egyes térségek­ben, így megyénkben is nem je­lentkezett, vagy csak minimális a kártétele.- A kártételen túl, a szigorí­tott fertőtlenítésekből, a férőhe­lyek pihentetéséből adódóan azonban egyes körzetekben je­lentős veszteség érheti a terme­lőket - emelte ki dr. Zoltán Pé­ter. - Ezért társaságunk az ál­lategészségügyi hatóságokkal egyeztetve megkezdte napos­csibék vakcinázását. Az oltás költségeit augusztus elsejéig mi álljuk. Az ilyen módon ellátott állomány kezelését háromhetes korban kell megismételni. Ha igazán kutatjuk a megbetegedé­sek okait, akkor nem feledkez­hetünk meg arról a „nagy bummról” sem, amely a barom­fitartásban bekövetkezett. A ’93-as termelési mélypontot követően egy-két év múlva igazi üzlet lett a brojlemevelés. így mindenki „ráharapott”. S esetünkben a mindenkin van a hangsúly. Sokszor olyan terme­lők kerültek a baromfitartás körforgásába, akik nem értettek az állatokhoz, s a minimális hi­giéniás feltételeket sem terem­tették meg. Csak a gyors nyere­ség reménye fűtötte őket. Tojásmizéria A belső piac, az emelkedő csirkehús felvásárlási árak ha­tására , nem kis nyomást gya­korolt Bábolnára is, hogy még több keltetőtojás kerüljön for­galomba. Most viszont az im­portált keltetőtojások is a be­tegséget okozó bűnbaklistán szerepelnek.- Cégünk 21 millió keltetőto­jást hozott be az országba 1994-ben - jegyezte meg az üz­letág igazgatója. - Ez az áru azonban teljesen ellenőrizhető forrásból származott. Zömében az Egyesült Államokból és Tö­rökországból került hozzánk, természetesen a szükséges ál­lategészségügyi papírokkal, igazolásokkal ellátva. Az im­portálás csak a közelmúltban kialakult helyzet miatt vált - hogy úgy mondjam - Bábolna bűnévé. Pedig ebben az üzlet­ben semmi csoda és sumákolás nincs, hiszen mi például 40 mil­lió keltetőtojást exportálunk is. Arról azonban sokan szeretné­nek megfeledkezni, hogy a mi importunkkal egyidőben kü­lönböző csatornákon 200 millió ellenőrizhetetlen eredetű, »úgy­nevezett ipari tojás is bekerült Magyarországra. Az ipari mi­nősítést bizonyára azért ragasz­tották rá, mert így olcsóbb a vámoltatás. Mivel ezeknek a to­jásoknak a származása ellen­őrizhetetlen volt, így az „elter­jedését” sem lehetett igazán nyomon követni. Ezen pedig érdemes elgondolkodni, mielőtt alaptalanul valaki vádaskodni kezd. Fő a szakszerűség! A Bábolna Részvénytársaság egyik legnagyobb baromfifel­dolgozó körzete Győr környé­kén van.- Itt, és a várost övező kö­rülbelül 50 kilométeres körben mintegy 13 millió brojlercsirkét nevelnek - mondotta dr. Zoltán Péter. - Az elmúlt egy év alatt sem a súlygyarapodásban, sem az elhullásokban nem történ gyökeres változás. Ilyen nagy­ságrend, azt hiszem ékesen bi­zonyítja, hogy „csupán” szak­szerűen, jól kell csinálni vala­mit, s akkor nincs baj. A fertő­zés jelentőségét azonban hiba lenne alábecsülni. A károk több százmillióra tehetők, amelyek az elhullásokból, a takarmá­nyértékesítés csökkenéséből és a súlygyarapodás elmaradásá­ból adódik. Ä bábolnai integrá­ciót is éri közvetlen kár, hiszen az általunk finanszírozott hizla­lók veszteség esetén nem tud­nak fizetési kötelezettségüknek eleget tenni. Mi azonban ennél is fontosabbnak tartjuk azt a morális, erkölcsi kárt, amely bennünket ért. Mivel meginog­hat partnereink bizalma. Monopolhelyzet? A baromfibetegség tény. Bá­bolna kiexponálása ebben az ügyben azonban már a konku­rencia egy részének ügyeske­dése is lehet. Erre bizonyítékok nincsenek, ám a brojlerpiac kel­lően értékes, hasznot hozó. így a különböző termelőcsoportok valamennyien helyzetbe igye­keznek kerülni, vagy legalábbis kellő nagyságú szeletet szeret­nének a tortából.- Sokszor ér bennünket az a vád - jegyezte meg beszélgető- partnerünk -, hogy Bábolna nagysága miatt előnyöket él­vez. Egyeduralomra tör. Mi nem azért vagyunk nagyok, mert ebben örömünket leljük, hanem mert ez a baromfiipar természetes rendje. Az USA- ban, ahol 9 milliárd brojlert hiz­lalnak évente, s a világon fel­dolgozott csirkékből minden harmadikat ott nevelik, folya­matosan csökken a feldolgo­zók, értékesítők, termelők száma. Egyre inkább koncent­rálódik a tevékenység. Ugyanis egy ilyen integrációs láncban hosszú távon elképzelhetetlen, hogy minden lépcsőben ele­gendő profit jelentkezzen. Az integrációk ezt összegezni tud­ják és ezért képesek fejlődésre. Kilenc parancsolat A gazdasági dolgokról, ha visszatérünk a betegség meg­előzésére, megfékezésére meg­tudhatjuk, hogy Bábolna mi­lyen ajánlásokat tett partnerei­nek.- Minden érintettet körlevél­ben értesítettük a kialakult helyzetről - emelte jci dr. Zol­tán Péter. - Felhívtuk a ve­szélyforrások csökkentésének lehetőségeire, módjaira figyel­müket. Úgy is fogalmazhatnék, hogy kilenc pontban összefog­laltuk a teendőket. A telepeken a nem ellenőrzött, túl nagy for­galom veszélyes, ezt a minimá­lisra kell csökkenteni. Elenged­hetetlen a kéz- és lábfertőtlení­tés, valamint a védőruha hasz­nálata. A járművek kerekeinek, al­vázának, továbbá a szállító ket­receknek a fertőtlenítése. A használt göngyölegek szintén fertőzés források lehetnek. Egy baromfitelepen csak azonos korú, fajtájú, hasznosítású és származású állományt szabad tartam. Gondoskodni kell az állatok szakszerű állategészségügyi el­látásáról. Fontos a megbetege­dések időben történő észlelése, felismerése. Különösen oda kell figyelni az értékesítéskor, ugyanis az időben elhúzódó vágások esetén hosszabb ideig áll fenn veszélyforrás. A tartás- technológia betartása, az állat- állománynál a stressztényezők kizárása az eredményességet javítja. Súlyt kell helyezni a férőhe­lyek előkészítésére, a takarí­tásra, fertőtlenítésre. így össze­foglalva egyszerűnek látszik a dolog, de az elmúlt hónapok fertőzései sajnos mást bizonyí­tanak. A szabályokat megalku­vás nélkül be kell tartani! Petrik József (x)

Next

/
Oldalképek
Tartalom