Új Dunántúli Napló, 1995. június (6. évfolyam, 148-176. szám)
1995-06-07 / 153. szám
1995. június 7., szerda A Mai Nap Dunántúli Napló 3 íj tornacsarnok - Javában folynak a bővítési munkálatok a pécsi Tiborc utcai Magyar- Német nyelvű Iskolaközponton. Felvételünkön az épülő tornacsarnok tetőszerkezetének kialakítását végzik. MÜLLER ANDREA FELVÉTELE A tanárt diákjai jelentették fel Ha a tanuló teherbe esik, szabálysértést nem követ el Kitüntetések A Magyar Köztársaság elnöke - a miniszterelnök előterjesztésére - négy évtizedes munkássága elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést adományozta dr. Vukovich Györgynek, a szociológiai tudomány kandidátusának, a Központi Statisztikai Hivatal volt elnökének. Több évtizedes, magas színvonalú köztisztviselői munkássága elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést adományozta Horváthné dr. Simon Máriának, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főosztályvezetőjének. A magas elismeréseket Göncz Árpád kedden délután a Parlament Nándorfehérvári-termében nyújtotta át. Beszédhibások találkozója Találkozót szervez a Dé- moszthenész Beszédhibások és Segítőik Országos Érdekvédelmi Egyesülete beszédhibás gyermekek szülei, ifjú és felnőtt beszédhibások, illetve segítőik - logopédusok, orvosok, pszichológusok, védődők - részére. A június 17-én 10 órakor kezdődő összejövetel helye: Budapest, Damjanich u. 41-43. A célja, hogy közös gondolkodás, párbeszéd és együttműködés kezdődjön a beszédhibások és szakemberek között. Energiatakarékos világítás A Siemens energiatakarékos világítási rendszereiről hallható előadás Pécsett a Zöld- Híd Egyesület bemutató- termében június 7-én 10 órától. Ugyan ezen a napon az érdeklődők megismerhetik az Erico cég külső energiaforrás nélküli hegesztéstechnikáját, az elektromos kábelek összekötését szolgáló szabadalmazott eljárást is. Katonai ellenőrök érkeztek Román vezetésű, többnemzetiségű katonai ellenőrző csoport érkezett kedden hazánkba az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló szerződésnek megfelelően. A román tisztek belga társaikkal együtt egyik katonai objektumban ellenőrzik a harci technika mennyiségét és a személyi állomány létszámát. A tanév vége felé járunk, az iskolák most okozzák a legnagyobb izgalmakat. Az elmúlt hetekben azonban nem csak az évvégi jegyekért folytatott küzdelmek borzolták fel az idegeket. Magyarországon három középiskolában is komoly fegyelmi büntetéssel sújtották a házirendet megsértő gyerekeket. Hogy egy tanuló kizárásának milyen jogi szabályai vannak, arról dr. Ulrich Károlyt, a Déldunántúli Tankerületi Oktatásügyi Központ iskolajogászát kérdeztem. Az iskolába beiratkozott diák tanulói jogviszonyban áll a nevelési-oktatási intézménnyel. A tanulókra vonatkozó házirendet az 1993. évi közoktatási törvény és a 11/1994-es MKM rendelet alapján kell az iskolákban létrehozni. Ezek a jogszabályok előírják, hogy tanköteles korú gyermeket a tanév folytatásától nem lehet eltiltani, és nem szabad kizárni sem az iskolából. A gyerekek annak a tanévnek a végéig tankötelesek, amelyikben betöltik tizenhatodik életévüket. így az első gimnazistát sem lehet ezekkel a büntetésekkel súly tani. A kizárás és a tanév folytatásától való eltiltás időtartama maximum tizenkét hónap lehet. Ennek elteltével, elvileg, ugyanabban az intézményben folytathatja tanulmányait a megbüntetett diák. Mivel a tanköteles tanulót kizárni nem lehet, őt másik osztályba, tanulócsoportba vagy más iskolába szokták helyezni, ha a két iskolának az igazgatója ebben előzőleg megegyezett. A fegyelmi eljárást a nevelőkből létrehozott fegyelmi tanács bonyolítja le. A tanúk és az érintett diák meghallgatása nyilvános, azon a szülő vagy a diák jogi képviselője megjelenhet. A kizárásról és az eltiltásról a nevelőtestület dönt. Jogorvoslatért a fenntartóhoz, végső esetben bírósághoz lehet fordulni. A fentiek minden nevelési-oktatási intézményre vonatkoznak, függetlenül attól, hogy a helyi önkormányzat, az egyház vagy egy alapítvány tartja-e fenn. A leggyakoribb súlyos fegyelmi vétségek az italozás és a verekedés, ezek megítélése egyértelmű, hiszen elkövetői jogszabályokat sértenek meg. Ha egy diáklány teherbe esik, jogi értelemben nincs miért megbüntetni. Célszerű azonban ilyenkor, ha a tanuló vagy szülője magántanulói jogviszonyt kér, hiszen ez ugyanolyan értékű, mintha iskolába járna. Dr. Ulrich Károly úgy látja, el lehetne kerülni a felesleges konfliktusokat, ha az iskolák a házirendet a fenti jogszabályoknak megfelelően alkotnák meg. Sajnos, a jogos nevelői elvárások nem mindig a megfelelő jogi formában jelennek meg, ezért nem mindig érvényesíthetőek. Stelcz István a pécsi Pollack Mihály Építőipari Szakközép- iskola nyugalmazott igazgatója lapunknak elmondta, hogy még az 1980-as években is a terhes diáklányt el kellett tanácsolni az iskolából, fegyelmi tárgyalás nélkül. Erről minisztériumi utasítás rendelkezett. Kizárással azokat a tanulókat lehetett súly- tani, akiknek vétsége súlyos erkölcsi és politikai következményekkel járt. Az eltiltás időtartalma egytől öt évig terjedhetett. A fegyelmi tárgyaláson a KISZ képviselőit is meghallgatták. Ők sokszor keményebb ítéletet kértek, mint amire a nevelők gondoltak. Stelcz István úgy emlékszik, hogy a hetvenes évek közepétől már nem került sor arra, hogy diákot kizártak volna politikai meggyőződése miatt. Az italozás, a dohányzás, a kollégiumból való kimaradás számított nagy véteknek, de ezeket az ügyeket is igyekeztek az iskola falain belül megoldani, legalábbis a Pollackban. A politikai rendőrség azonban rendszeresen megjelent az igazgatóknál, és tájékoztatták az iskolák vezetőit a tanulók viselkedéséről. Az igazi megpróbáltatásokat ekkor a vallásos vagy a „veszélyes” politikai tanokat valló tanároknak kellett elszenvedniük. Nem bocsátották el őket Pécsett, de rendszeresen figyelték tevékenységüket, a rendőrség elbeszélgetett velük, gyakorta az igazgatók tudta nélkül. Előfordult, hogy ezeket a tanárokat saját diákjaik jelentették fel, tájékoztatták az „illetékeseket” az órán történtekről. U. G. ✓ Érdekesség! A manöken visszatérése Aktuális! Amikor jön a végrehajtó Mindenről, ami érdekli a nőket: A 70 éves Darvas Iván Az irigyek fegyvere: a pletyka Abortuszon innen és túl Jól ápoltan tetőtől talpig Visszérgyógymódok A napszemüveg öltöztet GYÖNGY Múltunk értékeinek megmentéséért Dicséretes, hogy egysíkúvá váló, elüzletiesedett világunkban vannak közösségek, amelyek múltunk értékeinek megmentésére szerveződtek, s öntevékeny munkájukkal kiteljesítik tevékenységüket az évek előrehaladtával. Az 1985-ben alakult, a Széchenyi Gimnáziumban működő, városunk 1871-ig volt diákjáról, a híres történészről, irodalmárról elnevezett „Virág Benedek” Honismereti-Helytörténeti Önképzőkör tagjai ilyenek, érdemes néhányukkal megismerkedni.- Én például tavaly a mária- gyűdi kegyhely történetéről írtam - kezdi a legfiatalabb, a második Nős Gábor. - Pályázatommal a megyében 2., országosan 5. helyezést értem el. Az idén a németek kitelepítését dolgozom föl Bonyhádról, külön kibontva a német- és a magyarországi szálakat. Elhatározásomban családi indíttatásom játszott szerepet. Három negyedikes folytatja. Merk Balázs: Baranya és Pécs történetét dolgoztam föl az 1956-os forrdalom idején, ezt OKTV-pályázatra adtam be. Tanulmányaimat tovább folytatom, ugyanis újabb egy év alatt technikusi végzettséget szeretnék szerezni. Tervem az, hogy jövőre a miskolci egyetem jogi karára felvételizem. Ungvári Levente: Az 1956- os forradalmi eseményeket dolgoztam föl a helyi sajtó tükrében. Most készülök fölvétele- izni a JPTE testnevelés szakára, de majd föl szeretném venni a történelem szakot, és nyelvvizsgát is szeretnék tenni. Szathmáry Péter: Első témám Pázmány Péternek a hét főbűnről ír munkája volt, most a debreceni Szathmáry- és az erdélyi Bázány-család történetét kutatom. A JPTE történelem szakára fog fölvételizni. Vojtek Zsolt már ötödéves: Az 1958-ban kivégzett szavai Kálmán Dezső életútját dolgoztam föl, ezt szélesítettem ki a község történetévé. Résztvet- tem a Néprajzi Múzeum országos pályázatán, jelenleg a 42. Nyelvjárási és Helytörténeti Pályázatra neveztem. A győri Széchenyi Főiskola üzemgazdász szakára készülök. Szénássy Gábor tavaly végzett: A Szegedtől északra fekvő Szentkutpálos kegyhely, majd a Pálos rend történetét kutattam. Dolgozataimmal tavaly megyei 2. helyezést nyertem el. Pázmány Péter, a nemzetnevelő címmel is írtam pályázatot, amellyel megyei első lettem. Az idén a szavai 1956-os forradalmi eseményeket dolgozom föl. Interjúnk végén a kör megalapítója, vezetője, Nagy Lajos gimnáziumi tanár összegez: Körünkben számos tehetséges fiatal fordult meg. A kutatómunkára nevelés mellett ápoljuk erdélyi, vajdasági kapcsolatainkat is. Tagjaink néprajzi, szakma-, hiedelem-, falu- és nemzetiségtörténeti gyűjtőmunkát folytatnak. Jelenlegi létszámunk 37 fő, köztük 11-en német származásúak. Sok segítséget kapunk a kutatóhelyektől. Számos országos, megyei helyezést értünk el, nagy mennyiségű földolgozatlan dokumentum-anyaggal rendelkezünk. Reméljük, elnyerjük a „célba vett” szakalapítvány támogatását, s akkor tovább folytathatjuk megkezdett munkáinkat. Dr. Vargha Dezső Képernyő előtt Jegyzet Rendszerváltó érzékenység Elérzékenyült, a búcsúzkodás könnycseppjeit jól palástoló művezető nem mindennapos látvány. A régi időkből is csak akkor találunk példát hasonló esetekre, ha teszem azt az egyik vagy másik szocialista brigád a vele haveri kapcsolatban lévő szocialista művezetőt felköszöntötte névnapja alkalmából, és a művezetőnek ráadásképp akkor született a kisunokája. Ilyenkor még egy kemény, a munkaverseny mellett kiálló művezetőnek a szívét is rezge megbánás fogta át, különösen a sokadik kisfröccs után, hogy lám, elszaladt velünk az idő. Schiffer Pál dokumentumfilmjében, melyet „Elektra Kft., avagy bevezetés a kapitalizmus politikai gazdaságtanába” címmel szerdán mutatott be a televízió, pontosan egy ilyen, korábban még szocialista típusú, szocialista brigád-összejövetelekre is el-el látogató művezető szerepel. Esetét a rendszerváltás teszi katartikussá. Láthatjuk, miként roggyan meg a felismerés súlyától, hogyan érzékenyül el a történet végén, irodája nyitott ajtajánál, a folyosói homályban álldogálva. El- érzékenyülés ez is, noha alkoholfogyasztásra utaló, kiürült pohár sem remeg a kezében, és nem született kisunokája sem. És mégis. Aki látta, tudja, hogy a már nem szocialista és nem művezető (Nevezzük Lacinak: Laci) ott a folyosón a munkahelyüktől megváló sorsosai után vet még utólszor egy fájdalmas, öngyötrő pillantást. Tekintetét a régi szép, együtt töltött idők szocializmusvégi melankóliája fátyolozza. Hiszen most, mint egy jól menő reklámtábla-üzem tulajdonosa, maga kényszerül kirúgni azokat a kollégáit, akikkel korábban a Videotonnál dolgozott, s akikkel közösen kalapálták-hegesztették össze ezt a vállalkozást. Csakhogy ez a búcsú már egy kapitalista típusú elérzé- kenyülés, olyan, amely már nem rendeződik vissza. Már nem kék overállban, hanem csíkos ingben és nyakkendőben szorul össze a torok, s az újtipusú érzelmek feltörését nehézkes, monoton tárgyalások előzik meg - célirányosak, kapitalista típusúak -, hogy az elbocsátott Nándika, Ferike és a többiek a csak névértéken visszakapott részvényeiket még hálásan meg is köszönjék. Elérzékenyülés ez is, csak visszafogja a szigorú nyugati mérce, és minden egyes visszanyelt könnycseppben ott rezeg az egész kelet-európai rendszerváltás fájdalma és a globális világ- gazdasági tendenciák. Mind ezen túl találkozik a magánszféra szempontjaival is - most történetesen azzal, hogy a tőkerészre ácsingózik az asszonyka is. Az igazán tökéletes, a tulajdonosi lelkiismeretet megnyugtató elbocsátás az lenne, ha a kirúgott még töredelmesen bocsánatot is kéme, hogy eddig a cégnél rontotta a levegőt. De - a rendszerváltás elején tartva - hol vagyunk még a tökéletestől? Egyébként kitűnő dokumentumfilm volt. Pontos, szomorú. Bóka Róbert
