Új Dunántúli Napló, 1995. június (6. évfolyam, 148-176. szám)

1995-06-06 / 152. szám

1995. június 6., kedd A Mai Nap Dünántúli Napló 3 Az első bogárhátútól a luxus sportautóig Beszélgetés Hans-Peter Porschéval Az automobil viszonylag rövid, alig 110 éves történek egyik legeredetibb, legmeghatáro­zóbb egyénisége volt Ferdi­nand Porsche. Máig népszerű agyszüleménye volt az - egyébként Hitler parancsára tervezett - „népautó”, a Volks­wagen, amelynek bogárhátú tí­pusából több tízmillió kelt el vi­lágszerte. Porsche a háború vé­geztével saját lábára állt, és 1948-ban megalapította gyárát, ahol attól fogva sportkocsikat gyártottak. A Porschék a ma­guk egyedi, levelibékára emlé­keztető' kinézetükkel hamar közkedveltté lettek a tehetősek körében, mára pedig már a Porschének is majdnem olyan nimbusza van, mint a Jaguár­nak vagy a Ferrarinak. A cég jelenleg is a Porsche- család birtokában van, melynek feje Hans-Peter Porsche. Vele készült az alábbi beszélgetés a Forma-l-es versenyek betétfu­tamaként szereplő Porsche Szuperkupa sajtófogadásán.- A cég természetesen rész­vénytársaságként működik - mondta Porsche úr -, de a hely­zet az, hogy az összes részvény 51 százaléka szigorúan a csa­ládé, csak 49 százalék forog a tőzsdén, amiből egyébként to­vábbi 25 százalékot szintén mi birtokolunk. Fontos ez a biz­tonság, ugyanis még a 60-as években egy könnyelmű csa­ládtag pénzszűkében eladta a rá eső 10 százalékot, amit nagyon megsínylettünk, és majd’ 25 évbe telt, míg borzasztó drágán vissza tudtuk szerezni ezeket a részvényeket egy arab vállal­kozótól.-Hány Porsche készül ma évente?- Évente? Naponta! Én in­kább így számolom. Nos, na­ponta 70-80 darabot gyártunk, ha nem is egyedi megrende­lésre, de büszkén mondhatom, nincs gondunk az értékesítés­sel. Hisz a Porsche van olyan jó autó, mint bármelyik más eb­ben a kategóriában, és árban nagyon versenyképesek va­gyunk.- Önök számára nagyon fon­tos részt venni a versenysport­ban. Miért?- Mert ennél nincs jobb rek­lám, ezen felül a sport által tud­juk demonstrálni valódi erőn­ket. Persze, itt is ismerni kell a mértéket. Mikor 1984—86-ban a McLaren csapattal zsinórban háromszor világbajnokok let­tünk a Forma-1-ben, elértük a csúcsot, amit már nem lehet túlszárnyalni. Aztán kihagy­tunk pár évet, majd 1991-ben visszatértünk, és teljes kudarcot vallottunk. Azt hittük, mindent lehet - sajnos, nem lehet min­dent.-Az ilyen nagy horderejű kérdésekben személyesen ön dönt?- Nem, az igazgatótanács. Más kérdés, hogy nekem min­denről megvan a magam véle­ménye, még ha az nem is kerül mindig elfogadásra.-Milyen autóval közlekedik a hétköznapokon ?- A garázsban öt Porsche áll, köztük 1971-ből a 911 -es Car­rera, és egy Audi, de ennek a motorját is mi fejlesztettük ki.-Árulja, el beülne egy Fer- rariba ?- Igen, beülnék, de aztán ki­szállnék, és egy Porschéval si­etnék a dolgomra! Méhes K. Hans-Peter Porsche, a 911-es modellel szundi györgy felvétele Ősztől várható a fásítás müller Andrea felvétele Rekultiváció alatt az ércbánya 3-as meddőhányójának nyugati oldala Begyógyuló seb a Mecsek állán A közelmúltban a Kertészeti Egyetemen Lippay-emléknapok voltak, s a számos tudományos előadás egyike szigorúan pécsi volt: az ércbánya 3-as meddő­hányójának rekultivációja volt a téma. Lukács Vilmosné okleve­les kertészmérnök, táj- és kör­nyezettervező szakmérnök bir­kózott meg a feladattal, s úgy­nevezett poszter-előadását nagy érdeklődés kísérte. A meddőhányók rekultiváci­ója önmagában komoly felad­vány, ez esetben kuriozitása is volt, amennyiben csak Pécsett lehet uránmeddővel találkozni. A rekultiváció a szélsőséges ökológiai adottságok és a szi­gorú hatósági előírások miatt igen sok egyedi megoldást kö­vetelt. A 3-as meddő jószerével hegynek is mondható, akkora tömegű követ halmoztak itt fel. Pontosabban: már csak múlt időben nevezhető annak, mert a rekultiváció első ütemében „el­simították” meredélyeit, egyen­letesre puhították rögös felszí­nét. Hónapokig dolgoztak itt a hatalmas gépek, amíg a meddő nyugati oldalát megfelelőre formálták: 7 százalékos lejtésű, megszelídített dombbá, amely - véü a tájrendező - most már lá­gyan vezeti fel a Mecsek vonu­latát. Tájsebnek nevezi a szakma az ilyen jellegű, jobbára a bá­nyászati tevékenység nyomába maradó dombokat, gödröket. A 3-as meddő esetében a munka méreteire jellemzőül csak annyit elég megemlíteni, hogy 1000 méter hosszú, 200 méter széles, 32 méter gerincmagasságú „műhegyről” van szó, mintegy 200 hektárnyi tájsebnek a ter­mészetbe visszaillesztéséről. Ez persze növénytakarást je­lent, de hogyan engedne ilyen talajon bármilyen fű, cseije, fa gyökeret? A meddő közel egy méter vastagságú földtakarót kapott, amit elterítése után gye­pesítettek. Ennek eredménye már látható: a korábban szürké­sen halványbordó hegy lejtői szépen zöldülnek. A következő lépés ősztől várható: a fásítás. Mindezt meg kellett előznie egy sokoldalú felmérésnek, tér­képezésnek, a korábbi általános rendezési terv tanulmányozásá­nak - ez utóbbi egyébként már számolt a meddő körbefásításá- val, de nem magának a hegynek a rekultivációjával -, természe­tesen a megfelelő fafajok kivá­lasztásának. A tájrendező a meddő most rekultiváció alatt lévő részét három sávra bontotta - a talaj vízháztartásának kü­lönbözősége alapján -, s ennek megfelelően kerülnek majd a földbe a csemeték. Lombos és tűlevelű, jobbára pionírfajok. Összesen 240 000 darab, az ül­tetési terv szerint elegyarányos foltokban, 12 féle. Amíg ebből persze erdő lesz, évek múlnak el, miközben a te­rület, az új növényzet ápolása, nevelése állandó munkát igé­nyel. A rekultivációs terv szá­mol a későbbi hasznosítás lehe­tőségével is, nem záija ki pél­dául azt, hogy a begyógyított seb valamelyik részén majd szellős ligetet, sétautakat, pihe­nőhelyeket alakíthassanak ki. Mészáros A. Természetgyógyászok - hol? Könyvben az alternatív módszerrel gyógyítók Nem mindennapi vállalkozásba kezdett a budapesti Ormos Inté­zet: még ebben az esztendőben kiadják a Hol találok természet­gyógyászt? című enciklopédiát, amelyben a remények szerint az ország valamennyi alternatív módszerrel gyógyító szakembere szerepelne névvel, lakcímmel és persze szolgáltatásaival. Az Ormos Intézet Természet- gyógyászati Tanácsadó Központ hazánkban az egyetlen, amely ki­fejezetten alternatív medicinával foglalkozik. Célja, hogy a napja­inkban ismert természetgyógyá­szati módszereket kutassa és eredményeit alkalmazza a leg­magasabb szinten. Az egyik ilyen diagnosztikai eljárásuk a szem íriszéhez, szivárványhártyájához kapcsolódik. Az írisz a szakem­ber számára egyaránt mesél a múltról, valamint a kialakulóban lévő, de még tünetmentes jövő­ről. Az íriszdiagnosztika lehetősé­get nyújt arra, hogy időben tu­domást szerezzünk a szerveze­tünkben megbúvó rejtett beteg­ségekről. Az intézet munkatársai szerint fontos lenne, hogy e vizs­gálatot évente kétszer mindenki elvégeztesse, mert ezzel meg­akadályozható, hogy valamilyen visszafordíthatatlan kór alakuljon ki a szervezetben. Az Ormos In­tézetben ezt a diagnosztikai mód­szert alkalmazzák, de mivel az ország különböző részeiről ér­keznek hozzájuk páciensek, akik a feltárást követő folyamatos ke­zelést már nem tudják Budapes­ten vállalni, ezért naponta felme­rülő kérdés, hogy a lakóhelyük­höz közel hol találnak természet­gyógyászt. Erre eddig nem tudtak választ adni, ezért határozták el az inté­zetben, hogy kiadnak egy olyan enciklopédiát, amely segítséget nyújt az alternatív módszerrel dolgozó szakemberek megtalálá­sában. R. N. NATUREXPO’96 A lemondott világkiállítás egyik, jelentőségében a leg­nagyobb utódrendezvénye lesz jövő év nyarán Budapes­ten a NATUREXPO’96, a nemzetközi természet-, vadá­szati- és horgászati kiállítás. A vállalkozói alapon szerve­zett esemény augusztus 15-én kezdődik és szeptember 8-ig lesz nyitva. Eddig 20 ország jelezte részvételi szándékát. A dél-dunántúli régió érintett- elsősorban vadgazdálkodási- szervezeteinél egyelőre nem dőlt el, milyen formában je­lennek meg a kiállításon: me­gyei, regionális, vagy ország­részi bemutatkozással. Eladó vágóhíd Tolna megyében A szekszárdi Főnix Kereske­delmi Kft. felszámolója, a Kos­suth Holding Rt. 8,5 millió fo- rint+Áfa áron eladásra kínálja a társaság tengelici vágóhídját. Az egység rendelkezik élőállat­fogadóval, vágóval és feldol­gozó üzemmel, hűtőkamrákkal, irodával telefonnal és infra­struktúrával, valamint minden szükséges vágóhídi berende­zéssel. A fizetéshez kizárólag készpénz vehető igénybe, s a nyilvános értékesítés helye Tengelic község Önkormányza­tánál lesz június 20-án 10 órakor. Elfogták az emberrablókat Előzetes őrizetbe vették a má­jus 31-én Budapest III. kerüle­tében eltűnt Hornok Ildikó el­rablásával gyanúsított négy ro­mán állampolgárt; a bűnözők a rendőrségi kihallgatáson beis­merték tettüket. Erről számoltak be a Budapesti Rendőr-főkapi­tányság hétfő délelőtti sajtótájé­koztatóján. A 14 éves kislányért előzőleg 10 millió forintos vált­ságdíjat követeltek, ennek átadá­sát a szülők a rendőrség különle­ges egységeinek biztosítása mel­lett két ízben megpróbálták. Az emberrablók azonban egyszer sem jelentek meg az általuk meg­jelölt helyszíneken; végül a kis­lányt szabadon engedték. A rendőrségnek azonban így is si­került azonosítania a rablókat. Kapoli Antal- emlékpályázat Országos fafaragó pályázatot hirdet id. Kapoli Antal Kos- suth-díjas fafaragó emlékére szülővárosa, Balatonlelle ön- kormányzata és kulturális in­tézményei, a Kapoli-emlék- ház, a megyei művelődési központ, továbbá a megyei önkormányzat és a Magyar Művelődési Intézet. A beér­kezett pályamunkákból Bala- tonlellén július 15-től kiállí­tást rendeznek. Rádió Mellett ... jegyzet Most már hiszek az ufókban... Talán még em­lékeznek rá, néhány hó­napja egy „ufó-látó” család nyilatkozott a rádió riporterének, hogy milyen titokzatos események szemta­núi, sőt, résztvevői ők, vagyis - ahogy a faluban hívják őket -„ufó Botosék”. Például Bo- tosné elmondta, hogy egyik este, amikor a férje a tévé előtt ült a szobában és figyelmét le­kötötte az izgalmas krimi, őt egy ufó, „vagy mi a franc ...?” - fölkapta, kivitte az udvarra és valami szerkentyűvel fölrepül­tek a magasba és hogy leírtak egy-két kört a falu fölött, vissza is vitte. A rádióban - időnként - hallhatunk nagyszerű történe­teket, de némely lap is beszá­molt fura látomásokról, leg­utóbb pedig az olvastam, hogy a tudományos-fantasztikus iro­dalom világszerte ismert képvi­selője, Danikén, ugyan soha nem hitt az ufó-jelenségekben -, eddig. Mert ahogy mondta, amerikai tudósok erősen tanú­sítják az ufók földi jelenésének valódiságát és már ő is lassan föladja korábbi hitetlenkedését. Ezen aztán jómagam elgon­dolkoztam, de megingathatat­lan vagyok és nem hiszek az ufókban. Sok másban sem, de az ilyen misztikus történetek hallatán - enyhén szólva - el­fog a röhögés. Pláne most, amikor a napokban a mi la­punkban is megjelent egy rö­vidke írás, arról, hogy két férfi állampolgár képviseli a „szak­mát” egy dunántúli ufó-kutató rendezvényen s közülük az egyik ismer egy baranyai lányt, (?), aki már találkozott egy ufóval. A kérdőjel azt jelzi, hogy a lány már nem is lány, mert ahogy megtudtuk, az Ufó úr - elnézést - de fölcsinálta majd három hónap múltán a ko­raszülött „ufókát” magukkal is vitték föl az irdatlan magas- ságba-messzeségbe, a koz­moszba, vagyis Ufólandba. Örülök az ilyen híreknek, hatá­rozottan javítják kedélyállapo­tomat, itt a földi viszonyok kö­zött úgysem sem történik semmi érdemleges dolog. (Ki­véve a parlamentet, ahol is a hét elején, egy Morvái nevezetű kazánkovács - Petőfi kutató ­országgyűlési képviselő kér­dőre vonta Bokrost, hogy sze­rezte a diplomáját 1978-1979- ben és volt is egy röhej, meg minden ...) Hogy szavamat ne felejtsem, hát én sem hittem az ufókban. Eddig. Mert egyik nap rájöt­tem, hogy ufók garázdálkodnak tízemeletes bérházi lakóhelye­men. A késő esti órákban kivet­tem a táskámból a pénztárcá­mat, megszámoltam mennyi a dohány, aztán visszahelyeztem, majd a táskámat az előszobá­ban lévő székre tettem. Reggel mennék az ABC előtti újság­árus asszonyhoz, de eltűnt a bukszám. Éölforgattam min­dent, sehol semmi. Muszáj volt hozzányúlnom ahhoz a 200 fo­rintos pénzéremhez, amelyet emlékül kaptam a fiamtól, mel­lesleg ezt még Angliában gyár­tották - szóval nincs más, föl kell váltanom. Mondtam a ked­ves koros hölgynek, itt az a pénz, nehezen válók meg tőle, de tegye félre nekem, és majd a na­pokban visszaveszem, mert em­lék. Hazafele betértem a házunk­ban nem rég megnyílt kis élelmi­szerboltba, három doboz kefirre, ennyire futotta a maradék pénz­ből. Mesélem a bolti kislánynak, mi történt a pénztárcámmal. „Ne is mondja, velem meg mi történt! - meséli - Tegnap az esti órák­ban, arról a magas hűtőszekrény tetejéről egy dobozos tej egysze­rűen lerepült, de nem ám elég a földre, hanem át a bolton és az aj­tón kívülre esett, a lépcsőfordu­lóra. Sikoltottam egy nagyot, ak­kor meg mögöttem a polcról le­sett le egy negyedkilós kávé ...” Az ügyben jártasságomat bizo­nyítva rögtön kijelentettem: „Ufók!” - „Gondolja?” - „Tuti!” - mondtam magabiztosan és ha­zamentem. Leraktam az újságot a hűtőre, ittam egy bögre vi­zet, megfésülködtem és megyek a szobába, bekapcsolom a tévét és ... Mit gondolnak, mi volt a heverőmön, pontosabban a fej- párnámon? A pénztárcám. A pénz is, hiánytalanul. Hogy én nem tettem oda, az egészen biz­tos. Ki tehette oda? Talán egy ufó-nő. Egy női ufó. Egy Ufika. Egy Ufiku ... Elnézést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom