Új Dunántúli Napló, 1995. június (6. évfolyam, 148-176. szám)
1995-06-28 / 174. szám
6 Dünántúli Napló Magazin 1995. június 28., szerda Az elpusztult pécsi zsidóság emlékműve a zsidó temetőben Munkaszolgálat, haláltáborok Sándor (Rosenberg) Ernő visszaemlékezése 28 házhely, négyzetméterenként 110 forintért Fejlődés vagy visszalépés Hobolban?! A VII. Zrínyi Történelmi Konferencia résztvevői a „Kerék- rét”-en, a párviadal színhelyén emlékfát állítanak. Balról: Kovács Sándor Iván történész professzor, Joós Tibor polgármester, Keszeg Károly iskolaigazgató. Vannak borzalmak, amelyeket nehéz fokozni, mai értelmünkkel nehéz elképzelni, mégis megestek, és erre az az embertelen kor volt képes, amely a fasizmus térhódításával kezdődött és a második világháborús népirtásokkal folytatódott. Sándor (Rosenberg) Ernő régóta élt Pécsett, az izraelita hitközség kántora volt. Sokat köszönhetett a világhírű operaénekeseket fölvonultató Ernster család fejének, Ernster Gézának, aki főkántorként szolgált. Tagja lett a hires Pécsi Dalárdának, a Goldmark Dalkörnek, s kora neves pécsi zeneművészeivel volt munkakapcsolatban. Katonai szolgálatra 1939- ben, 1940-ben, munkaszolgálatra 1940-ben, 1942-ben hiv- ták be, tanúja volt a Don-ka- nyarban történő borzalmaknak, amelynek érzékeltetésére elég annyi, hogy századukat módszeresen irtották a keretlegények, a mindent elsöprő orosz támadást, a visszavonulás borzalmait csak nagyon kevesen élték túl. A 210 munkaszolgálatosból csak ketten jöttek haza. (A másik Kossá István későbbi miniszter volt.) Az 1944. március 19-i német megszállásig Pécsett, a hitközségnél élt. Akkor, vasárnap délelőtt dr. Krémer Móric rabbival voltak a hitközségi irodában, amikor fölcsapódott az ajtó, bevonult Auringer őrnagy, a város későbbi Gestapo-pa- rancsnoka - aki nagy „tapintattal” a közeli zsidó szeretetház- ban ütötte föl tanyáját - és parancsára fegyveres német őrjárattal kellett elmennie tehetős zsidó családokhoz rekvirálni. így szedte össze berendezési tárgyait a pécsi Gestapo-pa- rancsnok. Utóda idején kapta meg újabb munkaszolgálatos behívóját, így került az emberséges parancsnokok által irányított „bujkáló” századhoz Mohácsra. Voltak ugyanis olyan elöljárók is, akik az értelmetlen öldöklést tudatosan ki akarták kerülni, az irányításuk alá tartozó munkaszolgálatosok életét megkímélni. Igen ám, de közben megjelentek a polgári életben a zsidórendeletek, az emberek megalázása és gettóba kényszerítése! A pécsi gettó fölállításának hírére úgy akarták megoldani a bejutást, hogy a pécsi helyőrségi kórházba írtak néki beutalót, éjszakára a városban szállt meg, majd másnap sikerült bejutnia a MÁV-bérház körül kialakított gettóba, az. ott lévő szeretteihez. A gettót azonban időközben tábori csendőrök őrizték, s a megbeszélés értelmében fegyveresen érte jövő tizedest nem engedték be, így ő is osztozott a gettóba kényszerített pécsi zsidóság sorsában, s a szeretteit sem tudta megmenteni... Néhány napi Tüzér utcai, Lakits laktanyabéli őrzés után a főként nőkből, öregekből és gyerekekből álló menetet fegyveres kísérettel a MÁV-teherpályaudvarra hajtották, ahol egy-egy marhavagonba 70-75 embert zsúfoltak be, romlott hurkakonzervet kaptak, és egy vagon egy küblit.. . A több napig, Pozsonyon át tartó utón a vagonokban többen meghaltak - a közel négyezres pécsi gettóba kényszerített közül többen már Pécsett öngyilkosok lettek s az éjszaka nappali fényárban úszó auschwitzi rámpán maga a „Halál Angyala”, dr. Mengele szelektált ... Szülei, 8 éves fia, s a hozzá ragaszkodó fiatal felesége mind balra, a gázba ment, ő jobbra, munkára. A hitközség köztiszteletben álló tagjait, Ernster Géza főkántort, öregeket, gyerekeket meztelenül hajtották a gázkamrába, velük pusztult dr. Krémer Móric rabbi. Emberi szó nem írhatja le a szenvedéseket, borzalmakat. Előbb Auschwitzban, majd Da- chauban aratott körülötte a halál, géppuskazáportól menekült meg, súlyos köveket cipelt, amíg egy amerikai tank, rajta öt-hat emberrel elhozta a végleges fölszabadulást. A délkelet-dunántúli márti- rola-a emlékezünk július 2-án a MÁV-bérháznál, a zsinagógában, a temetőben. Elsején a zsinagógában, másodikán a Művészetek Házában is föllép a kaliforniai főkántor, Sándor György, az azóta elhunyt Sándor (Rosenberg) Ernő világhírű fia. Dr. Vargha Dezső Meghatározó volt Hóból életében 1992. január 12-e, amikor a lakosság elhatározása alapján a Szigetvárral kötött 26 évi házasságból kilépett, és önálló életet kezdett. A középkorban 1409-ben Kylsenhubay, Belsenhubay alakban fordult elő a település. 1421-ben Kéthobay, 1429-ben pedig Nagyhobol és Kishobol helyiségekről emlékeznek meg az oklevelek. 1470-ben Hóból alakban szerepel és Baranya vármegyéhez számították. A falu története összefonódik a történelemből ismert Török családdal! A Kerék-rét elnevezésű területen Zrínyi 2 katonája vívott párbajt a törökkel. E rövid utalás csak apró része Hóból történetének. Az 1992-ig alvó falu felébredt, az önállósulással szemmel látható fejlődésnek indult: A református egyház átengedett ingatlanából gyönyörű 36 fős óvoda, 200 adagos konyha készült. A tűzoltószertárból orvosi és fogászati rendelő, mely helyben szolgálja kézi gyógyszertárával falunk lakosságát. (Sajnos fogorvos még nincs a rendelőben.) Elkészült egy új nyolctantermes iskola étkezdével, tornaszobával, a legszükségesebb dologi és tárgyi eszközökkel, hogy gyermekeink helyben megfelelő színvonalon tanuljanak. Útjaink aszfaltozottak, vezetékes ivóvízzel minden család rendelkezik, ami anyagi terhet is jelentett 10 évre mindenkinek. Crossbar telefonhoz juthatott szinte minden igénylő és tavaly vállalkozói alapon megnyílott a Postaügynökség. A jövőre gondolva 28 házhelyet alakítottunk ki. Két utca folytatásában elkészült a két falurészt összekötő 37 telek terve, katolikus imaház és szolgáltaGutenbergre emlékezve A mozgatható betűkkel történő könyvnyomtatás feltalálója Gutenberg János nevét az egész kultúrvilág tisztelettel övezi. A német nyomdászok kezdeményezésére a világ nyomdászai 1840-ben, a korszaknyitó találmány négyszázadik évfordulóján elhatározták, hogy minden évben júniusban megemlékeznek Gutenberg Jánosról. Legyen ez a nap a nyomdászok ünnepe, bizonyítva azt, hogy a nyomdászat tóház helyét jelöltük ki. A telkek 2500 m2 körüliek, hogy az építkezni szándékozók gazdálkodni is tudjanak. Nagyon olcsón adjuk 110 Ft/m2. Református templomunk - melynek jelentős része 1848- ban leégett, és helyrehozták - a falu dísze lehetne, de jelenleg leromlott állapotban van. Tatarozásához az önkormányzati segítség mellett is támogatás szükséges. A vállalkozók önzetlensége, az önkormányzat segítsége lehetővé teszi, hogy fiataljaink a futballban jó eredményeket érnek el. Terveinkben szerepel az 1959-ben épült, leromlott álnem csupán kenyérkereseti lehetőség, hanem hivatás a kultúra terjesztésében. A magyar nyomdászok is csatlakoztak a felhíváshoz és minden évben megrendezik a János-ünne- pélyt. A pécsi nyomdászok 1869- ben alakították meg egyletüket és 1870-ben kantavári kirándulással összekötve megtartották az első János-ünnepélyt. Ezt követően évtizedeken keresztül minden év június végén meglagú művelődési ház felújítása, az óvodához közel egy játszótér kialakítása. Jövőnk tervezése során óhatatlanul az anyagi kérdések kerülnek előtérbe. Az önkormányzat elérte ugyan, hogy a legszükségesebbeket megteremthette e rövid két és fél év alatt, de hogyan tovább. Az értékeket meg kell védenünk, tartanunk, jövőnket szeretnénk kedvezően alakítani! A probléma, hogy az ország gazdasági helyzete olyan súlyos terhet ró egy valójában oly régi, de jelenleg újra éledő önkormányzatot visszalépésre kényszeríti. Joós Tibor polgármester rendezték. Kár, hogy aztán évekig ezek a baráti hangulatú ünnepségek elmaradtak. A Pécsi Nyomdászegylet 1991-ben történt újra megalakulása óta a pécsi nyomdászok is minden évben megrendezik J ános-ünnepély ükét. Ebben az évben június 30-án délután 5 órai kezdettel tartják a Tettye Vendéglőben, melyre minden nyomdaipari dolgozót, nyugdíjasokat és nyomdaipari vállalkozót szeretettel várnak. János-ünnepély a Tettye Vendéglőben Három kiló kokainnal érkezett A kolumbiai nagymama- Engem kérem elkábítottak! A hatvanhét éves asszorty a vizsgálótiszt előtt ül és válaszolnia kellene a hozzá intézett kérdésekre. Anna Emila C.P. asszony ugyanis azért került a rendőrségre, mert nagy bajban van. Jelentős mennyiségű, egészen pontosan 3150 gramm 70 százalékos tisztaságú kokain csempészésével gyanúsítják, s ha nem tudja hitelt érdemlően bizonyítani vétlenségét, a magyar törvények szerint 15 éves szabadságvesztésre is ítélhetik.- Én kérem, nem tudok semmiről, engem becsaptak, elkábítottak. A rendőrtiszt kételkedve és értetlenül néz az idős hölgyre.- Rabja ön valamilyen drognak?-Jaj, dehogyis, soha meg sem kóstoltam semmilyen kábítószert. Az asszonyának ezt az állítását egyébként az őrizetbe, vétele után orvosi vizsgálat hitelt érdemlően alátámasztotta.-Mégis, hogyan kábították el?- Nem tudom. De biztos, hgoy nem voltam ura az akaratomnak. Zavartan viselkedhettem, a repülőgépen is olyan furcsán néztek rám az emberek, alig emlékszem valamire az utazásommal kapcsolatban. Egészen biztos, hogy valamit tettek velem. A vizsgálati fogságban levő hölgy egy Amszterdamból induló járattal érkezett a magyar fővárosba. A Ferihegyi repülőtéren a szolgálatban lévő vámtiszt vallomása és a felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint az útlevélvizsgálat után az idős asszony a zöld folyosót választotta, jelezve ezzel, hogy nem hozott magával vámköteles árut. A korához egyáltalán nem illő hivalkodó magatartása, amerikai útlevelének a „lobog- tatása” gyanút ébresztett a vámtisztben, s mielőtt az asszony kilépett volna a repülőtér zárt területéről, megállította. A hölgy nem tűnt „kábának”, megértett minden kérdést, bár úgy tűnt, az angol nyelvtudása kissé hiányos. A vámos kérte, mutassa meg kézitáskáját. Az asszony eleget tett a kérésnek. A kacatok között bujkáló útiokmányon a fénykép ugyanaz volt mint az amerikaiban, a Bogotában kiállított útlevél viszont arról tanúskodott, hogy Anna asszony kolumbiai állampolgár, ezt bizonyította még egy kolumbiai személyi igazolvány is. Egy, ugyancsak a kézi táskában lévő amerikai jogosítvány viszont a másik útlevél hitelességét volt hivatva alátámasztani. Az „útlevél dömping” okot adott arra, hogy Yoce Asey Lindley, illetve Anna Emília C.P. adjon némi magyarázatot kilétével valamint a nála lévő két repülőjegy ellentmondásaival kapcsolatban. S ha már így adódott a helyzet, a bőröndjét is megnézték egy kicsit alaposabban. Ekkor derült ki, hogy annak kettős fala van, s a rejtekhelyen jelentős mennyiségben ánizs olajjal átitatott indigó papírba csomagolva az egyik legveszedelmesebb kábítószer, kokain rejtőzködik. A bőrönd tulajdonosa „természetesen” semmit nem tudott az elrejtett kábítószerről. Első vallomásában azt állította, hogy az akkor teljesen üres útitáskát egy amerikai háazspártól kapta azzal a feladattal, hogy azt hozza Budapestre, s a magyar fővárosban majd valaki átveszi tőle. Ezt a személyt egyébként ő nem ismeri, az illetőnek fénykép alapján kellett megkeresnie. Állítása szerint az amerikai útlevelet ugyancsak a házaspár adta neki, no és természetesen pénzt is kapott, hogy repülőjegyet tudjon vásárolni. Utazásának, Magyarországra való érkezésének más részletére, feladataira Anna Emília C. P. nem „emlékezett”. Hamarosan kiderült, hogy 1990. június 15-én Bogota Eldorado repülőterén azért tartóztatták fel, mert a testére erősített széles övben 3148 gramm kokaint akart kicsempészni Európába egy KLM járattal. Az asszonyt akkor letartóztatták, elítélték, másfél évet töltött a kolumbiai börtönben. A nagymama továbbra is ragaszkodik a meséjéhez, bár alig képzelhető el, hogy valaki „kábán” felüljön egy repülőgépre, s miután megérkezett Amszterdamba végrehajtson egy olyan trükköt, mely a hatóságok megtévesztését célozza. Nézzük a rekosntruált tényeket. Elindul Bogotából a kokai- nos bőrönddel. Kilépéskor az eredeti útlevelét adta át a határőrnek. A repülőjegyét BogotaAmszterdam-Budapest útvonalra váltották meg. Az asszony táskájában viszont ott lapult egy másik (eredeti, de fénykép- cserés) amerikai útlevél és a Miami-Amszterdam-Budapest útvonalra szóló repülőjegy is. A holland városba való megérkezése után Anna asszony az utasításnak megfelelően akcióba lépett. A csomag kísérő bélyegét levette a bogotai jegyről és ráragasztota a másikra. Budapesti utazásához már az amerikai útlevelet használta. Hogy mi célja volt ezzel a csereberével? Csak az, hogy Budapesten egy minden gyanún felül álló Miamiból érkező amerikai turistának tüntesse fel magát! Ezúttal is volt azonban egy banánhéj, amelyen a kolumbiai nagymami elcsúszott, ugyanis, aki Miamiban ül fel egy repülőgépre, annak a kokainnal megrakott bőröndjét aligha lehet feltenni egy Bogotából induló járatra. És ezt a magyar rendőrök nagyon jól tudják. Halász Kálmán
