Új Dunántúli Napló, 1995. június (6. évfolyam, 148-176. szám)
1995-06-25 / 171. szám
4 Dunántúli Napló Magyarország - Dél-dunántúl 1995. június 25., vasárnap MA Szeretettel köszöntjük névnapjuk alkalmából VILMOS nevű kedves olvasóinkat. A Nap kél 4.49 nyugszik 20.44 órakor Hírek, tudósítások, események közölhetők 14-től 16 óráig a 215-000-es telefonszámon. Hírszerkesztő: ROSZPRIM NÁNDOR Védelem. A VILMOS ófelnémet eredetű név, amely nyelvben a „Willio” - a mai német „Wille” megfelelője - akarat, a „Helm” pedig sisak, illetve átvitt értelemben védelem jelentésű. Ily módon a név a mások védelmére irányuló akaratot kíván kifejezni. Mai magyar alakját a latinos Villemus, Vilhel- musból kapta. A naptáron kívül ma van Viola névnapja is. Távlovaglás Bükkösdön. A községben a hétvégén megrendezésre kerülő sportnapok fő látványossága a távlovaglás és a fogathajtás. Szombaton és vasárnap a résztvevőknek száz kilométeres távot kell megtenni Bükkösd-Cserdi-Boda térségében, igen nehéz, hegyes-völ- gyes útvonalon. Időjárás Folytatódik az évszakhoz képest hűvös idő. Borult lesz az ég és sokfelé várható eső, zápor. Hajnalban foltokban köd képződik. Az északi szél a Dunántúlon megerősödik. Vízállások: Duna: Mohácsnál 632 cm apadó vízhő 18.0 fok, Dráva: Őrtilosnál 113 cm apadó, 17.5 fok, Barcsnál 162 cm áradó 18,2 fok, Drávasza- bolcsnál 235 cm áradó, 19,7 fok. Hatos lottó: 2,16,23 29,31,36 Pótszám: 28 Farkasházy és a humor-tb. Tizennyolc éve szerkesztője, tíz éve vezetője a Rádiókabarénak, a hetedik évfolyamában járó Hócipő főszerkesztője, most jelent meg ötödik könyve, az Atlasszal, Hócipőben. A Demokratikus Charta egyik vezéregyénisége, az immár harmadízben tartott ba- latonszárszói értelmiségi ösz- szejövetelek szervezője és házigazdája Farkasházy Tivadar.-A szerzó'i jogdíjak 44%-os tb-je nem öli meg a humort?- Megnehezíti létét, de megölni nem tudja. Az augusztusi tb-mentes rádiókabarét Kabos Gyulától Latabár Kálmánig olyan elhunyt nevette- tők számaiból állítjuk össze Nyilas Jánossal, a kétszemélyes önálló Rádiókabaré szerkesztőségbeli társammal, akik után már sajnos nem kell tb-t fizetni. A humort minél inkább bántják, annál életképesebb.- Mi nevetteti meg?-Híve vagyok, hogy a kabaréban arról beszéljünk, ami foglalkoztatja az embereket. A Galla-féle humort kezdettől pártolom, igyekszem is megérteni, de nálam a csúcs a szociografikus, improvizatív humor, melyet Koltai, Usztics, Markos, Nádas és a többiek képviselnek. Az igazán jó humor nem csak nevettet, de dokumentatív is.- Szatirikus kétheti lapja a Hócipó' immár hat éves.-Továbbra is az a célunk, hogy megmaradjunk a piacon az árban egyre erősödő konkurenciával a tejjel, kenyérrel, gázzal, árammal, gyógyszerrel és a többivel szemben. Bár a nevetés is gyógyít, de azért orvosságra is szükség van néha.- A nemrég kormánypárti humort képviselő Szuhay Balázs ismét szóvivője a Rádiókabarénak.- Közszolgálati rádió vagyunk, Szuhay meg már korábban épp eleget bizonyította, hogy a pályán a helye. Bizonyítson.- Létezik ellenzéki humor?-Olyan nincs, mint ahogy kormánypárti sincs. Csak humor van, melynek egyetlen célja: a nevettetés. Hogy könnyebben viselhessük el a mát, s ne veszítsük el életkedvünket. B. M. L. Az igazán jó humor nem csak nevettet, de dokumentatív is Rémálmok és rémes Hűtővizet a faddi holtágba?-A Paksi Atomerőmű Rt. a technológiai hűtővíz egy részét szívesen átadja bárkinek, akinek szüksége van rá, de egyet nem akar: ráerőltetni másokra - mondja Kováts Balázs, a PA Rt. tájékoztatási irodájának vezetője. Mint megírtuk, egyes elképzelések szerint a fadd- dombori holtágba kellene vezetni az atomerőmű hűtővizét. Kováts Balázs viszont azt mondja, csak ha már kidolgozott tervek is lesznek, a PA Rt. csak akkor gondolkodik majd ebben a megoldásban. Károlyi István, a Tolnai Dunáért Alapítvány elnöke azt mondja: „A tüzet oltani és táplálni is lehet”. Vannak emberek, akik mindenáron bele akarnak kötni bizonyos dolgokba. Nem értik, hogy a paksi víz nem sugárzó, hogy mire 18 kilométeres utazás után, és bizonyos pihentetés révén bejut a Volent öbölbe, már nem meleg, sőt az általuk elképzelt növényi szűrő még bizonyos szennyeződésektől is megszabadítja. Ezt azért mondja, mert többen azt állítják, hogy a Dunából beszivattyúzott víz is ugyanolyan, mint, amit Paksról kapnának. Az atomerőmű egyébként tisztítja a vizet, de nem is ezen van a fő hangsúly, állítják magukat független szakértőnek tartó emberek. Sok százezer köbméter vízre lenne ahhoz szükség Fadd-Dombo- riban, Tolnán és Bogyiszlón, hogy ne pusztuljon ki a holtágak élővilága. Merthogy, ha minden így marad, „felfordul” Dombori vize. Egyébként az ÁNTSZ már most is azt ajánlja, hogy aki teheti, ne fürödjön Dombori ban, ha mégis ezt teszi, utána zuhanyozzon. Károlyi Istvánék szerint nem Paksról van szó. Az atomerőmű vize évek múlva kerülhet csak a holtágba az em gedélyezési eljárások miatt. A kérdés az, hogy addig történik-e visszafordíthatatlan folyamat? És - szerintük - történni fog! Hazafi Zsolt Német olvasótábor Váralján Az ember kereken 200 ezer órát alszik át életében, majdnem egy negyed évszázadot. Ébből ösz- szesen négy év az, amikor álmodunk! Éjszakánként mindenki 5-7 alkalommal álmodik, még akkor is, ha másnap nem emlékezik rá. Gyakori azonban, hogy például azok, akik visszatérő álmokat látnak, vagy egyenesen rémálmokat, nappal is rettegve gondolnak vissza éjszakájukra. Az emberek nagy százalékának egy, de akár több napját is feszültté teheti egy- egy rossz álom, elvonhatja a figyelmét a feladatairól, munkájától is, balesetet eredményezhet, súlyosabb esetben még szakemberhez is kell fordulnia. A rémálom a hozzáértők szerint nem más, mint saját feldolgozatlan élményeink és konfliktusaink megjelenése. Minden álmunk üzenet önmagunkról, helyzetünkről. Egy üzletember például, akinek egy határidős munkát kellene teljesíteni, de váratlan események miatt késik vele, emiatt elmulaszt egy megbeszélést, össze- vész kollégáival, sőt később a feleségével is, amiért későn tért haza, könnyen álmodhat aznap arról, hogy egy futószalag mellett dolgozik, egyik hibát követi el a másik után, amitől egyre kétségbeesettebb, a futószalag azonban megy tovább ... A rémálmokkal két módon lehet leszámolni. Egyrészt éber állapotban maga az álmodó tudja a legjobban értelmezni a saját álmát, és ezt jó, ha meg is teszi, például a családja körében. Vannak, akik ösztönösen végzik ezt. A másik lehetőséget az álomkutatások új irányzata dolgozta ki, s a lényege, hogy az álmodó már az álom ideje alatt szembe tudjon szállni álmának fenyegető tartalmaival, alakjaival. A módszert tudatos álmodásnak hívják. Ilyenkor az álmodó az álom során tudatában van annak, hogy álmodik, képes rá, hogy saját álmában azt tegye, amit akar. Ez a technika néhány heti gyakorlással elsajátítható. A malayziai őserdőben élő szenoik például jól tudják ezt, és gyermekeiket is úgy nevelik, hogy akkor se ébredjenek fel, ha álmuk ijesztő. Álmaikat a törzsi tanácsban rituális módon adják elő, s az egyes ember álmának megfejtésében az egész törzs részt vesz. Kiderült az is, nappalok hogy ebben a népcsoportban sem aszociális magatartás, sem gyilkosság nincsen, s az elme- betegség is igen ritka. A tudatos álmodás fő eleme, hogy az ember az ellenséges álomalakokat megtámadhatja és megsemmisítheti. Erről a technikáról Alkotó álom címmel nálunk is megjelent már egy leírás. A gyakorlást úgy kezdjük, hogy naponta többször feltesszük magunknak a kérdést, ébren vagyunk-e, vagy álmodunk. A kérdés néhány hét után már az álmunkban is fölvetődik, s ha ilyenkor válaszolunk rá, kiderül, hogy amit átélünk, az álom, vagyis: minden döntés a mi kezünkben van! H. I. Gy. Német nemzetiségi olvasótábor nyílt szombaton Tolna megyében Váralján. Nyolcvan általános iskolás gyermek vehet részt a táborozáson, őket pályázattal választották ki a jelentkezők közül. Megadott témáról német nyelvű dolgozatot írtak a szekszárdi, gyönki, bonyhádi és más Tolna megyei településekről való gyermekek. A nyelvet, a szép beszédet a táborban is gyakorolják, ezen kívül népdalokat, néptáncokat, régi gyermekjátékokat tanulnak, s találkoznak egy hazai német költővel, egy festőművésszel, valamint a bonyhádi Német Ének-zenei Egyesület tagjaival. Égyik este maguk a gyerekek főzik a vacsorát, ami természetesen jellegzetes sváb étel lesz. A váraljai német olvasótábort a Tolna megyei Illyés Gyula Könyvtár szervezte, immár tizenhatodik alkalommal. Éjszakánként mindenki öt-hét alkalommal álmodik, akkor is ha másnap semmire sem emlékezne fotó: laufer László Rádió mellett... Jegyzet Babasétáltatás franciakulccsal... mondja barátom: Te meg mi a francnak vé- ded a panellakásokat, földhöz ragadt szemléleteddel?” Magyaráztam neki, szebb, jobb tömeglakásokat is el tudok képzelni, de hát ezekből épült sok-sok százezer az országban (meg téglaház is), más nem volt, örültünk, hogy ilyen is van. Persze az építőipari minőség már közel sem okozott osztatlan lelkesedést a lakók körében. Évek múltán „jöttek elő” a bajok, hogy mást ne mondjak, a csukhatatlan ajtók-ablakok miatt, mert bár az évek folyamán megjelentek a szigetelő emberek és valami szürke kulimáj sszal fedték be az ablakok nyilasait, az eső mindmáig becsurog a lakásba. Lehetne a tervezőt szidni - ez a legkönnyebb -, amiért némely panelházban a fürdőkád végét lezáró - és a csőhálózatot elrejtő - farostlemez végképpen elrothadt a víztől: a falemezből készült új palánk, festéssel együtt ma már megfizethetetlen. Annakidején a pécsi uránváros egyik - nem panel! - óvodájának mennyezetéről két sátor- lap-méretű vakolat zuhant le, szerencsére este hat után, amikor a kisgyerekek már hazatértek. Amikor ezt megírtam, „az Isten vemé meg azt, aki ilyen ramaty munkát végzett!” - végszóval, rámsütötte néhány „illetékes”, hogy én a klerikális reakció híve vagyok, ám az életveszélyes omlás végett cseppnyi lelkiismeretfurdalást sem éreztek. Nagy és viszonylag hirtelen fordulattal változott a világ: tagadhatatlan, hogy a magánkézbe jutott termelés már nem tűri a rossz munkát. Mondjuk. A közelmúltban - nem magyar gyártmányú, de magyar kereskedelem által behozott - rádiómat javításra viszem, magániparoshoz. Recseg-ropog a készülék, a mester úr nem először javítja ezt a viszonylag drága portékát, eddig sikerült megjavítania, a reményt most sem adtam fel. Amikor érte mentem, valamit mondott, hogy akármilyen alkatrészt nem tudott beépíteni, de azért szól, a hangja élvezhető. Négyszázhúsz forint. Hazavittem, bekapcsoltam, állapota semmit nem javult. Elszomorodtam, nem csak a négyszáz forint miatt, hanem mert rádió nélkül „semmit sem ér az élet”, rádióra ébredek és alszom el és ismét ébredek, ha nem jut el hozzám a külvilág zaja, körülvesz az elképesztő süketség. A rádióm nincs még tízéves. Nem tudom persze, hogy egy rádiónak - URH is van benne! - mennyi a kihordási ideje, pontosabban az élettartama, de még fiatalnak tartom ahhoz, hogy egy szép napon meggebedjen. Vegyek egy újat? Nem hármat, egyet találgathatnak, hogy miért nem vásárolok új rádiót. Amikor ifjú családapa barátom elmondotta babakocsi-vásárlási kálváriáját, meghunyászkodtam: az én rádiós, vagy elrothadt fürdőszobás sirámaim ahhoz képest gyerekes nyafogás. Tavaly ősz elején - gyönyörű kislányuk születésekor - vásároltak egy babakocsit. Én láttam ezt a négykerekű csodát, „emeletes” volt, vagyis jó magas, tarka szép huzattal, krómozott fémrészekkel, csomagtartóval, miegymás. Harminc- valahány ezer forint volt, ezen elhültem, de azt mondta, ez közepes ár, van hetvenezerért is. (Tavaly a vásáron két-három öreg Trabantot kaphatott volna ennyi pénzért.) Ott kezdődött a baj, hogy csikorgott-nyekergett a kereke, majd egy szép napon előre billent, kis hijja, hogy a gyerek ki nem esett az anyaföldre. A pécsi ügynök Pestre viszi a kocsit, a kereskedelmi cég új alvázat rak a járműre. Rövid idő múlva a balhé megismétlődik, ám a kereskedő nem cseréli ki, sőt, egy felemás csomagtartóval visszaküldik. Újra lebukik a kocsi eleje, a gyerek szerencsére megkapaszkodik. A kocsit árusító cég ekkor egy jó ötlettel állt elő: ha a gyereket tologatják az utcán, a mama vigyen magával olajo- zót, hogy a kerekek ne nyikorogjanak és egy kisméretű franciakulcsot (!), hogy bizonyos csavarokat megerősíthessen. A mama persze oly időben járt iskolába, amikor már nem volt politechnikai oktatás. Mellesleg: a babakocsi, olasz gyártmányú. t I i i